.
 

PlayStation.Community

2011.11.04. 21:18 Játékteszt
27 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

A Bibliát a világ legolvasottabb könyveként tartják számon. (A második Miguel de Cervantes ’Don Quijote’ című regénye.)
Hogy őszinte legyek, ezt nem is csodálom. A Szentírás, bár kifejezetten nehéz olvasmány – jómagam is nekifutottam már párszor, de az Ószövetség pl. nekem elég erős –, a benne megírt események, történések, jóslatok és gondolatok mégis keletkezése óta jobban lázban tartják (direkt és indirekt módon) az emberiséget, mint bármi más eszme. Azt gondolom mindenki, aki elsajátította az írás és olvasás tudományát, találkozott már valamilyen formában a Bibliával, és ezt egy olyan korban, most 2011-ben, amikor a hit ezen klasszikus formája már messze nem olyan erős, mint mondjuk 200-300 évvel korábban, nem lehet a véletlen számlájára írni. Így lehetséges az, hogy úgy is ismered, hogy nem ismered.
Talán sokan nem is tudják – vagy el sem gondolkoznak rajta –, hogy a Biblia könyvei milyen kiváló ötletanyagot szolgáltatnak a videojátékokhoz is, már a game-ek őskora óta, ezzel úgy tartva a köztudatban az egész témát, hogy sem templomba nem kell járni hozzá, sem követhetetlen régi szövegeket olvasni. Playstation 3 vonalon mindenképpen itt kell említenem a messze földön kiváló Darksiders-t, valamint az igen szórakoztató Dante’s Inferno-t, de rengeteg más címet is sorolhatnék a múltból, melyekbe láthatóan vagy láthatatlanul, de bele van szőve a Biblia, mely napjainkig kimeríthetetlen forrásként üzemel.
A Biblia titkát – sőt, lehet nem is egy van neki – eddig még senkinek sem sikerült megfejteni, pedig a kezdetektől fogva kutatják – és talán ez a Szentírás legnagyobb titkának megfejtése. Ugyanakkor, a választ keresve talán úgy lehet legközelebb jutni a megvilágosodáshoz, ha a lényeget nem a sorokban, hanem közöttük és mögöttük kutatod. Csak gondolj bele, mennyire sokszínűen lehet a könyvekben leírt szavakat értelmezni…
…és egy ilyen fantasztikusan színes értelmezés az Ignition Entertainment El Shaddai: Ascension of the Metatron című, külső nézetes akciójátéka is.
Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a te országod…

Arról, hogy a Biblia – és minden alá tartozó téma – mennyire sokféleképpen magyarázható, évezredek óta több tanúbizonyság is született. Mindegy, hogy egyszerű hívő vagy egyházi személy az illető, tudós vagy áltudós, ateista vagy sátánista, őrült vagy zseni, kívülálló vagy érintett, aki szán rá egy kis időt, csodálatos összefüggések és meglepő, néha ijesztő következtetések birtokosa lehet.
Takeyasu Sawaki és Masato Kimura dizájnfelelősök (Okami, Devil May Cry) és főként japán fejlesztőkből álló csapata választhatott volna testhezállóbb, „ázsiaibb” témát is az El Shaddai-hoz, ám ők csábítóbbnak találták az idegen pályát, így nekiálltak a Szentírást újraértelmezni és egy saját víziót gyártani.

Az Ascension of the Metatron, mint ahogy előtte sok más a témával foglalkozó mű, nagyon szubjektív módon adaptál a Szentírásból. Ennél fogva a valós bibliai alapok (Ótestamentum) és falak csak egyfajta gyengéden oltalmazó tenyeret vonnak a game alá, a fejlesztők forgatókönyvének eseményei mind a cselekményt, mind a szereplőket nézve meglehetősen szabadon szárnyalnak.
Talán meghatározható, hogy milyen időben, mely dimenziósíkon vagyunk, de hidd el, felesleges. Járni fogsz a múltban, a jelenben és a jövőben is – kérdés csak az lehet, milyen időszámításban? Isten a mindenség ura, szemét a Mennyországból kedvenc teremtményein, az embereken tartja. Megteremté őket és meghatározott sorsot szán nekik. Ám más is figyeli az embereket: a grigorik, Isten legkiemelkedőbb angyalai, akik a legenda szerint a legemberségesebbek. Az ő feladatuk, hogy Isten akarata ugyanúgy érvényesüljön a földön, minőképpen a mennyben is. Az angyalok azonban bűnbe esnek. Megtetszik nekik az emberi élet, olyannyira elcsábulnak, hogy Istennek hátat fordítva leszállnak a földre, hogy az emberek vezetőiként éljenek tovább.
Isten hatalmas haragra gerjed az árulás miatt. Úgy dönt, elpusztítja hamis isteneket imádó teremtményeit a bukott angyalokkal együtt, méghozzá az Özönvízzel.
Lucifel, a Mennyország legnagyobb arkangyala azonban más megoldást ajánl a Teremtőnek. Megbízza Énokot, a mennyek tanácsának írnokát, hogy szálljon alá egykori hazájába, az emberek világába, és győzze le a bukott angyalokat, hogy aztán azok a mennyben megbűnhődhessenek tetteikért.
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…

