PlayStation.Community

2012.06.15. 00:00 Játékteszt
57 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Migidi meg hát! Hűdemennyire!

Juliet
oh Juliet,
the night was magic when we first met.


Aktív játéktesztelőként és PSC-s hírszerkesztőnként azt hiszem, elég széles perspektívában látok rá a videojátékok világára, mégsem értettem pontosan azt a nagyjából 2009-ben előtérbe kerülő témát, miszerint nem csak, hogy nagy bajban van a japán fejlesztői szcéna, de egyenesen haldoklik. Akkoriban kezdett el hisztizni Hideo Kojima is – no, őt főleg nem értettem, hisz az MGS4-gyel újabb lapra írta fel magát a videojátékok történelemkönyvében –, és akkortájt került be a köztudatba a nyugati stúdiók által tovább álmodott japán szériák készülte.

Magam egyértelműen a japán stílusú játékok rajongójának mondom. Bárki belenézhet trófealistámba: nem csak kipróbálom, de végig is játszom a felkelő nap országából érkező game-eket, az „akció” kategóriából szinte kivétel nélkül mindet. Meg is tartom az összeset gyűjteményemben. Kedvelem egyéni jellegzetességeiket, szórakoztatnak néha fura ötleteik, és meg tudok békélni azokkal az általam hibásnak tartott megoldásaikkal is, amiket képtelenek kinőni a japán fejlesztők. Ez a Playstation 2 éra óta így van: a japán játékok néha elvont, néha bizarr, néha őrült világa nem mindig könnyen befogadható, és elképzeléseik is gyakran mások az irányítással, menürendszerrel, vagy játékmenettel kapcsolatban, szóval az ázsiai címekkel vigyázni kell, könnyen csalódást okozhatnak. Nekem a felsorolt területekből egyértelműen a kezelés és gombkiosztás az, ami a japán játékokban problémát szokott okozni, de valahol nem csodálkozom: amióta láttam egy videót, amin egy mechás játékot úgy tolt a japán figura, hogy 45-fokban el- és átfordítva fogta a kontrollert, semmin sem lepődöm meg.
Tesztem tárgya, a Playstation 3-ra is elkészült Lollipop Chainsaw annak a Suda51-féle (Goichi Suda) Grasshopper Manufacture-nek a munkája, mely brigádnak a TPS stílusú Shadows of the Damnedet is köszönhetjük. (Van nyugati közreműködő is: James Gunn, a '70-es születésű amerikai filmes-zenész-színész-képregényes, horror vonalon is mozgó művész.) Nemrég fél füllel hallottam, hogy a stúdió háza táján komoly financiális gondok vannak, így a Lollipop sikeres globális szereplése egyfajta „vízválasztó” lehet a cég életében.
Hát, akkor kukucskáljunk a csinos főhősnő szoknyája alá!
Juliet
oh Juliet,
you know you taught me to fly
You take me clear to the sky
and all the people around the world can
Stand aside
for me and my baby – Juliet.


A Lollipop Chainsaw az igen sok versenyzővel jeleskedő hack’n slash kategória indulója. Divatos alaphelyzetet vázol fel, melyben főszerepet kapnak a zombik is: az egész történet olyan, mintha egy zenés amerikai tinihorror-komédiát (sőt, paródiát) trashfilmes elemekkel (Rodrigez vagy Tarantino munkáival) kevernének össze a filmvásznon, csak hát itt ugye a videojátékok határtalanságának köszönhetően még extrémebb irányokba vihették el a történéseket.
A sztori főhőse Juliet Starling, az amerikai pompomlány, de feltűnik a képernyőn és szerepet kap a hölgy teljes, igen lökött családja – Elvis-imitátor faterja, ex-pinup girl anyukája, mesterlövész nővére és hibbantan szeleburdi kishúga – is. A címzetes família mellékállásban egyébiránt zombivadászattal foglakozik, ami talán meg is magyarázza átlagostól eltérő életvitelüket. Az események azzal indulnak be, hogy Julika kedvenc iskolájában nagyhírtelen zombi invázió tör ki, sőt, tinisztár jellegű fiúját is baleset éri. Ennek következtében a srácból mindössze egy varázslattal életben tartott fej marad (á’la Futurama), viszont legalább felkerül Juliet szoknyácskájának övére, mint egy kulcstartó. Innentől kezdve leginkább szóban kommentálja a csajával történő vérfagyasztó eseményeket, de néhányszor még szerepet is kap majd pár helyzet megoldásában.
A trendi láncfűrésszel felfegyverkezett Julika a San Romero sulit végigkaszabolva nekivág hát, hogy kiderítse, ki vagy mi áll a misztikus események mögött.
Fighting with destiny
fortune and fame but kept losin'.
Playin' a joker's game
only myself I was foolin'.


