PlayStation.Community

2020.01.04. 18:34 PlayStation.Community
15 hozzászólás
Értékeld a cikket!
Ezekért voltunk oda mi.

Lezárult 2019, a PlayStation.Community szerkesztőségének kollektív tudata pedig a legtöbb - nagyobb és kisebb - megjelenéssel játszott, jobb esetben pedig cikk is született ezekről. Idén is összeszedte csapatunk, hogy kinek mi volt a legmeghatározóbb élménye az év során - rangsorolás nélkül. Ha írtunk kritikát az adott alkotásról, akkor a linkre kattintva azt is elolvashatjátok, a komment szekcióban pedig izgatottan várjuk, hogy leírjátok: nektek mi volt idén a legélvezetesebb. Lássuk hát a mi kalandjainkat!

Angyalkus

Heaven's Vault

Egyik legeredetibb idei játék, sajnos tesztelésre nem kaptuk, de fel szeretném rá hívni a figyelmet. Egy ősi civilizáció után kutatunk egy galaxisban, amiről semmi feljegyzésünk nincs, csak szavak és mondattöredékek vannak elkallódva mindenhol egy ismeretlen betűkészlettel leírva. Történelemkutató, öntörvényű, nyelvész főszereplőnkön múlik, hogy hogyan értelmezi a mondatfoszlányokat és milyen utat vesz a történet. Többször újrajátszható, izgalmas kaland, ami egyedien a nyelvészetre fókuszál, valamint a múlt feltárására.

Kingdom Hearts III

Egyértelműen nem lett tökéletes, de lezárt egy több mint 10 éves várakozási időt, és a hibái ellenére is rendkívül élvezhetőre sikeredett. Újra előhozta a varázst, amit a korábbi részeknél is lehetett tapasztalni, viszont a Disney cég sajnos érezhetően belenyúlt a történetvezetésbe, ami borzalmas ütemezést eredményezett. Szerencsére - úgy látszik - hamarosan DLC-ken keresztül tovább fog bővülni a történet.

Crash Team Racing Nitro-Fueled

Visszatért, új köntösben, hatalmas, folyamatosan bővülő tartalommal, és a partijátékok élére vágott. Hátránya az Activision által belekényszerített pénz/skin vársárlás, és a gyakran köhögő online mód, de minden más kilóra megvett. Így kell kérem egy gokart játékot összerakni!

Bandage_520

Nos, az Úr 2019. esztendeje számomra nem volt bőséges virtuális téren, ennek ellenére nem érzem azt, hogy bármilyen lemondással is járt volna. Idén a Star Wars Jedi: Fallen Order és a tavalyi Marvel’s Spider-Man jutott be komoly címek közül a gépembe. Közülük előbbit éreztem jobbnak, bár kissé nehézkesen indult, de az erő vele volt és talán az is segítette felé billenteni a mérleg nyelvét, hogy sok helyen az Uncharted emlékeit idézte fel bennem játékmenet terén.
Akadt néhány kisebb game is, de ezeket erős túlzásnak érezném, ha megemlíteném ezen sorok között, sajnos nem akadt köztük olyan gyöngyszem, amelyhez tavaly volt szerencsém…

B_Renato97

Metro Exodus

Az előzetes videók alapján már lehetett sejteni, hogy nagyot fog menni az új Metro epizód, de erre még én sem számítottam. Nálam az év játéka címet is elvitte, hiszen a lenyűgöző látványvilág és részletesség mellett a megszokott Metro-hangulatot is tökéletesen átadta. Egyeseknek lehet unalmas volt ez a rész, hiszen többször is behúzta a kéziféket a sztori, de nálam ezek a pillanatok jelentették az igazi, hamisíthatatlan, kiszolgáltatott feelinget. Nem volt kérdés számomra, hogy Artyom szavak nélkül is képes volt behúzni az első helyet.

Dirt Rally 2.0

Az év autós játéka! Az előző részhez képest is tudott újat mutatni, noha a Hill Climb hiánya még mindig fájó pont. Szerencsére a kódmesterek nem veszik félvállról a folyamatos tartalmi upgrade csomagokat, így folyamatosan új utakat hódíthatunk meg a legjobb rali gépekkel. Parádésan részletes kormány támogatást kapott emellett a látvány és a hangzás sem lett utolsó. Autóbolondoknak kötelező!

Call of Duty: Modern Warfare

A teszt megírása óta se tudtam lerakni. Az Infinity Ward bocsánatkérő Call of Duty-ja számomra telitalálat volt. Az egyjátékos kampány a régi idők Modern Warfare hangulatát idézte fel, az új engine pedig gondoskodott a látvány és a gunplay minőségéről. Ha végig értünk a sztorin ajánlott belenézni a kooperatív részbe, ahol egészen változatos küldetéseket teljesíthetünk, idegenekkel vagy jobb esetben a haverokkal. Az igazi időrabló lövöldözést változatlanul a már jól bejáratott multiplayer módban találjuk. Friss küldetések, kedvező árszabású battle pass és megannyi lehetőség vár ránk, hogy az ingyenes frissítésekről már ne is beszéljek. Mióta vártunk már egy ilyen minőségű COD-ra, és most végre meg is kaptuk!

