.
 

PlayStation.Community

2012.02.01. 17:29 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Vidámparkba kéne menni, kukaclufit kéne venni.

Régóta pontosan tudom, hisz beláttam: belőlem soha nem lesz atomsikeres marketingszakember, bár videojátékos pályafutásom során már többször kerültem szembe ezzel a „marketing” feliratú akadállyal. Kifogások keresésébe egyértelműen méltatlan dolog lenne belemenni, hisz nagy százalékban azért nem megy a dolog, mert nincs valódi tehetségem hozzá, ugyanakkor azt is látom, hogy a magyar piaci helyzetet ismerve – legalábbis a videojátékos bizniszre vetítve – sem elég meggyőzően hazudni, sem mosolyogva popsit nyalni (legalábbis azét, aki nem vonz szexuálisan) – nem tudok. Harmadrészben pedig nincs meg a megfelelő ismeretségem, ismeretségi köröm sem egy igazán sikeres marketingszerepléshez. Egyébiránt majdnem teljesen mellékes, mit árulok, mit kínálok, milyen tartalmat vagy milyen felületet: ez ma, 2012-ben majdhogynem a legutolsó szempont egy marketingüzlet megkötésekor… sajnos.
Azzal viszont tisztában vagyok én is, mint a legtöbb, kereskedelemben csak minimálisan is tájékozott ember, hogy piacra lökni egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve csak olyan terméket érdemes, melynél a tartalom és a forma összhangban van, ergo rendben van a kitalált koncepció. Nyilván meg lehet próbálni eladni valamit, ami – hogy egy ismert példával éljek – egyszerre ronda és finom, de legtöbbször okosabb dolog a bizonytalan kaszkadőrmutatványokat elkerülve eleve megfelelően csomagolni a cuccot, amit el akarsz adni.
A videojátékok világában legtöbbször ez a koncepciózus tálalás már a szoftver csomagolásának megtervezésekor döntő tényező lesz. Persze, tudjuk, van egy bizonyos gémer-réteg, mely az online agy offline felületek rendszeres olvasása, a hírek naprakész ismerete, trailerek és screenshotok böngészése által pontosan ismeri a legtöbb játékot már megjelenés előtt, azonban a piac alakulását figyelve az is egyértelmű, hogy a valódi, kitermelhető profitnak ez a szegmens csak egy bizonyos hányadát adja, sőt, talán nem is legnagyobb felét. Nagyon sokan egyszerűen úgy választanak játékot, hogy bemennek egy szaküzletbe és végigböngészik a kínálatot a kiállított dobozokon keresztül, majd így vásárolnak maguknak, gyermeküknek vagy szeretteiknek valamit.
Nos azok, akik e módszert követik és a borítót nézik, a Sony Computer Entertainment által kiadott, Magic Pixel Games fejlesztésű, Playstation 3 exkluzív, kizárólag PlayStation Move mozgásérzékelős irányításra tervezett, tavaly év végén megjelent Carnival Island szoftverrel csúnyán mellényúlhatnak. Akkor is, ha a doboz miatt veszik meg, és akkor is, ha esetleg amiatt nem…
A kötelező körök lefutása alatt, azaz addig, amíg el nem kezdődik a tényleges Move-os akció, a Carnival Island pontosan azt hozza, amit a dobozkép és a cím alapján elvárna tőle az ember.
Adott egy kislány és egy kissrác, a történet főszereplői, akik egy szép nyári napon találnak egy meglehetősen retro, mágikus vidámparkot, egy lunaparkot… szóval egy karnevált. Ez a park azonban nem mókától, vígságtól és önfeledt kacagástól hangos, hanem egy lepukkant, színtelen, az érdektelenség katasztrófája által sújtott terület. (Ha most történetesen ’92-t írnánk, azt mondanám, hogy minden gyerek inkább valami játékterembe ment szórakozni, azonban 1992 óta már az arcade-ok is tönkrementek.) Szóval a kölykök a player irányítása alatt elhatározzák, hogy életet lehelnek a karneválba. A sokféle attrakció (minijáték) abszolválásával újra vidámsággal töltik meg a parkot, felvidítják az ott dolgozókat, és nem mellesleg kiszabadítják a kedves kis pufók állatkákat, amik jelenleg felfújt lufiként tengetik életüket.