Énok megérkezik a földre. Hófehér páncélja és angyalszőke fürtjei valószínűtlenné teszik személyét. Landolása nem sikerül zökkenőmentesen: elveszti a hangját.
Álljunk meg egy szóra. Itt egy főhős, ki tökéletességének és szépségének köszönhetően szinte arctalan. Hangja nincs, beszélni sem hallod majd soha. Nem tudod őt bekategorizálni semmi alapján. Érzelmei konstans síkon haladnak: ő a malaszttal teljes, tiszta szívű, megkérdőjelezhetetlen hűségű szolgáló. Gyakorlatilag nem ébreszt benned szimpátiát vagy unszimpátiát, ami a videojáték hősöket ismerve nem jellemző. De mi lehet ennek az oka?
Egy nagyon ügyes rendezői megoldás: Énok személye teljesen lényegtelen a történet szempontjából. Az El Shaddai sztorija ugyanis nem Énokról, de nem is a bukott angyalokról, sőt még nem is az emberiségről szól, hanem Isten akaratának érvényesítéséről. Énok – és rajta keresztül a player – csak egy eszköz, és ez a fura, szokatlan perspektíva mindvégig egy nagyon egyedi, talán súlytalanul szabadnak mondható érzést kelt a játékosban. Szabadot és talán kissé kényelmetlent is, hisz egy markáns játékhős bőrét/páncélját lehet élvezettel vagy ellenérzéssel is viselni, de mennyire más élmény már egy felsőbb akaratként materializálódni?

Elmondható egyébként, hogy a sztori részleteit tekintve ugyannyira ködös, mint Énok személye. Én a Bibliát pár felsőbb rétegig ismerő playerként jó ideig képben voltam a történéseket illetően, de aztán annak ellenére elvesztettem a fonalat, hogy a szoftver nem csak az átvezető filmekben, de fejezeteket összekötő összegzésekben is a lehetőségekhez képest értelmesen magyaráz. Ugyanakkor a kifejezett szájbarágásnak nem éreztem hiányát, ámbátor az is tagadhatatlan, hogy a játék pontszámának megállapításakor egy ezzel kapcsolatos fontos hiányosság döntően befolyásolt.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket…

Az El Shaddai stílusát tekintve egy ügyességi akciójáték, mely három pilléren áll.
Az első a kalandalapot adó külső nézetes mászkálás. Változatos perspektívák, kameranézetek és távolságváltások között kell a fantasztikus tájakat bejárni. Nem jellemzően ugyan, de néha akadnak elágazások, ezek végén általában gyűjthető dolgok lapulnak – bár nem minden esetben, találkoztam kisebb alternatív útvonalakkal is. Mászni nem igazán kell, ugrálni viszont annál többet.
A második összetevő a platformjelleg, ami két részre bontható. Az első a már említett külső nézetes, térbeli ugrabugra, a másik pedig egy mellbevágóan megvalósított, oldalnézetes, kétdimenziós megoldás. Mindkettőről elmondható, hogy fantasztikusan kitalált és megvalósított platformakcióról van szó, melyeknél az ugrások a felületes, vagy kissé türelmetlen playereknél frusztrációt okozhatnak, de tüzetesebb szemlélődés után észrevehető, hogy az ugrások az esetek 99%-ában tökéletesen működnek – csak meg kell fejteni technikájukat. Ez a 2D-s résznél pixelpontos időzítést követel, a térbeli platformoknál pedig a karakter árnyékának követését. A maradék 1%-ban néha valóban hibázik a program és tényleg beláthatatlan egy-egy ugrás, de én például utólag inkább mindig magam hibáztattam, és nem pedig a KIVÁLÓAN dolgozó, bár néha trükkösen tekerő operatőrt.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…

