.
 

PlayStation.Community

2009.11.05. 16:50 Játékteszt
25 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Gyúrd, ki tudja, meddig gyúrhatod? (A stopperóra, az tudja.)



A mértékegységeket – mint az a kifejezés nevéből adódik – azért találták ki és alkották meg nagyon okos emberek, hogy a megmérésre ítéltetett dolgok jellemzőit mindenki számára egyértelműen meg lehessen állapítani, leginkább számokkal kifejezve. Ilyen speciális mértékegység a PlayStation.Community értékelési szisztémája is, melynek használatával pontszámokkal fejezhető ki egy játék minősége. Bár az 1-től 10-ig terjedő skálán belőtt értéket a tesztelő esetünkben egy írásos cikkel is meg tudja támogatni, néha mégis nehéz levonni az egyértelmű végkövetkeztetést: nagyon szélsőséges esetekben előfordul, hogy a szóban forgó videojátékot szíve szerint inkább nem is pontozná az ítész, hanem csak belekiabálná – amolyan „én mondom nektek testvéreim” formában – a nagyvilágba: „ez a game hullajó, vegyétek”, vagy „pénzt ne adj érte, mert még ingyen sem éri meg”.
A Playstation 3-as Katamari Forever mondhatom igencsak szélsőséges eset. A programmal kapcsolatban minden részlet teljesen abszurd, hagyományos egységekkel nehezen mérhető, úgyhogy amivel én itt most megpróbálkozom az kábé olyan árnyékra vetődés, mint kilóra mérni az örömöt, vagy köbméterre a szomorúságot.