Ítéljünk a külsőségek alapján. Most akkor ugye ott tartunk, hogy van itt egy kisdedeknek szóló gyerekjátékunk, sok cuki állatkával, mely valószínűleg egy kedvesen bugyuta, egyszerű mozgásérzékelős kis izé, ami 12 éves korig biztosan szórakoztató egy gyerekzsúron, esetleg értelmesebb óvodásoknak adható a délutáni szundikálás után. Na, hát ezt felejtsd el! A meglepetés igazából akkor ér, amikor egymás után nekifutsz a játékoknak és rájössz, hogy ha levonod a sok tündibündi gügyögést meg az édibédi játékfigurákat, akkor egy kifejezetten kellemes kihívást felállító, sőt, gyakran egyenesen izzasztó ügyességi cuccba kerültél, melyben bizonyos játékok egyáltalán nem egy gyerek-vidámparkba, hanem inkább egy retro-búcsúba, vagy hovatovább kocsmába valók, és felnőttek szórakoztatására is kiválóan alkalmasak. És akkor itt jön be a képbe a teszt elején említett „tartalomhoz a forma” koncepció, ami e játéknál véleményem szerint ilyen szempontból sajnos vakvágányra futott. A dizájn valahol eleve kizár egy olyan lehetséges célközönséget, melyhez a csomagolás miatt ez a game maximum akkor jut el, ha elolvassák ezt a tesztet itt a PSC-n.
Marhára nem mindegy egyébként az sem, hogy ezt a szoftvert partijátéknak vagy magányos szórakozásra szánod. Előbbi esetben nagy bizonyossággal betalálsz majd vele – az én baráti társaságomban is remekül működött minden esetben, soha senki sem húzta rá a száját –, utóbbi helyzetben viszont egy idő után durvára mérges leszel majd a tervezőkre és elfogy a motivációd...
Adott tehát ez a – kezdetben – leszakadt karnevál, melynek megsárgult térképe négy fő területre van osztva. Ezek a „terek” takarják a különféle mozgásérzékelős miniátékokat, fajtánkét szelektálva. Közülük három placcon 2-2 csoport található, egyenként 5-5 minijátékkal, a negyediken viszont csak egy szem 5-ös csoport. (Itt ezen a téren van viszont egy olyan gyerekes fotózkodási opció, melynél különféle szűrők alkalmazásával, a kép torzításával vicces, elmenthető felvételek készülhetnek a PS Eye kamera használatával.) Összesen tehát 7 kategória 35 minijátéka űzhető a Carnival Islandben. A változatossággal abszolút nincs baj, főleg, hogy ezek a minijátékok nem is feltétlenül annyira „minik”, azaz általánosságban jóval érdekesebbek és komplexebbek (vagy inkább életszagúbbak?), mint a hasonló gyűjtemények „üss le minél több legyet a Move-os hadonászás közben” bugyutaságok. Ezen a ponton a game jól teljesít.
Kezdetben minden csoportban egy játék van nyitva, ezekben bizonyos követelmények teljesítése után csillagok nyerhetők, és ezen csillagok folyamatos gyűjtögetése után lehet egyre újabb játékokat unlockolni a feladatcsoportokon belül. Pofonegyszerű, inspiráló, jól működő rendszer.
A minijátékokról elmondható, hogy bár az egész szoftver körítése a sok állatkával meg a rajzfilmes grafikával elég dedósnak tűnhet, maguk a kihívások már korántsem azok. (Mindjárt meg is magyarázom, miért gondolom ezt.) Van, amelyikben karikát, van, amelyikben pénzérmét, és van, amelyikben kislabdát kell célba juttatni. Emellett van klasszikus célkeresztes lövöldözés, kosárra dobás, békaugratás (oké, ez mondjuk így leírva dedós), és ezeknek egy csomó különféle, ügyes és ötletes variációja, sokféle feladattal.

Minden egyes játéknál 9 kihívást, azaz challenge-et állítottak fel a készítők. Ezekből 5 – szerintük – könnyű, 3 közepes, és 1 a csúcsfeladat. Egészen addig a pontig mondjuk, amíg egy társaság/család csak poénból szórakozik ezzel a szoftverrel, és a playerek egymással versengenek a minél magasabb pontszám reményében, ezeknek a kihívásoknak maximum annyi szerepük van, hogy belőlük kezdetben egy minimális mennyiséget teljesíteni kell a csillaggyűjtés miatt, hogy minden pálya megnyílhasson. Partiban játszva tehát, player vs. player verzióban a Carnival Island egy vitán felül kiváló bulijáték, felnőttnek és gyermeknek egyaránt, mégpedig azért, mert sokféle dolgot kell csinálni, sokféle módon, változatos mozdulatokkal, jól szórakozva, de nem elbagatellizálva. (A gyerekek egyébként másféle mulatságot is találnak a szoftverben, pl. a lufigyűjtögetést.)
