VALKYRIA CHRONICLES (PLAYSTATION 3) 2008.11.18. 19:51 77 hozzászólás szerző: zs0lt1

Ha nem ismered: ismerd meg! Ha nem érdekel: érdekeljen! Ha elkezded: rájössz, hogy az év játéka!

Az 1930-as években járunk, egy alternatív Európában. Ebben a kitalált érában két nagyhatalom vív ádáz küzdelmet egymással: a kontinens nyugati oldalát a Szövetség (the FEDERATION), míg Európa keleti felét a Birodalom (the EMPIRE) uralja. A két szuperhatalom nem hajlandó egymással békés keretek között diplomáciai tárgyalásokat folytatni, így hadi állapot lép érvénybe, minek következményeként e képzelet szülte világban kirobban a második európai háború (II. Europan War). Az emberek kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, otthonukat, feladni eddigi életüket; menekülniük kell a háborús övezetekből. A véget nem érő küzdelmek azonban nem hozzák meg a várt eredményt; sem a Szövetség erőinek, sem pedig a Birodalom flottáinak nem sikerül felülkerekednie, és végleges csapást mérnie a másik félre. E kilátástalan harcok közepette kerül bele a történetbe a kis nemzet: Gallia, mely a két viaskodó „super power” között elterülő piciny, független állam. A galloknak nem volt szándékukban beleszólni a háborúba, boldogan kimaradtak volna az incidensből. A legenda szerint azonban Gallia földje egy mágikus ásványi kincset rejt magában, amelynek megszerzésével annak birtokosa csaknem isteni képességekre tehet szert, és akár az egész világ leigázására is képessé válhat. Ám ez nem csak egy kitalált tündérmese, ez a csodálatos érc tényleg létezik… E különleges ásvány – melyet a gallok ragnitnak neveznek – gyönyörű kék fényben pompázik és szinte bármilyen célra használható; legfőképpen háborús offenzívákhoz… A Birodalomnak pedig éppen erre van szüksége! Az Imperial Army ezért hadjáratot indít a kicsiny állam ellen, hogy megszerezze annak teljes területét, és megkezdhesse a korlátlan ércfeldolgozást, mellyel azonnal eldönthetné a háború végkimenetelét, sőt az egész világ sorsát.

De… egy 22 éves ifjú, Welkin Gunther – aki éppen biológiai tanulmányainak befejeztével érkezik vissza Galliába – keresztülhúzza a Császárság számításait. Welkin ereiben – tanár léte ellenére – édesapja, Belgen Gunter hősi vére csorog, aki egész Gallia legkiemelkedőbb stratégájaként harcolt az első európai offenzívában. Az ifjabb Gunther egy igazi nagy harcos fiához méltón cselekszik, és minden bátorságát összegyűjtve szembeszáll egy egész hadsereggel, hogy megvédje szeretteit és a hazáját…


A Valkyria Chronicles – a továbbiakban Valkyria – háttértörténete azonban nem merül ki a fentebb leírtakban. Ryutaro Nonaka producer és Hitoshi Sakimoto zeneszerző kimagasló munkájának köszönhetően, annál jóval több; az utóbbi úriember nevéhez tudniillik olyan híres játékok fantasztikusan megkomponált zenei betéteti fűződnek, mint például a Vagrant Story és a Final Fantasy XII. Legújabb alkotásukban – a Valkyriában – is elkápráztatnak bennünket, ugyanis részesei lehetünk egy csodálatos szerelmi történetnek; tanúi lehetünk barátságok születésének; meggyőződhetünk a hazafiasság, a hősiesség, a bátorság és a testvéri szeretet erejéről…


Welkin – Galliába való hazaérkezése napján – ismerkedik meg Alicia Melchiottal. Alicia egy 19 éves, bájos, kedvességet sugárzó, angyali teremtés, hatalmas, gyönyörűen csillogó, barna szemekkel. A lány a háború kitörése előtt egy pékségben dolgozott, mint mesterinas. Éppen ezért egy jellegzetes piros fejkendőt visel – amelyet még a pékségben hordott –, hogy emlékeztesse mindarra, ami a háború előtti boldog időkből megmaradt.


