Vér, könnyek és arany.

A kisded társaságában eltöltött, immáron harmadik nap vége felé közeledvén talán nem szentségtörés megkockáztatnom a kijelentést, hogy a Magyarországon egészen pontosan egy hét múlva világot látó PlayStation Vita a PlayStation Portable egyenes ági leszármazottja. Habár Isten őrizzen attól, hogy valaha is PSP2 névvel illessem, a Vita a gyökereit nem tagadhatja meg, és csak az egyik felmenőt azonosítanám a mai menő okostelefonok prototípusával. Jelen írás tárgyát nem képezi a handheld jellemzése, viszont annyit bátorkodok előrebocsátani, hogy az elődből fájóan hiányzó tulajdonságokat (prominensen jobb analóg kar, jól használható netböngésző és PSN, beépített kamera) nagyszerűen sikerült implementálni, megfejelve mindezt a mozgás- és tapintásérzékeléssel, mely utóbbiak a masina legnagyobb újításaiként értelmezhetők. Azt gondolom, a Vita specialitásának bemutatására, tesztelésére keresve sem találhatnánk ideálisabb alanyt, mint Drake úrfi exkluzív, hordozható, új kalandja – a game értékelésére pedig keresve sem találhatnánk ideálisabb alanyt, mint szerény személyem, aki frissen szárba szökött és villámgyorsan virágzásnak indult trófeakurválkodásának köszönhetően éppen a lendületes Crushing módban abszolválta a Deception harmadik körét, mikor is ölébe hullott a kis fekete és vele az Uncharted: Golden Abyss.

Érdekes fordulat: a Vita egyik nyitócímének (zászlóshajójának?) számító Golden Abyss nem a legendás Naughty Dog, hanem a szintén Sony tulajdonú Bend Studio keze munkája. A csapat neve ismerős lehet a Syphon Filter széria rajongói számára, melynek nemcsak nagygépes, de handheld verzióit is embereink követték el, a szintén PSP-s Resistance: Retribution mellett. Én egyikkel sem játszottam, úgyhogy összevetésekre ne számítsatok; érdekesebb kérdés ennél talán az, hogy miként állja meg az összehasonlítás próbáját az új jövevény az asztali konzolos mesterhármassal szemben. A jobb szélen virító szám ugyan önmagáért beszél, de legyünk őszinték: ez itt nem PS3 és nem 107 centis, full HD plazma, a játékélmény értékelésében ennek megfelelően engedményeket kell tennünk az alacsonyabb lóerő és az apróbb képernyő irányába. Mindezeket figyelembe véve én sokszor agyaltam azon, a Naughty Dognak valójában mennyi köze lehetett a Golden Abyss világra jöttéhez, hiszen magamtól rá nem jöttem volna, hogy nem ők készítették.Sony Computer Entertainment Presents...

Ahogy a játéksorozatok hordozható epizódjainál megszokott, most is egy előzetes jellegű sztorival van dolgunk. A Drake’s Fortune-ben elmeséltek előtt vagyunk egy-két évvel, méghozzá Közép-Amerika bandaháborúk szabdalta, és meglehetősen civilizálatlan, buja dzsungeleinek mélyén. Nate, a műkincsek felkutatásából és eladásából élő ereklyevadász egy Jason Dante nevű fickóval járja a hegyeket, völgyeket, és kedélyes beszélgetések, vicces szurkálódások közepette igyekeznek gyarapítani a mínuszhoz közelítő bankszámlájukat. Az idillnek persze hamar vége szakad, amikor Dante eltűnik, és színre lép a kötelező, nőnemű, a legnagyobb vérzivataros csatában, égszakadásban, földindulásban is hibátlan sminkkel és frizurával büszkélkedhető, felvágott nyelvű protagonista, Marisa Chase, továbbá az ellenséges gazfickók és a semmilyen gátlástalanságtól vissza nem riadó főnökük is igen gyorsan elkezdenek kavargatni mancsukkal hősünk amúgy sem szépen fövő levesében. A történet középpontjában spanyol konkvisztádorok négyszáz évvel ezelőtti, tragikus lemészárlásának titkai állnak, illetve – a papírforma szerint – egy valamikor virágzó, mára eltűnt ősi város is felkutatásra vár. A szokványos sztori a szériára jellemző, magas minőségű játékmeneti elemek (felfedezés, csata, aprólékosan kidolgozott szereplők, filmszerű jelenetek, jópofa dialógusok) segítségével kerül prezentálásra, ám a kulcsfontosságú fícsörök eleddig soha nem látott, nem tapasztalt módon, a Vita speciális felületének használatával abszolút új élményt kínálnak.Touch To Start