Legelőször öntsünk tisztavizet a pohárba és határozzuk meg, milyen játék a Katamari – hisz nem mindenki ismerheti a sorozatot. Egy elsősorban ügyességi, másodsorban logikai anyagról van szó, melyben egy Hüvelyk Matyi nagyságú figurával kell galacsint gyúrni… illetve görgetni… és nem galacsint, hanem katamarit. A galacsinra aktuális méretétől függően ragadnak rá a nagyvilág különböző tárgyai, élőlényei és objektumai, a feladat pedig pályánként különböző: mindig egy előre megadott kritériumnak megfelelő katamarit kell összehozni. Ez eddig nem bonyolult.
A fenti bekezdés alapján azt is mondhatnánk, hogy „Ó, ez az a bizonyos galacsingyúrós game!” – de nem ezt mondjuk; inkább azt, hogy „Ó, ez az a bizonyos teljesen zakkant, szürrealista, elmebeteg japán galacsingyúrós game!” – és az igazság kutyája valahol itt van elásva…
A Katamari sorozat – sőt, franchise – a japán videojáték-gyártás egyik legelborultabb, tényleg minden tekintetben egyik legelvontabb drágaköve, a modern szürrealizmus magasiskolája. Alapötlete, sztorija, szereplői, világa, grafikája és zenéje is olyan elképesztően dilinyós, mintha Salvador Dali zseniális művészetét ötvöznénk egy kortárs naiv festő egyedi látásmódjával, majd mindezt betöltenénk Neónak a mátrixba, hogy ugyan futtassa már át a masszát a rendszeren, majd digitalizálja le és nyomtassa ki nekünk papírra, hogy mi ollóval kivágva, behajtogatva, összeragasztva és kiszínezve megalkothassuk belőle azt, amit Katamari Univerzumnak hívnak.A Katamari Univerzum tejhatalmú ura és „védelmezője” Minden Kozmosz Királya. A király első bemutatkozása majdnem katasztrófával végződött: az idióta úgy beitalozott egy tivornya során, hogy véletlenül eltörölte a bolygókat és a csillagokat a világegyetemből. Gyorsan elküldte hát aprócska fiát, a Herceget a Földre, hogy köszörülje ki a csorbát: görgessen katamarikat, így alapanyagot gyűjtve a kozmosz újrateremtéséhez. A 2005-ben PS2-re megjelent Katamari Damacy című game fenekestül forgatta fel a videojátékos közönség különlegességekre éhes rétegét: a Namco maga sem gondolta volna, hogy az iskolai tanulmányprojektnek(!) szánt programocskából hamar kultjáték válik.
A Katamari Univerzum megmentése után a meglehetősen hiú – és igen gizda – Minden Kozmosz Királya meglepve tapasztalta, hogy mennyi rajongója lett a Földön. Nosza, újra elzavarta a szegény gyereket – a pöttöm Herceget –, hogy kielégítse az imádók speciális katamari igényeit. A szintén 2005-ben debütált PS2-es We Love Katamari programban az új típusú feladatok teljesítése során aztán a játékos is szépen rájött: ő tulajdonképpen szeret katamarikat görgetni.
Egy évvel később Minden Kozmosz Királya a jól végzett munka után – amit ugye a szerencsétlen Herceg végzett el helyette – nyári vakációt szervezett családja számára… igen, ide a Földre. Sajnos. A Királyi Család túlzott hevességének köszönhetően pusztító cunami keletkezett, ami teljesen letarolt egy állatok lakta aprócska szigetet. Az egyik túlélő, egy öreg teknős mesét mondott Minden Kozmosz Királyának, ami annyira meghatotta az uralkodót, hogy eldöntötte: újracsinálja az állatok lakhelyét… vagyis… igen, a kötelességtudó Herceg kapta ezt a feladatot is. A 2006-ban kijött Me & My Katamari PSP exkluzív címként került forgalomba.
Egy nap Minden Kozmosz Királya nejével, a Királynővel és a Herceggel éppen teniszezett, amikor is egy balul sikerült ütésének következtében a labda fekete lyukat ütött a kozmosz folyamatosságába. A keletkezett vákuum persze mindent kiszippantott, kivéve a Földet. Nagy volt a baj! A király azonban nem jött zavarba: a Herceg újra katamarit görgethetett, hogy apja ismételten létrehozhassa az univerzumot. A 2007-ben boltokba került Beautiful Katamari X360 exkluzív címként van jegyezve.
Elérkeztünk 2009-hez, tesztünk alanyához, a Katamari Foreverhez. Minden Kozmosz Királya elhatározta, hogy megtanítja ugrani a Herceget. Eszetlen bemutatójának megint sírás lett a vége: az őrült fejjel nekiszállt egy titokzatos fekete csillagnak és elájult, ráadásul az emlékei is elvesztek. A Herceg és unokatestvérei nagy ijedtségükben megépítették a helyettesítő Robotkirályt, a masina azonban – hasonmása jellemét örökölve – száguldozni kezdett az űrben, és letarolta az egész világegyetemet bolygókkal és csillagokkal együtt. A játékosé a feladat, hogy rendet tegyen.
A Playstation 3-as Katamari Forever tulajdonképpen egy „tribüt” játéknak fogható fel: az eddigi Katamari epizódok legjobb pályáit és feladatait gyűjti egy csokorba, nextgen köntösbe öltöztetve, mindenféle extrával felturbózva. Sok kritika érte emiatt a Namco-t: némely rajongók teljesen új tartalmat vártak. A kiadó viszont úgy gondolta, itt az ideje egy „best of” válogatással tisztelegni a fanoknak, ráadásul arra számítottak, hogy a katamari életérzés legnemesebb esszenciáját átemelve és besűrítve egy friss játékos réteget is meg tudnak szólítani. Természetesen valami igazi újítás azért megjelenik a programban: ez a Herceg – és rajta keresztül az egész katamari – ugratásának lehetősége, valamint a 180 fokos gyorsfordulás, ami ha jól tudom, pl. a PSP változatban nem volt benne.
Maga az akció pofon egyszerűen működik: a Herceg – vagy valamelyik kiválasztott megszerzett és kuzinja; csak fizimiskájukban különböznek a karakterek – a pálya elején megkapja a feladatot, hogy milyen katamarit kell görgetnie. A cél lehet egy bizonyos méret, adott súly, a felszedett cuccok értékhatára, hőmérséklete, vagy még tucatnyi más kritérium közül valami. Emellett persze ott van minden ügyességi játékok legnagyobb nemezise, a könyörtelen stopperóra. Szépen elkezded gurítani és forgatni a katamarit, azon igyekezve, hogy lehetőleg a golyó aktuális méretéhez képest megegyező nagyságú cuccoknak told neki. Ami a képernyőn látható, az a virtuális világ szemszögéből teljesen méretarányos, ergo egy 20 centis golyóra simán felragad az egérfogó, a nyalóka és a kabátgomb, a méteresre a szomszéd macska, a kétméteresre a sivalkodó emberek, a 20 méteresre a templom toronnyal, a 100 méteresre pedig a tankhajó. A pályák szakaszokra vannak bontva, a szakaszhatárokat pedig akkor lépheted át, ha elértél (összegörgettél) egy bizonyos méretű katamarit. A rendelkezésre álló idő alatt teljesíteni kell az alapkövetelményt – mondjuk görgess egy 200 kilós katamarit, amivel már ki tudod ütni a hegy tetején trónoló japán birkózót –, ez után pedig a feladatot kitaláló Király/Robotkirály értékeli a munkádat 1-től 100-ig pontozva. Az elért eredménytől függően a katamariból ilyen-olyan bolygó készülhet, ami vagy felkerül az égre, vagy megy a kukába, és másikat görgetsz helyette.
A Katamari Forever látványvilágát elemezve szívem szerint azt mondanám, hogy valószínűleg ki kell próbálni egyszer a tudatmódosító bolondgombát, és már érti is az ember – de mivel a drogok illegálisak hazánkban, emellett ölnek, butítanak és nyomorba döntenek, inkább azt mondom, aki ezt kitalálta, annak furi vízió lehet a fejében. A lehető legszürreálisabb figurákról van szó – nézd csak meg a cikkbe illesztett artworköket –, egy elmondhatatlanul elvont környezetről, ahol ráadásul egy „papercraft” (papírmodell) világban kell a galacsint görgetni. A barokkosan reneszánsz, ugyanakkor futurisztikus Királyi Család dimenziójában a vadkacsa mellett elfér a két lábon járó nyuszi, az eperfejű unokatestvérek mellett a hasábtestű kutyus, a kis virág mellett a szívecske, mindez néha monokrómban, néha meg a szivárvány teljes skálájával kiszínezve – nem egyszerű a látvány, az már bizonyos! A grafika technikailag most a legjobb a sorozat történetében, a külalak pedig pontosan ugyanolyan, mint eddig minden részben – hisz ez a bolond látvány a Katamari játékok védjegye. Azt mondjuk sajnáltam, hogy a fejlesztők nem kezelték sokkal bátrabban a pályák grafikájának kérdését: jóval többféle rajzstílust is elérhetővé kellett volna tenni ahhoz, hogy ez a szegmens valóban kiemelkedő lehessen.

