Túlélési tréning a nappaliban.

Az életem csupa küzdelem az elmúlt csaknem egy évben. Minden percben megharcolok a természet kegyetlen erejével, amely napról napra bebizonyítja, mennyire jelentéktelenek is vagyunk mi emberek. Hadakozom a brutalitással, az ellenséges, fosztogató, önző, saját céljaikért és életben maradásukért bárkit, még a saját bajtársaikat is a farkasok elé vető emberekkel. Az éhséggel, a szomjúsággal és a fáradtsággal, melyek egyre inkább erőt vesznek rajtam.
Körbenézek, és mindenhol totális megsemmisülést és szenvedést látok. A város, amely egykor az otthonom volt, mára teljes egészében az enyészetté vált. Az utcákat törmelék borítja, a szebb napokat látott, ma már a földdel egyenlővé vált felhőkarcolók, düledező épületek maradványai ezek. Az utakon autóroncsok hevernek szerte szét, mindenütt hatalmas a mocsok, a fojtogató por pedig szinte a tüdőmig hatol. Az oszladozó emberi tetemek és csontvázak látványa felkavaró. A felszerelésem minimális, csak a legszükségesebbeket viszem magammal, hiszen állandóan úton vagyok, hogy végre rájuk bukkanjak. Nem, nem adhatom fel! Meg kell találnom a feleségemet és a lányomat!

Csupán a pusztulás mindaz, ami Haventon városából – ahol főhősünk, Adam élt –, és az ott lakó közösségből maradt a világméretű katasztrófa után, melynek során földrengések rázták meg az egész bolygót. Adam nem titkolt szándéka az, hogy tűzön-vízen keresztül is felkutassa családját, akiket még a szerencsétlenség megtörténtekor evakuáltak.A szoftver megszületése a játék alapötletének kidolgozásától egészen a megjelenésig igen nyögvenyelősen haladt. A fejlesztést 2008 és 2010 között a Darkworks végezte, akiknek a neve talán a Cold Fear című, Xbox-ra és PS2-re kiadott stuffal kapcsolatban lehet ismerős. A Cold Fear készítése során kialakult jó munkakapcsolatra való tekintettel a Ubisoft újfent a Darkworks-öt bízta meg, ezúttal az I Am Alive megalkotásával. Az alapkoncepció egy apokaliptikus hangulatú horrorjátékról szólt, melyből aztán többféle verziót is felvázolt a fejlesztőgárda a zombis túlélő game-en keresztül a csapatalapú akció stílusig, amelyek azonban sehogy sem nyerték el a Ubisoft tetszését. Végül nagy nehézségek árán 2007-ben a brigád előállt egy poszt-apokaliptikus túlélő kaland elgondolással, melyet a 2008-as E3-on CG trailer formájában mutattak be először. Ámde ezután nagy hallgatás következett, semmi egyéb nem szivárgott ki az anyaggal kapcsolatban. Sem egy gameplay videó vagy akár egy néhány screenshot. A megjelenés 2009 áprilisára volt datálva, a Darkworks-ös fiúk pedig ezerrel hajtottak, hogy készen legyenek a kiszabott határidőig, ám ekkor beütött a krach: 2009 januárjában elvették tőlük a projektet, és átadták a Ubisoft Shanghainak. Mindezt a nagyközönségnek úgy tálalták, hogy a Darkworks-nek egyéb kötelezettségei akadtak, és hogy közös döntés eredményeként került át a játék fejlesztése a sanghaji illetőségű teamhez. A valódi indok azonban az volt, hogy a Ubisoft szerint a szoftver akkori formájában, pár hónappal a debütálás előtt sem ütötte meg a kívánt mércét, valamint hogy már így is túl sok pénzt kellett beleölniük a fejlesztésbe.
A Darkworks az incidens után természetesen le is húzta a rolót. A Ubisoft Shanghaira nagy meló várt ezután, hiszen az első körben az volt a feladatuk, hogy a Darkworks által megálmodott koncepciót kidolgozva, az eddiginél egy lineárisabb game-et hozzanak létre. Amikor kiderül, hogy ez nem igazán életképes, a fiúk úgy döntöttek, hogy teljesen átalakítják az eddigi pályákat, még mindig az apokaliptikus kaland stílusnál maradva. Ellenben sajnos ez sem bizonyult kedvező megoldásnak, így drasztikus változtatásokra volt szükség, hiszen ez volt a team utolsó esélye arra, hogy életben tarthassák ezt a projektet. A költséghatékonyság érdekében úgy döntöttek, hogy a fejlesztőgárda létszámát igencsak megritkítják, illetve, hogy kizárólag letölthető formában adják ki a játékot, amely azt eredményezte, hogy eddigiekhez képest jelentősen tömöríteni kellett a méretet, mindezt úgy, hogy a minőség terén a maximumot tudják kihozni a progiból.