Chester013

Control

Sam Lake megborult elméjének gyümölcse végre beérett: a Microsoft kiadói nyomásától és a túlzott rajongói elvárásoktól mentesülve hosszú ideje a Control a legjobb és legprofibb játék, amit a finn Remedy Entertainment kiadott a keze közül. A metroidvania elemekkel feldúsított shooter szürreális, kiszámíthatatlan világához csak a Death Stranding kreativitása mérhető idén ötletességében, ám a Control annál egy picit koncentráltabb élmény, ami nálam a kevesebb néha több elv mentén nyert Kojima gyermeke ellenében. A Control csupa emlékezetes pillanatot kínált már csak némelyik önálló akarattal bíró Objects of Power tárgyra gondolva is, és talán évek múlva sem fogok szabadulni attól a gondolattól, hogy soha nem szabad levenni a szemem a hűtőgépemről…

Devil May Cry V

Nem gondoltam volna, hogy a legjobb akciójáték úgy lehet még jobb egy évtizeddel később érkező folytatás képében, hogy lefekszik egy picit a casual rétegnek. És mégis megtörtént: a könyörtelen tanulási görbét mutató DMC 4 után az ötödik felvonás harcrendszere egy paraszthajszálnyival könnyebbé vált, ugyanakkor legalább ennyivel összetettebbé is, hála Dante új fegyvereinek, Nero új karjainak, valamint a régi/új harmadik karakternek, V-nek. A sztori ugyan egy jókora blöff volt, ám legalább Nero is teljes értékű, megbecsült démonvadásszá vált, és bárki bármit mond, ennél tökösebb, tisztán az akcióra fókuszáló játék idén nem volt.

Untitled Goose Game

Az Untitled Goose Game az első olyan egy poénra építő cucc, ami nem az igénytelenségével marad emlékezetes, mint például a Goat Simulator, hanem valóban kellemes kis játékká sikerült összegyúrni a genyóláda liba és a csöndes vidéki kisváros összecsapását. Az ördögi kleptomán szárnyas játéka egy kellemes, szívet melengetően bohókás kis lopakodós-lopkodós cucc, a kedvesen bumfordi körítés pedig kiváló kapudrog a (még) nem videojátékos szeretteink.

ColdHand

Death Stranding

Körülbelül azóta vártam türelmetlenül, mióta Kojima elkottyantotta, hogy open world lesz. Jelenleg is ezt nyomom (a tesztelni valók kárára) és kb. 200 órám van benne (aktív játékidővel csak 150 óra). Önmagában az úthálózatok kialakítása, más játékosok megsegítése és a kirándulós része az, ami elvarázsolt. A játékmenet többi eleme, a látvány, a történet, a világ, amiben játszódik „csupán” édes ráadás.

Control

Sajnálatos módon az alap PS4-en néhol technikai (framerate, textúratöltés) problémákkal küszködik, egyébként az utóbbi idők egyik legjobb – ha nem a legjobb – lövöldözős játéka. Nem emlékszem már arra, hogy mikor élveztem utoljára ennyire tűzharcot (talán a Max Payne 2 lehetett), de ebben olyan elszántan rontottam az ellenség soraiba, mint Leonidas király harcosai a 300 című filmben. A látvány lehengerlő, az amortizálható környezet pedig hab a tortán.

Resident Evil 2 (remake)

Hiába utálom a horror műfaját, ezzel a játékkal – illetve anno PS1-es elődjével és társaival – a legnagyobb örömmel vetettem bele magam a rettegés fagyos poklába. Ugyan átalakították a pályaszerkezetet és megváltozott a nézet, de ugyanúgy képes megfagyasztani az ember ereiben a vért hangulatával. Nem utolsósorban undorítóan gyönyörűen fest.

DrZaius

Mortal Kombat 11

Szinte ijesztő, hogy már a tizenegyedik etapnál tart kedvenc bunyós szériám. 1992-es az első rész... 28 éves a sorozat. 28! Nincs mese, be kell látnom, hogy öregszünk... Annak viszont örülök, hogy végig kíséri életemet a halandók küzdelme. Van még kraft a frencsájzban, amit jól bizonyít a 11. felvonás. Ámulatba ejtő mimikák és animációk, patent netkód, gondos, aprólékos, kompromisszummentes kidolgozás, annyi tartalom valamint kusztomizációs lehetőség, hogy belefulladunk. Ezek mellett természetesen megkapjuk a nem gyengén túltolt brutalitást is, ami ugyan néhol már átmegy paródiába, annyira kegyetlen, de mit is várhatunk egy közel 30 éves sorozattól...