A game játszhatóságának értékelése kemény dió: a galacsin görgetésének speciális technikáját nem igazán nehéz megérezni a két analóg kar használatával, bár kétségtelen, hogy gyakorlás szükségeltetik hozzá. Elsőre nem megy majd jól, azt most mondom. Az, hogy a mozgó elemekről (ember, állt, jármű, bármi) a méretileg kisebb galacsin visszapattan, csak kezdetben idegesítő, hisz ez a nehezítés is a game része. Ami nekem azonban néha valódi problémát okozott, az a kameramozgatás: zárt helyekre vagy sarokba szorulva sokszor halvány fogalmam sem volt, merre van az arra, és ez olyan esetekben, amikor rohamosan ketyeg az óra, rettentő idegesítő volt. Az ugrás bekerülését abszolút hasznos könnyítésként éltem meg, a gyorsfordulás pedig mindig nagyon jól működő, nélkülözhetetlen funkció.
A missziók nehézségüket tekintve 80%-ban könnyedén teljesíthetők legalább annyira, hogy ha kevés ponttal is, de megadja a program a pályát. A maradék 20% fele 3-4 nekifutás után – miután kitapasztaltad, merre kell továbbgörögni, vagy hol vannak a „vákuum” bónuszok, amik adott ideig minden tárgyat a katamaridhoz vonzanak – összejön, a másik fele viszont dög nehéz, és örülni fogsz, ha tizedszerre legalább az alap célkitűzés sikerül.
Az időlimiteket meglátásom szerint nem sikerült maradéktalanul eltalálni: a pályákat legtöbbször tényleg csak nagy rohanás árán, ráadásul alappontszámra tudtam megoldani, és ebbe a kuzinok (a Herceg kis tesójai) gyűjtögetése vagy a nézelődés már nem fért bele. Jobban örültem volna, ha egy kicsivel több időt kapok a mókára.

