VANCOUVER 2010 (PLAYSTATION 3) 2010.01.24. 19:00 49 hozzászólás szerző: Dzson

Hull a hó és hózik – zik – zik...

Bár nem vagyok egy sportfüggő ember, a téli versenyszámokat valahogy szeretem. Ez még gyermekkoromból maradhatott, mert a fűtött lakásban elképedve néztem, ahogy a síelő és egyéb téli lények küszködnek a hóban. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy nekem milyen jó itt a melegben, meg hogy nekik biztosan fáj a torkuk a hideg levegőt kapkodva. Ám a táj szép volt, meg relaxálósan nyugodt a csend, amit csak a narrátor tört meg és a nézők „hop-hop-hop” kiabálása. (Dzson, ez a klasszikus kép nekem is pont ugyanígy van meg gyermekkoromból! M) A kedvencem mindig a síugrás volt, mivel onnan lehetett a legnagyobbat esni, és egy sportoló viszonylag hamar elvégezte a dolgát, ellentétben a sífutók órákig tartó menetelésével a nagy fehérségben. Később persze már az egyéb sportágak is lekötöttek ideig-óráig, de természetesen már nem csak a balesetek miatt. Ám mivel komolyabb télisport játékkal utoljára Amigán nyomtam (a Lillehammer '94 nevű cuccossal), és azóta digitális havat csak az SSX sorozatban láttam még PS2 gépen, kíváncsian vettem kézhez az idei év össznépi versengését feldolgozó SEGA játékot, a Vancouver 2010-et.

Mint az közismert, téli olimpiai játékokat 1924 óta rendeznek eme bolygón a szokásos négyéves gyakorisággal, amit csak 1940 és 1944 években szüneteltetett a II. Világháború (ami nélkül viszont nem lenne ma annyi VHII FPS a piacon). Kanadának a vancouveri helyszín a harmadik efféle rendezése (Whistlerrel karöltve), mivel ugye Montrealban volt a '76-os nyári, Calgary városában pedig a '92-es téli felfordulás. Érdekes, hogy a legelső téli játékokon összesen 11 nő és 247 férfi versenyző hadakozott egymással, amihez képest elég jól felfejlődtek a mai állapotok. Üröm az örömben viszont az, hogy a válság és egyéb okok miatt a reklámpercek eladásai nem jók, és az NBC már tavaly néhány százmilliós deficitet jósolt meg önmagának, mivel a 2010-es téli és a 2012-es nyári közvetítési jogokért kétmilliárd dollárt fizetett ki előre a NOB feneketlen zsebeibe. A veszteség talán a nyári játékokban nem lesz olyan vészes (feltéve, ha nem jön a Nibiru, de akkor meg úgy is mindegy), de az azért elég izé, hogy a hirdetők ilyen magasról pottyantanak a téli sportok király kategóriás megrendezésére. Akit bővebben érdekelnek a havas és jeges olimpiák, azoknak a játék töltőképernyői is kedveskednek ilyen „Tudtad, hogy...?” jellegű infókkal, így most foglalkozzunk a teszt érdemi részével.


A game meglehetősen egyszerű felépítésű, ami a SEGA arcade irányultságát tekintve nem okoz meglepit (nagyon kíváncsi vagyok, hogy az AVP-ben mit fognak nyújtani). Az opciók keretein belül javaslom bekapcsolni a mozgásérzékelős irányítást, mert ez azon kevés gamék egyike, amiben kiválóan használható a Sony kontroller eme képessége. Az érzékenység belövését mindenki kísérletezze ki magának, nekem a default állapot is teljesen megfelelt egy kis gyakorlatozás után.