Két fontos elemet már ismersz, jöjjön a harmadik: az elmaradhatatlan harc. Sajnáltam volna, ha a pazar kalandozás és a szuper kihívást felállító ugrabugra után a játék ezen része elvérzik, de szerencsére konstatáltam, hogy ebben is erős az Ascension of the Metatron.
Énok meglepő módon mindössze háromféle fegyvert használ, mely földöntúli eszközöket Isten raktárából lopták el az árulók. Ha most felszisszentél a szám láttán, elhiszem: a mai játékok egymással versengve próbálják a bőség látszatát kelteni felesleges kacatok felhalmozásával. Itt erre nincs szükség.
De kanyarodjunk csak vissza Énok személyéhez és az azt taglaló gondolathoz. Ha a Mennyország megbízottja Isten akaratát személyesíti meg, mennyire fontosak az általa használt fegyverek? Másodlagosak. A fegyverválasztás gondját a fejlesztők itt leveszik a player válláról, így a három tárgy mindössze az akarat beteljesülését színesítő tényezőként van jelen. Igaz mondjuk, hogy a fegyverek tulajdonságai a klasszikus kő-papír-olló szisztéma szerint alakulnak, szóval adott szituációban a program jelzéseiből észrevehető, hogy melyik hatásosabb a másiknál, ám a játék döntő részében egyénfüggő, ki melyiket favorizálja és mikor veti be.
A harc maga a játék egészéhez mérhetően kiváló és inspirálóan ritmikus; én a művészi kortárs tánchoz hasonlítanám. Bár vannak speciális támadások és kombók, mégis, soha egyetlen pillanatra sem vagy belekényszerítve semmilyen megkötésbe. A kisebb-nagyobb arénaszerű tereken egy vagy több ellenféllel kerülsz szembe, akikből nincs túl sok fajta. Ők sem képviselnek ábrázolandó arcot a sztoriban, kizárólag a bossok – az arkangyalok – karaktere fontos és kidolgozott. Kiválasztod a neked tetsző ellenséget, néhány elegáns ütéssel elveszed, majd „felszenteled” fegyverét (a kék a „tiszta” fegyver, mely a hitetlenek vérétől egyre „koszosabb”, azaz gyengébb lesz), végül visszaküldöd a Teremtőhöz. Az egész rendszer kifejezetten flottul, mondhatni olajozottan működik – személy szerint rég éreztem hack’n slash játékban azt, hogy ennyire ura vagyok a helyzetnek, időnkénti legyőzöttségem ellenére is.

A jó ötletekből ebben a játékban nincs hiány: ilyen az információs felületek elhagyása is. Énok életereje nem kerül kijelzésre, mindössze 6 fázisban sérülő páncélja mutatja, meddig bírja még a csapásokat. Szintén izgalmas opció az „utolsó pillantás” lehetősége, ami azt jelenti, hogy a legtöbb halálközeli állapotból még vissza lehet térni némi gombnyomkodással, ha elég gyors és szemfüles a játékos.
Bár mint mondtam, az El Shaddai saját szájíze szerint keveri (nem rázza!) a bibliakoktélt, azért mindig ügyel arra, hogy a player autentikus ízekkel is találkozzon. Ilynek az Énokot ludak képében követő arkangyalok – Mihály, Uriél, Gábriel és Rafael – is. Az ő szerepük jó ideig talán fel sem tűnik majd az igéző tájakon barangoló játékosnak, de egy idő után észreveszed, hogy az éginek hangzó segítségek Énok számára – pl. veszély jön, közelben egy rejtett tárgy – tőlük származnak. Briliáns megoldás!
És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Énok tehát bejárja a föld minden zegzugát, hogy egymás után felkutassa és megbüntesse a bukott angyalokat.
Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a szentesített végcélhoz vezető út soha nem volt még verekedős játékban annyira kábító, mint az El Shaddai-ban! A helyszínek valami észveszejtően modern, művészi stílusban kerültek megalkotásra, mely tökéletesen ötvözi a különböző hagyományos és digitális rajztechnikákat, olyannyira, hogy minden egyes pálya teljesen eltérő módon ejti ámulatba Isten kezét – azaz téged. Biztos meg lehetne fogalmazni és ügyesen szavakba foglalni, milyen az, amikor a Tron neonvilágába oltott marcipánlépcsőkön kocogsz az égbe, vagy a koromsötét semmiben futsz a pislákoló fénypont felé, esetleg a szélfútta grafitrajz erdőben próbálod megtalálni fent és lent közötti ösvényt, hogy meghódítsd a végtelenséget, de hidd el, a galériába válogatott képeknél erre semmi sem alkalmasabb. Szerintem az Ascension of the Metarton annyira professzionális és ízléses módon kényezteti a játékos látóidegeit, hogy még az elvétett ugrások is inkább ösztönöznek majd a tér képének értelmezésére, mintsem bosszantanának.