Code Vein

Bár "csak" 8 pontot adtam rá, mert technikailag nem több annál, de én mérhetetlenül jól szórakoztam vele. Élvezetes, szinte könnyed soulsborne inkarnáció, és bár pofátlanul lop a Dark Souls címektől, de jó helyen és időben teszi. A karaktergenerálása példátlan, boss harcai feledhetetlenek, akárcsak a viszonylag sok szereplőt mozgató története, akiket ráadásul teletömtek élettel. Ha túl tudod tenni magad a grafikai megjelenítésén és dizájnján, akkor bátran vágj bele. Azt azért fontosnak tartom megjegyezni, ha nem másodmagammal viszem végig, nem kerül be a 2019-es top hármamba.

A Plague Tale: Innocence

Nem gyerekbarát téma és megközelítés, csodálatos látvány, valamint változatos játékmenet jellemzi. Érződik rajta, hogy fejlesztői szabadon dolgozhattak, nem telepedett rájuk a kiadó, így abszolút egyedi élményt tudnak nyújtani. Szívbemarkoló, gyönyörű története van, tele izgalommal, félelemmel, emberi kapcsolatokkal, empátiával. Az idei legjobb játékom.

GrayFox

Death Stranding

Nem könnyű egy olyan játék toplistás szövegét megálmodni, amelyről már írt az ember egy kimerítő értékelést, ám mindenképpen szerettem volna ezt megejteni, hiszen a kritikai érdemei mellett személyes, szubjektív vonzereje is volt számomra Hideo Kojima idei alkotásának. A kezdetektől fogva imponált az összetartás koncepciója, amely kapott egy kietlen, misztikumokkal teli poszt-apokaliptikus világot táptalajnak. Valahol ez az ambivalencia teszi olyan különlegessé a Death Strandinget. Egyszerre szomorú és vidám, végtelenül komplex és letisztultan egyszerű és talán ezért van az, hogy míg a játékostársadalom egyik fele tűzre dobná alkotójával együtt, addig a másik piedesztálra emeli. Noha nem tökéletes, mégis, olyan aktuális és fontos kérdéseket boncol, amelyeknek épp ideje volt felszínre kerülnie, emellett pedig fáklyahordozóként állt az olyan nagyköltségvetésű játékok élére, amelyek nem a trendek előtti megalkuvásban, sokkal inkább a formabontó ötletekben keresik az önmegvalósulást. Kojimát lehet szeretni, utálni, túlmisztifikálni és lehurrogni, azonban annyi biztos, hogy az átlagot messze elkerülő és a közeget tőből felkavaró alkotásvágyát nem lehet nem elismerni. Remélem sok ilyen megmozdulást látunk még.

Dreams (Early Access)

Noha eredetileg úgy gondoltam, hogy lesz egy hatalmas belső konfliktusom, amelynek eredményeképp majd dobókockával eldöntöm, hogy a Sekiro: Shadows Die Twice vagy a Resident Evil 2 remake kerül be a listám ezen helyére, kicsit jobban átgondoltam a dolgokat és mérlegeltem. Ugyan mindkét említett játék az év élbolyában van (sőt, AAA címek közül valóban a top 3-at képzik számomra idén a Death Strandinggel kiegészítve), ám a Dreams annyi kellemes, felejthetetlen és egyedülálló órával örvendeztetett meg, hogy saját magam szembeköpése lenne nem felsorakoztatni - pedig még nem is tudhatjuk, mivé fog alakulni. Persze, egy “játékkészítő játéktól” első blikkre talán nem is sejthető, mire várjon az ember, ám a Media Molecule csapata és a Sony vigyázó tekintetei számomra garanciaként szolgáltak arra, hogy ez egy páratlan és minőségi élmény lesz. Nem tévedtem. A Dreams különlegessége, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Játszottam híres címek átalakított, átgondolt változataival, szegmenseivel, de az igazi érdekességek akkor kezdődtek, amikor mások rémálmaiból, gyermekkori történeteiből, lelki válságaiból és en bloc, kreatív energiából megszült alkotásait vettem kezem ügye alá. A Dreams mindenre lehetőséget biztosít, ha kellően kitartó és fantáziadús az ember. Nem csodálom, hogy hosszútávú támogatást tervez hozzá a japán vállalat, hiszen a folyamatosan fejlődő, gyarapodó és terjeszkedő közössége számára egy vadonatúj világot teremtett. Ez az alkotó szellemű gamerek Mekkája, ahol tét és pénzbefektetés nélkül kipróbálhatják, milyen is lenne egy saját videojáték.

