Régi recept új hozzávalókból.

A mai addikt videojáték-rajongók jelentős százalékának a Legóról elsősorban nem az építőkockák, hanem a Traveller’s Tales azonos márkával fémjelzett szériája jut az eszébe, mely sorozat az idén lépett ötödik életévébe. A 2005-ös, első Lego Star Wars frenetikus sikere, valamint az egy évvel rákövetkező The Original Trilogy ugyancsak kiváló szereplése olyan betonbiztos alapnak bizonyult, melyre éveken át lehet decens struktúrákat felhúzni – ha a témaválasztás megfelelő, és az olykori vérfrissítésekről sem feledkeznek meg. A fő összetevőket jól ismeritek: az eredeti filmek eseményeit követő sztori, felfedezés, rejtvénymegoldás, gyűjtögetés, többszöri újrajátszhatóság, valamint – ami részemről a legfontosabb – gigantikus humorbombák. A Lego Batmant és a két Lego Indiana Jonest ugyan sokan nem a legjobb címek között tartják számon, én mindkettőt szeretem, kiváltképp az első Lego Indy tetszett nagyon. Ennyi epizód után kétséges volt, hogy a legújabb, a Harry Potter mozik tematikájából készült eljövetel tud-e még újat mutatni, illetve összességében egy jól sikerült fogásként lesz-e tálalható. Bár magam is kissé szkeptikus voltam, a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat.A LEGO Harry Potter: Years 1-4 – címéből adódóan – a címszereplő és barátai Hogwartsban töltött, első négy évét követi nyomon, elsősorban a film, nem pedig a könyvek által elbeszélt eseményekre fókuszálva. Ahogy a klasszikus Harry Potter játékoknál, ez esetben is érvényes a szabály, hogy a sztorit inkább a témában járatosabb gamerek fogják maradéktalanul megérteni. Az események elbeszélése a hagyományos, aranyos és humoros jelenetekben történik, a szokásos, értelmetlen hablattyal, morgásokkal, nyögésekkel, sikolyokkal tálalva – ezekkel együtt természetesen most is teljes mértékben átjön a szcénák mondanivalója. A történetes módban Harry-t, Hermionét, Ront, Hagridot és Madame Pomfrey-t irányítjuk, akik egyedi képességekkel bírnak: Harry láthatatlanná tevő varázsköpenye vagy Ron patkánya a különböző rejtvényekhez való nélkülözhetetlenségüket húzza alá. A karaktereket szingli módban egyetlen gombnyomással váltogatjuk, többjátékos felállásban pedig osztott képernyőn lehet ketten küldeni az ipart. A játék központi részét ezúttal a Diagon Alley jelenti, ahol új szereplőket vásárolhatunk, csalás kódokat aktiválhatunk, tárgyakat építhetünk, sőt saját karakter kreatúrákat is életre hívhatunk. Részemről mondjuk kicsit nehéz volt tájékozódni a központban az előző részek ilyetén rendeltetésű lokációihoz képest…A játék lényegét a varázslatok jelentik. Az epilógusig több, mint tíz varázslatot fogunk elsajátítani, melyek közül a leggyakrabban a lebegtetős Wingardium Leviosára lesz szükség. Ezzel lehet többek között építeni, tárgyakat pakolászni, fáklyákat meggyújtani vagy kapcsolókat aktiválni. Csata során értelemszerűen a támadó varázslatokhoz fogunk nyúlni, köztük főként az Expecto Patronust vagy az Incendiót részesítjük előnyben. A bűbájokat a karakter megfelelő irányba forgatásával, vagy kifejezetten a kérdéses tárgyra (sőt tárgyakra) célozva tudjuk alkalmazni. Eleinte ugyan kicsit szokatlan a varázslatokat egy hengerszerűségről kiválasztani, de elég hamar hozzászokik az ember a rendszerhez. A készítők a varázsitalokról sem feledkeztek meg! A mágikus lötyik elkészítéséhez háromféle összetevőre van szükségünk, melyeket tárgyak mozgatásával, felépítésével vagy szétrombolásával szedünk össze, utána egy kondérba borítjuk bele.

Az összeszedhető, gyűjthető tárgyak mennyisége egész egyszerűen elképesztő! Ott vannak elsősorban a szintén hagyományosnak számító, különböző értékkel bíró, színes gömbök, melyeken egyrészt számos megnyitható dolgot vásárolhatunk, másrészt az adott pálya True Wizard (a True Adventurer helyett) szintre teljesítéséhez szükségesek. Vadászhatunk továbbá címerekre, arany építőkockákra és piros levelesládákra, melyek begyűjtéséhez apró részfeladatokat kell teljesítenünk: segíteni egy bajba jutott varázslópalántán, fáklyákat meggyújtani vagy megkeresni egy tárgy hiányzó darabjait. Ezen kis küldetések jelentős hányadát persze majd csak Free Play módban fogjuk tudni teljesíteni.Azt gondolom, hogy apróbb hibáival – pld. kétjátékos módban a kamera nem a megfelelő karakterre közelít rá, túlzsúfolt helyeken nehéz becélozni a kijelölt tárgyat – együtt a Harry Potter: Years 1-4 a sorozat egy újabb, remekül sikerült darabja! Az audiovizuális oldalba nemigen tudok belekötni, a feladatok ötletesek, a sztori remek, a gazdag tartalomnak köszönhetően Hogwarts száz százalékos felfedezésébe pedig akár húsz órát is simán beleölhetünk. Ahogy a korábbi részek kapcsán, ezúttal is minden játékos figyelmébe ajánlhatom ezt a darabot, hiszen még a Harry Potter sagát egyáltalán nem vagy csak kevésbé ismerő gamerek is kiválóan fognak szórakozni, kortól függetlenül. Ez a játék nekem is kell!

(A LEGO Harry Potter: Years 1-4 tesztpéldányát kiemelt támogatónktól, a Platinum Shoptól kaptuk kölcsönbe. Köszönjük! Megvásárolható pesti és budai üzleteikben. Kérjük támogasd oldalunk létezését azzal, hogy náluk veszel játékokat és jelzed nekik: a PSC-n olvastál róluk. Köszönjük!)