Kelleni pofon? Occó!

Tudja valaki, hogy melyik volt az első, igazi 3D-s verekedős játék? Az öregebb, játéktermi veteránok biztosan vágják: persze, hogy a Virtua Fighter. A szoftver korszakalkotónak számított akkoriban, hisz ez használt először teljesen háromdimenziós poligon grafikát. Ma már persze megmosolyogtató a látvány, de akkoriban lenyűgözőnek számított az újdonság varázsa miatt.
Természetesen ez után rengeteg hasonló próbálkozás született más játékfejlesztőktől is. Ahogyan a Street Fighter II a 2D-s bunyós játékok nagypapija, úgy a Virtua Fighter a 3D-s anyagoké. A hozzá legközelebb álló anyag a Dead or Alive széria, ami ráadásul ugyanazt a gombkiosztást is használja. Néhány hónap, és a DOA legújabb megjelenő részben lesznek VF vendég karakterek is – kíváncsian várom a végeredményt!

Visszatérve alanyunkhoz, úgy érzem, hogy itthon elég csekély a VF rajongói bázisa. A sorozat már az ötödik résznél jár, mégis hazánkban alig hallani róla. Még 2007 elején jelent meg az ötödik epizód PS3-ra is, viszont volt egy végzetes hibája: nem volt benne online mód. Meglepő, hiszen a 360-as verzióban volt lehetőség a neten játszani. Vajon mi járt a fejükben? Végül is SEGA-ról van szó, ők kifejezetten járatosak a logikátlan döntésekben.
A VF5-öt játéktermi frissítésekkel próbálták életben tartani. Megjelenése után két évvel jött egy kiegészítés, amit VF5R-nek neveztek el. A balanszok mellett néhány új pályát és két új karaktert tartalmazott. Még két évvel később jött egy újabb update, ami inkább csak egy játékmechanikai frissítés volt, ez a VF5: Final Showdown elnevezést kapta. Újabb két esztendő múlva pedig ez a verzió megjelent konzolokra letölthető formában, így meg is érkeztünk jelen tesztalanyunkhoz.Őszintén bevallom, a Virtua Fighter 5: Final Showdown megjelenése kezdetben nem igazán mozgatott meg. A sima ötödik részt még anno megpróbáltam, de valahogy nem voltam tőle igazán elragadtatva. Úgy voltam vele azonban, hogy a rendkívül barátságos ára miatt mégis csak teszek vele egy újabb próbát.
Az első dolog, ami átfuthat az ember agyában, hogy a VF5 egy régebbi játéknak számít; vajon megállja-e ma is a helyét? Erre az a válaszom, hogy igen, ezzel a résszel semmi baj sincsen. Hisz vegyük például a Street Fighter 3: Third Strike-ot, ami még egy 2000 előtt megjelent játék, mégis a mai napig rendeznek belőle versenyeket.
Na és a külső? Itt is a pozitív irányba billen a mérleg. A pályák többsége pofásan néz ki, például Jeffrey tengerparti kis ringje kifejezetten szépre sikerült. A többi is tetszetős, különösen az élénk színek dobják fel őket. Elég sok aréna van és mindegyik más mérettel, más alakkal rendelkezik. A karakterek is jól néznek ki összességében, viszont elég sokszor olyan érzésem támadt, mintha próbababákat néznék verekedés közben.

Mint feljebb már említettem, két új harcost kaptunk. Igaz, az első csak félig számít újnak, hiszen a Sumo stílusban küzdő Taka-Arashi már szerepelt a VF harmadik részében, viszont az utána érkezőkből kimaradt. Jean Kujo azonban valóban új belépő; a külsőleg Final Fantasy VII Sephiroth-jára hasonlító újonc karate stílusban veszi fel a küzdelmet. (Érdekes, hogy sok VS játékban nem írják le konkrétan a küzdőstílust. Aki járatos a küzdősportokban, az észreveszi, hogy Jean Kyokushin Karate stílust használ, ahogyan Jin a Tekkenből is, viszont mindkettőhöz csak annyi van leírva, hogy karate. Vagy ott van Marshall Law, aki egyértelműen Bruce Lee által kitalált Jeet Kune Do-t használ, viszont a profiljában annyit írnak, hogy Martial Arts, azaz harcművészet. Rengeteg hasonló „elírás” van még.) Velük együtt összesen 20 választható karakter van a játékban, ami egy kicsit kevésnek tűnhet, hiszen a legtöbb nemrég megjelent VS stuffban 30+ harcos szokott lenni.Maga a játék egy háromgombos rendszeren alapul. Van egy ütés (P), rúgás (K), és védés (G) gombunk, de ezek kombinációját be lehet állítani a többi gombra is. Aki már játszott DOA-val, az hamar bele fog rázódni az irányításba, eléggé hasonló a kettő. Elég nehéz egyebet írni, hiszen tulajdonképpen ennyiből áll a játék. Itt nincsenek lövések, speciális csíkok, szuper támadások, EX mozgások, csak a move listben megtalálható hagyományos mozdulatok. Az arénák többségében van fal, vagy ketrec, viszont néhánynál nincs, így tudunk úgy is nyerni, hogy ha ellenfelünket kitaszítjuk a ringből. Vannak olyan érdekességek, miszerint a karakterek különböző súlyúak, így nem mindenkin jön be a begyakorolt légi kombó. Mint most kiderült, a válasz igen, van juggle a játékban, amit nem árt használni, ha nyerni akarunk. Taka-Arashinak viszont egyedül álló fizikája van, ellene teljesen máshogy kell küzdeni a hatalmas mérete miatt.