Ha valamit első körben meg kell adni a Lollipop Chainsaw-nak, az Juliet Starling karakterének virtuális megtestesülése. Gyakorlatilag az intro első képkockáitól kezdve, amikor megláttam a spárgázó leányzót, menthetetlenül elbűvölt. A női nem (vagyis inkább az igen) nagy tisztelőjének vallom magam, mégis azt kell mondanom, eddigi pályafutásom során a Final Fantasy XIII-on kívül egyetlen játékban sem láttam nőnemű karaktert úgy virtuálisan megjeleníteni, hogy a figurába bármiféle valós erotikus töltést belelássak. Engem nem izgat, nem tudom elég komolyan venni például Lara Croftot vagy a Resident Evil Adáját, hányok a nyugati RPG-k baltával faragott női figuráitól, ennél a játéknál azonban azt éreztem, hogy erre a poligonfigurára élményszámba megy ránézni. Minden pillanatban, minden átvezető filmben, minden helyzetben, közeliben és távoliban is kifejezetten kellemes látványt nyújt a csaj: szerintem soha ezelőtt nem tudtak még női arcot és testet ennyire tökéletesen és gusztusosan lemodellezni, mint itt most. Virtuális pornó ez, csak ízlésesen szoft.
Julietre rámondható, hogy általános mértékkel mérve – most tekintsünk el az extremitások iránt vonzódók véleményétől – tökéletes, „amerikai stílusú” fiatal lányt testesít meg. Bámulatosan cuki babaarc, igéző szemek, húsos ajkak, gyönyörű dús szőke frizura zabálnivaló copfokkal, formás, „ott kerek, ahol kell” test, kecses karok, sudár derék, isteni poci, hosszú szépséges lábak, fokhagymagerezd popsi és… hát igen, veszélyesen méretes keblek a leányzó letaglózó külső jegyei. Sugárzik belőle az élet és a cukiság! Emellett egyébiránt természete is kifejezetten bejövős: néha olyan aranyosan butuska, de az a jóindulatú, szerethető forma, kedvesen, néha durcásan káromkodik, és olyan légies könnyedséggel szeleteli a zombikat, hogy öröm irányítani…
I was an average guy in a world of empty dreams.
You've broken down all the walls
with your love.


…vagyis öröm lenne, de rögtön az első pályán feltűnik, hogy valami nem okés. A harci rendszer ugyanis csapnivaló.
Kezdjük ott, hogy a game egy totálisan feleslegesen megkevert gombkiosztással rendelkezik: nem az X-szel ugrasz, mint általában, hanem a Körrel, és ez az „ugrás” nem is rendes ugrás, hanem a bunyóhoz szükséges szökkenés. (Van még pompomtánccal egybekötött ütés/rúgás és a láncfűrészes csapások is, meg egy alsó vágás.) Namármost pár perc bunyó után azt tapasztalod, hogy akármit csinálsz, akárhogy figurázol, valahogy már a legcsicskább zombi is pofon tud verni, ami a védekezés opciójának hiányában elég idegesítő. Juliet persze a legkisebb legyintéstől is lefekszik, ilyenkor pedig a Kör vad nyomkodásával lehet felállni. Ja, azt mondanom sem kell, hogy ha 3-nál több zombi van a közeledben, amikor elesel, mind rád veti magát amolyan „kicsi a rakás” módszerrel. Ennek az animációnak a megtekintése egyszer, kétszer, háromszor még vicces, azután viszont már a pokolba kívánod.
De, hogy mi a megoldás? Az „átlendülés”. Ezzel a mozdulattal Juli a zombi mögé kerül, majd meg- vagy ketté tudja vágni. Sajnos a „full frontal power fight” módszer – ami egy hack’n slash-nél alap kell, hogy legyen – egyáltalán nem működik, bármilyen kombóba bármelyik ellenség bele tud ütni, ezért tulajdonképpen az egész játékot úgy kéne végigvinni kis túlzással, hogy csak szökkensz-vágsz. (Oké, hogy van air attack, de a túl sok sem jó. Szerintem.) Ezzel szembesülni pedig nem jó a gyakorlatban: a franc akar állandóan ugrálni. Vagy esni-kelni. A dolgon a megvehető kombók sem segítenek véglegesen, sőt, ezek nem is itt igazán extra támadások, hanem inkább további „repkedések” vagy sorozatok: szerintem a Négyzet+Kör, vagy a Háromszög+X nem azok a kényelmesen lefogható kombinációk.

(Erről az egészről nekem egyből a Batman: Arkham City bunyója ugrott be. Szerintem ott már túlzásba vitték a „táncoltatást”, jobban bejött az Arkham Asylum lazább, de mégis elegáns rendszere.)

A harcrendszer fantáziátlansága a játék elején kifejezetten zavaró, de természetesen ez később valamelyest enyhül, ahogy veszel – ha veszel – a Julietet tuningoló extrákból: a nagyobb életvonal és az erősebb ütés némileg megkönnyíti a szituációkat. Úgy vettem észre, érdemesebb a kiscsajt erősíteni, és nem kombókra költeni az egyébként nem könnyen összegyűlő pénzt.
Az alap harc tehát nem szórakoztató és nem is ügyes kombózásra inspiráló. Megpróbáltam egyébként a „zongorista módszert” is, azaz ész nélkül nyomni a gombokat az analóg karok érintése nélkül, és az automata ráfordulásnak köszönhetően minden zombit simán levertem a káoszban. Van a játékban célra tartás is, modern ki-bekapcsolható módszerrel, ami nekem jobban tetszik, mint a gomb nyomva tartós megoldás. Kényelmesebb.
Néha persze sikerül egyszerre több fejet levágni, ilyenkor egy lassított jelenetben bónusz pénzérmékkel gazdagodsz, valamint az említett „hátulról mejjbe’” kettészelés is zsírul néz ki belassítva.

Még egy szó a fejlődésről: a játék a folyamatos kombózás ellenére is szűkmarkúan adja az arany és platina pénzérméket, így megállapítható, hogy ha Julikát is fejleszted meg a támadásait is veszegeted, semmit sem tudsz kimaxolni rendesen egy nekifutásra. Ami maxiszuper okosság lenne, azok a megvehető kosztümök, ezekből viszont az igazán dögösek csak a játék végén jönnek be és rohadt drágák, tehát ha élvezni szeretnéd ezt a szőke gyönyörűséget különlegesen trendi rucijaiban is, muszáj lesz legalább háromszor végigszenvedned magad a pályákon.
Itt említeném meg a történet alatt beugró telefonbeszélgetéseket: ezek során mindig felhívja valaki Julietet, hogy elmondjon neki valami teljesen felesleges baromságot. Először nem értettem, hogy ez az egész mi a frászra jó, de aztán levágtam: a telefonálás során a kamera végigpásztázza a csajszi teljes alakját, szóval, ha kínkeserves pénzgyűjtéssel átöltöztetted a babát valami finomságba, mondjuk egy fürdőruhába, itt csorgathatod rá a nyálad. Mert azt lehet!
Juliet
oh Juliet
this guy's in love with you don't forget.


A harcrendszer gyengesége mellett a másik dolog, ami nem klappol, az a szoftvert hajtó motor előző generációs betegségekkel küszködő butasága. Van olyan helyszín, ahol Juliet nem centikkel, hanem kvázi lebegve jár a föld felett, és az is vérlázító, hogy Julika írd és mondd semmire sem tud felugrani (és semmit nem képes átugrani, egy katicabogarat sem), kizárólag azokra a dobozokra, ahol a továbbjutás útja van. A pénzgyűjtés miatt szétverhető objektumokkal is siralmas a helyzet: ha épp nem szemből állsz egy pad elé, hiába kaszabolod, néha átütsz rajtuk, néha lepattansz róluk, szóval ez az egész, ahogy a program az ütközéseket figyeli, valahogy nem működik jól. A haladós pályákon semmi elágazás nincs, csak egy-két alkalommal találtam olyan rövidke zsákutcát, ami valami power upot rejtett.
Itt szeretném megemlíteni a másik problémát, ami végig zavart (sőt, dühített): ez az akcióba épített vágások dilettáns elhelyezése. Vázolom: megjelenik két zombi, kamera, bejönnek. Levered 5 másodperc alatt, újabb vágás, kamera, megint bejön kettő, kamera, vágás, kamera… Egyszerűen nincs tíz másodperced, amikor nyugodtan körbe tudnál nézni, amikor rámozdulnál egy HP-töltő nyalókára, vagy belesnél egy sarokba, mert ÁLLANDÓAN valami idióta átvezető jelenetet / kameravágást játszik be a gép, erőszakosan tolakodva. Az pedig már csak savanyú hab a tortán, hogy néha az engine tovább játssza a jelenetet, mint annak értelme lenne, rossz helyen vágja el az akciót, nem érzékeli időben a billentyűk lenyomását, még mindig mutatja a QTE-event gombnyomkodását, de már megy az átvezető animáció… lényeg a lényeg, elég amatőr megoldásokkal lehet találkozni folyamatosan.

Amikor viszont nem a „normál” kaszabolás folyik, a Lollipop Chanisaw akciója eléggé szórakoztató lehet a furcsaságokat befogadni képes playereknek: ez az ötletes minijátékoknak köszönhető. Ezek között van zombifejjel kosarazás időre, többféle stílusú QTE (az egyikben Nick, Juliet megcsonkított pasija is fontos szerepet kap, ilyenkor egy fejetlen zombi testére kerül fel kobakja), kombájnos zombi aratás, baseballozás, rúdtánc, tronos-vektoros virtuális valóság, ritmusjáték, meg egy halom más, vicces kis intermezzo.
Ide az ügyes ötletek közé sorolnám azokat a kisebb kihívásokat is, amikor a feladat egy iskolatárs megmentése bizonyos tagú zombi hordától. (Az egyik csávó meg is jegyzi egy ilyen után: „Juli, ma este rád gondolva fogom kiverni” – itt először nem tudtam, mit gondoljak, de a játék tele van ilyen félig alpári, félig beteges/perverz beszólásokkal. Ezt a japán fejlesztők felfogásbeli különbségeinek számlájára írom.)
Szintén nagyon tetszett Julika „nekifutós” száguldása, mely játékelem bármikor tetszés szerint ellőhető, egy-két pálya abszolválása pedig kifejezetten ezt a megoldást igényli. Egyik későbbi helyszíntől kezdve lehetőség van TPS módszerrel lőni, ez a támadás az operatőr időnkénti bezavarásától eltekintve kellemes – bár, ha fejlövésekre hajtasz, érdemes kikapcsolni az automata célzást!

Nem beszéltem még a bossokról, pedig van pár. Maguk a figurák ügyesen ki vannak találva és illenek a hülyülős történethez, mindegyik valami zenei témájú felhangot hordoz: Marilyn Manson klón, Joey Jordisonba oltott Glenn Danzig (isten áldja a Mestert az Am I Demonért, meg a Killer Wolfért!!4!négy) klón, Janis Joplin klón, Rick James klón, többek között. Sőt, a bossharcok helyszínei sem festenek rosszul, de maguk az összecsapások valahol ugyanolyan primitívek, mint a harcrendszer: azzal az istenverte átugrással és némi oldalazással mind egyből behúzható, a legcsekélyebb kihívás, sőt elhalálozás nélkül.
Close your eyes
Juliet
don't let go.
On and on our love is like the sun
it keeps on goin' strong like eternity.


A Lollipop Chainsaw 5+1 pályát kínál. Eléggé lesújtó szembesülni vele, hogy az alappályák közül talán egy van (a farm), ami normálisan megdizájnolt és -szerkesztett (de ez sem igazán szép), a többi az U3 motor ellenére teljesen fantáziátlan és unalmas. Sehol sincs a – galériában is látható – hivatalos screenshotokról visszaköszönő színorgia (az csak a speckó támadások elsütésénél villan), sőt, túl gyakori a homály és a sötét. A +1 befejező helyszín a game csúcsgonoszával mondjuk nem lett rossz, de akkorra már pont negyedszerre fogod átverekedni magad a lapos és középszerű placcokon.
Grafikailag tehát a game abszolút átlagos: Juliet látványa mindig balzsam a szemnek, a zombik is viccesek, ahogy amputálod végtagjaikat, gazdagok a lassított jelenetek effektjei, viszont minden más félkész érzetet ad. A sajnos igen fakó képen folyamatosan van egy négyzethálós „trash effekt” is, ami valamennyire ápol azáltal, hogy eltakarja a kidolgozatlan részleteket.

A játék szavatossága szintén nem tartozik a game erényei közé. Egy helyszín tiszta, gép által mért játékideje normál fokozaton átlag 35 perc, ami pár halállal és a csillió átvezetővel 50 percre is felmehet. Nem nehéz kiszámolni tehát, hogy a teljes végigjátszás nagyon maximum 6 óra, és ebben nekem bőven benne volt a második, „jó” megnyerés előhozása is, ami egy kis havermentéssel és az utolsó boss újbóli lenyomásával simán kirántható. Ezen felül Julika történetét szerintem egyáltalán nem érdemes újrajátszani, a különféle extra „játéktermi” kihívások – Time Attack, pénzgyűjtés, online ranglista, stb. – kizárólag azokat kötik majd le, akik a platinára hajtanak.
Multiplayer nincs, co-op nincs.

