PlayStation.Community

2012.05.08. 11:15 Játékteszt
55 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
Bumm a fejbe - halott vagy haver!

Minden a Counter-Strike-kal kezdődött. Azt hiszem ekkor utáltam meg egy életre a videojátékokban a sniper kasztot, hála a sok AWP-s wannabe-nek. A Call of Duty epizódoknak és a sok quickscope-os nagyon ügyesnek hála csak erősödött az érzés bennem, mégis, amikor megláttam az első videókat a Rebellion által fejlesztett Sniper Elite V2-ről tudtam, hatalmas fun elé nézek. Már a mozgóképekről világos volt számomra, hogy itt bizony a mesterlövészpuska nem egy távcsöves gépfegyverként funkcionál, minden egyes lövés számít, nem lehet ész nélkül „all guns blazing” a tömeg közepébe rohanva aprítani. A teljes verzióba ölt órák után azonban sajnos azt tapasztaltam, hogy a játék nem minden téren teljesít úgy, ahogy elvártam volna, amire számítottam. Mégis, ha pl. szereted a Hitman szériát, szeretsz előre gondolkozni, tervezni, és úgy játszod a Sniper Elite V2-t, ahogy kell, szórakozásod garantált!
Ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer majd messiásként fogok tekinteni egy második világháborúban játszódó játékra, mint valami kihalóban lévő faj mementójára, valószínűleg körberöhögöm. Tudniillik 6-7 éve Dunát (vagy ha stílszerűbb szeretnék lenni Rajnát) lehetett rekeszteni a második világégést idősíkul és helyszínül választó programokkal. Ma már minden a modern és futurisztikus hadviselés köré épül: gondolj csak a legújabb CoD vagy Battlefield epizódokra, de a hónap végén megjelenő Tom Clancy nevével fémjelzett shooter is a nem túl távoli jövőt és kütyüit hívja segítségül egy jófélének ígérkező aprításhoz.