Abban a pillanatban viszont, ahogy a challenge-ek teljesítése került a középpontba, azaz valóban elkezdett számítani a minél tökéletesebb teljesítmény, nálam sajnos a game csúnyán kiverte a biztosítékot. Úgy érzem, enyhén szólva is túlzásba estek a készítők! Persze nem zárom ki, hogy én vagyok a full béna kacskakezű nyomorék, de gyanítom, hogy egy átlagember bicskája tutira beletörik a felállított követelményekbe. Volt, hogy már arra gondoltam két durvaanyázás közben: na, ha ezt valaki kétszer a szemem előtt kidobja, annak átutalom kéthavi fizetésem.
A barátlistámon levők, vagy trófealistámban kutakodók tudhatják: én aztán tényleg becsületesen foglalkoztam a Carnival Island tesztelésével, olyannyira, hogy sokáig a kiplatinázás gondolata is a szemem előtt lebegett. Jelenleg valami hetven-akárhány százalékon állok a trófeákkal, sok nehezet sikerült megszereznem, de nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz a csúcs, amit a játékban el tudok érni. Egyszerűen az a helyzet, hogy már a „könnyű” kihívások között is sok minijátéknál „teljesíthetetlennek” éreztem a kiszabott feladatot, mégpedig azért, mert a gép arcpirítóan tökéletes teljesítményt és precizitást várt el tőlem, amit ráadásul időnként sok véletlenszerű tényező befolyásol. Ez annyit jelent, hogy tudatosan biztosan nem lennék képes megdobni a kívánt kihívást, így vagy egyszer valamikor beadja random, vagy úgy marad megoldatlanul. A részletek ismertetésébe már csak azért sem mennék bele, mert talán nem is ér ennyire mély boncolgatást a téma, mindenesetre olyan megmérettetésre gondolj, ahol egy tükörjég-szerű felületen kell 12 darab pénzérméből mind a 12-t úgy célba juttatni, hogy többször egymás után maximum akkor tudnál milliméterre ugyanolyat dobni, ha te lennél a T-800-as droid a Terminátorból.
Ha azonban ezektől a challenge-ektől eltekintesz, sőt, szinte kizárólag társaságban, multiplayer módban nyüstölöd a stuffot, a Carnival Island szerintem nagyon jópofa szórakozást kínál, mindenképpen minőségibbet, mint a mozgásérzékelős minijáték kollekciók legtöbbje. Sajnos azonban bizonyos minijátékoknál, ha kiismered őket, és rá is érzel a technikára, hamar eljutatsz a maximális, vagy ahhoz nagyon közeli elérhető teljesítményhez, és a szabott idő, vagy adott próbálkozási lehetőség miatt fizikailag képtelenség lesz egy pontszámnál jobban teljesítni. Cserébe viszont ott vannak azok a feladatok, melyekben örülhetsz, ha mondjuk a lehetséges 800 pontból 200 összejön. Így, ha némileg csorbul is az élmény, és talán csökken a szavatosság, aért van egy egészséges balansz. Az is nagyon tetszik, hogy a sokféle mozgásérzékelős megoldás miatt mindenkinek másik feladat áll majd kézre – én mondjuk a karikákkal kajak béna vagyok, haverom viszont pont abban jó, és labdával célba nem tud dobni –, ezért egy jól összeválogatott, sokszínű feladatsor biztosan élénk versengést szül.

A látványosság egy jó erős közepes szintet mutat, amit akár jóra is vehettem volna, ha nem lennék kritikusabb. Nekem tetszett a kedves grafika (aranyosak az anime-szerű átvezető filmek is), főleg azért, mert a karneváli hangulathoz illően kicsit retrós, azaz inkább klasszikus rajzfilmszerű a látvány, mintsem hajazzon a mozikban egy ideje tucatszám egymást követő, mesterkélt és gyakran bizarr, modern animált figurákra. A játéktér minden esetben jól átlátható, nincsenek kameraproblémák, vagy gondok a rálátási szögekkel, és ha megérzed az egyes feladatokat, a távolságokkal, Move-os erőkifejtéssel sincs semmi komplikáció.
A hangokkal-zenékkel hasonló a helyzet: megfelelőek, bár nincs bennük semmi extra.
A kezelés különösen precíz és kiválóan működik, de fontosnak tartom kiemelni, hogy az egyes játékok között furcsa eltérések vannak. Ezalatt azt értem, hogy ha pénzérmék dobálása után rámész a karikára, nagyon bele kell ismét szokni a virtuális tárgyak súlyába, mert ezek nincsenek összhangban egymással. Ezért aztán minden egyes játékváltásnál az első pár dobás sajnos inkább méricskélés, mint értékelhető akció. Erre mondjuk jobban figyelhettek volna a kalibráláskor. Egyszemélyes módban ez a dolog nem zavaró, főleg, ha egy órán keresztül ugyanazt a feladatot/játékot próbálod, multiplayerben viszont, amikor gyorsan lepörög egy kör, nem könnyű egyből átállni egy teljesen új fizikai modellre.