Mivel már minden összetevőt ismertettem, nem maradt más, csak a zenei részleg. Az alapvetően zenés alapú játék rendkívül gazdag soundtracket tartalmaz, melyben a rocktól a metálon és funkyn át egészen a szintipopig minden felbukkan. Kezdetben kissé idegölő, hogy a game három számot ismétel 35 percen át, de ahogy nyitogatod/veszegeted a trackeket, úgy készíthetsz magadnak saját listát is olyan gyilkos előadók zenéivel, mint Skrillex, a Dead or Alive, a Toy Dolls, a Dragonforce, a Children of Bodom, The Human League, vagy Joan Jett.
Az effektek nem nagyon maradtak meg bennem, a szinkronhangok ugyanakkor ülnek, s a dialógusok – bár mint említettem néha erőltetett az obszcenitás, túl sok a ribancozás – általában poénosak.
I wanna love you in my life
sweet Juliet.
Livin' without love in my life
my girl Juliet.


Rengeteg pozitív és negatív dolgot soroltam fel egyszerre a Lollipop Chainsaw tesztjében, így gondolom mindenkiben felmerült, hogy ez valahol egy középszerű játék lehet. Jól gondolod, az. Hogy neked, Kedves Olvasó, mit jelent az 5 pontos értékelés, nem tudom, de hogy nekem mit, azzal teljesen tisztában vagyok, hisz eszerint dolgoztam ki annak idején a PlayStation.Community ismert értékelési rendszerét. Ebbe pedig tökéletesen beleillik az, amit a játékról gondolok: átlagos cucc, ami egyszer könnyedén elfogyasztható, de míg más középszerű japán játék – például a sokat szidott Quantum Theory – általában képes arra, hogy legalább egy-egy jól eltalált momentumával, ha csak rövid szakaszokra is, de emelje a hangulatot, addig itt egyetlen igazán kiemelkedő összetevő akad: Juliet Starling észveszejtően bájos poligon-személye. Ő olyan finomság, hogy miatta akár meg is vásárolhatod ezt a szoftvert. Benne nem fogsz csalódni, azt garantálom!
A többi picit uncsi és ügyetlenke.

/dalszöveg: Robin Gibb (1949. december 22. – 2012. május 20.) – Juliet/

(A játékot partnerünk, a CNG.hu zombijairól csonkoltuk le tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható/rendelhető támogatónk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban. Nyomj egyet a linkre!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
2012.06.15. 02:44:13
LV2
Nem tudom engem szórakoztat...Szóval nálam több mint 5pont egy nagyon gyenge 7-es!
6. norbifiatal  PlayStation.Community tag
2012.06.15. 01:21:25
LV7
Adja a teszt nagyon, többet vártam a játéktól... Hamar le fog menni az ára :)

köszönjük, Mester
"Omae wa mou shindeiru..."
5. vbalazs  PlayStation.Community tag
2012.06.15. 00:25:25
LV3
Nagyon jó teszt, a számomra lényeges dolgokra rálátok a leírtak alapján. Egyszer használtan azért beszerzős a játék az uborkaszezonban, de nem úgy néz ki hogy mostanában lesz uborkaszezon :)
4. HunNicoBellic  Mérnök Úr
2012.06.15. 00:23:07
LV17
Jó teszt lett, élvezet volt olvasni. Ha 10 pontos lenne akkor se szerezném be (nem nekem való ez a stílus), de annyi hír jelent meg a főoldalon erről a játékról, hogy pusztán kíváncsiságból elolvastam mi lett belőle.
Kár érte, kicsit sajnálom azokat akik alig várták a megjelenését.
trance 'n' progressive
3. Ethar_Miraz  PlayStation.Community tag
2012.06.15. 00:20:54
LV1
kár érte :(
FUUUUUUUUUU-
2. dorten  PlayStation.Community tag
2012.06.15. 00:16:22
LV3
Köszönjük a tesztet.

(sajnos erre számítottam a játéktól.. :( )
PSN: HunRoli
1. KonzolBojti  Legendary Zombie Hunter
2012.06.15. 00:13:44
LV2
"I'm the wolf
Howlin' all night"
Istenem, mennyit hallgattam.

A véleményem hasonló, bár azt már jól ismered.:)
Kellemes, részletekre kitérő teszt, megérte éjfélig várni.
“Fear is the path to the dark side."
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
LOLLIPOP CHAINSAW
Warner Bros.
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Gyenge
Zene / Hang:
Hangulat:
Átlagos
5/10
Pozitívum
Julika maga a megtestesült szupercukiságba oltott szoftpornó, egyszerűen imádni való minden pillanatban; stabil soundtrack; minijátékok
Negatívum
Gyenge harcrendszer; ostoba engine; többségükben jellegtelen, üres és fakó helyszínek; agyonszabdalt