Ezzel szemben itt a főszereplő Karl Fairburne a II.VH utolsó napjaiban találja magát ellenséges vonalak mögött, hogy mind a szovjet, mind a vesztüket érző német bakák orra alá borsot, adott esetben kétszáz méterről leadott hajszálpontos lövésével ólomot törjön, plusz megakadályozza az oroszokhoz átpártolni készülő német rakétatudósok dezertálását a jó öreg Springfieldjével és megmentse a jó csajt a robbanások közepette. A történet kapcsán semmi különösre nem kell számítani, szorult vagy tíz percnyi átkötő jelent az egész cuccba, a hangsúly azonban nem is ezen van, hanem… na majd mindjárt rátérünk erre is!
Egyfajta régimódiság lengi be a játékot, amire ma a sok látványos, ám nem egyszer esztelenül rohanós game közepette kevés példát tudnék mondani. Meg kell tanulni a pályákat, tudni kell, ki hol van, mikor bukkan fel a sarok mögül, a hangsúly a tökéletes kivitelezésen van. Ugyan egy sarokban guggolva, majd a pályán lévő ellenségeket „beriasztva” szintén végig lehet darálni a küldetéseket, ám a játékélmény akkor fog kiteljesedni és magával ragadni, ha a tökéletes tervre törekszel, annak megfelelően improvizálsz, ha valami menet közben mégsem úgy alakulna, ahogy akartad – így lehet kicsikarni a legnagyobb kihívást és élvezetet a Sniper Elite V2-ből. Bizonyos érettséget és mentalitást igényel ez a fajta játékstílus; én a tesztelés és a pontozás során abból indultam ki, hogy Te rendelkezel ezzel.
Adva van tehát mesterlövészünk, lepottyantva a hatalmasnak tűnő pályákra, azonban sajnos a játéktér nincsen tökéletesen kihasználva. A demo változatot nyüstölve én azt hittem, hogy az aranyra égetés után a próbaverzióban minden sarkon utunkat álló zárt kapuk és ajtók megnyílnak, ez sajnos nem következett be, így ha nem is csőfolyosókon terelgetésre, de egyfajta linearitásra kell számítani. Pedig mekkora királyság lett volna egy óriási térkép, teli romokkal, „sasfészkekkel”, miközben mindenféle robbanószerrel veszed magad körül és nézed a birkákat, ahogy belesétálnak csapdáidba. Karlunk ugyanis távcsöves pityuja mellett egy gépfegyverrel, egy hangtompítós pisztollyal, valamint egy rakás robbanószerrel lett felszerelve. Tapósóaknákat rejthetsz a „csalihullák” mellé, hogy az értetlenkedő fritzek a tetemet felfedezve gyorsba megkérdezhessék bajtársuktól a túlvilágon, hogy mégis mi a fene történt. Bevédheted rejtekhelyedet botlódrótos aknával, de – és itt újfent a tervezés fontosságát hangsúlyoznám – dinamitot is telepíthetsz oda, ahol valószínűleg a népsűrűség növekedésére kell számítanod az első leadott lövés után, hogy egy precízen a dinamitra kilőtt tölténnyel egy kisebb tömeget repíts a levegőbe. Pontos lövésekre azonban nem csak ekkor, de az ellened bevetett járművek – tankok, teherautok, APC-k – ellen is szükséged lesz. A csábítóan villogó gáztartályra leadott puffanással eliminálhatod a rád leselkedő gépiesített veszélyforrásokat.
A legjobb… a legjobb pedig a mezei katonák tizedelése a jó öreg távcsövessel. Minden azzal kezdődik, hogy számításba kell venni a golyó esési szögét (röppályát), valamint a szél fújását (kivéve persze a legkönnyebb fokozatot, de ezt a játékot érdemes a legnehezebb fokozaton pörgetni, minden segítséget – ellenségek betagelése, ellenséges mozgásra való figyelmeztetés – kikapcsolni). Jutalmunk egy a golyó útját végigkövető extralátványos lassított kill lesz. Ezzel még koránt sincs vége! A játékban ugyanis érdemes headshotokon túl gondolkozni. Ott fityeg a gránát a szovjet táváriss vagy a német kamerad övén? Célozz oda! Egy lövéssel egy kisebb csoportot lephetsz meg így. Egy vonalban menetelnek a katonák? Egy tökéletes lövéssel az elöl gyalogló bakán átfúródó töltény a másikat is tüdőn puszilja! A legjobb pedig… ha a fenti kettőt kombinálod (persze ehhez már egy kisebb adag szerencse is szükségeltetik, de nem lehetetlen!). A legemlékezetesebb killem pont így nézett ki: a leadott lövés után izgatottan figyeltem a levegőben süvítő golyó útját; meghatottan figyeltem, ahogy sikerült az elöl gyalogló ellenség golyóit (ez már önmagában is áucs) darabokra tépni, hogy aztán a mögötte szambázó rosszarcú oldalán lébecoló gránátba fúródjon a megroncsolódott töltényhüvely – a robbanásban még ketten meghaltak. Csak ültem a TV előtt: anyád, ez most mi volt?
Persze, ha mégis fejre céloznál, a gyakorta használt bullet time effekt ilyenkor is látványos halálokat eredményez. Gondolj bele, ahogy – a legújabb Mortal Kombathez hasonlóan – a játék X-raybe mutatja az ellenség adott testrészét, a töltény pedig hol szemeket roncsol szét, hol a szíven keresztül a tüdőbe fúródik, máskor pedig a mit sem sejtő katona állkapcsát, fogsorát robbantja szilánkokra. Gyakran fogsz találkozni ezzel a lassítás effekttel, engem abszolúte nem zavart a 7-10 órás kampány során a gyakori belassulás, mindig fájdalmasan szorítottam össze a fogaimat egy-egy kacifántosabb kill után.
Mint említettem a játékot a legnehezebb fokozaton érdemes nyüstölni, de ha a könnyebbik utat választanád, a program nagyvonalúan megmutatja neked a golyó becsapódásának helyét, valamint a távcsöveddel kiszúrt ellenségeket bejelölheted magadnak, hogy tisztában legyél azzal, ki merre császkál a pályán, ne tudjanak hátbaszexuálni egy puskatussal.
Ha pedig igazi tökös legény vagy, a legkeményebb beállításokkal egy olyan kihívásban részesülhetsz, ami szintén a régi iskola játékainak volt a sajátja. Néha már idegőrlően sok checkpoint restart, kicentizett lövések hatalmas imádkozás közepette. Akármennyire is dühös voltam a készítőkre egy-egy húzósabb pályaszakasz után, a pályarész abszolválása után hihetetlenül tökös gyereknek éreztem magam – ez volt a jutalmam. A legkeményebb talán a szénné bombázott város romai között megbúvó orosz mesterlövészcsapat ellen vívott csatám volt, de miután sikerült lenyugodnom a kezdeti bénázás után és teljesíteni az elsőre lehetetlennek tűnő feladatot, olyat éreztem, amit játék kapcsán már rég nem: sikerélményt, amiért meg kellett izzadjak!