A két szálon futó történet – Minden Kozmosz Királya és Robotkirály missziói – során 34 (2x17) pályán kell görgetni. Ez egy átlagos Katamari playernek kb. 8 órájába kerül. Aki nagyon vágó, az talán 6, aki most ül neki először, az mondjuk 10 alatt tolhatja végig a game alaprészét. Nem olyan nagyon sok, de a Katamari Forever a gyűjtögetők mennyországa! Ha szereted a „szedd össze 100%-ra” feladatokat, itt aztán lesz neked való gyűjtenivaló (szereplők, öltöztetős ajándékok, tárgykategóriák). Ezeken felül a game abszolválása után különféle speckó módok nyílnak meg: az elért pontszám után kaphatsz örökidős, „ugrásmentes” klasszikus Katamari, vagy gyorsított „Drive” opciót a megfelelő pályákon. A profik természetesen az online világranglisták dominanciájára is hajthatnak.
A programban van offine, osztott képernyős multi is. Lehet egymás ellen és együtt is görgetni, bár azt sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez a lehetőség számomra az égvilágon semmiféle izgalmat nem hozott. Egymás ellen dögunalmas volt, együtt meg nem sok értelmét találtam a multizásnak.

A zene mindig is a Katamari játékok nagy erőssége volt, nem hiába jelölték több évben is „legjobb soundtrack” díjra a programot – és ez az idén sincs másképp! Pszichedelikus japán rock and roll, J-rock, J-pop, japán country, easy listening, funk-dub, soul, hangszeres bárzene és a lehető legeszementebb vokállal megspékelt dalok szólnak a Katamari Foreverben, melyek tökéletesen festik alá a képernyőn látható… diliházat. Csúcs, semmi kétség!

Hangulatában – a sorozat kedvelőjeként – meg voltam elégedve a játékkal, bár vannak fenntartásaim. Semmi bajom nincs azzal, hogy a pályák nagy részét már láttam valahol és azzal sem, hogy a feladatok közül jó néhányat már ismertem. Öröm volt újraélni mindent és megküzdeni a sikerért. Az mondjuk eléggé lehangolt, hogy a normális pontszám megszerzése sok esetben egyszerűen lehetetlennek tűnt – frankón örültem, hogy valahogy egyáltalán összejött a kitűzött cél. Ha kicsivel több időm lett volna, talán jobban át tudom nézni a helyszíneket, hogy hová rejtették a kuzinokat és a bónusz ajándékokat, és akkor bizonyosan sokszor újrajátszottam volna a szinteket a gyűjtögetés miatt. A látványt nagyon élveztem, szinte végigvisongtam a pár perces görgetéseket, ahogy újabb és újabb figurákat és objektumokat ragasztottam galacsinomhoz. A zene pedig egyszerűen telitalálat, perfekt hangulatfokozó. Az operatőr bénázása időnként zavart, de ezen hamar túltettem magam.
Összességében egy remek, kedves, aranyos, jópofa, mosolygásra késztető Katamari játék a Forever, amit a hardcore katamarisoknak melegen ajánlok, az apróbb hibákkal együtt. Ügyesség kell hozzá és logikázás, szóval hozza papírformát. Megvettem, az első kört végigtoltam, aztán most pihentetem, és valamikor később majd időnként előveszem gyűjtögetni a motyókat. Az új belépőknek, akiknek mondjuk a teszt felkeltette érdeklődését, mindenképpen ki kéne valahogy próbálni, de szerintem nem lesz gond azzal, hogy megszeressék és egy jót mulassanak vele, ha az első találkozás pozitív. A totál katamari-szüz, de az ügyességi stuffokat kedvelő gémereknek meg azt mondom, óvatosan közelítsék meg, mert két barátomnak is mutattam, és ők sírva dobták el a kontrollert. A játék a szokásosnál alacsonyabb „budget” áron került a boltokba.