Előrebocsátom, hogy ezen, legfőképpen az érintőképernyőt magukba foglaló változtatások valószínűleg nem fognak osztatlan sikert aratni azon fanyalgók körében, akik szerint kiváltképpen a Deception abszolválása azonosítható szórványos gombnyomkodás jellemezte filmnézéssel. (Természetesen ezzel nem értek egyet, de ez legyen az én bajom.) Ami az előrehaladást illeti, a mászható felületeket továbbra is a viszonylag könnyen felismerhető kőperemek jelentik – ám ezúttal választhatunk, hogy tradicionálisan, avagy ujjunknak rajtuk történő végighúzásával küldjük-e fel rájuk a hírót. Az utóbbi egy teljes szakaszra értendő: ha kijelölöd az útvonalat, Nate végigmegy rajta anélkül, hogy bármi egyebet tenned kellene. Én ettől nem is vagyok különösebben elragadtatva, mert úgy érzem, hogy az irányítás élményének egy része elveszik, így hát ritkán éltem a lehetőséggel. Hasonlóan oldották meg a távoli peremre vagy kötélre ugrást is: rákoppintasz a fénylő felületre, Nate odaugrik. A kötélen mászás közben aktiválható a Vita érintésre ugyancsak érzékeny háta, melyet életszerű, a kötélmászás valós animációjával megegyező mozdulatokkal simogatva lehet lefelé és felfelé közlekedni. Olykor előfordulnak gyors időzítéssel dolgozó jelenetek (pl. leszakad a palló a fickó alatt), amikor nem a szokásos gombok valamelyikét kell villámgyorsan megnyomni, hanem a kívánt irányban végighúzni ujjunkat a képernyőn. Nem rossz, de hirtelenségében hangyányit nehézkes lehet, hiszen alapjáraton az ember a jobb és bal oldali gombokon / analóg pöckökön tartja a kis kacsóját, és az ágyon hanyatt döglés közben azért nem olyan egyszerű vaktában a képernyő közepére kapkodni.Hasonló érdekességeket találunk a harcrendszerben is. A fegyverek típusai szinte tökéletesen egyeznek a megszokott felhozatallal, a kézigránát sem hiányzik. A célzás viszont pöttynyit módosult. Nekem elsőre nem is volt világos, de a szimpla jobb analóg karos kalibrálás mellett a Vita mozgatásával is variálhatod a kereszt helyzetét. Az ötlet nem rossz, csak szokatlan... nekem a Vita analóg karja is nehézkes a kontrolleréhez képest, és a mozgásérzékelés lehetősége sem javít sokat a helyzeten. Bár ki tudja, hogy gyakorlással mennyit fejlődik az ember? A fegyókat úgy tudod felvenni, hogy rájuk böksz, a töltényeket pedig ezúttal valóban automatikusan begyűjti a srác. Ami a kézigránátokat illeti, nőiesen bevallom, hogy eddig nem sikerült tökéletesen elsajátítanom az eldobásuk precíz gyakorlatát: ezt is valahogy ujjal simogatva kell irányítani (azért sem írok ujjazást!), de egyelőre az önveszélyesnél magasabb szintre nem jutottam fel. (Mondjuk ezt betudtam annak a sajnálatos ténynek, hogy nekem – egyelőre – nincs érintőképernyős okostelefonom.) Deceptionön edződött, érzékeny lelkivilágomat az a tény is megrengette kissé, hogy a felénk dobott gránátokat a Golden Abyss-ben nem lehet visszadobni, de hát ez van.
Ami a kétkezi verekedést illeti, az öklözés első felét ugyancsak lezavarhatod hagyományos úton a Négyzetet nyomkodva, vagy az ellenfélen megjelenő, kéz alakú ikont bökdösve. Bárhogy is döntesz, a csatát eldöntő, végső mozdulatokat csakis a képernyőn megjelenő vonalak irányát végighúzva prezentálhatod. Itt már néha valóban picit erőltetettnek éreztem a dolgot, mivel ez minden esetben kötelező gyakorlat.Search This Chapter For...