Természetesen az efféle játékokat illik a tréningezéssel és betanulással kezdeni, nehogy az éles helyzetekben rút módon leégjünk a virtuális hideg ellenére. Itt van lehetőségünk összemérni – a kezdetben általában szánalmas – teljesítményünket az online helyezési listákkal is. Az egyetlen, amit hiányolok eme módból, az a visszajátszás. Sajnos fullos replay nem jár a rendes versenyekhez sem, amit kissé sajnálok. Van egy harmadik játékmód is Challenges néven, ami viszont kellett, mivel a játék egyedül versengve meglehetősen unalmas. Itt különféle célfeladatokat kell teljesítenünk, például érjünk el egy maximum sebességhatárt síelve vagy bobbal, adott idő alatt teljesítsük a pályát, amiben segítenek az ideális ívre felépített és extra másodperceket jelentő hóemberek, szóval ezzel el lehet szórakozni sokáig. Összesen harminc feladat van, „unlock” rendszerrel és három nehézségi szintre bontva, valamint természetesen trófeák is járnak hozzájuk. Mint mondtam, ezt leszámítva egyedül ülve a tréningezés és a néha igen erősen „csalásgyanús” netes eredménytáblákra való felkerülés jelenthet hosszabb távú elfoglaltságot, mert mint a sportgamék általában, ez is csapatban vagy online mutatja meg az igazi élvezeti értékét.

Fel is mentem netre, de mivel hajnal fél négykor nem találtam semmilyen aktív játékot a legszélesebb szórású kivételekkel sem (lehet, hogy „invite only” volt pár darab), így poénból én kreáltam egyet és kimentem a mosdóba. Mikor jövök vissza látom, hogy egy Lethal_NFS nevű, amerikai színekkel induló fickó bejoinolt, aminek örültem. Fél óra múlva már kevésbé, mert a gyerek a kipróbált mindhárom versenyben lenyomott, mint gép, pedig mentünk jó pár fordulót a síugrás, óriás alpesi lesiklás és skeleton számokban, így ezúton is gratulálok neki (nem volt aktív az ingame chat).
Ám nem csak a világhálón lehet versengeni, hanem helyi LAN partin, vagy pedig egy gépen is, ami igen jó buli! Szerencsémre vasárnap feljött Norby nevű spanom, aki éppen erre járt, így vele teszteltük le a kétjátékos szórakozásokat, amiben maximum négy humán player vehet részt összesen. Később nem örültem ennek sem, mert ő is lenyomott, pedig csak PS2 gépe van, szóval összességében a Vancouver nem hozott számomra túl sok olimpiai sikerélményt.

No, lássuk akkor hát azon versenyszámokat, amiket tetszőleges darabszámban és sorrendben válogathatunk össze magunknak az aranyérmekért. Néhol megemlítem a kezelést is, de csak, mint irányadó infót, mert minden verseny előtt kérhetünk tutorialt, amiben leírják és elmutogatják azt, mikor mit kell nyomni, tekerni vagy döntögetni a siker érdekében.


Alpine Skiing / Men’s Downhill és Super-G
Az igazi száguldás, csak a kapuk kihagyására kell figyelni, amit a versenyzőnk szomorú visszanézéssel reagál le. Lehet gyorsítani guggolással és élesen venni a kanyart a jól ismert mozdulattal, no meg belső nézetre váltani, ami FPS viszonylatba emeli a helyzetet. A belső nézetben alapállapotban van párásodó szemüveg rajtunk, de ha valakit ez zavar és tisztább képet szeretne kapni, az ki is kapcsolhatja. Nekem ez volt az egyik favorit számom, mert kellő gyorsulásnál motion blur effekt és a táj remegése fokozza a lefelé száguldás feelingjét. Természetesen próbáltam zakózni is meg nekimenni a kerítésnek, de a fickó csak esik egyet, nincs megfelelő sérülési vagy törésmodell, ami a szimulátorosoknak nem jó hír. Ha neten nyomjuk, akkor a többieket áttetsző formában mutatja, úgy, mint a saját ghostunkat, így szerencsére a jópofa poénos versenyzők nem tudnak nekünk ártani azzal, hogy mondjuk nekünk jönnek vagy efféle.


