.
 

PlayStation.Community

2011.09.11. 23:15 Játékteszt
42 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Az ismerős fénysugár áldásosan átjárta őt, akár egy lángoló balzsammal felkent hegyű lándzsa.

Vannak történetek, és vannak a nagy történetek. Előbbiek általában arról mesélnek, hogy létezik valaki, akivel történik valami, utóbbiak viszont azt is elregélik, hogy mi történt tíz, száz, vagy talán ezer évvel azelőtt – vagy azután –, hogy az a bizonyos valaki egyáltalán megszületett volna. A nagy történetek nem csak egy személyről, vagy személyekről szólnak, hanem egész világok sorsáról. Ilyen legendásan nagy volumenű alkotás Tolkien Gyűrűk Ura eposza, a Csillagok háborúja saga, vagy a Games Workshop által jegyzett Warhammer 40,000 univerzum történelme is. Mivel e három világ közül minden bizonnyal a WH40K-t ismerik a legkevesebben, szeretnék egy részletesebb felvezetést adni ahhoz, miről is szól ennek a hihetetlenül csodálatos, már-már ijesztő mélységekig kidolgozott kibergót stílusú univerzumnak azon szeletkéje, mely aktuális tesztem alanyához kötődik. Ha nem vagy kíváncsi a mesére, egyszerűen ugord át ezt a részt és görgess le a játék borítóképéhez, ami alatt megtalálod a teljesen poéngyilok-mentes tesztet.

Az emberi civilizáció ma, 2011-ben nagyjából tízezer éves. Mai, érvényben levő időszámításunkat azonban mindössze kétezer éve kezdtük el (az egyszerűség kedvéért beszéljünk kerek számokban), ami a keresztény vallás egy fontos eseményéhez köthető. Ezalatt a 2000 év alatt a civilizáció exponenciális sebességgel haladt előre, azaz fejlődésünk nem egyenletes, hanem egyre gyorsabb. Arról, hogy mi lesz 50 vagy 100 év múlva, hogy merre tart az emberiség, már számos teória született, melyek közül sok – a tudományos-fantasztikus irodalom, vagy a filmművészet remekei – nagyjából egy irányba mutat. Mind a tudósok, mind a nagy álmodók egy elgépesedett, rendkívül labilis alapokon álló, mondhatni anarchisztikus, kiberpunk jövő képét festik le elénk, mely érthető módon sok szempontból – pl. politikai és tudományos oldalról nézve – elég földhözragadt, a jelenkori valóságtól nem annyira elrugaszkodott. Ez a jövő a technikai fejlődés ütemét nézve egyáltalán nem tűnik vad fikciónak, és ha nem történik valami világrengető esemény a Föld történetében, valószínűleg így vagy úgy, de be is következik majd.
Amikor erről a jövőről beszélünk, mindössze ötven, száz, esetleg kétszáz évet ugrunk előre az időben. Ez az évmennyiség egy ember életére vetítve soknak, a jövőt, de akár a múltat vizsgálva azonban elenyészően kevésnek tűnik. Ha példának vesszük az emberiség legolvasottabb írásos művének mondott Bibliát, már ott is látszik, hogy a múló idő felfoghatatlan mértékben mossa el a gondolatokat és esetleges megtörtént tényeket: 2000 év elteltével a könyvek történései megmagyarázhatatlanok, sőt értelmezhetetlenek – pontosabban ahány olvasat, annyi magyarázat létezik a Bibliában leírt sorokra. Ugyanez igaz a gyakorlati történelemre is: még 50(!) évet sem kell visszamennünk napjainkból, a XXI. századból, hogy olyan eseményeket találjunk – bőséggel –, melyek teljesen más (néha 180 fokban ellentétes) megvilágításba kerülnek az évek múlásával.
Ennek fényében emberi elmével szinte felfoghatatlan feldolgozni, mi lesz, lehet velük, emberekkel mondjuk negyvenezer év múlva…
A sötét, zord jövőben nincs más, csak háború

A Warhammer 40,000 története messze a távoli jövőben, a 41. évezredben játszódik. Maga az egész univerzum és annak történelme egy kissé „felfoghatatlan” hagyományos gondolkodásmóddal, hiszen itt nem években, hanem évszázadokban és évezredekben számolnak, akár a legegyszerűbb események bemutatásakor is. A mai ismert történelem ekkora már – majdnem – teljes mértékben feledésbe merült. Az emberiség időszámításunk szerint a 15. évezred környékén képes lett arra, hogy a fejlett űrutazás révén végre érdemben kezdjen el terjeszkedi a galaxisban, lakható bolygók kolonizálása által, mely folyamat akkor teljesedik ki igazán, amikor felfedezik a dimenziókat összekötő Hiperhálót, melyen keresztül a hiperűrön át már elképzelhetetlen távolságokra is el lehet jutni, emberi léptékkel is vállalható idő alatt. Tízezer évig tart a folyamat, míg az ember eléri a galaxis távoli peremvidékét is. A 25. évezredre a terjeszkedés és szétszóródás során azonban az emberiség annyira szétszakad és kezelhetetlenné, hitehagyottá válik, hogy fajunk sorsa minden eddiginél bizonytalanabbá lesz. Hiperviharok egész világokat izolálnak el, akár évezredekre is: egyes kolóniák elkorcsosulnak, mások sötét középkori szintre süllyednek, megint mások pedig elfelejtik, sőt megtagadják a közös gyökereket. A reménytelen belső helyzetet csak súlyosbítják az állandó külső háborúk, melyeket az univerzumban időközben felfedezett más fajokkal, például a vérszomjas, barbár orkokkal, az eldák ősi, fejlett, de haldokló civilizációjával, a technikai alapokon nyugvó közösséget alkotó taukkal, a központi tudat által vezérelt, rovarszerű tyranidákkal, vagy éppen a gépszerű nekronokkal vívunk.
Sötét idők járnak a 30. évezred hajnalán, nagyon közel a vég, amikor is az ismeretlenség homályából felemelkedik egy karizmatikus, fiatal vezető, akit a későbbiekben egyszerűen csak Császárként nevez a történelem. Hogy pontosan honnan származik ez az ember, arra már a legrégebbi feljegyzések sem emlékeznek, azonban születési helyének a mai Földet – aktuális neve Terra –, az emberiség ősi bölcsőjét jelölik meg. A Császár új, emberközpontú, egy közös célt kijelölő, de kőkemény szabályokon alapuló vallási törvényrendszert hoz létre, mely friss utat mutatva képesnek bizonyul arra, hogy az emberlakta bolygók és világok ezreit, tízezreit, sőt millióit egyesítve újra felemelje az emberiséget. Létrejön a Galaktikus Birodalom, megindul a fejlődés korszaka.
Orkok, eldák, tyranidák – fajok, melyek csupán fizikai fenyegetést jelentenek az emberiségre. Az általuk hordozott veszély azonban eltörpül egy minden ép ésszel felfoghatót messze meghaladó gonoszság mellett: ez a Káosz. A hiperűrből fojtogató polipként támadó Káoszt négy káoszistenhez kötik: ők Khrone a vérmocskos, Nurgle a ragályhordozó, Tzeentch a mutátor, valamint Slaanesh a kéjenc.
A Káosz fondorlatos módon az emberi elmét támadja: hatalmába keríti és megőrjíti a halandókat, akik tébolyukban hamis isteneket kezdenek el imádni, megtagadva ezzel az emberi fajt szakadozott pókhálóként összetartó vallásos tanokat. Ha a Káosz történetesen egy harcos elméjét mérgezi meg, belőle Káoszbajnok, sőt akár Démonherceg is válhat.
A Káosszal szemben csak és kizárólag emberfeletti erővel, tisztasággal, hittel, akarattal és elhivatottsággal – az Istencsászár alázatos szolgálatával – lehet győzelmet aratni. De úgy sem könnyű…