A zenei élményre gondolkodás nélkül a kellemes jelzőt akasztanám. Ahogy Énok figurája, úgy a muzsikák is erősen angyaliak (persze kórussal), sejtelmesek és néha földöntúliak – esetenként annyira távolról szólnak, hogy az út végtelennek tűnik. A szinkronhangok közül kiemelném mindenképpen a hősünket követő, mintegy Isten stratégiai megfigyelőjeként debütáló Lucifel orgánumát és stílusát, aki az egyébként soha nem hallható (mindössze Lucifel válaszaiból érezhető ki, mit mondott) Úrral diskurál rendszeresen, mobiltelefonon, ráadásul olyan lazán, hogy azt tényleg csak szeretni lehet.

A körülbelül 9 órás kalandot én Easy fokozaton toltam végig, mégpedig a következők miatt. A program a szint kiválasztásakor nagyon ügyesen kiírja, hogy az Easy-t akkor válassza valaki, ha a „sztori élvezetére” akar koncentrálni. Nos, ez a körülírás tökéletesen illik az Easy-re! A bunyók akár meg is izzaszthatnak, de max. 3-4 próbálkozás és újraéledés után – a szuper kezelésnek és játékmenetnek hála – abszolválhatók, a bossharcok mechanikája pedig nagyon frankón betanulható. Itt tehát nem azt jelenti a könnyű szint, hogy félálomban végigkocogsz a játékon egy kézzel, miközben a másikkal a csúnyádat vakarod, hanem egy kellemesen felpörgető akciót, amiben nagyon pöpecül váltakoznak a verekedős- és platformrészek.
Az El Shaddai 100% egyszemélyes utazás: sem online, sem offline multiplayer nincs benne.
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Remekül megtervezett és kitalált, feltűnően ügyesen összerakott game lett az El Shaddai. A mászkálás, a platformrészek, a küzdelmek és a meglepetések (igen, lesz meghökkentő pálya és feladat, nem is egy!) tökéletes kohéziót alkotnak. Mégis, a 9 pont kiutalása már túlzásnak tűnt volna, mégpedig azon bizonyos korábban említett hiányosság miatt: ez pedig a sztori túlzott ellégiesedése, ami miatt a game második fele gyakorlatilag teljesen súlytalan és bármiféle jól körülírható vezérvonaltól mentes. Tulajdonképpen a játék második része a magyarázó összefoglalók ellenére is eléggé ködös, és az arkangyalok felkutatására érzett vágyat is inkább a látvány és a bunyók élvezete váltja majd fel… vagyis csak ezek maradnak, és semmi több. Abszolút úgy éreztem, hogy a kezdeti feltűnő izgalmam szép lassan ugyanolyan fátyolos nihilbe csapott át, mint amilyen a game több összetevője, valamint egyértelmű hiányérzetem volt a végefőcím lepergése után is. Hogy a nehezen megfogható bibliai vonal frappáns ledugózása csúszott ki a készítők kezei közül vagy az ötletek fogyottak el, azt nem tudom, de a stuff első 50%-ának élvezeti értékéhez képest a második fele már nem képes emelkedésre, főleg nem katarzis okozására. Pedig azt várnád el tőle, mert elhitette veled, hogy képes rá…
A bátrak számára ott vannak a – valóban nehéz – magasabb fokozatok, a játékidő is kitolható a rejtett dolgok összecsipegetésével, sőt a végigjátszás után tipikusan japános A-B-C pályateljesítéseknek is neki lehet futni, de ennek ellenére én biztos vagyok benne, hogy a legtöbb playernek ez csak egy egyszeri kirándulás marad.