A Golden Abyss legnagyobb erősségét a gyűjthető tárgyak jelentik. És nem csupán brutális mennyiségük, de különleges típusaik és megszerzésük változatossága révén is. Az első nagy újítás a nagytesókhoz képest az, hogy itt már az első körben bármikor csekkolhatod, pontosan mit kell megtalálnod az adott pályán. Erre a Selecttel bármikor előhívható, lapozható Journal ad lehetőséget. Ugyancsak szokatlan, hogy a felszedhető tárgyak mindegyike különböző témakörökbe csoportosítható, pl. vallásos ereklyék, a függetlenségi harcok, egy régész jellegzetes munkaeszközei, elrabolt, vagyonos amerikai turisták által hátrahagyott használati tárgyak és ékszerek, a titokzatos spanyol szektához vagy az eltűnt civilizációhoz köthető titkok, valamint az őserdőt pusztító bányatársaság káros tevékenységének nyomai. Ezek egy részét a megszokott módon tudjuk magunkhoz szólítani, a jobban eldugottakat magas helyekre mászva vagy szűk helyekre bemászva találjuk meg.
Ugyanakkor Nate mostantól rendelkezik fényképezőgéppel is, mellyel a szóban forgó objektumról kell a megadott kritériumok (ráközelítés mértéke, a beállítás szöge) és fekete-fehér „minta” alapján száz százalékos minősítésű képet készítenie. Könnyítés, hogy a fényképezőgép kis ikonja villogni kezd, amikor a cél közelében vagy. Egyes tárgyakat felszedésük után a Vita képernyője simítgatásának segítségével meg kell tisztítanunk a rárakódott szennyeződéstől, és ugyanezzel a technikával készíthetünk szénlenyomatokat a fa- vagy kőfaragásokról. (A Tomb Raider: Anniversary legendás Wii-verziójában vannak ilyen ötletes dolgok.)
Nem hiányoznak a puzzle-k sem. Időről-időre találunk darabjaira szakadt dokumentumokat, leveleket, plakátokat, melyeket ugyancsak az érintőképernyő segítségével forgatunk és rakunk össze egésszé. Az utóbbi technika a forgatható számzárak nyitásakor is szerepet kap. Úgyhogy a game ezen része elképesztően interaktív és szórakoztató, nemkülönben informatív: minden egyes tárggyal, képpel kapcsolatban rengeteg érdekes, elsősorban történelmi, vallási, művészeti tárgyú tudnivalóval leszünk gazdagabbak. Figyeljetek arra, hogy azúttal az átvezető jelenetek során is lehet felszedni tárgyakat – a csillogókra kell bökdösni szorgosan. Mindent egybevetve én teljesen kész vagyok ezektől! Kijelenthető, hogy az anyag felfedezés oldala nagyobb teret nyert az eddig jóval markánsabban jelen levő akcióval szemben.Percentage Completed

Azt már biztosan mindenki tudja, hogy a vitás játékok trófeatámogatással büszkélkedhetnek. Én úgy látom, hogy a Golden Abyss trófeái majdnem névre megegyeznek a nagytesókban összeszedhető köcsögökéivel. Viszont ezen felül találunk egy Black Market nevű opciót is, melynek segítségével kártyákat, különböző érméket és egyéb csillogó csecsebecsét cserélgethetünk játékostársainkkal a gép Near „GPS” csatornáján keresztül. Én ezt ugyan nem tudtam kipróbálni, de nincs túl jelentősége akkor, ha nincs a közeledben másik Vita-tulajdonos gamer.

Érdekes és egyben szomorú módon az anyag semmiféle többjátékos szegmenssel nem rendelkezik. Ez a fogyatkozás a handheld kiváló online tulajdonságai miatt is furcsa...
Grafikai szempontból vitán felül áll, hogy a kézikonzolon valaha látott legszebb játékkal van dolgunk: a valóságosra megtévesztően hasonlító karaktermodellek, aprólékosan kidolgozott környezetek, fantasztikus fény-árnyék viszonyok, álleejtős panorámák, impresszív lokációk, hatalmas, zuhogó vízesések, elhagyatott romok, szegényes, hullámlemezekből épített bódékból álló együttesek, buja dzsungel, barlangrendszer vár felfedezésre. Ennek megfelelően az audio nemcsak a tökéletes átéléssel felmondott szinkron, de a kiváló zenei betétek és a mindig hangulatfestő környezeti zajok miatt is tökéletes.Az Uncharted: Golden Abyss mindent szállít, amit a széria aktuális tagjától elvárunk egy kézikonzolon. Ugyan az interaktív újítások a végigjátszás nagyjából 10-12 órája során talán nem mindenkinek fognak bejönni, fontos kihangsúlyoznom, hogy azok mellett alternatívaként mindig jelen vannak a hagyományos módszerek. A multi hiánya megbocsátható onnan nézvést, hogy egyrészt továbbra is kézi konzolról beszélünk, másrészt pedig az Among Thieves és a Deception kiváló online szegmenssel bír. Bár nem gondolom, hogy Magyarországon sokan fognak venni Vitát egyedül a Golden Abyss miatt, ez a játék csak azoknak nem fog bejönni, akik magát a szériát sem szeretik.

Végezetül szeretném itt is megköszönni a lehetőséget, hogy – mint a sorozat óriási rajongója – a megjelenés előtt bő egy héttel abszolválhattam az anyagot azon a tündéri kis gépen, melyet egyébként egyelőre anyagi okok miatt nem tervezek megvenni. Egye fene, hogy emiatt napokra távolodott tőlem a már karnyújtásra levő Deception Platina trofi... :]

(A játékot partnerünk, a Sony Computer Entertainment Europe kalandorai szállították le tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható és előrendelhető partnerünk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban.)