Nyár van, alig páncélruhában, üttetem magam...

Eljött a nyár, hát izzadunk, mint Ned Stark Királyvárban. Ez az iskolaszünet mellett azt is jelenti, hogy kezdetét veszi újabb egy év várakozás a Trónok harca harmadik évadáig, ám a rajongóknak nem feltétlenül kell nélkülözniük kedvenceiket – köszönhetően a Cynaide új játékának!

Őszintén szólva fogalmam nincs, miért kezdtem el nézni a sorozatot. Talán a stílusos poszterek miatt, amelyekkel nap, mint nap szemezhettem a metróban, de az is lehet, hogy egyszerűen felültem az internetes hype-vonatra; már nem emlékszem. Az itthoni premierkor mégis úgy esett, hogy a TV képernyőjére meredve vártam a kezdést, és nem bántam meg! Bevallom, nem vagyok az a rutinos sorozatnéző, sőt, így visszaemlékezve csak a Supernatural és két Stargate széria kötött le huzamosabb ideig (elvégre inkább játszom ha már van időm), azonban hamar megtetszett a tabukkal sem spóroló, szövevényes, sötét fantasy, és átadtam magam az élvezetnek. A lendület azonban csak az első évad végéig tartott, a forgatás miatt egy év szünet következett, ami elvileg tökéletes lenne arra, hogy elolvassam a könyveket, csakhogy ezek azóta is a polcon árválkodnak; szóval nem mondhatom el, hogy egy elvetemült, minden részletet ismerő rajongó vagyok, egyszerűen csak kedvelem a világát. A hosszú pihenő után csak elindult a második évad, mellyel azért már akadt pár problémám, így kevésbé szívesen szántam rá az időt, és ennek köszönhetően el is maradtam rendesen. A környezetemben talán egyedül voltam így, mivel az üzlet továbbra is pörgött, és mire körülnéztem, már a második Trónok harca játék jelent meg (az első csak PC-re)! Persze ilyenkor könnyen azt gondolhatja az ember, hogy a sorozat sikerének meglovagolására dobtak össze egy játékadaptációt, ám ez nem teljesen igaz, legalábbis a mostani, Playstation 3-ra is megjelent Trónok harca szerepjáték esetében biztos, hogy nem. Hiszitek vagy sem, a francia srácok már hét(!) éve dolgoznak a projecten, ám nem egészen vagyok biztos benne, hogy ez a program előnyére vált, a látványt tekintve legalábbis.Ha nem vagy óriási Trónok harca rajongó, és azért vagy itt, mert egyszerűen csíped az RPG-ket, vagy nem tudsz mivel nyomulni a nyáron, azt javaslom menekülj, amíg tudsz: a Game of Thrones bizony nem a te játékod! A game ugyanis rettentő csúnya, bugos, és az animációk is szörnyűek. Habár elviekben Unreal Engine duruzsol a játék alatt, én nem lennék benne olyan biztos, hogy a jelen generációs változatot használták fel. Talán ha mobiljátékként jelent volna meg, azt mondanám, hogy egész pofás, persze a hibákat leszámítva, ugyanis az ajtók átnyílnak a főhősön, a textúrák alacsony felbontásúak, a mozgás pedig rettentő darabos és béna. Persze, tudom, hogy egy szerepjátéknál nem olyan fontos a grafika, azonban mindez elég dühítő annak fényében, hogy a történet egyszerűen szuper!A cselekmény körülbelül az első évad idején játszódik: két új szereplő útját követhetjük végig, vagyis a sztori nem egy hülye adaptáció. A két főhős, bár nem együtt kalandozik, de a történet folyamán (a játékos cselekedeteivel) folyamatosan hatást gyakorolnak egymásra, miközben a hatalmak őket is felhasználják a vastrón megszerzéséért folytatott cselszövéseikben.
Mors Westford az Éjjeli Őrség tagjaként tengeti napjait. A Robert Baratheon-féle lázadás alatt megtagadta Tywin Lannister egy parancsát, és emiatt választás elé állították: meghal, mint egy áruló, vagy az Éjjeli Őrség szolgálatába áll. Ő az életet választotta (már amennyiben ezt annak lehet nevezni) és fő feladata, hogy levadássza a dezertőröket, melyben csak kutyája van segítségére. Egy nap azonban a király segítője magához rendeli, hogy megvédjen egy titokzatos nőt...
A történet másik főhőse Alester Sarwyck, aki a nagy lázadás után Essos földjére vándorol, és Vörös pap lesz, ám hazatér mikor megtudja, hogy apja, Lord Sarwyck haldoklik. Kaotikus viszonyok fogadják: húga megpróbálta kézben tartani a helyzetet, de kudarcot vall, és parasztlázadás tört ki földjükön, ráadásul sokan szeretnék rátenni kezüket az örökségre. A megoldást egy esküvő képében kínálják fel a körmönfont urak, ám az már a játékoson múlik, hogyan vágja ki a Sarwyck családot a szorult helyzetből.A történet George R. R. Martin és az HBO erős közreműködésével készült, és ez itt most nem csak reklámduma. Nem csak izgalmas és igényes, de egyáltalán nem kavar be az eddigi történéseknek, és (szerintem) joggal nevezhető a Trónok harca univerzum teljes értékű részének.
A probléma az, hogy néha iszonyatosan nehéz átélni a történéseket, a tragédiákat úgy, hogy közben lépten-nyomon megmosolygom a gagyi átvezetőket. Esküszöm, jobban örültem volna egy szimpla szöveges történetmesélésnek (pár állóképpel esetleg).
A vizuális sokk után mégis egy kellemes meglepetés ért, ugyanis a karakterek megalkotása meglepően részletes és ötletes. Háromféle harcstílus áll rendelkezésre karakterenként, és mindegyiknek megvan az előnye-hátránya. Használhatóak kétkezes és egykezes fegyverek, az utóbbiból egyszerre akár kettőt is foghat a főhős, de pajzs is választható. Az öt alaptulajdonság (erő, gyorsaság, szerencse, állóképesség és intelligencia) között a jól bejáratott rendszerrel osztogathatjuk a pontokat, valamint egy skill-fán vehetünk új képességeket is, ám a kétségkívül a karakter jellemzőinek beállítása a legérdekesebb. Ez itt nem a külső jellemvonásokat jelenti, hanem gyengeségei és erősségei megadását, melyekből 3-3 darab választható szabadon. Lehetőség van vérfóbiás íjászmestert, allergiás lovagot (mérgekre különösen érzékeny), vagy akár bivalyerős, de asztmás harcost is kreálni. Ezek persze random példák voltak, de mind lehetséges kombináció a játékban.A sorozatból sok ismerős helyszín köszön vissza, ami vitathatatlanul erősíti az élményt, ám a gyengus kidolgozottságból adódóan ezek nem nevezhetőek szépnek, de interaktívnak sem. A kis számú és természetesen ismétlődő NPC modellek látványa is meglehetősen kiábrándító, pláne, mikor együtt topognak az utcákon.
Kár, mert beszélgetni bőven lesz alkalmunk, az adott válaszok és cselekedetek pedig befolyásolják a történéseket és a főhősökről kialakult képet. Mindez folyamatosan nyomot hagy a világon, ahogy haladunk előre a történetben. A döntéseknek következményei vannak, és természetesen a befejezés is a játékoson múlik. Kifejezetten örömteli az is, hogy a game a szerepjátékos kliséktől megpróbál teljesen elszakadni: még a mellékküldetésekben is több eredeti ötletet véltem felfedezni, mint egyes AAA-kategóriás szerep- és akciójátékokban.