Welkin örökbefogadott testvére a 16 éves Isara Gunther, egy kedves, ámde roppant félénk, érzékeny teremtés. Nagyon szereti a bátyját és soha nem lenne képes megbocsátani magának, ha valami történne szeretett Welkinjével. Isara, elhunyt édesapja nyomdokaiba lépve, szintén a műszaki tudományok szerelmese: kiválóan ért az elektronikához és a mechanikus gépekhez, ezért is lesz az Edelweiss pilótája.


A Valkyria e három karakter – Alicia, Isara és Welkin – kapcsolatával indul, és az ő sikeres együttműködésüknek köszönhetően válnak Gallia elsőszámú védelmezőivé. Előléptetésüket követően a csapat egy tankkal, az Edelweiss-szal lesz gazdagabb. Kezdetben ők és a gép alkotják a Hetedik Hadtestet (Squad 7), azonban az Atlanti Föderáció kapitánya, Eleanor Varrot Welkinék osztagába állítja még Largo Pottert és Brigitte Starkot is.


Largo egy 36 éves – az idősebb Gunther korosztályába tartozó – veterán katona, aki már hősiesen helyt állt az I. Európai Háborúban is. Markáns külseje és mogorva stílusa ellenére szeretni való figura, azonban képtelen megemészteni, hogy egy nála sokkal fiatalabb – majdhogynem gyerek – parancsára cselekedjen. Ezért olykor – olykor kissé cinikusan viselkedik, „big boss”-nak szólítja Welkint, alkalomadtán még őrültnek is titulálja. Azonban ez csak a látszat, a kemény külső mögött egy érző szív lakozik, Gunther admirális fiát akár az élete árán is hajlandó lenne megvédeni.


Brigitte – becenevén Rosie – kissé vad, de szeretetreméltó jellem, mellesleg egy igazi nő. Gyönyörű vörös, hullámos haja, feltűnő idomai igazi vadmacskává teszik a boldog békeidők bárénekesnőjét. Sokszor megcsodálhatjuk kellemes hangját, gyakran dudorászik egy-egy kis dalocskát a régmúlt szép napok emlékére.


Ms. Ellet egy csinos, kék szemű, szőke hajú, pepitás sapkát viselő, szemüveges, fiatal hölgyik. Le sem tagadhatná foglalkozását, külseje elárulja, hogy ízig-vérig újságíró. Igazi rámenős egyéniség, mindenhová papírral és ceruzával érkezik, nehogy lemaradjon egy-egy zaftos sztoriról. Főszereplőink életét is gyakran megkeseríti állandó faggatózásával. Largo előszeretettel hagyja faképnél, azonban hőseink többsége megenyhül, és hajlandó adni neki egy-egy interjút. Ms. Ellet írásai fontos részét képezik a játéknak, ugyanis általa jobban megismerhetjük a történet főszereplőit.


A Valkyriában körülbelül ötven, egyedi jellemmel bíró karakter lett aprólékos műgonddal megalkotva. Mindenkinek egyedi stílusa, sajátos egyénisége van, mint például a szerelőinknek Leon Schmidtnek és Kreis Czherny-nek, akik rögtön mosolyt csalnak az ember arcára, ők ketten ugyanis igazi mókamesterek. A SEGA még a legapróbb részletekre is kellő figyelmet fordított; hús-vér szereplőket teremtettek, akiknek valóságos, változó jelleme élettel tölti meg a történetet; egyeseket megszeretünk, másokat örökre meggyűlölünk…

Most, miután betekintést nyertünk a történet és a karakterek világába, vágjunk bele a játék részletes elemzésébe.

A Valkyria Chronicles egy csodálatos mese, és mint minden jó mesét, ezt is mesekönyv formájában élvezhetjük. A „BOOK” módban haladhatunk a fő sztori-vonallal előre, ahol a képekre kattintva megnézhetjük a történet aktuális eseményeit. A fejezetek végeztével, a következő chapterbe a könyv lapozásával léphetünk. Minden epizódban, a történetek meghallgatásán kívül egy stratégiai harcban is részt kell vennünk.
A game harcrendszere új színt visz a konzolos stratégiai játékok világába, mivel koncepciója egyedülálló. A csaták megkezdése előtt össze kell állítanunk az egységünket. A program nem engedi a Squad 7 teljes létszámának egyszerre történő bevetését, így minden egyes küzdelem előtt megszabja, hányan tartózkodhatunk a csatatéren. A következő lépésben kiváló stratégának kell bizonyulnunk, tudniillik nekünk kell eldöntenünk, milyen egységeket vetünk be a Birodalmi csapatok ellen.