A Császár tudja, hogy egy ekkora beláthatatlan méretű, ilyen sérülékeny birodalmat csak kemény kézzel lehet egyben tartani, valamint megóvni a külső támadásoktól. A Terra titkos laboratóriumaiban (pontosabban a Lunán – a Holdon) megkezdi saját szuperkatonáinak kifejlesztését, a ma ismert űrgárdisták elődjeit. Génmanipulációval, a Császár kivételes génállományából kiindulva megalkotnak húsz különleges gyermeket, akiket primarchának nevez el. A primarchákat a Császár saját generálisainak szánja. Mindenkinél különlegesebb személyek ők, akiknek képességei magával a Császáréval is egyenértékűek. Ők az uralkodó fiai. Fejlődésük már-már befejeződik, amikor is egy végzetes esemény következtében – a Káosz fondorlata miatt – a 20 primarcha szétszóródik a galaxisban, s nyomuk vész.
Az emberfeletti képességekkel felvértezett Császár érzi, hogy gyermekei valahol életben vannak. Keresésük közben a fiúk génjeit használva létrehozza az űrgárdistákat – akik így tulajdonképpen mind fiainak fiai –, a Halál Angyalait. Elindul a Nagy Hadjárat, mely során a Császár az űrgárdisták segítségével végre felkutathatja a primarchákat és kitakarítja a galaxist.
A primarchák egytől egyik kiváló harcosokká cseperedtek. A Császár felállít 20 Űrgárdista Légiót, az Első Alapítású rendházakat, a Legiones Astartes-t, élükön a primarchákkal. Az emberiség legnagyobb vezetői és harcosai ők, akiknek nevét történelemkönyvekbe és imákba foglalják. Ekkora erőnek egy faj sem tud ellenállni Az emberiség csillaga minden fennálló nehézség ellenére fényesen tündököl, közel a végső diadal.
A 30. évezredben minden primarcha legnagyobbika, a Császár első fia Hórusz a legfélelmetesebb hadúr. Nagysága a Káosz erőinek figyelmét is felkelti. Elméjét lassan megmérgezi egy káoszisten, mely addig mesterkedik, míg végleg hatalmába keríti Hóruszt. A hadvezér több primarchát is maga mellé állít légiójával együtt, így kitör a polgárháború, melyet Hórusz-eretnekség néven emlegetnek a történetírók. Űrgárdista gyilkol halomra Űrgárdistát. Őrült tombolásában Hórusz csapataival megtámadja magát a Császárt is saját palotájában a Terrán, majd megöli apját védelmező egyik testvérét, Sanguiniust, a Vérangyal rendház primarcháját. A Császárt eme aljas árulás láttán elképzelhetetlen erő járja át, és végül halálos csapást mér Hóruszra, de nagy árat fizet érte: emberi mivolta sérülései következtében megszűnik létezni, testének maradványait és halhatatlan lelkét egy mesterségesen életben tartó trónprotézis-gépezetbe, az Aranytrónba zárják. A maradék rebellis Űrgárdista légiók primarcháikkal együtt a Káosz Szemén, egy űrvihar magján keresztül elmenekülnek a hiperűr mélyére, sötét dimenziókba, távoli bolygókra, hogy a következő tízezer évben itt-ott előtűnve, onnan próbálják elpusztítani az Istencsászár uralmát, az Ember Birodalmát.
A nagyhatalmú Istencsászár fizikai értelemben nincs tehát többé az emberek között; eszmeisége, hite és tanai azonban elég erősek ahhoz, hogy a Birodalom fennmaradjon. Halhatatlan elméjének áldozatok millióiból táplált ereje az Aranytrónból egy fénysugár képében materializálódik, mely egészen a galaxis pereméig látszódik. Ezt a vezérfonalat, az Astronomicant használják az űrnavigátorok, hogy ne tévedjenek el a hiperűrben való veszélyes utazáskor.

Az Első Alapítású rendházak egyik legnagyobbika az Ultramarines. Náluk talán csak a Császári Öklök legendásabbak, akikről Ian Watson Űrgárdista című regényében olvashatsz. Azonban míg az Öklök arról ismertek, hogy ők védték a Császár palotáját a Horus-eretnekség legnagyobb csatájában (emléküknek egy 500 méter magas színacél oszlop tiszteleg a Terrán, az elesett űrgárdisták páncéljával díszítve), addig az Ultrák primarchája, Robute Guilliman írta azt a Codex Astartes című szabály- és törvénykönyvet, amit azóta is minden Űrgárdista rendház betart és alkalmaz. Emellett az Ultramarines rendház büszkélkedhet a legnagyobb háborús győzelmekkel az emberiség történelmében: Császárhoz való makulátlan hűségük legendás, ők nyerték meg az Első Tyranida Háborút is.
Az Ultramarines testvérisége – mint minden egyes rendház – körülbelül ezer Űrgárdistát számlál. A rendházak a légiók utódjai: ők az Adeptus Astartes. A korábbi hatalmas légiókat azért limitálták (és bontották rendházakra) így le az emberiséget a Császár tragédiája után vezető Terra Urai, hogy még véletlenül se történhessen meg még egyszer a Hórusz-eretnekséghez hasonló katasztrófa, azaz egy ember irányítása alatt ne lehessen túl nagy haderő.
A rendházak mindig saját naprendszereikből és bolygóikról toboroznak, kizárólag arra megfelelő fiatal fiúkat, hogy aztán őket egy nagyon különleges fizikai és mentális kiképzésnek alávetve Űrgárdistát faragjanak belőlük. A felkészítés során a kadétokba 19 extra szervet operálnak (például egy extra szívet, tüdőt, hallásjavító belső fület, csontvázerősítő hormonokat termelő sejtet, és efféle képességerősítő modulokat), melyek között a legfontosabb az a sarjmirigy, mely minden Űrgárdista rendház legféltettebb kincse – a tulajdonképpeni rendház-génállomány alapja, a primarchák öröksége. Ilyen sarjmirigy csak nagyon hosszas neveléssel hozható létre, ergo ha egy Űrgárdista mondjuk csatában elesik, egy erre kiképzett szakorvos-gárdista mindig kioperálja belőle a mirigyet, hogy azáltal egy kadét majd a helyébe léphessen.
Bár a hatalmas Birodalmat számos különféle erő védi – például a hagyományos katonai szervezetként funkcionáló, több millió tagú Birodalmi Gárda –, bizonyos különleges esetekben nem egyszerű katonákra, hanem szuperkatonákra van szükség. Ezt az erőt képviselik az űrgárdisták. Űrgárdistának lenni megtiszteltetés és fogalom: egy birodalmi gárdista például nem egyszerűen uramnak, de egyenesen nagyuramnak szólít egy Űrgárdistát. Ezek a több mint 2 méteresre növesztett, áltagon felül sokáig élő és szolgáló, hihetetlen erejű és tudású harcosok olyan jelentősek, hogy birodalmi számítások szerint akár száz átlagos katonával is felérnek. Speciális, érzékszerveikkel közvetlenül összekapcsolt csatapáncélt viselnek, mely első látásra ormótlannak tűnik, ám egy Űrgárdista könnyedén viseli ezt a terhet. Fegyverzetük a lehető legfejlettebb a Birodalomban.
Amikor egy játék alapját ilyen volumenű világ képezi, mint a Gyűrűk Ura, a Csillagok Háborúja, vagy a WK40K, a fejlesztőknek még a szokásosnál is több problémával kell szembenézniük. Amellett, hogy nem árt egy valóban jó cuccot összerakni, mindig felmerül a kérdés: milyen mértékben másszanak bele a könyvekben – vagy filmekben – igen részletesen lefestett részletekbe? Felületesen, csak a legfontosabb elemeket átvéve, egy könnyen, bárki által fogyasztható végterméket létrehozva? Valahol a középtájon egyensúlyozva, ahol a rajongó kecskék is esznek, de a hétköznapi gémernek is jut káposzta? Vagy vállalják be a rizikót és vesszenek el a részletekben, súlyos mélységbe merülve, az ésszerűség határa alá?
Mivel a WH40K jogokat az a Games Workshop jegyzi, akik a táblás játékokat és hozzájuk használt ragasztható-festhető modellfigurákat is készítik, nem meglepetés, hogy a Space Marine a harmadik kategóriába esett. A GW szakemberei így vagy úgy, de megszállott modellezők: az a fura fajta, amelyik akkor is kifesti egy figura hátulját, ha az soha nem fog látszani, 250 különféle modellfestéket tart otthon, és fejből fújja, hogy melyik rendház milyen karakterére mely fegyver ragasztható rá a szabálykönyv szerint. Minden, amit a GW kiad a kezei közül – legyen az modell, regény, művészeti album, vagy játékszabály-ismetető – ezzel a végletes aprólékossággal készül el, és ezt a hozzáállást szerintem nyugodtan nevezhetjük alázatnak, ami még akkor is példaértékű, ha manapság már egyre kevésbé divat az ócskát prédikáló fogyasztói társadalomban.
A kulcsszót már feljebb leírtam: kibergót. Ez a WH40K alapstílusa. A kibergót mások által sokszor másolt, de mégis tipikusan WH40K sajátosság: egy technikailag néha már-már felfoghatatlan fejlettségű jövőkép, melyet azonban legapróbb atomjaiig áthat egy nagyon mélyen vallásos felhang, ami viszont nem a ma ismert vallások mondanivalójával kapcsolható össze, mindössze azok alapjaiból táplálkozik. Erre vetül rá az észak- és kelet-germán gót külsőségeket hordozó hatás, mely összetevők egy nagyon egyedi, vérben úszó, nagyon bizarr, végletekig brutális és kegyetlen, gyakran perverz, ugyanakkor felemelően magasztos, tisztességről, bajtársiasságról, önfegyelemről mesélő végeredményt szülnek.
A WH40K világában toronymagas, atommeghajtású titánok osztják a halált ultramodern lézerágyúikból, viszont a gépet csuhába öltözött techno-papok vezetik és tartják karban, akiknek szemei helyére digitális optikákat építettek, és akik minden bevetés előtt füstölőket gyújtanak a siker érdekében, miközben illatos balzsammal kenegetik masináikat, a Gépistenhez imádkozva. Az adamantit páncélba öltözött, gyakran 300 éves űrgárdisták energiakesztyűvel roppantják össze az orkok fejét a csatákban, de páncéljaikra viaszpecsétes rontásűzőket és pergamenre másolt litániákat aggatnak, oldalukon a középkort idéző energiakard lóg, és kolostorerődre hajazó űrbázisaikon zsolozsmáznak latinul. A kibernetikus protézisek és az emberek munkáit segítő mesterséges intelligenciával felruházott szervitorok mindennaposak ebben a világban, mint ahogy a plasztacél katedrálisok, kripta-emlékművek, kupolás óriástemplomok vagy épületméretű ágyúk is, melyekbe akkora lövedékeket tuszkolnak a lövészek, mint egy személyautó nagyságú végbélkúp.

Ezek tehát a kibergót stílus külső jegyei, amit a témában hozzáférhető, magas műgonddal megírt regények és képzőművészeti alkotások fennek borotvaélesre. A WH40K világában nem egyértelmű színeket írnak le, hanem elképzelhetetlen színeket; nem létező formákat, hanem lehetetlen formákat; nem életszerű történéseket, de mégis megelevenedő fantazmagóriákat – de mégis, ahogy olvasod a varázslatos sorokat, olyan képek jelennek meg szemeid előtt, melyek felfogása és értelmezése után gazdagabb leszel egy új élménnyel. Bár Magyarországon sajnos csak néhány könyv – és pár kisebb novella – hozzáférhető lefordítva (4 Ian Watson mű az űrgárdistákról és az inkvizítorokról, a Birodalom különleges ügynökeiről, valamint Dan Abnett sorozata Gaunt ezredesről, aki a Birodalmi Gárda komisszárja), azoknak, akiket esetleg cikkem után elkezd érdekelni a téma, nagyon melegen ajánlom ezeket a fantasztikus könyveket. Kornya Zsolt és Szántai Zsolt egyszerűen zseniális munkát végeztek azzal, ahogy áthozták magyarra az eredeti angol, hihetetlenül egyedi műszavakat és jelzős kapcsolatokat. Bár egyik könyv sem könnyű olvasmány a szokatlanul komplikált nyelvi fordulataival, mégis pontosan tudom, hogy mennyit fejlődött például a saját szókincsem és fogalmazáskészségem a regények többszöri elolvasása után, úgyhogy részemről egy tisztelgést dobok itt és most a két fordítónak, valamint Watsonnak, akinek 2003-ban az Istencsászárnak hála személyesen is volt alkalmam gratulálni munkásságához.
A 41. évezredben járunk. Az űrgárdisták már 10 ezer éve védik és óvják az emberiséget. A THQ új külső nézetes akciójátékának, a Warhammer 40,000: Space Marine-nek főhőse Titus kapitány, az Ultramarines megbecsült tisztje, aki 150 éve szolgálja az Uralkodót, és már a Káosz ellen is harcolt – szakaszából csak ő élte túl a csatát, mely végén elpusztított egy Káoszvarázslót. Titus jobb keze Sidonus őrmester, a 225 éve szolgáló veterán: egyik karját bionikus végtaggal helyettesítették egy tyranida támadás után, jobb szemét elda fegyver lőtte ki. Leandros közlegény Titus harmadik társa a sztoriban: ő az Űrgárdista-kódexet szó szerint betartó fiatal Ultra harcos.
A történet szerint üzenet érkezik az Ultramarines rendházhoz: egy hatalmas ork-flotta – legalább egymillió zöldbőrű – támadott meg egy távoli, üzemek ezreit tömörítő birodalmi gyárbolygót, a Graia-t. A planétát mindössze a Birodalmi Gárda egy kisebb hadosztálya védi, amit nagyhírtelen vezényeltek oda. Az invázió már több mint egy hete tart, így kézenfekvő megoldás lenne egy Exterminatus, azaz a bolygó teljes elpusztítása. Az egyik üzemben lapul azonban egy nagyon fontos fegyver: egy Hadúr osztályú Titán, a Birodalom egyik legfélelmetesebb fegyvere – egy több mint ötven méter magas lépegető-tank. Ez a Titán – és az általa képviselt ősi technológia – nem kerülhet az orkok kezére, hiszen a bugyuta, de a gépekhez igen jól értő lények azonnal szétszerelnék és megkaparintanák titkait. Titus és két társa elindul tehát a bolygóra, hogy megmentse a Titánt…
(A Space Marine történéseinek van egyébként egy kisebb előzménye is: ez a Warhammer 40,000: Kill Team című PlayStation.Network shooter game. Ebben egy Űrgárdista előőrs bőrébe bújva támadhatod meg a Graia felé közeledő ork flotta egy hajóját. Ha abszolválod az első küldetést, egy energiakard a jutalmad, amit a Space Marine multiplayer módjában használhatsz fel.)
A Space Marine stílusa tehát külső nézetes akció, ami shooter és hack’n slash mozzanatokból áll. A game alapvetően kétféle nézetet használ azon túl, hogy emberedet állandóan kívülről látod: egy távolabbit (teljes alakos), amikor hekkelsz és szlesselsz, és egy közelebbit (deréktól felfelé), amikor lőfegyvert használsz. Van természetesen ráközelítés is a pontosabb célzás érdekében.
Űrgárdistádnál egyszerre öt halálosztó eszköz lehet: egy kézi- és négy lőfegyver. A fegyókat nem lehet bármikor szabadon cserélgetni, csak a megfelelő pontokon a jellegzetes birodalmi ládáknál és urnáknál. Ezért aztán néha kell egy kicsit taktikázni és előre agyalni, mit viszel magaddal. A lőfegyverekhez – egy kivételével – lőszer kell, ami néha elég gyorsan elfogy, ha nagyon vadul húzod a ravaszt. Ammót felszedni lehet egyszerre mindenhez (egy adagot), vagy pedig egy bizonyos puskához. Hogy mikor mit találsz, változó.

Az sztori mód tulajdonképpen csak a háborúzásról szól, szóval a game hű a WH40K „There’s only war” mottójához. Néha vannak persze kisebb feladatok, ezek megszínesítik a játékmenetet, de egyébként sem kell megijedni: a Space Marine egyszer sem nem válik unalmas darálássá, köszönhetően annak, hogy nincs túlpörgetve a sebessége. Kellemesen szórakoztató, mint egy könyv, nem pedig kihegyezett, mint egy akciófilm. Mint azt a demóban tapasztalhattad, van a játékban „ugróhátizsákos” pálya is (nem is egyszer – ha nehezen boldogulsz az Assult Jump Pack kezelésével, ne előre ugorj, hanem inkább hátra, majd a levegőből csapj le előrefelé – tuti taktika!), sőt más kisebb-nagyobb meglepetések is.
A játék bejelentésekor többször lehetett hallani, hogy „taktikai” lövölde lesz belőle, ami többeket félrevezetett: páran azt hitték, hogy valamiféle mélyebb stratégiai felhangot kap majd a szoftver. Nos, erről nincs szó. A Space Marine leginkább attól „taktikai”, hogy taktikusan kell küzdeni benne. Sok játékban megszokhattad, hogy ha elég vehemensen rontasz az ellenfelek közé és ügyesen védekezel, vagy térsz ki, túlélheted a csatákat. Itt nem. Kis kaján túlzással azt mondhatnám, hogy az Easy-Normal-Hard fokozatok csak annyiban különböznek, mennyi ideig maradsz életben egy tömegjelenetben, fullos energiáról indulva: Easy-n 4, Normálon 3, Hardon 2 másodpercig. Amikor megjelent a game demója a PSN-en, szinte egyből arról szóltak a fórumos kommentek, milyen nagyon nehézre kalibrálták a Space Marine-t – pedig nem igazán.
Arról van szó mindössze, hogy a Games Workshop nem csak abba szólt bele, hogy nézzenek ki a karakterek és épületek, de abba is, hogyan alakuljanak az összecsapások. Ebben a világban például az orkokról olyan pontos dokumentumok vannak, mint Bonaparte Napóleon francia császár vagy Erwin Rommel német vezértábornagy harcmodoráról, és ezen leírások szerint az orkok ostoba, buta, tuskó és bunkó parasztgyerekek, akik viszont úgy küzdenek közelharcban, mint az elmebeteg vadállatok (mert hogy valahol azok is). Távolra ugyan nem jól céloznak, de úgy vannak vele, hogy ha sok lövedék repül egy biztosan betalál. Így aztán csak az az Űrgárdista menjen közéjük ölelkezni, aki kiválóan forgatja a lánckardot… de ha túlerőben támadnak, még ő se erőltesse a birkózást. Egyébiránt, ha mondjuk lennének a Space Marine-ben más fajú ellenfelek is, mint az orkok, azok bizonyára másként viselkednének…
A közelharc egyébként kifejezetten egyszerű és olajozott: lehet odacsapni és kizökkenteni, a megszédült ellenfelet pedig ki is lehet végezni – egy látványos lassítás kíséretében – némi extra életerő (így tölthető vissza a tényleges energia) reményében. Minél nagyobb ellenfelet végzel ki, annál nagyobb a kapott HP. Kisebb kombók (itt semmi extra zongorázásra ne gondolj) is összefűzhetők, és ha futásból vetődsz neki valakinek (vagy valakiknek), azzal is remekül meg lehet zavarni az ellenséget.
Az eltérő kézifegyverek használata eléggé hasonlóan működik: az egykezes sugárbárd és lánckard (meg az elején egy tőr) kábé ugyanazt tudja, de szerezhető egy atombrutál kétkezes villámpöröly is (ősi Űrgárdista fegyver, misztifikált működéssel, csak a kiválasztott bajnokok vehetik kézbe), ami erejével messze felülmúlja a két másik eszközt, cserébe viszont amikor ez van nálad, a nagyobb lőfegyvereket nem tudod használni.
Egymillió ork támadta meg a gyárbolygót: mielőtt elkezdenéd szeletelni őket, ritkítsd meg soraikat lőfegyverekkel! Ezekből gyakorlatilag előbb-utóbb az összeset megtalálod, ami az űrgárdistáknál rendszeresítve van, és ahogy a játék minden bitjére, ezekre is vonatkozik az „élethűség”. A végtelen munícióval rendelkező pisztoly és a széria felszerelésnek számító „Űrgárdista legjobb barátja” sorozatlövő robbanó lövedékeket ereszt ki magából. Első használatukkor nagyot mosolyogtam, mert a darázsszerű golyók tényleg úgy zúznak ki belőlük egyesével, mint ahogy azt a könyvekben is megírták – nem atomgyors, „öröklőszeres” gépfegyverek ezek, mint sok más shooterben, szóval nem árt célba találni velük, még akkor is, ha csak csípőből tüzelsz. Van emellett kétféle működési rendszerű sniper, villámszóró, nehézgépágyúk, plusz a tipikus birodalmi plazmafegyverek, amik tömörített és felforrósított vegyi anyagot köpnek a szerencsétlen célpontra. Jófajták, érdekes őket variálni, de mivel maga a küzdelem elég odafigyelős, szerintem mindenki le fog ragadni annál, ami az ő harcmodorához legjobban illik, és azt viszi végig a teljes sztorin.

Lényeg a lényeg: a Space Marine csatáinak abszolválása egy elég sajátos hozzáállást igényel, de hamar kiokoskodható. Én magamban csak „rákjátéknak” hívtam, mert szerintem többen mentem benne hátra, mint előre, óvatosan lődözve a felém özönlő ellenfeleket. (Tíz drabális, állatmód üvöltő ork ékes ork tájszólásban visítja, hogy most meg fog izélni…) Rohadtul élveztem a lövöldét, mert szeretek pepecselni és ha nem muszáj, nem megyek ész nélkül a falnak. Mivel sok fejezetben nem egyedül kell küzdeni, hanem két csatatestvéreddel, az is jó taktika, ha hátramaradsz és hagyod, hogy ők matekozzanak. Hátulról biztosabb gyilkolni, és az sem mellékes, hogy társaid igen jól értik a dolguk. (Volt, hogy nulla élettel lapultam, ők meg hősiesen szétkaptak nekem egy behemót orkot, akit szédelgése közben végül csak elegánsan ki kellet végeznem.) Az orkok általában hűek legendásan alacsony IQ-jukhoz és nem vesznek egyből észre, néha egymással pofozkodnak (mondja is Titus az egyik párbeszédben: ha nem lenne itt a klánvezérük, egymást is megölnék), és ha nem te vagy az egyetlen Űrgárdista a terepen, még békén is hagynak! Néha keményebb adok-kapok állóháborúk alakulnak ki, amikor lövészek vagy borzalmasan szemét rakétások vonulnak fel ellened, ilyenkor nem árt fedezék mögé bújni és óvatosan kilődözni.
Fegyvertuning érthető okokból – ilyen nincs ebben a világban – nem került a játékba, karakterfejlesztés is csak minimális. Találhatsz pár birodalmi urnát, melyekből egy-egy tisztítópecsét kerül Titus páncéljára. A tuning segítségével, gyilkolás által feltölthetsz egy Ultramarines emblémát, amitől Titus „megittasodott” állapotba kerül. Elsütése után egy ideig nagyobbat sebez közelharcban, ha pedig lőfegyvert használsz és ráközelítesz, némileg lelassul az idő és biztosabban tudsz célozni.
A sztoriba építettek némi gyűjtögetést is. Egy nagy adag szervo-koponya vár felfedezésre, melyek aktiválás után egy-egy kisebb falatot tesznek hozzá a folyamatosan kibontakozó sztorihoz.
Az egész szisztéma remekül működik, azonban az értékelőben mégsem kaphatta meg a „kiemelkedő” jelzőt. Ennek csupán két oka van, de mindkettő említésre méltó.
A nehéz páncélba öltözött Űrgárdista ugrani nem tud, csak gurulva vetődni (bár nem olyan fürgén, mint Kratos a God of Warban), ezért gyakorlatilag végig fogod kocogni az egész sztorit. A gyaloglással semmi baj nincs, azonban, mivel a fél game egy orkok által péppé (nem tudom, a „sz*rrá” jelző elmehet-e?) rombolt, legfőképpen kőből, betonból és fémből álló építményeket tartalmazó környezetben játszódik, gyakran, sőt túl gyakran akadhatsz be a legapróbb piszlicsáré kis izébe is. Ez, amikor nem csatában vagy, nem egy nagy érvágás, túléled, amikor azonban ezerrel megy le az életed, és szeretnél gyorsan arrébb lépni vagy elvetődni, de nem tudsz egy éppen láthatatlan tereptárgy miatt, ráadásul még el is vérzel, azért dühítő lehet.
A kamerakezeléssel általában nincs baj, de ha Normal vagy Hard fokozaton játszol, inkább ne is menj szűk sarok közelébe, mert egy szempillantás alatt csak őrjöngő orkokat és fröcskölő vért kapsz a képedbe átláthatóság helyett, aztán már térdelhetsz is az Istencsászár elé, fenn a kibergót mennyországban. Apróság ez: nem tudom, egy ilyen közeli nézetet használó megoldásnál hogy lehetett volna jobban megoldani a ficakokat, de jobb, ha inkább elkerülöd őket.
Az orkok általános intelligenciájáról már beszéltem: általában jól dolgoznak, néha kifejezetten okosan és ügyesen, szóval az MI elfogadhatóan teljesít. Nem kiemelkedő, de talán nem is baj, főleg Hardon segít, hogy nem ömlenek a pofádba. A beragadás azonban rájuk is erősen érvényes: van, hogy két tereptárgy közé ékelődve futnak helyben. Ha lennének a játékban más lények, ők egyébként meglepő módon kevesebbszer ragadnának be…

Két hibáról szóltam, jöjjön hát a második: én frankón nem értem, hogy a francba sikerült ezt nem észrevenni, de a játék több felvonása egyszerűen végigrohanható, mégpedig ezért, mert több esetben nincs lezárás a checkpointok között. Én, a becsületes player ugyebár szeretem kiélvezni a játékokat, és mivel nincs trófeakényszerem, kiélvezek minden másodpercet. Mentem, lőttem, és addig nem mentem SOHA tovább, ameddig egy árva ellenfél is volt a képen.
Igen ám, de aztán az első végigjátszás után pályaválasztással még meg akartam csinálni egy érdekes trófeát, és mivel nem volt kedvem végigszopni egy igen izzasztó és hosszú részt, mondom megpróbálok kicsit csalni és átrohanni. Meglepődve tapasztaltam, hogy a továbbvezető kapu úgy is nyitva volt, hogy EGY ÁRVA ellenfelet sem lőttem le, hanem szlalomozva és vetődéssel átmentem közöttük. Ott, ahol egy nappal korábban VÉRT IZZADVA verekedtem át magam, nullára fogyott munícióval. És ez működik több egyébként nehéz résznél is.
Szóval valaki nagyon elnézhetett valamit a Relicnél, mert ha beraktak volna egy vérprimitív checkpoint-stoppot, nem csak a kötelező játékidőt növelték volna meg, de a kihívást is jócskán.
Gondolom mindenki rájött már elejtett megjegyzéseimből, hogy a Space Marine legerősebb ismérve a környezet részletes kidolgozottsága és a maximálisan alázatos világmodellezés. A Relic fejlesztői nagyon okosan azt találták ki, hogy nem ők alkotnak egy saját grafikai stílust, hanem a táblás játék modelljeit kombinálják egy hozzájuk illő környezettel. Nem vitás: vannak ennél technikailag sokkal erősebb játékok, viszont ha azt nézzük, minek a visszaadása volt a cél, le a kalappal előttük! Az űrgárdisták karaktermodelljei egyszerűen fantasztikusan néznek ki, de az orkok, a Birodalmi Gárda katonái, és más megjelenő… alakok is bődületesek – mintha csak életre keltek volna a kis apró műanyag és fémfigurák. Kiváló az animáció, a legutolsó karakter legutolsó ruhadarabja is 100% olyan, amilyennek lennie kell. Az egész látvány egyébként egy hangyapöcsnyit „bumfordi” – jól látszik ez például a fegyvereken –, de ennek tényleg az az oka, hogy ilyennek kell lenniük, ezt szokták meg a rajongók.
A pályák, az épületek, minden a legeslegapróbb részletig a helyén van. Egészen ámulatba ejtő az az odafigyelés, ahogy olyan részletek is maximálisan ki vannak dolgozva, amiknek voltaképpen kizárólag „villantós fanservice” jelentőségük van: még annak az ajtónak a nyitómechanizmusán is ott van az apró bump-mapped koponya, amit kis sem lehet nyitni, és ezen élményfokozó apróságokat a végtelenségig tudnám sorolni. Litániák, pergamenek, emblémák, tisztítópecsétek és mérhetetlen mennyiségű koponya díszíti a felületeket, ablakokat, épületeket. Hihetsz nekem: én aztán minden pályát centiméterről-centiméterre bejártam, minden falat, minden plafont, minden követ és liftaknát megvizsgáltam, felszedtem az összes felszedhetőt, szóval odafigyelve meóztam le a Relic és a Games Workshop munkáját. Tökéletes!
Úgy egészében a legnagyobb orgazmust nekem az épületek – és a díszletként használt járművek – okozták. Mondhatom, hogy fotelba gyökerezett a seggem, amikor szembesültem azokkal a bődületes méretkülönbségekkel, amiket a képernyőre varázsoltak, és nem győztem pillázni, ahogy az 50-100 méter (meg ennél még sokkal több!) magas, néha romos, néha ép csarnokok között mászkáltam, és élvezettel tekintettem a messzeségbe, ahol éppen háború folyt, valami égett, füstölt. Imádtam az orkok fekete-fehér kockás, vagy vörös toldozásait-foltozásait, graffitijeit a falakon, a Birodalom gépeiért felelős Adeptus Mechanicus gépkoponya ikonjait, a szédítő belmagasságokat, a sokféle ajtót, falat, vagy éppen sziklát. Azt mondom, hogy nyilvánvalóan néha fel kellett áldozni pár elemet a méretek érzékeltetésének érdekében, előfordulnak elnagyolt részletek, ez tény, sőt nem minden kő ultrahádé felbontású vagy textúrájú, de igazán nem kell ahhoz WH40K rajongónak lenni, hogy az ember meglássa: itt most valóban minőségi, alázatos munka folyt.
A zene eléggé a helyén van, bár nem mondom, néha egy kicsit erősebbre vagy drámaibbra vettem volna az amúgy passzentos dallamokat. Jobban belegondolva talán azért vettem észre, hogy még hatásosabb zenére vágynék, mert a Space Marine hangjai eszméletlenül jók sikerültek! A fegyverek nagyon zorallok: a sorozatlövő darázslövedékei, ahogy belecsapódnak a húsba, meg a lánckard berregése feltekert hangerőn, az besza-behu. Az ork-szinkron pedig… hát az zseniális! Tudni kell, hogy az orokok tényleg igazi gyökerek – az eredeti regényekben is egyszerre tudnak vérszomjas gyilkosok és mókásan buta prosztók lenni, ahol egy nagy ork simán bemondja, amikor „véletlenül” megöl egy kisebbet: „Há’ tutta’ a marha, millen’ melót vállal e’. Szóval szerettem az orkokat, még akkor is, ha kinyírtak.

A szavatosság kérdésével kapcsolatban az tudom mondani, hogy nekem elsőre normálon 15 órát tudott a Space Marine (sok szájtátós nézelődéssel és keresgéléssel), ami eléggé jó. Annak tükrében viszont, hogy van ez a bizonyos „átrohanás”, egy kevésbé szöszmötölős player simán lezavarja 10 óra alatt is. Különben ez a tíz is okés normálon, de ha rám hallgatsz, nem kúrod agyon az élményt rusholással – meg aztán minek veszel meg valamit pénzért, ha aztán elsieted?

A játékba hagyományosnak és formabontástól mentesnek mondható, deathmatch jellegű és bázisbevédős multiplayer módok kerültek. Mindkettőt próbáltam: tetszettek, de azt hiszem, igazán nagy élményt ez az űrgárdistás kergetőzés a relatíve nem kicsi pályákon csak azoknak ad, akik eleve gerjednek a WH40K témára. Többféle kaszt hajtható mind az űrgárdisták, mint a káosz-űrgárdisták részéről. A kasztok közötti balanszot egyelőre nem érzem igazán kiegyenlítettnek, de lehet, hogy ha több időt adok majd neki és jobban ráérzek, megtalálom minden figura erősségét az egyébként – elvileg – kő-papír-olló szisztémájú rendszerben.
Ami a multi legnagyobb atomkirálysága, az a kedvedre alakítható karakterek behozása. Itt az összes nagy és kisebb rendház megtalálható mindkét oldalon, és a Sims-jellegű babázás tényleg őrült élmény lehet annak, aki világ életében egy Űrgárdistát akart személyre szabni. Kisebb üröm az örömben, hogy minden egyes változtatási lehetőségért (unlockért) keményen meg kell küzdeni, szóval melós feladat lesz az űrbarbizás.
A multi a hírek szerint a jövőben bővül egy letölthető többjátékos co-op funkcióval is, mely egyfajta „túlélős” kihívásba dobja a csapatokat. Itt a minél magasabb világranglistát pontszámokért megy majd a küzdelem.
Nem akarok belemenni annak fejtegetésébe, mit jelenthet ez a játék egy átlag playernek, és mit egy a WH40K világát ismerő rajongónak. Nyilván az olyan apróságokat, ahogyan a karakterek egymással beszélnek, a használt nyelvezetet, szavakat, kifejezéseket talán más nem is veszi észre, csak egy rajongó. Az űrgárdistának tisztelgő, földről felálló közkatonát, a járművek emblémáit, a lőszeresládák díszítését egy átlagember nem veszi észre. Észreveszi viszont a háttérbe helyezett gazdag körítést, a gép által rendezett kisebb csatákat, a gyönyörűséges fényhatásokat, sötét-világos effektetket, felülről, lentről, oldalról bedobott fényforrásokat, és a fantasztikusan hangulatos, mindvégig emelkedő történetvezetést és a szélsőségesen brutális, véres, mégis odaillő akciót.
A Relic rendesen odatette magát. Besegítettek nekik a Vigil srácai is, akik a zseniális Darksiderst készítették. Alázatosan nyúltak a témához, a Games Workshop mindent látó felügyelői pedig nem engedték, hogy bármi is ne stimmeljen. Nekem nem csak, hogy nagy élményt adott a Space Marine, de meglett végre az a katarzis is, amire régóta vágytam. Az a bizonyos „Aztak*rva!” pillanat, amit minden játéknál szeretnék érezni, mégis ritkán adatik meg. A Space Marine egy olyan stuff, ami nem akciófilmszerű akar lenni, hanem regényszerű. Talán egy kicsit Ian Watson legendás jelzős szerkezeteinek is tisztelegnek benne, a hihetetlen színektől kezdve az üresen kongó termekig mindennel. Tempója ezért talán lassabb, ad időt a merengésre és a nézelődésre, de amikor kell, letépi az arcodat.
Ez egy jól sikerült, minőségi produktum, amit tényleg bátran ajánlok a lövöldözős-kaszabolós akciójátékok kedvelőinek. Tetszik, korrekt, szerettem. Soha rosszabbat!

(A játékot partnerünktől, a Konzol Magazintól kaptuk kölcsön tesztelésre. K0sy0nj-k$ Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop online és offline üzleteiben - ha az Istencsászár is úgy akarja, rövidesen extra gyűjtői verzióban is!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
42. gabe82_  PlayStation.Community tag
2011.09.21. 17:29:48
LV15
Nem ismerem a játékot, sem magát az univerzumot. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy valamikor ott forog majd a kis konzolomban, mert az olvasottak alapján kár volna kihagyni.
Zöldfülűként fogalmam sincs, mit takarnak ezek a sejtelmes félmondatok, melyek más lényekre utalgatnak. :)
Mi a tököm az a Battle Royale?
2011.09.20. 09:56:14
LV1
Amugy egy kérdés: elképzelhető hogy ez a játék egy kis izelítő, hogy milyen fantasztikus világokat terveznek az MMO változathoz?; hiszen ebben is meg abban is a Vigil kompetens.
http://www.youtube.com/watch?v=Zt5e2OX9FUk
2011.09.20. 09:32:50
LV1
"And We Shall Know No Fear....":):)
2011.09.20. 09:31:57
LV1
Válasz 35. martin üzenetére:
Köszi hogy megmutattad:)
Amugy valami info van arról már hogy a multi patch mikor lesz meg jah és már 31 es vagyok és csak 6 trofea kell a platinahoz:D
38. ALF22  Son of Liberty
2011.09.19. 16:51:12
LV26
Válasz 36. slickadam üzenetére:
a teszt elején kapsz bemutatást a világról
sztem annyi elég induláshoz
2011.09.18. 15:47:16
LV1
Válasz 14. Feles üzenetére:
ha vigasztal én is csak le tudtam tölteni
a nagy gyűjteményt:(
36. slickadam  PlayStation.Community tag
2011.09.18. 14:11:14
LV5
fogggalmam sincs mi ez a Warhammer vilag. pontosabban lattam mar a varosban Game Workshop uzletet, amire eloszor azt hittem valami videojatekos szakuzlet.:D
a vilag ismerete nelkul is erdemes kiprobalni a jatekot? a demo nem rossz.
Super Ultra Taokaka Deluxe!!!
35. martin  Főszerkesztő
2011.09.17. 11:40:05
LV27
Megjött a gyűjtőim. Beszartam.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2011.09.16. 21:43:34
LV21
Tuti meglesz :D
33. Rewmac  PlayStation.Community tag
2011.09.16. 19:35:28
LV1
Kiadós írás lett. Nekem is bejön a játék csak akármennyire is nincs időm rá. Egy bajom van csak vele, hogy a nehézségi szint kicsi optimizálatlannak tűnik, de lehet ez csak az egyéni hülyeségem.
32. ALF22  Son of Liberty
2011.09.15. 13:25:28
LV26
Válasz 31. Rulez78-HUN üzenetére:
topicban kérdezd, aki játszik vele az úgyis oda néz be többször
2011.09.15. 00:15:00
LV1
Működik már az online rész vagy csak nekem szarakodik?
2011.09.14. 11:16:57
LV1
Csatlakozom az előttem szólókhoz nagyon örültem, hogy foglalkoztál a világ bemutatásával...
Bele is csaptam újra az Ian Watson sorozatba:)
....

For The Emperor..
29. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2011.09.13. 20:21:50
LV5
baromira élveztem a Warhammer világának bemutatóját, mint beteges sci-fi rajongó mindenképp magamba szippantom majd az említett magyar fordításokat is... a játékot sem fogom kihagyni. köszi Martin !
..loading, please wait..
28. BoroSati  PlayStation.Community tag
2011.09.13. 17:27:11
LV2
Köszönjük ezt a "szösszenetet", Martin! :)
Nyugi Dagi, nyugi, nem csak foci van a világon!
27. martin  Főszerkesztő
2011.09.13. 16:09:17
LV27
Válasz 25. kavics üzenetére:
Szerinted be kell nézni minden sarokba ahhoz, hogy megérezd a hangulatot? Tolja a játék a képedbe.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
26. kavics
2011.09.13. 16:01:34
LV1
Válasz 25. kavics üzenetére:
Ja igen :) A teszt remek lett, ugyanazok fogtak meg benne, amik le vannak írva.
25. kavics
2011.09.13. 15:54:08
LV1
Válasz 23. martin üzenetére:
Lehet hogy van fogalma, csak nem elég figyelmes. Én is az a típus vagyok, aki benéz minden sarokba, szóval megtalálom az apró részleteket. Sokan nem ilyenek, és ha a játék nem rágja a szádba, akkor nem veszik észre.
Larának meg annyit fűznék hozzá, hogy azért ez tényleg egy "pasis" világ.
24. EmpiHUN  Driftrocker/BF Veterán
2011.09.13. 11:39:16
LV13
Fantasztikus teszt, köszönjük! :)

A történetleírásért külön grat, mivel komolyan elkezdett érdekelni ez a sztori! :)
A Birodalom örök!... khm.. Hupsz!
23. martin  Főszerkesztő
2011.09.13. 11:18:04
LV27
Válasz 16. Itachi üzenetére:
Ha a barátod szerint ez a játék nem jól adja vissza a WH40K világ hangulatát, akkor a barátodnak halvány lila fingja sincs a WH40K-ról.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
22. Allitta  Loot-ribanc
2011.09.13. 08:20:16
LV9
Talán már 10 éve is történt, hogy megjelent egy cikk az 576 Konzolban Martin tollából, amiben A Gyűrűk Ura regényről osztott meg velünk rengeteg információt, mert közelgett az első rész filmes bemutatója. Csodálkoztam mit keres egy könyv-film bemutató a megszállott gémer játékosoknak szánt lap hasábjain, de gondoltam ártani nem árt. Rákattantam rendesen. Megvásároltam a könyveket (el is olvastam), megnéztem a filmtrilógiát, sőt még az Egy Gyűrűt is szerettem volna elkészíttetni csak nagyon drága árat adtak, nem bírta a pénztárcám. Mindezeket azért írtam le, mert elolvasva a tesztet kezdek érdeklődést mutatni a Warhammer univerzuma felé is. Páncélt azért nem fogok kovácsoltatni.
"A modor mutatja, mit érsz."
2011.09.12. 21:33:13
LV2
ha ezt martin irta akkor ugy is tudja hogy bizony ez egy 10 pontos játék.régi playereknek:)
komolyan félreraktam a resistance 3 mat emiatt mert jobb.
20. Gusztika3  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 21:10:34
LV2
Ezt is jó sokáig csinálták.
Nem baj :D
19. ALF22  Son of Liberty
2011.09.12. 20:02:13
LV26
Válasz 16. Itachi üzenetére:
Nemtudom lenne-e olyan játék/film valaha is ami a W40K világát meg tudná ismertetni.
Ez ott játszódik és kész. Minden ami szerepel benn olyan mint amilyennek lennie kell.

De dúrvábban mondom: ha egy mezei parasztfalu lenne benne azt is el kell fogadni,hisz több millió világban vannak ott az emberek. Vannak fejlettebbek és vannak olyanok is amik alig találkoznak a császári erőkkel, elfordulnak tőlük,hitehagyottak,stb.

Hangulat.
Hát én a demót nyomtam ezerrel hardon és a végső ork rohamnál bizony éreztem a W40k hangulatot. Kaszaboltam ,mészároltam, aprítottam ezerrel. Páncélom tiszta vér volt. Barabokra robbantak sz orkok. És, ha volt egy kis szünetem, körbenéztem és csatatestvéreimet láttam harcolni a túlerővel. Ki kaszabolt, ki meg lövöldözött minden fele. És ők még csak BOTok voltak.

Amit meg kisebb gameplay trailerekből láttam káosz marine-k ,meg démonok bemutatkozásánál nemtom elképzelni,hogy üres lenne a játék. Ott van bizony az a W40k világ vaskosan.
18. cue  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 19:29:08
LV1
Martin... respect!
17. Itachi  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 18:34:07
LV2
Természetesen jómagam is játszottam vele, csak én nem tartom magam olyan szakinak, ezért hivatkoztam a haverra. Én inkább a WAR világát ismerem.
Yahari kuzu wa kuzu da
16. Itachi  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 17:37:43
LV2
Haverom aki nagy WH rajongó azt mondja, hogy pont a hangulat ami nincs benne, nem olyan feelingje van az embernek mint valaki aki tényleg a Császárt szolgálná. Lehetne a játék gyakorlatilag bármi, egyszerűen nincs ott és monoton. elolvastam a gamespot tesztjét és ők is ugyanezt kifogásolják. A PSC s teszt sztem kicsit jóindulatúbb a kelleténél:) Nem rossz játék, de az aki WH univerzum megismerésére vágyik nem kapja meg ettől a játéktól.
Yahari kuzu wa kuzu da
15. ALF22  Son of Liberty
2011.09.12. 16:53:35
LV26
Válasz 12. juan31 üzenetére:
ian watson könyveit egyesével még könnyű beszerezni
de a gyűjteményes vastag könyvet az istennek nem nyomtatják ki, pedig lenne rá kereslet
14. Feles  Feles
2011.09.12. 16:23:05
LV14
Válasz 3. mentoloshypo üzenetére:
Oksa. :)
Feles
13. DAHANDE  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 16:10:25
LV7
Remèlem pèntekre megèrkezik az èn pèldànyom is!
FMA Brotherhood - best anime ever
12. juan31
2011.09.12. 16:03:48
LV2
Kornya Zsolt szerintem az egyik legjobb kortars iro (ilyenforman biztos jol fordit is,lehet elolvasok egyet a fent emlitett konyvek kozul hatha megtetszik).
11. prototype  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 13:23:19
LV11
A demó tetszett, a teszt meg nagyszerű. Kár hogy ebben a túlzsúfolt időszakban jött ki, így csak később kerül beszerzésre, jóárasítva.
"Brave. Not particularly clever, but brave."
10. Balee  Devil's Advocate
2011.09.12. 13:07:40
LV12
Pénteken jött meg a játék, de csak ma adta oda a barátnőm (a kis hamis, nem akarta elrontani a hétvégi együttlétet :D), de ma a Dead Island is megjött, szal nem tudom melyiknek kezdjek neki. :D
9. hunlogi  PlayStation.Community tag
2011.09.12. 09:50:59
LV1
Nagyon jó game!!!!


A multi javításra szorul, mert a public szerver nem működik.csak privát gameket lehet tolni egyelőre!
Aki gondolja vegyen fel "ID:Hun_logi"
8. Lara  beauty junkie
2011.09.12. 09:47:09
LV26
Nagyszerű lett. A 'kis' ismertető a Warhammer világáról egy élmény volt, öröm volt olvasni. Kedvet, vágyat kaptam arra, hogy elkezdjem olvasni a könyveket.
Korábban sosem értettem, hogy miért varázsol el olyan sok embert
ez az egész. Gondoltam biztos valami pasi dolog. Borítókon, figurákon csak annyit láttam, hogy kis "kocka" emberkék csatáznak.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagyszerű, részletgazdag, mesésen kidolgozott világot rejt magában. Ennyire tökéletesen van kidolgozva az egész.
Sejtem, hogy sok embert fog még elkapni ez az élmény, ami a tesztből átjött. :)

Tanulni lehet ezekből az írásokból is. De remélem majd rám is ragad valami a WH könyvekből.

A játékkal bár csak 1 pálya erejéig játszottam, de meglepő módon szórakoztató, élvezetes volt 'kocogni' a kis/nagy emberkémmel. :)
2011.09.12. 09:17:23
LV1
Így tesztel egy igazi WH40K rajongó!A nem tesztelő WH40K rajongó pedig tisztelettel adózik a tesztnek és megveszi a játékot!
6. soliduss  A Krónikás
2011.09.12. 08:37:30
LV24
Hú, na akkor üljünk neki a tesztnek :D
5. ALF22  Son of Liberty
2011.09.12. 00:49:35
LV26
...............
huu, ez meredek es jo volt
a Firewarrior tesztje ugrott be kapasbol , csak itt 10szer annyi koritessel
4. KonzolBojti  Legendary Zombie Hunter
2011.09.12. 00:13:32
LV2
Fater, nagyon jó teszt lett, élvezettel olvastam a Warhammer világáról, amit annyira én nem ismerek, ellenben mindig iszonyatosan tetszett a stílusa, ahogy ez a játék is. Besétáltam egy katedrális belsejébe, és ámulattal lestem a méreteit, majd leesett állal figyeltem egy falra helyezett óriási pecsétet (?), amin minden a legaprólékosabban volt kidolgozva. Nagyon bejön. Nagyon durva. Azt hittem, a Dead Island lesz nálam a hónap játéka, de tévedtem, mert ez az.
“Fear is the path to the dark side."
3. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2011.09.12. 00:09:09
LV28
Válasz 1. Feles üzenetére:
Előbb szedd le a demót! :p
2. Nullfox  PlayStation.Community tag
2011.09.11. 23:46:20
LV4
na hát ez aztán a hosszú és velős teszt :)
meghagyom holnapra :D
amúgy kötelező darab!
BLOOD FOR THE BLOOD GOD!!!
1. Feles  Feles
2011.09.11. 23:28:06
LV14
Ez a világ eddig kimaradt nekem... Ideje ismerkedni netán? :D
Feles
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WARHAMMER 40,000: SPACE MARINE
THQ
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
8/10
Pozitívum
100%-os hűség a WH40K világához, minden tekintetben, megfelelő kihívás nagy és élvezetes, atombrutális csatákon keresztül
Negatívum
Beakadások minden formában, végigrohanható szakaszok