A fenti és ahhoz hasonló pillanatok előcsalogatása azonban sajnos tényleg nagyban függenek a játékos hozzáállásától, ugyanis az AI eléggé mechanikusra sikerült. Ha kiszúr valaki, akkor hirtelen egyből mindenki kiszúr és száz méterről is pontosan tudja, hol vagy, majd zúdít a nyakadba hajszál precíz géppuskatüzet – a Rebellionnél így képzelték el az übermenscheket.
Katonák mellett másra is lőhetsz: a gyűjtögetés sajnos ebből a játékból sem maradt ki. Borosüvegeket kell kipukkasztanod a pályán, valamint a térképeken elszórt aranyrudakkal garantálhatod, hogy a főszereplőnek a háború után se legyenek megélhetési gondjai. Én ezt úgy, ahogy van, kihagytam volna a játékból, de haladva a mai korral ezúttal sem maradhatott ki a szerezd meg hát mind trófea.
A legjobbat nem is említettem: az egész kampányt végigtolhatod egy humán társad segítségével is, azonban ehhez bizony szükséged lesz egy headsetre, hogy össze tudjátok hangolni a támadásaitokat. Főleg azokon a pályákon van ennek jelentősége, ahol a pályán lévő zajforrások – robbanások, harangszó, légvédelem – maszkírozzák lövéseiteket és robbantásaitokat.
A co-op kampányok kívül három másik játékmód is került a netes pötyögtetés kedvelőinek. Ezúton is szeretném újfent megköszönni a sasszemű tgabesznek a segítséget jóféle szombati ebédje után, valamint hogy elviselte sipákolásomat és értetlenkedésemet, végigvezetve engem ezen móduszok rejtelmein keresztül, rávilágítva olyan alapvetésekre, hogy a célpont mellett valószínűleg katonák is vannak, úgyhogy üljek csak a babérjaimon, amíg bejelöli őket nekem.
Ha hordamódra vágysz, a Kill Tally opciót választva verheted vissza az egyre erősebb ellenség hullámokat. A Bombing Runt választva egy tankot kell megreparálnod, ennek érdekében a térképen elszórt alkatrészeket begyűjteni, és lehetőleg kerülni a biztos halált jelentő feltűnést. A legjópofább pedig az Overwatch, amikor is egyikőtök a magasból fedezi a földön gépfegyverrel rohangáló-szabotáló földijét. Sajnos a gépfegyverek kezelése nem sikerült a legjobbra, ezért hatalmas nagy nyomás van a lent szaladgáló játékoson. Fokozza ezt annak a ténye, hogy bizony a pályák sikeres teljesítése érdekében illik megtanulni, ki mikor és honnan jön – egy újabb falat oldschoolság. Ha meg tudod emészteni a nehézkes közelharcot, szórakoztatónak fogod találni Overwatchot, lehet közösen röhögni-anyázni-izgulni-miegyéb.
A végére maradt a gyengécske AI melletti másik negatív tényező, ez pedig a megjelenítés. Ugyan a lassított killek, a szervek, avagy csontok roncsolódása irtó látványosra és megunhatatlanra sikeredett, maga a játék nem 2012-es színvonalon teljesít. A bullet-time mellett egyedül talán a dinamikusan változó árnyékokat tudnám kiemelni, de a környezet, a törmelék, a karakterek, szóval szinte minden más egy időutazásra invitálja szempárunkat. Ráadásul, ha nyílt terepről hirtelen egy zártabb pályarészre kerülsz, a képkocka-per-secundum ugrik egy nagyot, és a játék egy pillanatra felgyorsul (mint a régi Need for Speedekbe, amikor bementél egy alagútba… megvan?). Különösen mókás ez, amikor mondjuk célozni próbálsz, és teszem azt az életed múlik a lövés sikerén. Szintén a technikai hiányosságok között kell említenem azt, hogy ha egy pályát megszakítva lépsz ki a játékból, a következő indításnál nem az adott checkpointról indul a mészárlás, hanem kezdheted az egészet az elejétől fogva, valamint néha a játék bizonyos trofikat nem ad be. (Én a mandinerből-headshot trofival jártam így, de mástól hallottam, hogy a küzdelmesen szerzett robbanószeres killjeit ignorálta a játék, nem csilingelt a jobb felső sarokban a trófea ikon.)