Alicia a felderítők (SCOUT), Largo a tankelhárítók (LANCER), Rosi a gépfegyveresek (SHOCKTROOPER) táborát erősíti, de választhatunk akár mesterlövészt (SNIPER) vagy mérnököt (ENGINEER) is. Mindegyik „kasztnak” megvan a maga előnye és hátránya. A felderítők kevésbé fáradékonyak, gyors és határozott mozgásra, valamint nagyobb távolságok megtételére képesek, ám a közelharci tehetségük nem annyira kiemelkedő, mint a shocktroopereké. Ez utóbbiak ugyanis inkább rövidebb szakaszokon képesek hatékonyabb ellencsapásra; ők a közelharc tényleges mesterei. A rakétavetők – mint például Largo – közelharcra, felderítésre alkalmatlanok, ugyanis a nehéz fegyverzet cipelése ezt nem teszi lehetővé. Az ő igazi szakterületük a járművek, kőfalak, erődítmények megsemmisítése, szétrobbantása. A mesterlövészek vékony, nem túl erős alkatú karakterek; érdemes őket egy kellően védett helyen elhelyezni, ahonnan könnyen célba vehetik az ellenfeleket. A mérnökök nagyon fontos személyiségek, minden küzdelem esetén ott van a helyük a csapatban; kiválóan használhatóak felderítésre és kellően gyorsak is. Az Edelweiss-on bekövetkezett, bárminemű robbanás okozta mechanikai meghibásodást azonnal képesek orvosolni, sőt a többi egységek muníció utánpótlása is az ő feladatuk.


Miután eldöntöttük, hogy csapatunkat milyen összeállításban helyezzük el a pályán, a forradalmi BLiTZ (Battle of Live Tactical Zone) rendszer keretében indulhatunk is a frontra. Egy felülnézeti stratégiai képen láthatjuk mind a saját egységeinket (kék oldal), mind pedig az ellenség erőit (piros oldal). A képernyő felső részén az úgynevezett parancspontok (Command Points) helyezkednek el. Minden egyes parancspont csak egy mozgási lehetőséget engedélyez az általunk választott karakterrel, azonban a tankunk – az Edelweiss – irányítása stratégiai szempontból sokszor meggondolandó, mivel az már két CP-be kerül. A karakter utasítása után rögtön szembesülünk a Valkyria forradalmasított harcrendszerével! Háromdimenziós környezetben magunk irányíthatjuk az adott szereplőt, gyakorlatilag igazi stratégiai TPS-sé (harmadik személyű lövöldévé) alakul a játék. Több megszorítás is nehezíti azonban a küldetést, mivel nem mozoghatunk korlátlanul. A képernyő alsó részén egy narancssárga csík jelzi az akció pontokat (Action Points). Minden egyes mozgással – történjen az előre, hátra; balra, jobbra – az AP-nk fogyásnak indul; ha eléri a nullát, vörösen kezd villogni, és e pillanattól kezdve már nem mozdulhatunk. Ilyen esetben a következő CP-t felhasználva módosíthatjuk a karakterünk pozícióját, ám a narancssárga csík – az AP – már jóval kevesebb lesz. Ez tehát azt jelenti, hogy egy fordulóban, egy karakterrel két-három mozgásnál nem érdemes többet végeznünk, ugyanis a negyedik parancs esetén már csak minimálisan képes változtatni helyzetén. Azért is helytelen ez a döntésünk, mivel ha elfogynak a CP-ink és az ellenség köre következik, akkor igencsak megpecsételődhet a fedezék nélkül hagyott emberünk sorsa. Amennyiben bármelyik turnben nem használjuk ki az összes CP lehetőségünket, akkor azok a következő kör CP pontjaihoz hozzáadódnak, például, ha hat CP-ből csak kettőt használunk fel, akkor a következő körben már tíz Command pontunk lesz. Egy CP, egy támadást engedélyez, pontosabban: ha megközelítünk egy ellenséget csak egyszer áll módunkban tüzet nyitni rá, ugyanis az akció végeztével még egyszer újra nem lőhetünk, kézigránátot nem dobhatunk és még az életerőnket sem növelhetjük; egyedül a maradék AP-nket használhatjuk fel menekülési, fedezékkeresési célra. Az első körben a mesterlövészekkel és a rakétavetőkkel – mérnöki utánpótlás nélkül – nem tudunk háromnál több támadást véghezvinni; a második fordulótól kezdve körönként csak egy tüzelési lehetőségük van; éppen ezért mindig érdemes legalább egy engineert a csapatunk közelében tartanunk, aki pótolja hőseink munícióját. Ez a lőszerkorlátozás nem érvényesül a többi kasztra, kizárólag csak a lancer-re és a sniper-re. Mindent összevetve nem szabad töltényt pazarolnunk, kiváló stratégiai érzékkel kell időzítenünk a bevetéseket, mivel ha nem a megfelelő helyen és időben támadunk, akkor becsúszhatnak apró hibák, amelyeket egy szoros küzdelemben nem engedhetünk meg magunknak.