Eredetileg vacilláltam a 7 és 8 pont között, főleg egy ilyen erős 2011 őszi időszakban. Viszont az Ascension of the Metatron minden pozitívumát látván is azt mondom, nekem szórakoztató mivolta ellenére is talán az a legszimpatikusabb a játékban, hogy fantasztikusan egyedi, modern és fogyasztható módon teszi érdekessé a Biblia eseményeit. Képes arra, hogy kifejezetten súlyos témákat vezessen fel egyedi módon és formában ábrázolt szereplőin keresztül. Kifejezéseket és neveket vés be.
Ha e teszt alapján megtetszik a cucc, megveszed, majd nekiülsz és az agyad ráhangolva végigtolod, egy lépéssel biztosan közelebb kerülsz egy olyan kérdéskörhöz, melynek alapszintű ismerete hívők és nem hívők számára is ugyanolyan fontos, az alapműveltség részét képezi.

(A játékot partnerünk, az Ignition Entertainment küldte meg tesztelésre. Thanks a lot, guys! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
27. Akera87  PlayStation.Community tag
2011.11.09. 02:20:46
LV2
+1
ez a teszt rávett arra, hogy kipróbáljam a játék demo-ját :) japánok már nyúltak korábban is a Bibliához, és az eredmény elképesztő lett (lsd. Neon Genesis Evangelion)
Minden spanom zorkó, mint a Kevin Sorbo.
26. Reita  PlayStation.Community tag
2011.11.08. 10:45:51
LV17
+1
Lehet a fáradtság miatt, de picit "nehéz" olvasmány volt így elsőre ez a teszt, de talán ezért is tudott átadni a játékból valamit úgy, hogy még az érintett vallási témához is ( lehet nem ez a legjobb szó ) 'méltó' tudott maradni.
25. zaz
2011.11.07. 10:13:46
LV3
-1
A látvány hatalmas!
A játékmenet...nos.. ahogy Martin írta a negatívumok között.
Nem visz rá a lélek hogy folytassam.
24. Beeblbrox  PlayStation.Community tag
2011.11.06. 16:12:39
LV3
+1
Jó írás, grat!
23. vintezis  PlayStation.Community tag
2011.11.06. 07:04:55
LV3
+1
Válasz 17. martin üzenetére:
igaz :)
PSN ID: vintezis-hun
22. getro2  PlayStation.Community tag
2011.11.05. 23:39:14
LV3
+1
ááá... nem bírok betelni ezekkel a képekkel. ilyenkor azért elgondolkodok minek is kell köv. generáció? nekem ez már több, mint elég. :-]
2011.11.05. 22:26:35
LV1
+1
A demo nagyon bejött, az elején én is szenvedtem az ugrásokkal (a harc nem volt gond, bár 5 perc után átváltottam easy-be), aztán sikerült belerázódni. Tuti vétel - tavasszal. Most nincs időm rá. Btw, kiváló teszt, köszi!
20. m1kk4
2011.11.05. 19:20:35
LV1
+1
Válasz 19. martin üzenetére:
Ja, azokról már én is olvastam. Ők az igazi "földre szállt angyalok."
19. martin  Főszerkesztő
2011.11.05. 18:26:55
LV27
+1
Válasz 18. m1kk4 üzenetére:
Nefilimek. Isten fiainak és ember lányainak gyermekei.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
18. m1kk4
2011.11.05. 18:06:05
LV1
+1
Aranyosak azok a kis nudlik... vagy mik. :)
17. martin  Főszerkesztő
2011.11.05. 12:45:26
LV27
+1
Válasz 16. vintezis üzenetére:
Azt gondolja, hogy jövő héten jön az MW3.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
16. vintezis  PlayStation.Community tag
2011.11.05. 12:40:52
LV3
+1
Most a képeket elnézve még az jutott eszembe, hogy aki még nem játszott vele, az vajon mit gondol csak a képek alapján? Mert szerintem annyira bizarr a képi világ (meg maga a játék is időnként), hogy csak képek alapján lehetetlen elképzelni ezt a játékot.
PSN ID: vintezis-hun
15. vintezis  PlayStation.Community tag
2011.11.05. 12:37:24
LV3
+1
Válasz 3. Reita üzenetére:
Csatlakozom! Az utóbbi idők legjobb játékos élménye volt számomra.