Felejtsétek el a „vidd el ezt A-ból B-be” típusú blődségeket! Volt, hogy az Éjjeli Őrség egyik tagjának ártatlanságát kellett bebizonyítani, vagy épp egy csapat gazfickó között kellett ítélkezni, ám ha harcolni támad kedved, (az egyébként korrupt) arénában egy rakás pénzt is lehet keresni.
Apropó harc: a játék e pontja sajnos megint csak elég karcsúra sikeredett, valamint önismétlő, főhősünk és az ellenfél gyakorlatilag egymástól függetlenül csapkodnak a levegőbe, amíg az egyik el nem borul. Ebbe egy kis pluszt visz a különleges képességek használata, amely energiába kerül, ezek kiválasztása alatt az idő is lelassul. Ez még unalmasabb lesz, mikor leredukáljuk a használt képességeket azokra, amiket érdemes is elsütni, így egy idő után egyáltalán nem volt szórakoztató, még az aránylag látványos kivégzések ellenére sem, hiszen ezekből is csak egyetlen darab animációt készítettek fegyverenként. Szerencsére nem is erőltették túlzottan a harcokat, meglepően kevés van belőlük, és ugyanazt a taktikát ismételve aránylag könnyen le lehet tudni őket. Egyébként szerepjátékhoz méltóan „lootolni” is lehet, az így összeszedett cuccok pedig a csöppet körülményes, de használható inventory-ba kerülnek, ahol összehasonlíthatjuk őket és kiválaszthatjuk a legjobb felszerelést. Különféle egy- és kétkezes kardok, balták, távolsági fegyverek, páncélok, és egyéb finomságok várnak a hullák között, a kedvenc fegyvertípusok használatára pedig külön-külön is specializálhatóak a karakterek.A Trónok harca nem lett egy különösebben hosszú játék, kategóriában talán még átlagosnak is nevezhető a körülbelül 35-40 órás történet, ám ez nem feltétlenül hátrány, hiszen a választások miatt az igazán hardcore rajongók bármikor nekiülhetnek újra. (Valljuk be, más valószínűleg úgysem fog pénzt adni érte.) A visszatérő szereplők hangjait a színészek szolgáltatták, ami kifejezetten jó hír lehet a sorozatot angolul néző játékosoknak, többek között Jeor, Varys, és a királyné is feltűnik. A menüben felcsendülő, már jól ismert dallam is kellemes meglepetés volt, pláne azért, mert mielőtt kézhez kaptam a lemezt, azt hittem, hogy ez is csak a könyveket fogja referenciának tekinteni, mint egyes Gyűrűk Ura játékok – kár, hogy a többi dal elég közepes.Összességében frusztráltan és csalódottan álltam fel a TV elől, hiszen a játék egyes elemeiből úgy gondolom, hogy egy egész tehetséges kis csapat áll a program mögött, és egy igazán jó anyag alapkövei már jelen vannak a produktumban, ám egyes részei olyan elnagyoltak és összecsapottak, hogy nem is értem, hogyan merték bevállalni? A grafikai és játékmenetbeli bugok sem túl étvágygerjesztők, az egyik feladatot egyszerűen nem tudtam befejezni egy hiba miatt, minekután nem tudtam bemenni egy ajtón.
Én csak azt remélem, hogy a történet egyszer könyv formában is napvilágot láthat, úgy minden bizonnyal több emberhez fog eljutni, és több elismerést kap majd.

(A szoftvert partnerünk, a PlayON.hu biztosította tesztelésre. Köszönjük! Kedvet kaptál a kalandhoz? A játékot támogatónk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban vásárolhatod meg, a linkre kattintva akár azonnal.)