Mindezen kritériumok, akadályok és problémák mellett szinte csoda számban megy, hogy ez az anyag – idestova 7 év kínlódás és fejlesztés után – idén végre megjelenhetett. A fogadtatása pedig – valljuk be – elég vegyesre sikeredett, hiszen az eredeti elgondoláshoz képest végül valami egészen mást kaptak a játékosok. A magam részéről én ezt egy cseppet sem bánom, mivel abba a csoportba tartozom, akiknek jobban tetszik a megvalósításra került verzió, de ez kinek-kinek az ízlésére van bízva.A sztori szerint annak a bizonyos, bővebben ki nem fejtett „Eseménynek” a megtörténte után indul neki hősünk, hogy visszatérjen Haventonba és megkeresse családját. Innentől van lehetőséged átvenni az irányítást. Az első tennivalód, hogy valamilyen úton-módon visszajuss a városba, egészen pontosan a valamikori lakásodba, ami – látva a lepusztult környezetet –, nem is lesz olyan egyszerű feladat. Már itt az anyag elején megismertetésre kerül a mászós, kapaszkodós, ügyességi rész, amely engem leginkább a Shadow of the Colossus-ban alkalmazott metódusra emlékeztet. Az ottani főhőshöz hasonlóan Adam sem képes hosszasan csüngeni a különféle tereptárgyakon, mert igen hamar elfárad, és leesik az erőnléti értéke, aminek következményeként könnyedén lezuhan bárhonnan. Ugyanez vonatkozik a futásra is, nem lehet csak úgy végeláthatatlanul sprintelni össze-vissza anélkül, hogy kimerülnél. De tovább megyek, a progi azon szakaszaiban, amikor az utcákon kóborolsz a fullasztó porviharban, szintén roppantul oda kell figyelned az előbb említett értékre, mert ha az nullára csökken, pillanatok alatt lepereg az életerőd is, és játszi könnyedséggel a fűbe, stílszerűen fogalmazva a porba haraphatsz. Az erőnlétedet egyébként a képernyő tetején megtalálható fehér csík (stamina) segítségével csekkolhatod. Ez alapvetően magától is feltöltődik, feltéve, ha pihenteted kicsit a karaktert, vagy hogyha a szmogos sikátorokat elhagyva magasabban fekvő objektumokra kapaszkodsz fel, hogy frissebb levegőt szívhass. Viszont gyakran kerülsz majd olyan szituációba, hogy egyáltalán nem tudsz szusszanni még egy keveset sem, például egy nagyobb épületre való felmászás során. Ebben az esetben a stamina indikátorod teljes megfogyatkozása után az R1 nyomkodásával extra erőfeszítést csikarhatsz ki Adamből, hogy az utolsó csepp energiájával még elérhesd az a kiszögellést, ahol végül kifújhatod magad. Ennek ellenben az az eredménye, hogy az erőnléti csíkod jelentősen megcsappan, és így még könnyebben veszélybe sodorhatod magad a további ügyességi szakaszokban.

Amennyiben ilyen helyzetbe kerülsz, erődet lehetőséged van feltölteni többféle, a városban összegyűjthető ellátmány révén, példának okáért egy üveg víz, egy inhalátor, vagy számos más cucc segítségével. Ezek között lesznek olyan eszközök, melyek kizárólag vagy a kondíciódat, vagy a piros sávval jelölt életedet nyomják fel, illetve akadnak olyanok is, amelyek párhuzamosan mindkettőt. Mindezeket a holmikat azonban nem szórja két kézzel a program, kőkeményen meg kell dolgoznod értük, hogy megleld és felszedhesd azokat. És nem csak azért érdemes ezeket a tárgyakat összeszedegetni, mert a főhősödnek szüksége lehet rájuk, hanem mert utad során találkozhatsz 20 áldozattal is, akiket különböző atrocitások értek, és ezekkel a felszerelésekkel támogathatod őket. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, ugyanis az összes bajba jutott személy megmentésével kikaparhatsz magadnak egy arany trófeát. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy a game elég speciális checkpoint rendszerrel rendelkezik, amelynek értelmében csak bizonyos időközönként ment a program, például ha bekerülsz egy új helyszínre, vagy ha a történet szempontjából egy jelentősebb cselekmény megy végbe. Ez viszont nem történik meg túl nagy gyakorisággal, így azt kiküszöbölendő, hogy elhalálozás után újra kelljen játszanod az előző fél óra eseményeit, úgynevezett „retry”-ket kaparinthatsz meg videokamera formájában több pályarészen is, illetőleg minden általad kisegített ember után is egy darab ilyen „retry” a jutalmad, amelyek tulajdonképpen az ellenőrzési pontot szolgáltatják, így onnan folytathatod a dolgokat, ahol előzőleg elpatkoltál. A probléma csupán az, hogy „normal” fokozaton sem enged a rendszer öt ilyen kameránál többet birtokolnod, ennél fogva velem többször előfordult, hogy – miután kifogytam a készletekből – bizony ismételten végig kellett szenvednem a korábbi megpróbáltatásokat, és ebben a stuffban pillanatok alatt lehet rossz döntéseket hozni, és otthagyni a fogad egy-egy rázós szituációban. Innen vizsgálva a dolgokat pedig nem is olyan sok az az öt ismétlési lehetőség...