A szavatosság egyértelműen jó, és nem csak a multinak köszönhetően. Szerintem biztosan akad olyan játékfajta, ami nagyon nem akar majd a kezedre állni, ezért, ha minden challenge-et ki akarsz maxolni, pár hónapig szépen eldobálózhatsz a Carnival Islanddel. Talán még úgy is járhatsz, mit én, hogy feladod…
A hangulat simán jó. Multiban egyértelműen kiemelkedő, egyedül küzdve viszont lemehet átlagosba, legfőképpen a lehetetlennek tűnő feladatok miatt.
A Carnival Island tehát a Move-os, mozgásérzékelős játékcsalád egy kellemes darabja. Ahol gyakran játszanak többen, barátok vagy a család, szerintem ideális választás. A gyerekes körítés egy igen jól kalibrált, változatos, felnőtt igényeket is kiszolgáló tartalmat rejt, amihez valóban sok ügyesség szükségeltetik. Amikor pedig éppen nincs hozzá játszótárs, rá lehet menni a challenge-ekre, melyeknél kismillió mozdulat-variációt, pózt és trükköt ki kell próbálnod ahhoz, hogy végül minden dobnivalót a százas kör közepébe juttathass!

(A játékot partnerünktől a Sony Computer Entertainment Europe-tól kaptuk meg tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop online és offline üzleteiben. Ha még nincs Move kontrollered, azt is kapsz náluk jóárasítva!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2012.04.15. 19:03:18
LV1
nah pont egy ilyet nyertem... :)
11. rolmanus  Önjelölt mindentudó
2012.02.05. 01:32:02
LV22
Jah, ezzel játszottam a Gyerekvilág Kiállításon, jópofa.
She was a real hero... She was a true Patriot!
10. speet4
2012.02.04. 06:12:00
LV1
Válasz 9. jojoker08 üzenetére:
carnival island es time crisis is van mar 10£-ert...
9. jojoker08  PlayStation.Community tag
2012.02.03. 19:32:24
LV1
Asszonynak az Overkill jött be,most egy Time Crisis a cél,csak nincsen occsó'é,tízezret meg nekem nem ér,de ősz magasságában lehet,hogy ez is beszerzős lesz,mindenesetre move már van hozzá.:)
Dark Souls of Albuquerque SAMCRO
2012.02.02. 21:13:56
LV1
Válasz 6. martin üzenetére:
hàt az is volt... de ez egesz jo kis game,foleg ha tobben toljatok :)
7. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.02.02. 09:48:30
LV23
Válasz 3. noozi üzenetére:
Igen,tervezem a megvételét.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
6. martin  Főszerkesztő
2012.02.02. 09:25:50
LV27
Válasz 4. Csillag13 üzenetére:
A második szerintem borzalom, 3 pontot adtam rá a Konzol Magazinban.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. Old_Raiden  Kitiltott felhasználó
2012.02.02. 02:41:13
LV21
Erről a dobozról ítélős dologról unokatesóm jutott eszembe, mert állandóan Cápaember 3-féle filmekkel jött haza a tékából. :D
A játékot meg megjegyzem, mert idén csak vennikéne már a Sony mozgásérzékelős mókájából.
2012.02.01. 23:33:40
LV3
Válasz 2. Tevez11 üzenetére:
Annak mindkét része fun.
3. noozi  PlayStation.Community tag
2012.02.01. 21:21:05
LV17
Válasz 2. Tevez11 üzenetére:
Tökéletes :) a Start The party-t nehogy kifeledd unoka húgom imádta
PSN ID; No_Ozi_
2. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.02.01. 18:43:35
LV23
A héten érkezik.....bár még Move-m nincs,de előre bevásárlok gyerek,és családbarát játékokkal...........
A lányom idén karácsonykor lesz 5,5 éves,úgy gondolom ideális ajándék lesz a számára:)
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
2012.02.01. 17:40:20
LV21
Ezt így nem nekem találták ki :D
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
CARNIVAL ISLAND
Sony
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Sokféle mozgásérzékelős játék, melyek felnőttnek-gyereknek egyaránt érdekesek lehetnek, és megfelelő kihívást prezentálnak
Negatívum
Túl gyerekes a tálalás ahhoz képest, hogy milyenek a feladatok; bizonyos challenge-ek túl könnyűek, mások túl nehezek