Alpine Skiing / Ladies’ Giant Slalom és Slalom
Ez már trükkösebb és nehezebben is kezelhető sportág, mivel a megfelelő sebesség és ív elhagyásával totál ki lehet esni a ritmusból, és öt kapuhibáért már jön a kizárás – ha nem lenne elég a vacak helyezésünk miatti megszégyenülés. Engem ráadásul az is zavart, hogy japán nőként kell viszontlátni magamat, mert fix neműek a sportágak, és csak pár nemzetiség volt választható kezdéskor, amiben nem találtam meg kis hazánk színeit, így tiszteletből a felkelő nap zászlaja alatt bénáztam. Néha úgy éreztem magam, mintha valami lamer lennék egy autószimulátorban, mert nagyon könnyen be lehet kacsáztatni és hintáztatni a síelőt, így eme számot a második legnehezebbnek sorolom be, már ami a kezelést és a jó eredmények elérését illeti.


Ski Jumping / Men’s Individual Large Hill
No, ez viszont állat! Nem csak azért, mert régi kedvenc, hanem mert látványnak is kellemes, ahogy megindulunk a rámpán a nagy semmibe lefelé, mivel csak belső nézet van. A kezelése nagyrészt jóféle reflexjáték, vagyis gomblenyomási érzékünktől függ a szélbeállítás, az indulás, az elrugaszkodás és a landolás kivitelezése. Repülés közben pedig egyensúlyozni kell a jó pontszámok miatt, így ez képviseli az analóg típusú kontrollt. Vicces volt, mert miután Norbyval rájöttünk, hogy a „ki repül messzebb” többet ér, mint egy ügyes leérkezés, ezt ki is hagytuk, versenyzőinket látványos borulásokra késztetve a landolási zónában. Többjátékos módban természetesen egymás után indulnak az emberek, így nincs zavaró momentum, miközben ugrálunk.

Freestyle Skiing / Ladies' Ski Cross
Jóféle, klasszikus négy indulós verseny. Ezeket is szeretik az emberek, mert nem az idő az ellenfél, hanem valós versenyzőket kapunk a nyakunkba. Az irányítás kb. ugyanaz, mint a többi lesiklós történetben azzal a kivétellel, hogy a csíkkal jelölt ugratóknál X-et kell nyomni jó ütemben az optimális repkedéshez.


Freestyle Skiing / Ladies' Aerials
Szerintem ez lett a legnehezebben kezelhető az összes közül, de jó értelemben mondva. Maga a szám ugye abból áll, hogy ki tudja a legjobb figurázást bemutatni a levegőben, így a kapott pontszámok a bemutatott mutatvány nehézségi szintjével arányosak. A kivitelezése pedig úgy történik, hogy a két analóg joy-jal két, körben elhelyezkedő színes sávot kell irányítanunk úgy, hogy a nekik megfelelő színű golyókat követjük. Egygolyós ugrásnál ez még csak okés, de két golyó és nehéz figura esetén néha sajnáljuk, hogy nem vagyunk enyhén autisták, ám az ügyesebbek hamar bele fognak ebbe is jönni. Kinézetre is bejövős az esti környezet miatt.


Snowboard / Men’s Paralell Giant Slalom
Ez igen hasonlatos a nők egymás elleni négyes síelgetéséhez, de itt most két pasi rivalizál egymással. Az egyedüli kínlódást csak a kék és piros kapuk kerülgetése jelentette, de ezt leszámítva igen kellemes hódeszkás versengéseket lehet lejátszani.


Snowboard / Men’s Snowboard Cross
Ez viszont teljesen olyan, mint a női ugrálva síelős négyes, csak pasikkal és deszkákkal.