Az anyagban nemcsak a stamina csíkodat vagy az életerődet befolyásoló cuccok vehetők fel, hanem idővel szert tehetsz különféle eszközökre, melyek más szempontból lesznek hasznosak. Például egy „piton”-nak nevezett ketyerére, amelyet beleverve a falba megpihenhetsz, így feltöltve az erőnléti sávodat, vagy szerezhetsz egy horgot, melyre egy kötelet ráapplikálva átrepülhetsz egyik platformról a másikra, már ahol erre lehetőség adódik.
A fegyverarzenál nem nevezhető bőségesnek, de ezt nem is várja el az ember egy katasztrófa sújtotta övezetben. Már a kezdet kezdetén magadnál tudhatod a pisztolyodat, melyhez alkalmanként találhatsz skulót is, viszont ebben az esetben sem tekinthető túl bőkezűnek a program, mert nálam például egyszerre háromnál több lőszer sosem fordult elő. Aztán némi közjáték után már a game elején zsákmányolhatsz magadnak egy machetét, amit az ellenfelek likvidálásán kívül a lánccal lezárt kapuk kinyitására is használhatsz. Ez lesz egyébként az egyetlen közelharci fegyvered. Keríthetsz még egy íjat is, aminek az a legnagyobb előnye, hogy a hozzá kapott egy szál nyílvessző újra felhasználható, valamint egy sörétes puskához is hozzájuthatsz az egyik áldozatot megmentve.Miután bejutottál a városba, elég gyorsan összetűzésbe kerülsz az első szembejövő emberrel. A túlélők viselkedését megfigyelve felfedezhető, hogy vannak olyanok, akik csak védelmezik magukat és a területüket, de ha nem cselekszel gyanúsan, és nem mész túl közel hozzájuk, különösebb affér nélkül megúszhatod a találkozást. A többség viszont abba a csoportba tartozik, akik – bármit is teszel – tuti biztosan megtámadnak. Mihelyst túlestél az első komolyabb összecsapáson, és megszerezted a bozótvágót, a játék lépésről lépésre megtanít mind a közelharci, mind pedig a lőfegyveres küzdelemre. Kisebb stratégiát érdemes kidolgozni minden csihi-puhi előtt, hiszen hihetetlenül realisztikus a szoftver ezen a téren is, csak úgy, mint az ügyességi részek esetében, így gyakorlatilag egy-két jól irányzott lövéssel le is terítenek az ellenfelek. Egy-egy rosszfiúval történő szembeszálláskor lehetőséged van akár az üres pisztolyt is rászegezni az illetőre, és a Négyzet nyomkodásával hátrálásra kényszeríteni, ennélfogva egy közelben lévő szakadékba remekül bele lehet sétáltatni a szerencsétlent. Több ellen esetében ez már nem annyira működőképes taktika, mivel csak arra az egy személyre vagy képes koncentrálni, akire épp rácélzol, a többiek pedig megkerülve téged, el is tehetnek láb alól. A legjobb megoldásnak az bizonyult ilyenkor, hogy nem vettem elő a mordályt, hanem megvártam, míg az egyik stukkerrel rendelkező egyén közel jött hozzám. Ekkor meglepetésszerűen rátámadtam és leszúrtam a késsel, majd elszedve tőle a lőszert már le tudtam puffantani a többi, életemre törő gazfickót. A legfontosabb szabály az, hogy amikor egyszerre többen is lerohannak, alaposan mérd fel a terepet, hogy kinél milyen fegyver található meg. Akik stukival hadonásznak, azoknak a grabancát kell elsősorban elkapni, mert ők jelentik a nagyobb veszélyt rád nézve. Az elesettek után pedig ajánlatos azonnal felkapni a hátrahagyott muníciót, mert a még életben maradt ellenfelek hajlamosak lecsapni azokra, hogy utána beléd durranthassanak. A bozótvágót birtoklókat ezután már simán ki lehet nyírni a machetéddel, bár ebben az esetben is érdemes gondot fordítani arra, hogy egyidejűleg ne kezdj ki több közelharci fegyveressel, mert te fogod húzni a rövidebbet. Akadnak olyan szerencsés helyzetek is, amikor a bandavezért likvidálva a csatlósai megadják magukat, ilyenkor pedig nincs más dolgod, mint leütni azt, aki még talpon maradt. Igaz, a magam részéről ezzel az eshetőséggel találkoztam a legkevesebbszer.