Akik látatlanban megbíztak a rebellionös ifjakban és előrendelték a játékot, grátiszként megkapják a Kill Hitler DLC-t, benne véget vetve a rettenetes festményeiről (is) elhíresült bajszos bajkeverő karrierjének. Sajnos ez a küldetés irtó fantáziátlanra sikeredett, ha már a fejlesztők pofán köpték a történelmet, igazán rittyenthettek volna a feladatnak egy izgalmasabb helyszínt és megvalósítást, így az egésznek olyan feelingje van, mintha bármelyik másik sisakost fingattad volna ki, csak ennek oldalra van fésülve a haja és bajsza van.
Felemás játékra sikeredett a Sniper Elite V2, mégis, roppantmód jól szórakoztam vele. Végre egy lövölde, amiben kihívást találtam, amiben a hajszálpontos lövéseimet a játék brutálisabbnál-brutálisabb animációkkal hálálta! Ahol koncentrálnom kellett végig, mert egyetlen egy rossz lépés vagy mozdulat a lopakodós szekvenciában instant restartot eredményezett… szóval élveztem, na! A legnehezebb fokozaton kipörgetve a cuccot én is igazi mesterlövésznek éreztem magam, nem jelöltem meg többet a WC ülőkét, halálpontos sniperré váltam én is. Még a technikai hiányosságok és a buta AI sem tántorított el attól, hogy megszavazzam a játéknak az eddigi legerősebb 7 pontot.

(Sniperkednél? Támogatónk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban a szoftver megvásárolható. Bökj egyet a linkre és nézelődj!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
5. Sora  Kingdom Hearts & Koei Fan
2012.05.08. 12:59:34
LV19
Kell!:) Ha olcsóbb lesz lecsapok rá!
Mia San Mia
2012.05.08. 12:56:26
LV1
Nagyon nagy játék!A 7 pont jár neki!Az ajándék DLC-hez tartozik még egy puska is ha jól tudom.Bár még nem találkoztam vele...
2012.05.08. 12:43:46
LV1
A 7/10 nagyjából reális de erősen hajlik a 6/10 felé a játék.
A grafika hagyján,az legyen az utolsó ha jó egy játék. De ez a játék egyedül a kilőtt töltényt lekövető kamera miatt fogyasztható. Minden másban középszerű,számtalan dologban pedig inkább felejtős.
Csőpályákon kell végigmenni, a lopakodásnak értelme szinte nulla ráadásul elöbb utóbb ígyis úgyis lövöldözésbe torkollik a jelenlétünk minden pályán. Jópofa 5let hogy pár helyen hangzavar közepette kell lőnünk és akkor nem vesznek minket észre,viszont ezt a jó 5letet gyorsan el is rontják azzal hogy számtalan helyen ahol nincs ilyen zajközben lövölde lehetőség ,hatalmas lövöldözés és robbantgatás után 1 szobával/emelettel odébb állnak az ellenfelek mintha mi sem történt volna,nem hallottak semmit..
A demo ugyebár úgy ér véget hogy a tank ránk fordítja az ágyútornyot... Csalogató,de a teljes játékban a valóság inkább szánalmas... Nincs ugyebár rombolás,ergo a tank töltete simán eldurran a legkisebb faldarabban is,nekünk pedig 3 centivel a fal mögött kutya bajunk sem lesz...Viszont mi a tankok halálos ellenségei vagyunk,mert úgy tűnik a német tankokra üzemanyagtartályokat szereltek,aminek a kupakját ellőve az egész tank megsemmisül...Reális.:)
Sokkal de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a témából, csőpályákat mellőzve, nagyobb szabadsággal, a lopakodás fontosabbá tételével, mondjuk jó lett volna álruhás terepre behatolás,stbstb....
Ehelyett egy kacskaringós "folyosón" kell végiglövöldöznünk magunkat és egyszemélyes hadseregként legyapni pár tankot és pár németet...
Egyszer végigtolható,könnyen felejthető darab, a csontig rágott 2.vhb témában persze megint a "jó" oldalról...
Ha nem lenne benne a tölténykövető kamera és a becsapódás "effektek" akkor ez a játék valahol a budget kategóriában figyelne...
2. tgabesz  PlayStation.Community tag
2012.05.08. 12:37:20
LV14
A robbanószeres gyilkolásokért járó trófea nagyjából működik csak rosszul számolja a játék. A menüben kb 180-at írt, de tegnap egy gránát kilövése után kiírta, hogy 75 van meg a 100-ból.
1. Foxhound  Szerkesztő
2012.05.08. 11:29:45
LV14
Na ezt vártam már, mert eléggé tetszett a demo.
"Why did i move here? I guess it was the weather."
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
SNIPER ELITE V2
505 Games
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Kiemelkedő
7/10
Pozitívum
Brutális lassított killek, oldschool nehézség, érdekes témaválasztás, felejthetetlen izzadós momentumok
Negatívum
Gyenge AI, a pályák lehetnének nagyobbak is nyitottabbak, gyengécske grafika

MARTIN BELESZÓL
A game valóban nem tűnik egy látványbombának, ettől függetlenül úgy kell nekem, mint bajai halászlébe a tészta. Izgat ez a nehezített mód és persze a koop is. Megyek rendelem a Platinumban.