Short Track Speed Skating / Ladies' 500m és 1500m
Jönnek az orángutánok! A gyorskorcsolyázást szemlélve mindenki beláthatja, hogy valóban vannak közös vonásaink az emberszabásúakkal. A versenyt stadionban rendezik, ami nem túl szép a többi megpróbáltatás havas tájaihoz képest. Újra előtérbe kerül a ritmusérzékünk, ahogy az X-et nyomogatjuk a nőnk lábainak mozgási ütemében. Mivel itt is négyen vagyunk, jól kell helyezkedni, amit segíti az, hogy az egyenesekben tudunk jobbra vagy balra is manőverezni. Kanyarodáskor a sebességünket csak a hülye belső bóják és a palánk akadályozza, mert gyorsítani nem lehet. Érdekességnek jó volt korizni pár menetet, de nem igazán fogott meg a sportág maga. Jobban érdekelt volna egy műkorcsolya, de be kell látni, hogy a rengeteg piruett meg egyéb figurázás bedigitalizálása és megfelelő kezelése az összekapcsolódó mozgások miatt eléggé macerás lett volna egy ilyen közepes kaliberű játékban. Viszont a girlgamerek számára talán csábító lenne egy ilyen event, pláne, ha fel lehetne öltöztetni az aktuális versenyzőket mindenféle csillogós meg pörgőszoknyás ruházatba...


Bobsleight / Two-Man
A másik régi nagy kedvencem! Különösen belső nézetben jó, bár ilyenkor nem mindig érzékeljük a bob hátsó részének a mozgását, ami azért fontos az íven tartáshoz. Igen jól átjön a nehéz szerkezet érzete, amint lassan nekiindul, hogy pár kanyar után a gravitáció által húzva megállíthatatlanul dübörögjön le a szűk jégalagútban. Tiszta Wipeout feeling egyébként, az ember néha keresi a pályán a felvehető fegyvereket reflexből.


Skeleton / Men's Skeleton
Pasis dolog, legalábbis csak férfi indulók vannak a játékban. Valami öngyilkos találhatta ki azt, hogy fejjel előre fekszik rá egy, a talajtól csak pár centire lévő deszkára, hogy azon száguldozzon le a pályán. A kezelése finomabb irányítást igényel, mint a bobozás, valamint ha a falnak megyünk, az X nyomkodásával stabilizálni tudjuk magunkat, persze némi sebesség veszteség árán – de legalább nem borulunk egy nagyot.


Luge / Men's Single
Ez már a klasszikusabb szánkózás, mert háton fekve művelik. Gyorsabb a skeletonnál, mert itt el lehet érni a 150Km/h sebességet, ami azért egy kívülálló számára már eléggé rémisztő. Ezt leszámítva megegyezik a fejtörős skeletonozással.

Éééééés ennyi... A műkorcsolya mellett hiányoltam azért a Curlingot, ami a gyors reflexgamék mellett egy kellemes, szöszölgetős elfoglaltság lehetett volna, meg a biatlont és sífutást, ez utóbbit akár egy északi összetett beiktatásával, ami az Endurance kategóriát jelenthette volna. Jégkorong értelemszerűen nem létjogosult a külön NHL sorozat mellett, így ezt nem vetem fel hibának.

A látványra végül egy átlagos értéket nyomtam: a PS2-es SSX a maga idejében mintha látványosabb és élethűbb tájakat vonultatott volna fel anno, de a SEGA játéktermi stílusába a Vancouver pont beleillik. Egyedül a lesiklásnál vettem észre azt, hogy a kapuk árnyéka csak előttem olyan 3-4 méterrel jelent meg a hóban, de ezt leszámítva nem volt különösebb fanyalgás az ingame részekben. A kezelés a leírtaknak megfelelően könnyen betanulható és megszokható, akár az analóg, akár a billegetős metódust alkalmazva, és az online rész is teljesen jól használható az egygépes multi mellett.
Viszont a mai igényeket, valamint a többi konzolos játék minőségét és tartalmát tekintve nem tudok hatosnál jobbat adni neki. Ha szereted az olimpiát és a téli elfoglaltságokat, akkor ez a hatos ne riasszon azért el, pláne, ha nem csak egymagadban szoktál játszogatni, mert a SEGA filozófiájához illően egyszerű de jópofa game a Vancouver 2010.

(A Vancouver 2010-et kiemelt támogatónktól, a Platinum Shoptól kaptuk tesztelésre. Köszönjük! Ha szeretnéd levezényelni magadnak - és barátaidnak - az idei téli olimpiai játékokat, vagy összemérnéd tudásod az internet virtuális sportolóival, boltjaikban már megvásárolhatod a szoftvert.)