PlayStation.Community

2020.01.08. 15:27 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: MrZ
Értékeld a cikket!
Pay-to-Cry.

Hitte volna bárki is húsz évvel ezelőtt, hogy vigyorogva fogunk pixel-látványba mártott csodákat élvezni fotorealisztikus játékaink mellett? Sose gondoltam volna, hogy még vagy háromszor megveszem ugyanazt a stuffot, csak azért, mert magasabb a felbontása, miközben elővehetném a jó öreg masinákat, aztán már mehet is a retró.
Oh a retró! Volt egy időszak, amikor már okádni tudtam volna a nosztalgiázástól. Nem azért, mert a régi konzolos kalandok rosszak, csupán 2006-ban Tony Hawk Pro Skatert tolni PS1-en, miközben más a Devil May Cry 3-tól van elájulva, egy nagyon szomorú Kodak-pillanat. Most meg 2019 végén néha szinte igényem van rá, hogy valami jó öreg playstationös klasszikust toljak zokogva, elfeledve a felnőtt (lol) lét minden gondját-baját.
Van is miből válogatni, hiszen drága fejlesztőnénik és -bácsik igyekeznek nyomott áron eladni nekünk régi kedvenceinket. Meg van a Bandai Namco és az ő emberiség elől eldugott, 51-es körzetben rejtegetett, négyfős (valójában negyvenfős) baráti társasága, akik azt a nemes feladatot kapták, hogy a nagy sikernek örvendő Tokyo Ghoul című manga/anime alapján csináljanak egy belevaló akciójátékot. Beszúrhatok ide egy kis tényfeltáró agymenést? Vicces, hogy maga a fejlesztőgárda neve se a borítón, de a játék indításánál sincs feltüntetve. Mi a fenét csinált eddig a 2001-ben alapított kaliforniai Three Rings Design? Haver… Kalózos puzzle cuccot, meg arckönyves flash csodákat. De ezt te nem tudod, és én se tudtam. A megtévesztés mestereivel állunk szemben. Meneküljetek!
„A gúlok az arab mitológiában olyan gonosz dzsinnek, akik Iblísz, a sötétség hercegének leszármazottai. Temetőkben és más, elhagyatott helyeken élnek. Képesek állandóan változtatni alakjukat, de mindig felismerhetőek maradnak szamár patáikról. Gyakran jelennek meg a sivatagban gyönyörű nő képében, hogy elcsábítsák az utazókat. Ha sikerrel jártak, megölték és felfalták őket.” forrás – Wikipédia

A történetről röviden annyit, hogy főszereplőnket, Ken Kanekit egy „romantikus” randi után saját kiszemelt hölgyeménye nemes egyszerűséggel megpróbálja felfalni, ugyanis a leányzóról kiderül, hogy egy gúl, aki csupán emberhús fogyasztásával képes életben maradni. Valami csoda folytán Ken támadóját pár pillekönnyű leszakadó acélszerkezet betemeti, főhősünket pedig egy fincsi harapással kórházba szállítják. A műtét során korgó gyomrú gúl nőstényünk szerveit felhasználva Kent sikerül összehegeszteni, de az idegen testek miatt ő maga is félig egy emberzabáló csodalénnyé változik.
Innen veszi kezdetét minden gyötrelmünk, miután az előbb leírt eseményeket KÉPEK és némi szinkron kíséretében elénk okádja a játék, ahogy teszi majd ezt egész idő alatt. Gondolom az átvezető animációkra már nem kaptak elég kreditet a drága jó háromkarikásak. Olyannyira, hogy egy nyomoronc open cinematic-ot nem rajzoltak nekünk. Bandai Namco, aztán press any button. Varázslatos.
A low budget történetmesélés előtt természetesen a főmenüben kalandozhatunk, és sejtelmes smack leveshez fortyogó víz muzsikája mellett dönthetjük el, hogy a Reccollections menüpont alatti PowerPoint prezentációval megfűszerezett fő story-szálat toljuk idegösszeroppanásing, vagy a félévente ellenfelet találó multi mókát. A surviver mód említésre se méltó, hiszen magát a single részt is inkább túlélni próbáljuk, mint élvezni. Ha esetleg az options menüben felcsillanna a szemünk a Gore opció láttán, teli vigyorral elkeserítek minden véresszájú texasi láncfűrészesen nevelkedettet, hogy csupán ms paint brush-os piros „vért” lehet ki-bekapcsolni vele. Mindezek után az internetet prezentált képektől elködösített elménkkel nekikezdhetünk az időutazásnak.