The Messenger

Töredelmesen bevallom, mielőtt megkaptam volna tesztre, fogalmam sem volt arról, kinek-minek a fia borja a The Messenger - mint kiderült, ez volt a legszerencsésebb dolog, ami történhetett. A metroidvania zsáner az idők során az egyik kedvencemmé vált, több évtizedre visszamenőleg igyekszem pótolni folyamatosan a legérdekesebb és legkiemelkedőbb alkotásokat. Ezért is ért üdítően ez a nindzsás élménybomba, hiszen minden megvan benne, amit akár még az AAA játékkészítés is elirigyelhet: hajszálpontosra csiszolt, kiváló irányítás, fantasztikusan megírt történet, poénok és karakterek, őrült hangulat, maxra járatott zenei anyag és az a kis plusz, ami miatt felejthetetlen maradt a játék. Annak köszönhetően ugyanis, hogy nem néztem egy darab trailert sem, fogalmam sem volt, hogy az időutazás koncepcióját a fejlesztők a 8- és 16-bit közti váltogatással oldják meg. Az efféle üdítő és bevállalós ötletekre van szüksége a játékiparnak, mindez pedig párosítva a fantasztikus játékkal meghozta gyümölcsét: a The Messenger nem csak a kritikai elismerésekben fürdik már, egy kiváló közösséget is összekovácsolt nagyon rövid idő alatt. Nem lepne meg, ha a DLC-csomag mellé hamarosan bejelentenék a folytatást is.

HTB

Days Gone

Mivel bő félévvel a megjelenés után kezdtem el, a sok javításnak köszönhetően nem futottam rá semmi különösen idegesítő hibára. A történetben a katarzist többször a katarzis hiánya okozta, amúgy meg vígan dobáltam a Molotov-koktélokat a hordák közepére. Minden hibája ellenére egy percig sem untam, ami a méretét tekintve nem kis szó.

Borderlands 3

A világot ez sem váltotta meg, de olyan, mint a popcorn (…mogyoró, kokain – kinek mi): vidáman toltam az arcomba, amíg kitartott. Értékeltem, hogy középső ujjal mutatott be a PC trendeknek és néha kifejezetten jól esik nem gondolkozni, csak tenyerelni a tűz gombon.

The Sinking City

Minősíti az évet számomra, hogy a Sinking City felkerülhetett a top 3 játék közé. Igazából a gyűjtögetni valók olvasgatását jobban élveztem, mint magát a játékot. Borzalmas harcrendszere, grafikája és bugjai ellenére a hangulat elvitte a hátán az egészet, jól átjött a Lovecraftiánus kozmikus horror. Tisztára, mint a Blaha Lujza téren sötétedés után.

martin

Caravan Stories

Számomra 2019 legfontosabb PS4 játéka a Caravan Stories. Teljes mértékű, totális telitalálat: még hónapok után is imádom nézni tüneményes karaktereit és azon izgulni, szintlépés után hogyan alakul át külsejük. Soha egy percre sem érzem azt, hogy már nincs benne értékes tennivaló; kizárólag a fáradtság az, ami kilépésre kényszerít. Tartalomtámogatása emellett példaértékű: megjelenése óta már NÉGY óriási frissítésen esett át, melyek mindegyike pazar kaland volt.

One Piece: World Seeker

Van az úgy, hogy nem a legfényesebb karácsonyfadísz tetszik a legjobban - ez a game nekem pont ilyen. Eleve kedvelem a One Piece világát, és ez az open world, platformelemekkel megspékelt formula még tovább fokozta örömeimet. Ha nem fogyott volna el a tartalom, még mindig ott pofozkodnék a szigeten...

MolonLave

Sekiro: Shadows Die Twice

Hidetaka Miyazaki és a FromSoftware gyakorlatilag egy új alműfajt hozott létre a Souls szériával, amelyet azóta több független és nagyobb cég is átvett, elemei pedig folyton feltűnnek. Saját mechanikáján csavart egyet idén a csapat úgy, hogy meglévő értékei – és persze bosszantó aspektusai – továbbra is megmaradtak, mialatt a harc és a felfedezés sokkal pörgősebb lett. Itt is a játékmechanika került a fókuszba, ami folyamatos izgalmat és kihívást jelent mindenkinek – a sztori és a kalandozás pedig e köré épül, amitől egyik elem sem hat idegennek. A reflex- és hárításalapú kardozás látványos és reszponzív, és még egy új trendet is útjára indíthat. (Elvégre még a Star Wars Jedi: Fallen Orderben is felbukkant.) A csapat folyamatosan minőségi munkát ad ki a kezéből, és ez idén sem volt másképp: meglep, szórakoztat és persze frusztrál, gyakran egyenlő mértékben – de sosem túlzottan.

Outer Wilds

Outer Wilds A Mobius Digital egy fantasztikus élményt rakott össze, amely „óramű” galaxisának felfedezése a bennünk rejlő kalandvágyat tüzeli fel. A rejtélyek feltárása és a feladványok megfejtése a világ folyamatos változásától és a kockázatérzettől izgalmas, mi magunk pedig folyton okosnak érezhetjük magunkat tőle. Innovatív: a sztori, a világ és játékmechanika szorosan fonódik egymásba, az eszközök és az irányválasztás pedig végig a játékos kezében vannak. Elgondolkodtat, stimulál és leleményes megvalósításával teljesen magába szippant.