A küzdelmek az ellenséges csapatok bázisainak az elfoglalásával érnek véget. Minden bázison lesz egy piros harci öltözéket viselő katona. Célszerű őt minél előbb megsemmisíteni, ugyanis, az ő likvidálásával gátolhatjuk meg a folyamatos utánpótlást, illetve az ő hatástalanítása után áll módunkban lecserélni a zászlójukat a miénkre. Az elfoglalt bázisokon tartózkodó csapataink nagyobb védettséget élveznek, életerejük és muníciójuk gyakrabban töltődik, ráadásul a sérült egységek helyett – illetve a hibás taktika kiküszöbölése érdekében – új karaktereket vezényelhetünk a csatatérre.

Huuu, szusszanjunk egyet. Tudom, hogy ez elsőre sok volt, de higgyétek el nem annyira bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik.


Egy „Boss Fight” elmesélésével szeretném veletek megismertetni a játék taktikai elemeinek szépségét. Nem akarom senkinek sem tönkre tenni a játék élményét azzal, hogy leírok egy küzdelmet, tehát aki egy kicsit is fél a spoilerektől, az ezt a bekezdést nyugodtan ugorja át. De azért én még is csak tanácsosnak tartanám elolvasni, mert ebből egyértelmű lesz a játék irányítási és stratégiai rendszere. Ám, hogy maradjon felfedeznivalótok is, ezért a történettel és a karakterek részletezésével itt nem foglalkozom, inkább a taktikai, stratégiai elemekre összpontosítok:

„A sivatagban egy nálam jóval nagyobb gépóriást kellett megállítanom. A stratégiai táblán kijelöltem a karaktereket: két shocktrooperre, öt lancerre és egy enginerre esett a választásom. A térképen a szereplőket két különböző területen, de adott pozícióban kellett elhelyeznem. Az Edelweiss közvetlenül a „Boss” mellett fixen foglalt helyet. Pontosan hat, általam választott katonát vezényelhettem a tank mellé, illetve a térkép délkeleti oldalán is elhelyezhettem további két harcost. A pozicionálást követően kezdetét vette maga a küzdelem. Az első körben nyolc CP-t használhattam. Largot az analóg karokkal mozgatva az ellenség felé tereltem. Ámde nem ment minden zökkenőmentesen! A gigantikus boss tank minden oldalát gépágyú védte, ami egyik pillanatról a másikra megtizedelte Largo életerejét, mivel figyelmen kívül hagytam a stratégiai tábla színes segédvonalait, amelyek tulajdonképpen a lőtávolságot jelzik. Ha kék, akkor az ellenség még nem vett észre, ha sárga, akkor észrevettek, de lőtávolságon kívül vagyunk, ha piros, akkor sajnos az történik, ami esetemben Largo-val. A történtek után, kénytelen voltam Potter úrral tüzet nyitni, majd a következő CP pontot felhasználva elhozni őt az ellenség tűzvonalából. A hátralévő CP pontokat a karaktereim védelmi pozicionálására használtam fel, mindegyiküknek megfelelő fedezéket kerestem, ahonnan a következő körben könnyen támadásba tudnak lendülni. Az első „turn” véget ért, a Birodalmiak következtek. A hatalmas tanknak körülbelül tíz CP pontja volt, de az előrehaladással majdhogynem fölemésztette mindet, szinte támadni sem tudott, ami annak is volt köszönhető, hogy az előző körben maximálisan kihasználtam a pálya adottságait, és elbújtattam az osztagomat. A második fordulómban, az Edelweiss rakétáival sikerült a Boss hat gépágyújából hármat hatástalanítanom. Az ellenséges tank ismét nem tudott ránk támadni, csak haladt a célja felé. A harmadik körben utasítást kapott az osztagunk, hogy a pályán elterülő kristálysziklák szétrobbantásával lelassíthatjuk a Big Boss-t. A parancsnak eleget téve, megsemmisítettem a sziklákat, ám a lényeg ez után következett. A tank, annak érdekében, hogy eltávolítsa maga elől az útakadályt, gigantikus ágyújával szétrobbantotta azt; ám olyannyira túlhevült, hogy kénytelen volt hatalmas energiacelláit a felszínre hoznia, hogy csökkentse azok hőmérsékletét. A feladat innentől kezdve egyértelművé vált: ahhoz, hogy megállíthassam a tankot, meg kell semmisítenem a három energiacellát. Az első kettő szétrobbantása nem volt túl megerőltető feladat, ám a harmadik előtt igen kemény nehézségeim adódtak. A Boss tank segítségére sietett ugyanis Selvaria Bles (majd megismeritek), aki a titokzatos valkyriai fegyverek segítségével majdhogynem egy kör alatt megsemmisítette a teljes osztagomat. A mérnökömmel rögtön a sérült katonák életéért futottam – erre a manőverre pontosan három forduló állt a rendelkezésemre –, mivel ha tovább várok, örökre elhaláloznak, és soha többé nem láthatom őket. Miután egy aranyos animáció keretében végignéztem a kedves felcserlány életmentő munkáját, sajnos rá kellet eszmélnem a szörnyű tényre: az Edelweiss legénységén, a mérnökömön és egy shocktrooperen kívül már csak Largo maradt életben. Pontosan két fordulóm maradt arra, hogy mindössze négy pusztító találattal szétrobbantsam a tank utolsó energiacelláját. Azonban a monstrum közelébe nem mehettem, mivel Selvaria erősen védelmezte. Nem volt más lehetőségem távolról kellett megsemmisítenem a célpontot, ám annak az esélye, hogy Largo távolról eredményesen tüzeljen, nagyon csekély! De nem volt más választásom… Sikerült három lövésből kettőt eredményesen bevinnem, azonban még kettő hátra volt. A tank utolsó előtti köre következett, a cél előtt megállva tüzet nyitott a mérnökömre, akit véletlenül fedezék nélkül felejtettem, így sajnos nem élte túl a támadást. Mivel már csak hárman maradtunk, a CP pontjaim száma is jócskán megfogyatkozott. Három Command Pointom volt két találatra, ami még nagy szerencsével éppen hogy kivitelezhető, mivel Largo használata egy CP, az Edelweissé meg kettő. Hibázási lehetőség azonban nincs! Mindenkivel találni kell! Edelweiss! Célra tarts és tűűűűűz! Talált! Largo következik… Istenem, csak most az egyszer végre ne lőj mellé! A szívem kalapál, célra tartok, majd megnyomom a tűz gombot… Betalált! Ahhh… A csatát megnyertem! Körülbelül másfél óra volt, de olyan élménnyel és stresszel lettem gazdagabb, ami elmagyarázhatatlan… Mesés dolog ezzel a játékkal játszani…”

A csaták után a program tapasztalati pontokkal – DCT-vel és EXP-vel – jutalmaz minket, amelyek segítségével az egységeink fejlődhetnek és szinteket léphetnek. A pontokat a BOOK módból választható HEADQUARTERS-ben tudjuk elosztani. Ezen belül információkat olvashatunk a 7-es osztagról (SQUAD BARRACKS); új embereket válogathatunk a csapatunkba (COMMAND ROOM); és a TRAINING FIELD-ben a kapott EXP-kért cserébe karaktereink képességeit magasabb szintre emelhetjük. Ahogy növekednek a szintek, annál több EXP-re lesz szükségünk egy-egy további fejlesztés véghezviteléhez. Az R&D FACILITY-ben a mindig vidám Leon Schmidt szolgálatait vehetjük igénybe, ő felel ugyanis a harci eszközök továbbfejlesztésért; általa tökéletesíthetjük a kézi lőfegyvereinket, a gránátainkat, a katonák harci páncéljait, és itt áll módunkban az Edelweiss-on tucatnyi változtatást is elvégezni.