Nekem a legfőbb problémám valahogyan a mozgással van. A Tekkenben és SoulCaliburban folyékony, dinamikus az oldalazás és dash-elés, itt pedig ezekhez viszonyítva nehézkes. A mozgás animációkon javítottak, a régebbi részekben sokkal gyatrábbak voltak, de még így is furán néz ki jó pár dolog. A dobások viszont fantasztikusan festenek, a motion capture technológiának köszönhetően teljesen életszerűek. Goh Judo technikái fájdalmasan realisztikusak például.Pár szó a főmenüről. Az egyjátékos tartalom kifejezetten gyenge, szóval, aki változatosságot szeretne, az ne itt keresse. Olyan, hogy Story mód semmilyen formában sincs és nem is volt soha VF történelemben. Én ezt mindig is negatívumnak tekintettem: igenis legyenek videók a játékban, és valamilyen magyarázat a harcosokról. Kaptam már olyan választ erre, hogy ott az internet, ott el lehet olvasni egy kis gyatra háttértörténetet, ha érdekel a sztori. Ennyi, komolyan?
Van egy Arcade módunk, amit ha végigvittünk, akkor kezet rázhatunk önmagunkkal, maximum ennyi jutalmunk lehet. A Score Attack módban pontokat kapunk a támadásaink után, lehet döntögetni a rekordjainkat. A License Challenge különböző feladatokat rejt számunkra: olyanokra kell gondolni, mint például egy menetben bizonyos mennyiségben védeni, oldalazni, dobni, X sebzésű kombót csinálni, stb. Ezzel a résszel el lehet szórakozni egy darabig. Az utolsó single player pontban, a Special Sparringban átöltöztetett ellenfelek ellen lehet küzdeni, már amennyiben megvetted a kiegészítőt is. (Erre még visszatérek.)
Ha mások ellen szeretnénk küzdeni, arra ott van az Offline Versus és az Online Battle. Utóbbinál a szokásos Ranked, Player, és Create Room lehetőségek vannak.
Pár dolog maradt hátra. A Dojo tréning módokat tartalmaz. Van Tutorial, ami elmagyarázza az alapokat, érdemes itt kezdeni majd először. A Command Trainingnél az összes mozgásunkat meg kell csinálni sorban, a Free Training pedig szabad gyakorlást rejt.
A Terminal igazából akkor érdekes csak, ha megvetted a kiegészítőket, itt a karakterek külsejét lehet átalakítgatni. Ezen kívül elmentett visszajátszásokat lehet még megnézni.A fő problémám az, hogy a Customize lehetőségért külön kell fizetni. Ha csak a sima játékot vetted meg, akkor nincsen semmilyen átöltöztetési lehetőséged, ami elég szomorú a konkurens VS anyagokhoz viszonyítva. Másik negatívum pedig a Quest mód komplett hiánya. Ez volt az ötödik rész kaland módja, ahol virtuális játéktermekben lévő ghost ellenfeleket kellett végigverni, így szerezhettünk ruhákat és kiegészítőket a harcosainknak. Azt hiszem ennek a módnak az elvétele nagy hiba volt. Remélem, hogy ezt a „külön az összes kiegészítőt vedd meg” koncepciót nem fogják más fejlesztők átvenni.

Sajnos nem tudom a játékot tiszta szívből ajánlani mindenkinek. Az egyjátékos módja még a SoulCalibur V-nél is gyengébb (ami nagy szó), ez pedig sok vásárlót elriaszt. Viszont ennek fejében az ára is elég csekély (már amennyiben az alap verziót veszed meg). Azt tudom javasolni, hogy nézz róla pár YT videót, és ha tetszik, amit látsz, akkor vedd csak meg. PS+ előfizetőknek ingyenes egy darabig, nekik érdemes letölteni.

Fejlesztő: SEGA AM2
Kiadó: SEGA
Megjelenés: 2012. június 5. (EU)
Ár: 3950 Ft alapverzió / 7600 Ft kiegészítőkkel
Játékosok száma: 1-2
Kép: 720p
Hang: Stereo
3D támogatás: Nincs
Move támogatás: Nincs
Demo: Nincs
Méret: 1955MB
Web: Hivatalos oldal
PSN feltöltőkártya: PlatinumShop