Death Stranding

Ez az évtized sajnos világszerte – és Magyarországon is – a társadalom szétforgácsolódásáról szólt. A szembenállás és az ellenségképek gyártása állandó eszközei lettek a politikai színtérnek és terminológiának. Ebben a klímában még nagyobbat ütött Kojima és csapatának játéka, amelynek lelkét az összefogás és a közösségépítés adta: mind a – Kojimától megszokottan túlbonyolított, keszekusza – narratíva, mind a játékmechanika szempontjából. Hatalmas kockázat egy ilyen költségvetésű játéktól szembemenni a kor erőszak-orientált megközelítésével, mindezt egy visszafogottabb, lassabb, és a trendeknek ellentmondó ütemmel, amely a játékokban való közlekedést és haladást is újraértelmezte. Fenomenális fináléja az évtizednek, egyértelmű és pozitív állásfoglalás a stúdió részéről és egy méltó új kezdet a csapatnak.

Onimushaman

A bitang erős 2018-as esztendő után nálam 19-ben erősen a nosztalgia uralkodott. Egészen a PS első érájáig nyúltak vissza olyan kult- és közönség klasszikus címekkel, mint a Crash Team Racing Nitro-Fueled, a MediEvil vagy a Resident Evil 2. Még az államalapítás ünnepére is egy olyan frankó ajándékkal készültek, mint a PlayStation 3-as Yakuza trilógia, amiből a harmadik és negyedik fejezet feljavított változatát ki is végezhettünk már. Néhány nagyobb megjelenés, mint a Control vagy a Death Stranding így nálam az új esztendőre tolódott. Jeles volt ismét az indie termés, amiből remek kooperatív élményekkel lettem gazdagabb – ilyenek voltak a Children of Morta, a River City Girls, az Door Kickers: Action Squad vagy az Overcooked! 2. Így a tripla-Aladár stuffokból idén listát nem tudnék állítani.

Petunia

Life is Strange 2 - (bemutatók: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész)

A narratíva által vezérelt játékok legjobbjának számító sorozat folytatásának 5 epizódjából 4 az idén jelent meg. A főszereplők változtak, erőteljesebb lett a társadalomkritika, ám a sztori, a látványvilág, a karakterek és legfőképpen a hangulat ugyanolyan kimagasló minőségű, mint amit már a korábbi részekben is megszokhattunk.

Sid Meier’s Civilization VI

Hatalmas hiátust pótolt be kedvenc konzolunk játékkínálatának szövetén a méltán népszerű Civilization sorozat legújabb epizódjának megjelenése. Ebben a progiban szerintem minden benne van, amit egy modern stratégiai játéktól elvárunk: szinte minden apró kis részletre kiterjedő birodalomépítés, rengeteg ország, jobbnál-jobb történelmi korok, fantasztikus látványvilág, több száz játékóra.

Sekiro: Shadows Die Twice

Lélegzetelállítóan szép környezetbe álmodott, fantasztikusan hangulatos szamuráj játék a japán feudalizmus korából. Az egyedülálló, hajszálpontos időzítést követelő védekezésre és ellentámadásra épülő harcrendszer ugyan megosztja a játékos közönséget, ezzel együtt még inkább kiemeli ezt a címet azáltal, hogy a nehézségek leküzdése átlagon felüli sikerélménnyel kárpótol.

VictorVance

Star Wars Jedi: Fallen Order

Eléggé ambivalens érzések fogtak el a Star Wars Jedi: Fallen Orderrel kapcsolatban: ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor tulajdonképpen több mint egy évtizede nem készült már igazán jó SW-játék, és ezen az sem segített, hogy a jogokat évek óta az EA birtokolja. A cuccról kiadott előzetesek és képek alapján viszont mindenki egyfajta utolsó mentsvárként tekintett rá, ami esetleg visszaállíthatja a Star Wars-játékok megtépázott renoméját. Végeredményben így lett, még annak ellenére is, hogy normál esetben talán fele akkora figyelmet érdemelt volna a Fallen Order, mint amennyit végül kapott. Körülbelül féltucat ötletet tudnék mondani, ami miatt jobb lehetett volna, egy rakás dolgot tudnék felsorolni, amit bele lehetett volna tenni, ugyanakkor ilyen ínséges időkben olyan ez a stuff, mint egy falat kenyér: kellett már egy tisztességesen elkészített, szórakoztató SW-játék, amin látszik a szenvedély és az alázat, mégpedig a Fallen Order ízig-vérig Star Wars, olyan hangulattal megáldva, ami követendő példa lehetne minden jövőbeli Star Wars game-nek. És csak merem remélni, hogy az EA hallgat a közönség pozitív visszajelzésére, összeszedi magát, és a 2020-as években jobbnál-jobb SW-játékokkal kápráztat majd el minket.

Mortal Kombat 11

Annak idején az MK11 tesztjében leírtam, hogy momentán nem létezik ennél jobb, minőségibb és profibb bunyós cucc a piacon – és ez a megállapítás az eltelt hónapok és a sokadik lejátszott szingli/online meccs alatt csak egyre jobban megerősödött bennem. Bár Ed Boon fényévekre van mondjuk egy Hideo Kojima vagy egy Shinji Mikami kaliberű zsenitől, de az, hogy lassan már három évtizede van jelen a szakmában, és hogy ez idő alatt hány fontos, élvezetes stuffot rakott le az asztalra, azt hiszem ezek miatt minimum megérdemli, hogy bekerüljön a videojáték-pápák halhatatlan panteonjába. Bár karrierje cseppet sem volt töretlen és buktatóktól mentes, de mióta megalapította a NetherRealm stúdiót, emberünk valahogy beérett, mint a jó bor. Egy tehetséges, lelkes és szenvedélyes fejlesztőcsapattal találta meg a közös hangot, ennek gyümölcsét pedig lassan tíz éve élvezhetjük – és akik most, a Mortal-széria szám szerint tizenegyedik epizódjára mutatták meg igazán, mire képesek. Az MK11 pörgős, gyors, szórakoztató, élvezetes, és ultravéres móka, amit egyszerűen lehetetlen megunni (ebben segítenek a folyamatosan érkező extra tartalmak), és joggal érdemelte ki, hogy ez után minden készülő bunyós stuffot ehhez mérjenek – legalábbis nehezen tudnám elképzelni, hogy a közeljövőben valaki jobb produktummal állna elő ebben a műfajban.

Death Stranding

Martin apánk írta Hideo Kojima új remekművének a tesztjéhez, hogy a Mester ezúttal nem játékot adott nekünk, hanem munkát. Én is tökéletesen így érzem: ha teszem azt a Crash Bandicoot volt az általános iskola, az Uncharted a gimnázium és a Bloodborne a főiskola, akkor a Death Stranding a nagybetűs élet, a kemény, zord, kihívásokkal teli és sokszor küzdelmes felnőttek világa, ahol nem lehet csak gondtalanul haladni az előre kijelölt útvonalon, ahol nem az a lényeg, hogy túljuss olyan nehézségeken, ahol már eleve fogják a kezedet – hanem ahol, ha nem vagy elég talpraesett, nincs elég sütnivalód, és nem próbálkozol eléggé saját erődből, akkor nem fogod megállni a helyedet, és elveszel. Márpedig a DS nem az a fajta game, amelyben kompromisszumokat lehet kötni: gondolkodásra, türelemre és felelősségvállalásra nevel, és mindezt olyan körítéssel teszi, amit rettenetesen megosztónak és réteg-címnek lehet hívni, de sablonosnak, mindennapinak és tucatnak semmiképp sem. Kojima olyan játékot adott nekünk, ami jóval több, mint játék, és jóval több, mint egy korszakos mestermű – és amire valószínűleg még nem voltunk eléggé felkészülve.

...és most lássuk a ti listáitokat!
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
15. Petunia  Szerkesztő
2020.01.06. 18:18:30
LV12
+1
Hehe, Oni csak összeraktad, helyes! :)

Én is köszönöm szépen Nektek. Találtam újabb motivációkat, hogy milyen úja(bba) kkal érdemes játszani, pl. A Plague Tale: Innocence által abszolút megszólítva érzem magam, illetve a Controlnak is adhatnék esélyt. Death Strandinget még nem mertem megvenni, főleg, hogy a Sekiróba beletörni látszik a bicskám (ami mondjuk nem derült ki az én részemből, de ez a szomorú igazság), amit nagyon sajnálok, mert csodálatos a hangulata és a látvány... De ha az mégis a Vaterán végzi, akkor jöhet helyette a DS.
Endure and Survive
2020.01.06. 12:32:21
LV1
Death Stranding mind a három. Az első két fejezet kicsit vontatott, de utána magába szív és nem enged el. A történet valami hihetetlen és a játékmenet is. Direkt nem néztem róla se tesztet, se előzetest és amikor hopp berakott egy első világháborús csatatérre csak kerestem az államat. Vannak persze apróságok, mint azok az idegesítő videók a BT-k megjelenésekor, de ezek eltörpülnek az egész mellett.
13. ColdHand  Szerkesztő
2020.01.05. 17:59:20
LV22
Összesítés (amennyiben jól számoltam):

1. Death Stranding
2. Star Wars Jedi: Fallen Order, Control, Mortal Kombat 11, Sekiro: Shadow Die Twice
3. az összes többi
Nem én írom a szabályokat. Én csak kitalálom őket!
12. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2020.01.05. 17:04:08
LV3
Szerintem pompás év volt és a backlog-om valami veszedelmes (Star Wars JFO, Surge 2, Control, Code Vein, Kingdom Hearts 3, Borderlands 3), így három játékok tudnék én is kiemelni.

Sekiro shadows die twice : Közel 120 órát és négy végigjátszást pakoltam bele és végig nagyszerűen szórakoztam. Imádtam minden hibájával együtt, mert egyszerre volt kihívás és relaxáló. Nekem a harcrendszer is nagyon bejött, az atmoszféra meg a külcsín csak hab a tortán.

Remnant from the ashes : Na ez a játék nekem a semmiből jött, de nagyot robbant. Előtte soha nem gondoltam volna, hogy ez a formula tud működni lőfegyverekkel, de tévedtem. A grafikája nagyon két arcú, mert valamikor Ps2 valamikor talán Ps4 szintű. De talán ez volt az egyetlen negatívum, mertinden más szuper. A fegyverek sokfélék, gunplay mesés, a Bossok jópofák. És rengeteg a felfedeznivaló. Én egyedül szerettem játszani, de Co-op is jó móka.

Death Stranding : Fogalmam nem volt arról, hogy ez milyen játék lesz, de nem volt soha kétségem, hogy kell pedig nem vagyok Kojima fan. Talán az fogott meg, hogy más mint amit eddig megszoktunk. Óriási élmény volt minden perce, de főleg a havas-hegyes részeket imádtam. Jó érzés volt "segíteni". Nem mondom, hogy hibátlan, de mindenképpen egyedi élményt nyújt.

+1 Untitled Goose Game : Zseniális. Ilyen játékból kellene több.
11. Dzson  Szerkesztő
2020.01.05. 16:47:48
LV6
+1
Válasz 10. martin üzenetére:
Leszármazottaink csak így jellemzik majd a korai videojáték éveket: Before DE és Anno DE.
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
10. martin  Főszerkesztő
2020.01.05. 15:13:57
LV27
+1
Válasz 8. B_Renato97 üzenetére:
Sőt, az évezredé!
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
9. HTB  Szerkesztő
2020.01.05. 13:10:06
LV6
év játéka Disco Elysium
elvileg jön konzolra is idén
Just another freak in the freak kingdom
8. B_Renato97  Szerkesztő
2020.01.05. 12:06:23
LV4
+1
Válasz 3. Greg üzenetére:
Az év, sőt inkább az évtized egyik legjobb játéka lett. Lehet én vagyok túlságosan elfogult a Metro sorozattal kapcsolatban, de nálam telitalálat volt.
7. Burzum  PlayStation.Community tag
2020.01.05. 10:02:29
LV2
Hm, 2019-ben még viszonylag naprakész is voltam game-ek terén! Nálam így alakulna a sorrend:

1. The Sinking City
2. Devil May Cry 5 (az év videojátékos track-jei pedig a Devil Trigger és a Silver Bullet!)
3. Sekiro
4. Resident Evil 2
6. Kenshinxxx  PlayStation.Community tag
2020.01.05. 08:25:47
LV4
Nagy lendülettel indult ez az év. Rögtön két nagy címmel indítottam: Resident Evil 2-vel, és a várva várt Kingdom Hearts 3-mal.

A RE2 számomra hozta az elvártakat, ugyan Leonnal elég sokat bénáztam, azonban Klárikával szinte végigsuhantam Racoon City-n, nagyon tetszett. Két hét után már jött is a következő delikvens...

KH3. Hát mit mondjak... Az első rész óta követem a sorozatot, az meg ugye 2002-ben volt.
A látvány pazar volt, de a történetből a végére már semmit sem értettem. Hiába, ez a toldozgatás-foltozgatás az évek alatt nem tett jót a sorozatnak. Az a fej amit vágtam a végén, mikor a semmiből előjött egy plüssmaci/macska(?)... Hát az sok mém alapjául szolgálhatna. :D

Áprilisban Days Gone. Ez az a játék, ami a premier trailerből ítélve borzasztóan tetszett, aztán hol így, hol úgy éreztem. Végül csak lecsaptam rá, és bevallom, az elején baromira nem tetszett, a játék közepétől kezdett hatni a szer. Onnantól kezdve viszont nem volt megállás, a hordákat egytől egyig kiírtottam.
Azt a rengeteg bugot leszámítva, összességében bejött, marad a kollekciómban.

A Judgmenttől egy Yakuza klónt vártam, de megmondom őszintén, hogy történetben többet kaptam. Nagyon tetszett, hogy egy olyan problémával foglalkozik a játék, amit még soha nem vettek elő játékban. Természetesen hozta a klisé megoldásokat, nem voltak elég bevállalósak vele kapcsolatban Nagoshiék, de a Sega szerintem a DC után már sosem lesz ugyanaz a cég.

A Catherine-ről csupán két mondatban emlékeznék meg. Nagy kár, hogy változtattak a sztorin és behoztak egy mai kornak megfelelő(???) 3. karaktert. Kár, hogy nincs olyan opció a játékban, hogy csupán az eredeti történet szerint lehetne játszani - mindenesetre legalább a nagyszerű játékmenetet meghagyták.

...és végül mi más is jöhetne, mint egy lángész... egy ász... egy számkivetett... egy (olykor) meg nem értett zseni.... egy új ZSÁNER (:D) kiötlője...
Azaz Kojima-szan Death Strandingje!
Meglepetésemre, számomra az év játéka lett, de ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ezért nagyrészt a hangulata, a játék atmoszférája volt felelős.
Ennyit még játékon nem gondolkoztam, hogy megvegyem-e premiernapon, vagy sem. Baromira nem tetszett ez a hatalmas titkolózás a játék körül. Amikor végre gameplay-eket mutogattak, totál unalomnak tűnt számomra. Én már temettem magamban, de mégis... az átvezető videók minősége, az előzetes tesztek szerinti 8 pontok, illetve a magyar felirat miatt bevállaltam.
Nem bántam meg. 50 óra szaladt bele, és maradandó élményeket hagyott bennem. Az a kiszolgáltatottság amit tapasztaltam a játéksorán, sokszor félelmetes volt, pláne mikor PT veszély volt.
A zenék, a grafika, a színészijáték (fura egy játéknál ezt írni), a rendezés, mind remek keveréket képeztek. Viszont sokszor éreztem azt a történetben, hogy belemagyaráznak dolgokat. Ezen túl tudtam lépni, örülök, hogy "bevállaltam", nem mindennapi kalandot kaptam.
your simple words just don't move me
5. pityesz555  PlayStation.Community tag
2020.01.05. 05:08:01
LV1
A legjobbak idén szerintem : Death Stranding,Sekiro,DMC 5, Blasphemous,Greedfall,One Piece-World Seeker.

A lenagyobb csalódás pedig a Left Alive.
4. barnoca  PlayStation.Community tag
2020.01.05. 02:05:19
LV18
3. Greg  PlayStation.Community tag
2020.01.04. 21:57:34
LV25
+1
Metro Exodus
B Renato97-el értek egyet, szuper jó volt.
LV426
2. Dzson  Szerkesztő
2020.01.04. 21:31:50
LV6
ELEX!
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2020.01.04. 19:45:38
LV12
+1
Nagyon nehéz... A fenét, dehogy nehéz ez. Egy olyan évben, amikor széthullot sok minden az életemben, akkor jött november 8, és valahogy visszarángatott az életbe, hogy legalább egy kicsit észhez térjek. Számomra az év játékélménye a Death Stranding. Jellemző, hogy Kojima játékaira a zenékkel kapcsolatban emlékszem - MGS-ben a Best is yet to come, a Peace Walker-ben a Heavens Divide, a TPP-ben az A Phantom Pain - itt pedig a Low Roar Bones c. nótája az, amely az egész játék keserédes, az elmúlás utáni folytatásra sarkalló nótáját adja számomra. Egy hihetetlen utazás, amelyben - ha az ember megfelelő lélekkel megy bele - egy kicsit talán a saját magaddal is meg tudsz békélni. Feledhetetlen alkotás számomra.

A második a nosztalgia: épp születésnapomra jelent meg a Resident Evil 2 újrája. Töredelmesen be kell valljam: elszoktam a horrortól. Épp ezért számomra egy végtelen utazás volt ez is, tele parával, amit viszont nem bánok, mert ez az élmény így volt komplett. Soha nem gondoltam volna, hogy a Capcom fogja ezt megcsinálni, de le a kalappal előttük.

A harmadik nekem - annak ellenére, hogy a Mortal Kombat 11 sokkal többet ment - egy olyan rétegjáték, amely szerintem sokakból fejvakarást váltana ki: a Sayonara Wild Hearts. Semmi bonyolult, egy végtelenül egyszerű ritmusjáték, de mindez olyan stílusban és olyan zenével megnyomva, ami nekem egy végtelenül kellemes élményt nyújtott, és azt hiszem, hogy itt éreztem azt hosszú idő után: jól érzem magam játék közben.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Mozi - Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk
2020.01.23. 11:35 Cool-Túra
9 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Rosszfiúkból öregfiúk.
VASARA Collection (PS4, PSN)
2020.01.22. 14:16 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Szamurájok versus tankok jöhet?
Arise: A Simple Story (PS4, PSN)
2020.01.22. 14:06 PlayStation Network
12 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Ez csak egy egyszerű történet, semmit nem akar…
Képregény - Az Új Bosszú Angyalai: Ostrom
2020.01.20. 16:55 Cool-Túra
1 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Az Angyalok epikus és csodálatos hattyúdala.
SNIPER GHOST WARRIOR: CONTRACTS (PS4)
2020.01.18. 17:20 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Ötödjére csak sikerült
Sorozat - Love, Death & Robots Volume 1. (2019)
2020.01.16. 16:14 Cool-Túra
8 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Az erőszak és nemi szervek dala, időnként gondolatokkal.
Lapis x Labyrinth (PS4, PSN)
2020.01.16. 15:57 PSC egyperces
1 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Drágakő iksz labirintus.
Tools Up! (PS4, PSN)
2020.01.16. 13:51 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Ne habozzál, tatarozzál!
Retrospektív - Watchmen - Az őrzők
2020.01.14. 12:03 Cool-Túra
13 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Zack Snyder megosztó képregényfilmje, több mint tíz év távlatából.
Romancing SaGa 3 (PS4, PSV, PSN)
2020.01.13. 13:47 Kedvcsináló
3 hozzászólás
Szerző: martin
Miss. Miss. Miss. Na, találd már el te fakezű...