Küldetéseid helyszínét szemügyre tudod venni a térképeden, amely számomra a Silent Hill-féle térkép-megjelenítést juttatta eszembe. Itt is az SH-hoz hasonlatosan satírozódnak be a lezárt, meg nem közelíthető placcok. Jóllehet a map első ránézésre nem tűnik nagynak, a legtöbb épületre való feljutás, vagy az azokba bejutás elég körülményes ahhoz, hogy csak úgy pikk-pakk végigrobogj a városon. Amit viszont negatívumként éltem meg, hogy azokat a segítségre szoruló személyeket, akiket előzőleg már felfedeztél, nem kerülnek külön megjelölésre a térképen, így ha valamilyen oknál fogva elhagytad őket, nagyon nehézkesen bukkanhatsz rájuk ismét.
A játékmenet alapvetően elég lineárisra sikerült, hiszen az esetek nagy többségében zsákutcába fogsz ütközni, ha nem a kijelölt útvonalon haladsz, de ezt némiképp feloldja a készleteid feltöltésére irányuló csatangolás a szmogos utakon, ahol az orrod hegyéig sem látsz, továbbá a nagyszerűen kibalanszolt ügyességi és lövöldözős szakaszok.

Habár a grafika kissé idejétmúlt hatású, véleményem szerint ez egyáltalán nem zavaró, mert kárpótlásként az egész game atmoszférája elképesztően magával ragadó már az első perctől kezdve. Ennek a címnek kifejezetten jót tett a csaknem kizárólag feketével, fehérrel és a szürke árnyalataival operáló színpaletta, valamint a nyomasztó, szemcsés képi világ, mivel ezek szerintem így adják vissza igazán a katasztrófa után uralkodó anarchia és káosz hangulatát, és éreztetik veled, mennyire is az életedért harcolsz. A hangok tekintetében talán azt tudnám kiemelni, hogy mihelyst tűzpárbajba keveredsz, vagy amikor már fogytán van az erőd egy-egy hosszabb mászást követően, a zene megindul, és egyre fokozódik, dinamikusabbá válik, minél veszélyesebb állapotba kerülsz. A játék során volt egy jelenség, amit sajnos többször is módomban állt megfigyelni, nevezetesen, hogy a töltés folyamán eléggé hajlamos a szoftver a kifagyásra. Menet közben már nem akadt problémám mindezzel, de a töltőképernyő nemegyszer kimerevedett és lehetett újraindítani a gépet, így ezen a téren nem sikeredett valami stabilra a program.
Az anyagban nem kapott helyet multiplayer mód, de én ennek semmi esetre sem éreztem szükségét, mivel a körülménynek és a korlátozott erőforrásaidnak köszönhetően annyira a túlélésre van kihegyezve minden, hogy egy multi opció csak elvette volna az élét ennek a történetnek és a játékkoncepciónak.

Mindent összevetve az I Am Alive igen kellemes szórakozást nyújtott számomra. Bevezetett egy olyan világba, melyben a benne élő emberek helyzetét sosem szeretném a saját bőrömön megtapasztalni. Mindezt helyenként eszelősen megerőltetőre kreálva, alkalmanként frusztráló szituációkat teremtve, de hihetően, jól megkomponálva tette. Amennyiben pedig ehhez hozzátesszük, hogy ez a cím 4550 Ft-ért letölthető a magyar Store-ról, azt mondom, ezt a csekély összeget mindenképpen érdemes rááldozni.

Fejlesztő: Ubisoft Shanghai
Kiadó: Ubisoft
Megjelenés: 2012. április 4. (EU)
Ár: £11.99/4550Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 720p
Hang: DD5.1
3D támogatás: nincs
Move támogatás: nincs
Demo: van
Méret: 2GB
Web: Hivatalos oldal
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop