.
 

PlayStation.Community

2011.04.14. 00:27 Játékteszt
17 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Ötödfokú vágott sebek.

Azért, hogy a Dynasty Warriors sorozat Gundam mellékágával együtt egyfajta gödörbe jutott, talán nem maga a tömeghent zsáner a felelős. Oké, hogy a stílus hordozta, önismétlődőnek mondható játékmenet átlátásához sem kell felsőoktatási végzettség, de a Playstation 2 korszakban még izgalmasnak számító sok száz ellenfél egyidejű püfölése nem lesz attól érdekesebb – immár – Playstation 3-on, hogy most már nagyfelbontású a grafika. Egyértelműen látszott, hogy a tömeghetet, mint kategóriát már nem csak a kritikusok, de a játékosok is eltemették ebben a generációban.
Ebben a fagyott politikai helyzetben érkezett meg közénk az általam szerényen csak „megváltónak” titulált Sengoku BASARA: Samurai Heroes, mely sokszínűségével és merészségével képes volt megmutatni, bőven van még kakaó a tömeghentben, csak okosan kell kitalálni a körítést. Utóbbi játékról annyit, hogy saját példányomtól sajnos financiális okokból meg kellett válnom, de legalább legjobb barátomnál landolt, ahol immár több mint 450(!) órát tettünk bele közösen – és még mindig van mit csinálni benne, még mindig nem unjuk, a platina meg sehol. A játék egyébként egy méltatlanul kevés figyelmet kapott kiváló kaszabolda: mosolyogva vettem észre például a Knight’s Contract tesztelése közben, hogy Gretchen „tövisbokor” varázslata a Samurai Heroes-ben szereplő démonlány, Oichi speciális támadásának egy jópofa koppintása. Mesébe kezdhetnék egyébként a Dynasty Warriors 7-ről, a megkopott fényű széria legfrissebb felvonásáról is, mert annak tesztelése is elkezdődött, de túl korai lenne bármit is kijelenteni azon túl, hogy megdöbbenve konstatáltam: a látvány pl. minden várakozásomat alulmúlta. (Folyt.Köv.)

A Tecmo Koei azon japán kiadók közé tartozik, akik úgy gondolták (tudomásul vették?), a felkelő nap országának játékfejlesztői iparát sújtó recesszióból az a kiút, ha nyugati stúdiók felé nyitnak. Ennek a kollaborációnak lett az eredménye a Koei Canada, mely egy ázsiai, amerikai és európai fejlesztőket tömörítő új stúdió.
Nyilvánvaló, hogy a brigád amerikai és európai része pontosan tudta: azzal nem léphetnek egyről a kettőre a rajongói részről elvárt zsánerfrissítés irányába, ha újabb fejezetet nyitnak az ázsiai történelem egy szakaszának (azt majd megteszi a másik team, az Omega Force), ahol megjegyezhetetlen nevű hősök küzdenek betűzhetetlen vidékeken, ráadásul tökugyanolyan mindegyik. (Tisztelettel beszúrnám ide is a Samurai Heroes-t, ahol minden hős egy külön világ, teljesen különbözű módon működő speckókkal.) Kiváló érzékkel nyúltak hát egy világviszonylatban talán nagyobb érdeklődés övezte európai téma felé: egészen konkrétan az ókori görögök nagy fegyveres konfliktusa, a Trójai háború került feldolgozásra. Jó választás volt – elkészült a Warriors: Legends of Troy!Az évszámokba menő történelemórától már csak azért is eltekintenék, mert Homérosz ezen költeményét gondolom mindenki ismeri: Párisz, a kis trójai herceg (kisherceg) nem bírt a vérével, és elcsábította a világ legszebb nőjét, Szép Helénét. Igen ám, de a nő már foglalt volt: Meneláosz spártai király hitveseként jegyezték pergamenre. A megalázott király nem nyelte be a békát: hatalmas sereggel megtámadta hát Tróját, ahol Priamosz uralkodott, hogy hazavigye a csalfa (szerelemes) asszonyt. A háború 10 évig tartott, de egyik erős fél sem tudta legyűrni a másikat… Mígnem Odüsszeusz, Ithaka királya cselt eszelt ki: faroncsokból hatalmas lovat készítettek, a legjobb harcosok belebújtak, a görög hajók látszólag visszavonultak, a trójaiak pedig engesztelő ajándéknak nézve a pacit beontatták a város közepére. Este a görögök kimásztak és egy éjszaka alatt porig rombolták a várost, amit évszázadok alatt építettek fel. A történet több híres és hősies karaktert is kiemel még: Agamemnónt, Mükéné királyát, Menelaosz testvérét, Hektórt, Párisz vitéz bátyját, és persze a szupersztár Akhilleuszt, a szép, bátor és (nőket) lázasan szerető istenvérűt, minden harcosok legnagyobbikát.

A fordulatokban és eseményekben gazdag sztori tehát adott, sőt a tömeghent stílusért kiált. Mi kell még a sikerhez, ha túl akarunk nézni Japán határain? Dögös, tökös dolgok. Kell sok vér (lehetőleg minél magasabb életkor besorolással a szoftver dobozán), kivégzés és csonkolás. Kellenek zorall hősök, és kell egy csomó „Jaj, hát tudod miez?!” felkiáltás játék közben. Ez utóbbiak kiválóan desztillálhatók persze hollywoodi szuperprodukciókból: esetünkben a Brad Pitt-féle Trójából, meg persze az egy négyzetméteren legtöbb agyonkaszabolt kaszkadőrt felvonultató 300-ból. Rakjunk bele főellenségeket (többféle stílusban), némi gombnyomkodást, ne pályánként 5000, csak 500 ellenfelet – szóval csináljunk egy modern Dynasty Warriors Light verziót, ami már-már egy God of Warba oltott, kirándulós tömeghent. (Ilyen próbált lenni az a szegény szerencsétlen megbüdösödött Fist of the North Star is, amit a megjelenés hetében(!) hoztam ki tesztelésre a Platinumból, és azóta(!) nálam van, de képtelen vagyok végigtolni, olyan vérgagyi. Folyt.köv.)
…és az a legkeményebb, hogy ez mind megvan a Warriors: Legends of Troy-ban…
Egyszemélyes kampányunk – ja, SEMMIFÉLE multiplayer nincs a játékban, ami mondjuk alapból hatással van a pontozásra – ott indul, amikor a görögök partot érnek Trója határán. Ez is ismert jelenet, ha mást nem a filmből: hajók ezrei dokkolnak, Akhilleusz az élre tör.
Legelőször az ő irányítását kapod meg, ami jó ötlet volt. Első ránézésre a vezérelt karakter nem néz ki annyira rosszul, páncélzata, pajzsa és fegyvere egész jól mutat. Durvább, mint a Samurai, de sokkal szebb, mint a Dynasty 7. A mozgás olyan „féldarabos”, de egyértelműen markáns, ami jól illik a sportos testalkatú figurához.
Ami egyből szembetűnik és érződik, már az első ellenfelek levágásakor: a fejlesztők nagyon ügyesen elcsípték annak érzékeltetését, milyen lehet egy borotvaéles ókori karddal valakinek a páncéljába, a pajzsába, vagy a húsába vágni. Értelemszerűen ezt rendesen nem lehet egy olyan tömeghentben visszaadni, ahol 2000-es kombók repkednek, az ellenfelek meg mint a tollpihék. Ezt csak így lehet, hogy kevesebb a célpont, lassabbak az ütések, de cserébe nagyobb súlyuk is van. A harci rendszer tehát nagyon hangulatos ezzel a sok mély sebbel, kezelése pedig kifejezetten baráti: van kétféle ütés basic kombókkal, egy kibillentés, meg egy berserker mód, mely a szokásos csíkfeltöltéssel aktiválható.
A játék két legfontosabb gombja mondjuk ezek között nincs ott: a WLoT-ben ugyanis a két főszereplő a védekezés és a célra tartás. Az említett súlyosabb harcoknak hála ugyanis itt most nincs eszeveszett sebesség, csak kőkemény, csontig hatoló vágások és szúrások. Ebben nem csak a player erős, hanem az ellenfél is: még a legutolsó senkiházi névtelen dárdás is olyat tud szúrni beléd, hogy láthatóan megérzed, a nevesített főellenségek pedig egyenesen kifiléznek, ha nem vagy résen. Ja, és ami a legkeményebb: már normál fokozaton is olyan precíz védekezést csinálnak pajzsaikkal a gép szereplői, hogy ütheted őket 5 percig alap támadással, mindent hárítanak. Így aztán a játék már az első felvonástól kezdve egy lomhább ritmust vesz fel, ami abból áll, hogy ráragadsz valakire, védekezel, odapiszkálsz, ráversz a pajzsára, megszédül, aztán kivégzed, mint a hízott disznót. (Ilyen lehetett az ókorban a bajvívás… szerintem.) Efféle ütős, de szerencsére nem eltúlzott (sok ismerős lesz majd filmekből) kivégzésből egyébként karakterenként többfajta is van – tehát rövidesen rá is térhetünk arra, hogy milyen karakterekről is beszélhetünk…
…de előbb még lezárnám a megkezdett gondolatot: szóval a harc ritmusos, mint egy tánc, bár a kiskatonákat azért nem KÖTELEZŐ mind kivégezni egytől egyig. Berserker módban például nagyon hullanak, de ez a pár másodperces vérgőzös mód hasznos minden nevesített ellenfél vagy boss legyőzéséhez is. Végül ki kell emelnem még egy pozitív hangulatfokozó tényezőt: a legyőzöttek fegyvereinek felvételét és használatát. A dolog tulajdonképpen inkább „show off”, azaz „gizdulás”: fel lehet kapni a gazdátlan eszközöket, kardokat és dárdákat, és egy hihetetlenül olajozottan működő mozdulattal mondjuk egy menekülő ellenség hátába állíthatjuk… aki vért hányva bukik fel. De ugyanez mehet mellbe is, nekifutásból, izomból, a csapatfőnökbe.
Említettem a játszható karaktereket: természetesen több is van belőlük, bár a sztorihűség miatt számuk messze elmarad a más tömeghent stuffokban választhatóktól. Ez egyébként itt most nem hiba: a 20+1 nem rövid fejezet során pont elégszer leszel majd mindenkivel, sőt még lesz meglepetés is, emellett pedig a sztori ugye „meg vagyon írva”, szóval csak annyi figurát lehetett harcba vinni, amennyit az eredeti téma felvonultatott. A nagymenők, Hektór, Párisz, Akhilleusz, Odüsszeusz bőrébe persze belebújhatsz, és pár kisebb hősébe is, akik egyébként (szerencsére) ugyanannyira érdekesek, mint a nagyobb nevek. Összesen nyolcan vannak. Talán érdemes itt kitérni a szavatosságra: a pályák egyenként olyan fél-egy óra között vannak, attól függően, hogy mennyire takarítod ki őket, illetve a fő csapás mellett elvállalsz-e extra gyilkolással járó mellékküldetéseket. A klasszikus tömeghent mellett van extraként némi bossharc, melyek során túlméretezett és méretes élőlények (és nem élők is) is előkerülnek. Nem rossz, el lehet viselni, vállalható. Azt mondom, egy jó 13-15 óra lehet normálon, kényelmes tempóban a stuffban, egy körre. A normál egyébként korrekt kihívást ad: rendes csata közben elég odafigyelned az életedre, úgy „nagyjából”, a bossoknál azonban ki kell ismerni minden apró gyengeségüket, mert erőből lehetetlen túljutni rajtuk – agyonvernek.

Az gondolom tény, hogy egy tömeghent játékot, ami jó, nem egyszer tol végig az ember. A WLoT viszont nem egyértelműen tömeghent, hanem egyharmad részben mászkálós hack’n slash is, nagyon kötött sztorivezetéssel (egymást követő automata szereplőváltogatással), így nincs benne 200 óra önfeledt farmolás, karakterenként 3 menettel. Pedig a fejlesztői alapötletben ez az opció is benne volt – csak véleményem szerint nem sikerült jól belőni az adakozás mértékét. A kevesebb több lett volna.
A programban kötelező érvénnyel helyet kapott az a bizonyos ismert tárgyvásárlós opció. Ölöd az embereket, csinálod a kombókat, a missziókat és a feladatokat, amiért valuta a jutalmad. Ezért a pénzért egyre jobb minőségű felszereléseket vehetsz, melyeket egy növelhető méretű négyzethálón pakolhatsz használatba. Olyan, mint a Tetris. (Egyébként tényleg poén kilogikázni a legjobb helykihasználást.) Ilyen tárgy annyi van, hogy talán már feltűnően sok. Az is: hiába van belőlük durva sok, hiába van köztük több nagyon jó poén (tehát nem csak a kommersz HP vagy ATK növelő), ha egy óra ujjzsibbasztó kaszabolás után 5000 pénz a jutalmad, egy okosabb gyűrű meg 8000-be kerül! Frankón végigtoltam a progit normálon, és a megvehető motyók kevesebb mint fele(!) vált elérhetővé, de egyébként sem volt még a fele felére sem(!) pénzem, hogy legalább egy darabot vehessek belőlük. Értem én, hogy végig kéne tolnom a játékot 10-szer, ha mindent be akarok húzni, viszont az a – egyébként pozitív – különbség, ami a WLoT-t elválasztja a DW7-től vagy az SBSH-től, pont nem hordozza ezt magával.
Lényeg a lényeg: easy-n kell elkezdeni, jól betankolni, aztán rámenni a normálra, hogy ott már jobb cuccaid legyenek, gyorsabban haladj – viszont mire isteni erőd és fegyverzeted lesz, sajnos már meg is unod a Trójai háborút. És ez a tény a játék gyengeségét erősíti.
A főmenüben a sztori mód mellett vannak extra opciók is: kitalálhatod, challenge-ek. Ezeknél azt tapasztaltam, hogy a felállított követelményeket a legtöbbször ugyanúgy lehetetlen abszolválni, mint a főjátékban a mellékküldiket. Ehhez a szuper erejű felszereléseket kéne megvenni, de ahhoz meg többszöri végigjátszás kéne. A trófeavadászokat talán meghatja, engem nem tudott…
Akhilleusz tehát a parton, a bunyó jó, a kilőtt nyilak eltakarják a napot, ellenfeleid pedig többnyire testvérek vagy ikrek, de közel sem annyira, mint a 2000 kombós kategóriában. 20-30 áll körülötted, némelyik balfék módon, mások ügyesen támadva. Nem okosak, de nem is 100% s*gghülye az AI. (A páncélok + pajzsok egy az egyben a Trójából vannak átvéve.) Lökdösöd és kivégzed őket, lándzsát kúrsz a menekülő kocsog hátába, szenvedsz kicsit a főellenfeleknél, szétvédekezed az arcod, időre oldasz meg feladatokat, osonsz – és tempósan kaszabolsz. Egész elviselhető a hangulat – pedig nem tudod levenni a szemed a tájról… amit nem sikerült rendesen kidolgozniuk a fejlesztőknek. Direkt megnéztem a Trója mozit nagyfelbontásban a teszt megírása előtt, és meglepődve láttam: bakker ott is ugyanilyen kopár a táj, fehér kő egy-egy árva fával, tehát azt vették alapul a dizájnerek – na de könyörgöm, hát kell venni egy fényképalbumot Görögországról, egy icipici kreativitást azért belevihettek volna! Legalább egy babérlevél bokrot, vagy olajfát, vagy a halál tudja... csak volt ott valami zöld Trója városa környékén?!
A grafika összességében tehát nem üti meg a mércét. A karakterek egész jók, a speciális kivégzések is, de a környezet 8bites Sega Master System minőségű (csak, hogy ne mindig a Playstation 2-t emlegessük fel.)
Mivel a remek játszhatóságot már méltattam (mely még a nehezen legyűrhető bossok esetében is inkább ösztönző, mind dühítő), és az átlagos szavatosságot is kifejtettem, a grafika után nincs más, mint az audio rész elemzése. Itt könnyű dolgom van, mert a zenék passzentosak (bár nem okoznak maradandó élményt), és a szinkron is ül, a 13 órán át harsogó tömeg üvöltése és a non-stop fémcsattogás (nagyon fókuszálva van ám!) meg olyan, amilyen. Semmi extra.
A hangulat viszont mindenképpen pozitív, legalábbis én élvezetem nagyon még az egyenkénti kivégezgetéseket is, sőt hősiesen tűrtem annak a tetvedék Akhilleusznak is a nagyonmenőségét, ahogy alig akarta megadni magát. Dühített viszont az első végigjátszás utáni kétségbeesett felismerés, hogy én ezt a stuffot nem biztos, hogy végig akarom még egyszer tolni, gyűjteményemben megtartani. Köszönhető ez annak, hogy nem tudtam a ráfordított energiával egyenes arányban álló számú varázstárgyat megvenni, valamint talán az igen hangulatosan, mindkét szembeálló fél perspektívájából tálalt sztorit sem akartam újból és újból végignézni. Ebben a cuccban nincs 100 óra sem. Az meg ugye, hogy kihagyták belőle a co-op multiplayert, egyenesen ordító hanyagság. Sokkal jobb lett volna két olyan hőssel párosan küzdeni, akik egy csapatban játszanak.

Az 5 pont valakinek talán legyintésre ad okot: ezt meg is értem, de ez az ötös nem egy rossz címet takar. Ez itt egy átlagos játék. Tetszett is meg nem is, talán meg is veszem használtan. Ha van benned kb. négy végigjátszás, akár kiplatinázni is megéri... és úgy már 6 pont.
A Koei Canada megépítette a falovat és betolta Trójába: de Lancelot, Galahad és én kint maradtunk...

(A játékot partnerünk, a GameCity adta kölcsön tesztelésre. Köszönjük! Boltjukban kapható, illetve webshopjukból megrendelhető - kattints a linkre és böngéssz! Köszi.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
17. Rewmac  PlayStation.Community tag
2011.05.10. 12:02:45
LV1
Legjobb esetben is a filmes történet szintjén van, de mondjuk egy ilyen low-budget Trója film szintjén. A játék vérgagyi még úgy is, hogy én az összes Dynasty Warriors-t imádom.
16. LyozsFM  PlayStation.Community tag
2011.05.07. 22:00:41
LV3
Elmegy!
Lüvüdözös gyerek !!!
2011.05.06. 18:46:55
LV1
tipikus japánosan néz ki a játékXD
2011.04.18. 09:32:08
LV3
Na, itt még a jövő évezred is ki lesz írtva. Ha ez a kaszabolás tart 7 óráig, az lehet unalmas lenne...
[NQLO]
13. tukacs
2011.04.17. 11:48:47
LV1
en biztos beszerzem, jo game.
MIÓTA ANDERSEN MEGHALT MESE NINCS!!
12. leslie21  PlayStation.Community tag
2011.04.14. 22:35:10
LV11
Nem nagy durranás, de ezt be fogom szerezni. Bírom a témát.
11. Leo69
2011.04.14. 18:25:44
LV4
Nekem is bejött. Igaz nem egy átütő darab,de tényleg jó kaszabolások és látványos kivégzések vannak benne. A látványvilággal nekem semmi bajom nem volt. Normálon a Bossokkal nem könnyű és tényleg a fejlesztéshez szükséges gyűjtögetés elég nehézkes a szűk pénzkeret miatt (ezért,ahogy a tesztben írták,könnyű fokon kell kezdeni),de mindent összevetve nem rossz game.
Leo
10. Dzson  Szerkesztő
2011.04.14. 16:51:36
LV5
Most Lancelot, Galahad és én várunk, míg leszáll az este, aztán kimászunk a nyúlból, és meglepjük a franciákat.
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
9. zaz
2011.04.14. 13:12:09
LV3
Megvettem.
Az igazsághoz hozzátartozik,hogy nekem ez 'egy újszülöttnek minden vicc új' alapon jött ,hiszen az N3-on kívül én nem játszottam semmi egyéb címmel ebben a kategóriában.
Tetszik. Nem világmegváltó de tetszik. Tök jól el lehet vala csapkodni,mint ahogy Martin is írta, normálon még figyelni is kell egy kicsit.
Az átvezetők remekül festenek és nekem a környezettel sem volt semmi bajom. (legalábbis hangulatában)
Menekülő embert hátulról megkínálni dárdával(igazi Brad "pittesen)meg igazán jó móka.
Ja és még valami. Jól néznek ki az Acsi/trophy képek ;)
8. Tevez11  PlayStation.Community tag
2011.04.14. 12:56:11
LV23
A film jobban tetszett...........
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
7. Riddla  PlayStation.Community tag
2011.04.14. 11:32:32
LV3
Nem'tom miért, de valamikor ezt tolnom kell. A teszt meghozta a kedvem, vagy csak a psp-s 300 ködös emléke, esetleg megmagyarázhatatlan vonzalmam a b-kategóriás filmek, játékok iránt...
Mindegy is, jó teszt és a képek alapján még tetszik is.
I'm not a Hero. I'm only an old killer.
6. LyozsFM  PlayStation.Community tag
2011.04.14. 10:50:28
LV3
Hàt nemtom ! Talàn hasznàltan!
Lüvüdözös gyerek !!!
5. Lara  beauty junkie
2011.04.14. 09:10:51
LV26
ez jó teszt volt. :)
/ főleg, hogy összehasonlításra került a S. Basarával. /
így már érthető mennyire éri meg a játék.
azokra a nem élő ellenfelekre meg kíváncsi lennék... :)


amúgy nálam továbbra veszettül bejön az a borongós, vihar előtti sötét idő + a "csúnyább" grafika. olyan szinten PS1-es tenchu és hasonló PS1-es játék feelinget okoz / csakis jó értelemben / hogy az hihetetlen. :D
4. EmpiHUN  Driftrocker/BF Veterán
2011.04.14. 08:39:37
LV13
Engem valahogy még mindig érdekel! :D
A Birodalom örök!... khm.. Hupsz!
3. Rob
2011.04.14. 08:25:33
LV1
Nekem megvan elég jól elehet lenni vele... :)
2011.04.14. 07:07:35
LV21
Kicsit ronda :D
1. norbifiatal  PlayStation.Community tag
2011.04.14. 00:41:42
LV7
Látványra annyira nem rossz! ;)

Láttam, sokat toltad... akkor ezért! :D

Köszönjük a tesztet!
I'll find You and I'll kill you...!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WARRIORS: LEGENDS OF TROY
Tecmo Koei
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
5/10
Pozitívum
Véres, de nem blőd; a vívás tényleg vívás; kitűnően tálalja az ismert történetet; tele apró hangulatfokozó elemekkel
Negatívum
A látvány durva, mint egy ráspoly; a táj üres; sok a jó tárgy, de kevés a pénz; nem ösztönöz sokszori újrajátszásra