A szokással ellentétben most nem egy megborult blogom sorai köszöntek vissza eme tesztben, csupán a látványra igyekeztem célozgatni, hiszen a Tokyo Ghoul rögtön a PS2 érába repít minket vissza. Nem, nem viccelődök, nem sarkítok, frankón a fekete ördög színvonalát sikerült csak elérniük a fejlesztőknek. A karaktereknél persze igyekeztek egy minimális kétezertizeniksz szintet elérni, de ezeket is inkább akkor vehetjük észre, amikor a pár másodperces animációval egybekötött szupertámadásunkat lőjük el. Amúgy meg a jó öreg koreai free-to-play MMO-k roppant igényes műanyag babái néznek vissza ránk meredten.
Tudjuk, a grafika nem minden, de miután vihogva hipót öntöttem szemgödreimbe, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy az össze-vissza tekergő kamerával se leszünk túlzottan jó viszonyban. Az első pálya rögtön egy kis boss fighttal kezd, megtanulunk ütni, rúgni, harapni, emellett megismerkedünk a lövés funkcióval, no meg a tízből háromszor hatékony szupertámadás gombbal. Jó dolog, hogy van nekünk ellenség-kijelölő lehetőségünk is, de még jobb lenne, ha az működne is, és legtöbb esetben nem az ellenfélnek háttal állva vernénk halálra a levegőt, kisebb helységekben az operatőrünk. Persze, ha éppen minden pengén működik, akkor sem kell túl bonyolult dolgokat teljesítenünk. Egymagunk, később három plusz gép által irányított karakterrel haladhatunk előre a sztoriban. Ellenfeleink hordákban törnek ránk – akárcsak egy jó kis musou stuffában –, amikhez random csatlakoznak az erősebb, több életerővel rendelkező kapitányaik, nekünk pedig semmi más dolgunk nincs, csak mindenkit likvidálni, eljutni A-ból B-be, majd megölni a történet szerinti éppen aktuális pálya bosst.

A tömeghentelde kedvelői azért ne csorgassák a nyálukat, mert a game az említett dolgok ellenére is csupán egy csőjáték, és maximum száz utunkba kerülő maszkos idiótát fogunk kinyírni pályánként, egészen a játék végéig. Küldetéseink teljesítése után természetesen jár az xp, léphetünk szinteket, de a hp-csíkunk hosszabbodásán kívül semmi érdemleges fejlődést nem vettem észre. Poén, hogy ettől függetlenül életerőnk ugyanolyan sebességgel csökken húsz óra darálás után, mint kalandunk legelején. Nesze semmi, fogd meg jól! Az animék főbb történései után azért még nem kell szilánkosra törni a lemezt, lehetőségünk van saját karaktert készíteni, amivel ugyanazokat a pályákat újra végigszenvedhetjük akár hard módban is, ami kb. annyira élvezetes, mint rozsdás ráspollyal fogat mosni. A minimális RPG-beütés itt már azért észrevehetőbb, hiszen egyedi gúlunknak itt már újabb fegyvereket, ruhákat, sebzésnövelő képességeket is megnyithatunk, és ugyanebben a kampányban szerezhetjük meg kedvenc hőseinket is a sorozatból. A megváltás persze elmarad, a játékélményen ez szinte semmit nem javít. Mint ahogyan a vérlázítóan gagyi multiplayer sem. Még a családom előtt is titkolnám, hogy közöm van ehhez az egészhez.
Van egyáltalán bármi pozitív tulajdonsága a Tokyo Ghoul: re Call to Exist PS4-es „AAA” létezésének? Nincs. Kiégett, vén, folyton elégedetlenkedő picsogó gamer lennék, aki semminek nem tud már örülni? Dehogy. Csupán csalódott vagyok. Lehetett volna ez egy jó kis musou cucc, hiszen a sok különböző karakter, a dark fantasy világ adott volt. A Berserknél ez összejött. Tény, hogy legtöbbször a japán játékok nem érik el egy atom atyaúristen cím szintjét. Viszont ha egy több régióban is nagy rajongótáborral rendelkező rajzfilmet ültetnek át 3D-be, azt nem szokás ilyen „kit érdekel majd lesz valami” stílusban a játékosok elé dobni. Sőt, eleve nem bízom egy olyan csapatra a munkát, akinek zéró köze van az ilyen stílusú videojátékokhoz. Tesztem alanya egy rossz vicc. Egy tévedés. A pofátlanság csúcsa pedig nem más, mint az árcédula. Nem mondom azt, hogy nyomott áron szebb véleménnyel lennék erről a förmedvényről, de srácok, valaki igazán vethetett volna egy pillantást a kész műre. Pay-to-Cry. Ennyi. Használjátok egészséggel.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játékot megvásárolhatod támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelheted.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Onimushaman  Szerkesztő
2020.01.08. 21:40:05
LV24
Mindent leírtál, sírva töröltem le a játékot.
señor
1. Resiskull  PlayStation.Community tag
2020.01.08. 16:13:23
LV22
Anime nagy kedvemcem, de ez a game abszolút nem mozgat meg...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TOKYO GHOUL: RE CALL TO EXIST
Bandai Namco Entertainment Europe
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Gyenge
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Gyenge
3/10
Pozitívum
Jó a zene a start-képernyőn, néha egész szép vérfürdőt lehet rendezni.
Negatívum
Fapados látvány, káosz irányítás-kamera, a rajongók pofátlan lehúzása