Ui: a BF3-at nyomom éppen és akármilyen szép is a grafikája (sok helyen azért nem annyira), egyszerűen olyan üresfejű és ostoba a játék, hogy lassan rá is hagyom. Az El Shaddai-nál ez fel sem merült, sőt eszembe sem jutott ilyeneken gondolkodni, annyira magával ragadó.
PSN ID: vintezis-hun
14. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2011.11.05. 09:35:20
LV5
-1
Bár nagy kedvenc volt az Okami, és valahogy az ízlésem előterében mindig az egyedi, fura, meghökkentő, azaz a megszokottól eltérő játékok álltak, ennek a demójától egész egyszerűen a falra mászok, hiába az érdekes körítés és az egyedi külcsín. Majd talán egyszer, uborkaszezonban, nagyon olcsón beszerzem...
物の哀れ
2011.11.05. 08:33:52
LV2
-1
ne...
2011.11.05. 07:49:03
LV1
-1
hat nem is tudom.
11. Szuchi
2011.11.05. 01:40:30
LV5
+1
Izgalmasnak hangzik, és egyben látszik is. Kíváncsi lettem...
"Square Enix"
10. getro2  PlayStation.Community tag
2011.11.05. 00:34:05
LV3
+1
Még ebben az évben megpróbálom megvenni. Csodálatos képi világa van...
2011.11.04. 23:56:59
LV21
-1
Ettől a design-tól falra mászok :( Ráadásnak bibliai kötődés :(
Ez nekem kimarad.
8. Gusztika3  PlayStation.Community tag
2011.11.04. 23:56:25
LV2
+1
Lehet, hogy kipróbálom. Majd elválik :)
7. Shinobi_Tom  PlayStation.Community tag
2011.11.04. 23:36:11
LV7
+1
Szép írás! Köszi! A Biblia-i kötődés tetszik, de az elvont megvalósítás számomra már kevésbé emészthető! A háttörténet miatt, teszek még egy próbát a demóval! :)
Civilizáció? Na ne röhögtess!
6. Feles  Feles
2011.11.04. 22:58:55
LV14
-1
Válasz 3. Reita üzenetére:
Sajnálom, hogy nem jött be nekem, mert a látványa nagyon tetszik. Talán majd megpróbálom a demót még1x.
Feles
5. eszg_  Szerkesztő
2011.11.04. 22:07:11
LV13
+1
Jobban néz ki, mint bármi amit idén láttam. Szerintem még a hónapban lecsapok egy példányra belőle.
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
4. jime  non-alcoholic
2011.11.04. 21:55:26
LV29
+1
Demó nagyon bejött, ha nem ilyen őszi felhozatal lenne akkor beférne a keretbe, így marad jövőre:)
"wake up, you're dead!"
3. Reita  PlayStation.Community tag
2011.11.04. 21:47:16
LV17
+1
Válasz 2. Feles üzenetére:
Én imádtam. Kezdetben nekem az irányítás elég fura volt, irtó béna voltam, meg is pusztultam jó sokszor ( se a harc, se a platform részek nem mentek túl jól, előbbiben elpicsáztak állandó jelleggel, utóbbiban elszámoltam az ugrásokat ), de miután ráállt a kezem onnantól nem volt megállás. 5-ször, 6-szor tuti letoltam.
2. Feles  Feles
2011.11.04. 21:37:33
LV14
-1
Nemtom...Nekem a demó nem jöt be. :S
Feles
1. Reita  PlayStation.Community tag
2011.11.04. 21:30:39
LV17
+1
Jajde örülök ennek a tesztnek, de vártam már! Kurvajó! Jujbasszus ezt a játékot is meg kéne venni...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
EL SHADDAI: ASCENSION OF THE METATRON
Ignition Entertainment
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Bámulatos látvány; perfekt kezelhetőség; ügyes adaptáció
Negatívum
A game első fele atombomba, a második csak kézigránát; leginkább csak egy menetes