A SKIRMISHES opcióban lehetőségünk nyílik a már teljesített küzdelmeket újra lejátszani. Itt azonban nincs megkötve a kezünk, annyiszor teljesítjük a pályákat, ahányszor csak akarjuk, igazából csak a türelmünk és az időnk szabhat határt. És ez mire jó? Táplálásra! Azzal, hogy egymás után megcsináljuk a küldetéseket újra és újra, EXP és DCT pontokat kapunk, amik – a már fentebb leírtak szerint – a csapataink fejlesztésére szolgálnak. Ám ez önmagába nem elég, ugyanis a magas tapasztalati pontokért elengedhetetlen a stratégiai tudásunk fejlődése. Ha unottan, mindennemű taktikai érzék nélkül teljesítjük a csatákat, akkor a leggyengébb D osztályzatot kapjuk. De ha kellően ügyesek vagyunk, akkor a program kioszthatja akár az A minősítést is, amihez igen magas pontokat mellékel.

Még megannyi érdekes és kiemelkedő lehetőségről írhatnék, hiszen a játék egy igazi mese. Méghozzá egy nagyon vastag mesekönyv, olyan hihetetlen tartalommal, amit elképzelni sem tudtok. Minden karakter köré külön élettörténetet írtak, minden települést külön történelemmel ruháztak fel, minden eszközhöz – legyen az lőfegyver, kézigránát, életerő esszencia, katonai uniformis – több oldalas mérnöki leírás tartozik, amelyek a játék előrehaladtával csak bővülnek és bővülnek.

Bár még nem szóltam róla, de a Valkyria Chronicles maximális élvezetéhez elengedhetetlen egy legalább alapszintű, minimális angol nyelvtudás, de én bizton merem állítani, hogy az, aki egy szót sem tud angolul az is kedvelni fogja a játékot. Ellenben, aki legalább középszinten beszéli az angol nyelvet, legyen az illető lány vagy fiú, férfi vagy nő, az garantáltan el fog olvadni a krónika végére.


A játék különleges rajzfilmszerű grafikájáért a SEGA saját fejlesztésű grafikus motorja, a CANVAS felel. Ez a grafikus engine olyan egyedi impozáns, meseszerű látványvilágot épít fel, ami garantáltan megbabonázza még a legszőrösszívűbb játékosokat is. Öröm a képernyőre nézni, gyönyörű kontrasztos színek, pazar karakterdizájnok és animációk kápráztatnak el bennünket. Hasonlóak az élményeim a hangok és a zene terén is. Hibátlanul megírt zenei akkordok színesítik a játékot; minden helyszínhez és küzdelemhez egyedi muzikális aláfestéseket alkalmaztak. Egyszer sem éreztem egyik audioelemnél sem, hogy az esetleg nem illene az adott szituációhoz. Audiovizuális szempontból tehát nálam a Valkyria kimagasló osztályzatot érdemel.

Mindig is kifejezetten ódzkodtam a stratégiai stuffoktól, soha nem állt hozzám közel az SRPG műfaja, az igazat megvallva nem is nagyon akartam tesztelni, de Martin erősködött, hogy nagyon jó játék; higgyem el, élvezni fogom; szeretni való karakterek és valami eszement tartalom jellemzi! Próbáljam csak ki! Na, hát mit volt mit tenni – mint a mesében a szegénylegénynek –, hát igent mondtam! És milyen jól tettem… Nálam megszületett az év játéka! És, hogy erről mit mondhatok nektek? Hát mindössze csak a barátnőm szavait:

„A lányok imádni fogják; a fiúk majd letagadják, hogy imádják, de a Valkyria magával ragadó, mágikus varázsa úgysem ereszti ki őket többé bűvös karmai közül…”

Hát folytatódjék is tovább a mese, egyszer volt, hol nem volt… Squad Seven! Move out!

(A játékot tesztelésre szoftverdealerünk, a Platinum Shop biztosította. Köszönjük!)