(Lenne kedved görgetni egy katamarit? A játékot kiemelt támogatónknál, a Platinum Shopnál vásárolhatod meg jóárasítva. A tesztpéldányt is tőlük kaptuk - köszönjük!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
25. maarsziii  PlayStation.Community tag
2009.11.10. 12:57:53
LV4
Válasz 22. martin üzenetére:
Azért írtam, hogy mostanában.
Utópiákra nagyobb szükség van, mint nem.
24. Zsolt  PlayStation.Community tag
2009.11.07. 20:06:37
LV11
Tetszik, mert jópofa meg minden, de a gameplay nagyon nem jön be. (Demót próbáltam csak.) Ez nálam kimarad.
2009.11.06. 23:54:09
LV1
én a ps2-es résszel játszottam de max 1 órát tudtam egy huzamban és 2 alkalommal volt a lemez a gépben. Egyszerűen minden porcikám arra kényszerített hogy ne játsszak, tegyem le, nekem ez nem jó, persze láttam hogy érdekes lehet, de a szereplők megijesztettek és a zene kitépkedte az agysejtjeimet egyesével, ezzel csak azt mondom hogy, valami olyat mozgatott meg bennem mint ami fura volt, az átvezetőkre gondolok.
22. martin  Főszerkesztő
2009.11.06. 16:26:17
LV27
Válasz 15. maarsziii üzenetére:
Enyém volt a Resistance 2 és a LBP is.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
21. lopnijottem  PlayStation.Community tag
2009.11.06. 12:09:31
LV5
Válasz 20. zsolt1983 üzenetére:
nemcsak hogy a kiadó, hanem egyenesen az elme, melyen a két játék ötlete tenyészett: Takahasi Keita.
sajnos (illetve hát nézőpont kérdése, persze) mostanában azt nyilatkozta, hogy nem igazán illik bele a játékiparba.
most nincs aláírásom
2009.11.06. 11:58:26
LV2
Ez egy Xarsaag. Bocs ha masnak tetszik.
Egy golyot forgani h. az minnel nagyob legyen... Ez meg a Noby Noby Boy nal is nagyob okorseg.
Nemcsoda ugyan az a kiado.
Nemmegy ez a Portable ID. :(
19. vintezis  PlayStation.Community tag
2009.11.06. 06:56:06
LV3
imádom, beszerzem
PSN ID: vintezis-hun
18. EmpiHUN  Driftrocker/BF Veterán
2009.11.06. 01:28:02
LV13
Sajna ez nekem már túl beteg :D de köszönöm a tesztet! :)
A Birodalom örök!... khm.. Hupsz!
17. zephyr
2009.11.05. 23:29:04
LV2
Válasz 12. barnoca üzenetére:
Ott még nem vagyok.
Ueda tudja...
16. Lotar  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 22:48:06
LV17
demo-t még vagy egy hónapja ( vagy 2 , nem tom rég volt ) töltöttem le a japo ( v . hong-kongi -ról ) storeról , marhára bejött . :)
psn/sen id: pcpmate
15. maarsziii  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 21:49:55
LV4
Nem néz ki rossznak, bírom a kisebb, különleges játékokat. Martin direkt nem csinál mostanában "nagyobb" címekről teszteket? Ő foglalkozik az aprajával, ahogy észrevettem.
Utópiákra nagyobb szükség van, mint nem.
14. karfiol  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 21:13:22
LV19
Aki nem tudná van belőle demo is a Store-on.
13. Motoko  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 21:11:38
LV7
Válasz 10. Lara üzenetére:
Nekem az, gondolom neked is vannak 0-ás játékaid amiket mások istenítenek.:)
Lucy az egyetlen igazi Tekken karakter!
12. barnoca  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 21:08:18
LV18
Válasz 9. zephyr üzenetére:
Sőt a drive mód után még Eternal és Classic módba is.
;)
11. Sakamoto_14  A bölcs
2009.11.05. 20:56:09
LV20
Olyan idióta ötletekkel tudnak előrukkolni a japánok, amik mégis nagyszerűek. Ezért szeretem őket.
10. Lara  beauty junkie
2009.11.05. 20:53:10
LV26
Válasz 8. Motoko üzenetére:
attól még nem nullás a game, hogy neked nem fekszik. :)
2009.11.05. 20:37:11
LV2
Nálunk is volt teszten, én 9 pontot adtam rá: nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Van egy-két pálya, ami kimondottan szívat, de ez az előző részekben is így volt, pl a tűzgyújtós kemping.

Ezeken kívül úgy tapasztaltam, hogy amikor már végigtoltad a játékot, sokkal könnyebb elérni a szintet ugyanazokkal a feltételekkel. Pl. csináltam sokkal jobb eredményeket is mint amit először sikerült, és nem is volt nagy erőfeszítés, talán amiatt mert nincs az emberen a továbbhaladás súlya. Továbbá, ha ügyesen jó ritmusban használjuk ki a helyeket, amelyek a katamarihoz vonzzák a tárgyakat, az is sokat tud segíteni, ügyesen kell stratégiázni vele.
Ez persze gyakorlást igényel, szóval memorizálni kell a pályát a neccesebb részeknél.

De nekem a Katamari PS2-n és PSP-n is ilyen volt, mindig volt olyan pálya, ahol szűk volt az idő.

Amellett a minijátékok is nagyon jók, nem beszélve az összegyűjthető ajándékokról és kuzinokról. Drive módban is végig lehet utána újra csinálni a játékot kb, szóval ez is tolja ki a szavatosságot.
Ueda tudja...
8. Motoko  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 20:19:40
LV7
Na ez a nem nekem való játék, 0 pont.
Lucy az egyetlen igazi Tekken karakter!
7. barnoca  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 20:15:31
LV18
Nálam a játék legalább 8pontos.(8.5-9)
Ja és Cowbear is a bitch!
:D
6. Onimushaman  Szerkesztő
2009.11.05. 19:25:36
LV24
Jó teszt, számomra értékelhetetlen, mert fan vagyok(platinum trófea megvan).

Kimaradt az x-es katamari, azt most tudtam pótolni is, remek Tribute.
señor
5. Virelis  Daughter of Sparda
2009.11.05. 19:03:18
LV12
Válasz 2. Ken_Lee üzenetére:
A tiéd nyerné. Egy Ken Lee írás mindent ver. És mindenkit.
:D
4. BenyoBoy  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 18:59:28
LV17
Még soha nem nyomtam vele, de egyszer nagyon kipróbálnám. :D
A retrót nem látni, érezni kell!
3. wmartin  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 17:57:36
LV15
Válasz 2. Ken_Lee üzenetére:
Én rádd savazók Ken ;)
Bow ties are cool !
2009.11.05. 17:53:46
LV2
Víces mer pónt ma írtam én is eről a játékról eggy testet (nállam 24 pontós let) XD
Lehetne testversenyeztetést is tartani XD
☆ ★ ★ ★ ☆ http://kenlee.blog.hu ☆ ★ ★ ★ ☆
1. karfiol  PlayStation.Community tag
2009.11.05. 17:46:46
LV19
Eddig minden Katamari játékot nagyon élveztem. Jó lenne majd ezt is beszerezni.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
KATAMARI FOREVER
Namco Bandai
Látványosság:
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
7/10
Pozitívum
A legjobb katamaris pályák és feladatok, őrült képi világ, mókás hangulat, vicces karakterek, gyilkos zene, a gomba
Negatívum
Szűk időlimitek, időnként bezavarodó operatőr