PlayStation.Community

2019.12.13. 12:37 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
A csikó lát.

Szeretem a megérzéseim...

Néha egy kimondottan és bevallottan B kategóriában versenyző játék kapcsán jó előre rá tudok érezni, hogy minden suta megoldása ellenére nagyon jól el fogok szórakozni vele. Ilyenkor megy is a léci-léci hagy én kezdetű udvarlás a PSC Nagy Döntéshozó Tanácsának, akik jó esetben letöltőkóddal hálálják kétszínű dörgölőzésemet, máskor aljas módon bezsarolnak (így születnek pl a WWE tesztek), de valami izgalmas mindig történik.
Van azonban, hogy a megérzéseim csalnak.
Pedig minden olyan biztató volt. Egyrészt ott van az alapokat szolgáltató, egyik legjobb Netflixes sorozat, ami az egyik legérdekesebb 20. századi… egyéni vállalkozó, Pablo Escobar történetét meséli el, akire nagyon megharagudott A Világ Védelmezője és Vezető Nagyhatalma mert nem fizette a szociális hozzájárulást...
Régóta tudni lehet, hogy a Narcos: Rise of the Cartels egy X-Comhoz hasonló körökre osztott stratégia lesz. Lehet sokat vitatkozni, hogy mennyiben lett volna jobb, mondjuk egy GTA (Scarface?) jellegű agymenés; bekólázva, spanyolul ordibálva-káromkodva Fekete Pákót hallgatva jachtozni az Adrián bögyös félvér csajokat hajkurászva kínálni az ólom és az ezüst közötti választás lehetőségét az arra érdemeseknek (ejtsd minden szembejövőnek). Én azonban teljesen ki voltam békülve azzal, amit beharangoztak. Nyilván a fejlesztők is pénzből élnek és büdzséből dolgoznak. A trailerekkel elhitették velem, hogy ez egy ilyen gondolkodós, taktikus izé lesz, szóval tök izgatottan feszültem a TV előtt. Kis pénzből is lehet jó játékot csinálni, ám ekkor Boyd Holbrook helyett valami béna imitátor kezdte magyarázni a kolumbiai helyzetet a sorozatból kivágott képsorok alá Murphy ügynökként bemutatkozva.

Na, itt már sejtettem...

A játék nem szarozik, kb. a – szegényes beállítások mellett – az egyetlen járható út csukafejessel belevetődni a DEA kampányba. A képlet pedig (túlzottan is) egyszerű. Van egy ötfős csapatod egy speciális egységgel (a vezető), mellé pedig válogathatsz a pár lehetséges „kasztból”. Van a távolsági, a közelharcos gépfegyveres, a mobilis-támogató, cserébe szinte semmit nem sebző gyors egység, illetve a lomha robbanószer specialisták. Velük kell körökre osztva az ismétlődő alküldetéseken keresztül pufogtatni a csipet csapatot, ezzel megnyitva a főküldetést és így görgetve a rémunalmas kampányt, hogy aztán újra ugyanezt eljátszhassuk a kartell oldalán is. Minden sikeresen abszolvált feladat után csapatunk tagjai, valamint „bankunk” is tapasztalati pontokkal gyarapodik, így szintezhetjük csapatunk aktív és passzív tagjait egészen a varázslatos ötödik szintig. Elkerülendő a túltápolást, az adott szintlimit a történet bizonyos pontjaihoz érve nyílik csak meg. Izgalmasan hangzik? Nem az.
A Nagy Újítás a körökre osztott X-Com formulához képest az lenne, hogy egységeink nem meghatározott sorrendben lépnek a mi körünkben, hanem bármelyik egységet mozgathatjuk. Na, a DEA kampány nekem konkrétan úgy nézett ki, hogy a sörétes puskával felvértezett – továbbra is valami nímand által szinkronizált – Murphy ügynökömmel gyakorlatilag szólóban végigrohantam a pályán, köszönhetően passzív képességének, mely minden megölt ellenség után újabb akcióponttal jutalmazott. Ja igen, van mozgás pont meg akció pont, aktív meg passzív skillek, nyilván az aktívak jellegüktől függően vagy ezt, vagy amazt használják fel, sosem látott innováció. Hiába lehet(ne) egész jó kombinációkat létrehozni csapatunk taktikus haladásával, egy-két rosszul belőtt képesség megöli az egészet.

Na, itt már tudtam...

Hiszen egy-két fundamentálisan rossz fejlesztői döntés miatt az egyébként jópofa ötletek is visszájára sütnek el. Ha támadó körben egy ellenséget egy HP-ra faragsz le, egy manuálisan célzós ún. „killshot” aktiválódik, meghatározott időn belül sikeresen becélozva és meglőve a szemben álló szerencsétlent már megy is az örök kokainmezőkre megboldogultan. A fenti példát továbbgondolva: Murphy ügynökkel berohantam 4 ellenség közé, fedezék minek. A legtávolabb lévőt meglőttem a cooldownos, magas sebzésű shotis skillemmel és mivel egy élete maradt, már vittem is be neki a kegyelemdöfést. Passzív képességének köszönhetően újabb támadás ütötte markomat, úgyhogy ezt kétszer megismételve három ellenséget fingattam meg egy körben. Ezt még kétszer eljátszottam és mehettem is a következő pályára. A többi szerencsétlen egységem a kezdőhelyen vakargatta a tökét, a játék feléig kb. azt sem tudtam, mire jók, annyira nem is használtam őket.
A kartell-kampányban egy fokkal jobb a helyzet és jobban rá voltam kényszerülve a taktikusabb gondolkodásra, mivel ott nem volt a pályákat ennyire trivializáló képessége egy speckó vezetőmnek sem. Itt már jobban figyelnem kellett és egynél több egységet terelgettem ásítozva, mivel mind a kettő kampányban – a „nagy” küldetéseket leszámítva – ugyanaz a 6-7 pálya váltakozik. Nem csak a pályadesign, de az elrendezés, gyakran a kezdőpont, a cél is egy ismétlődő, unalmas körforgás. Mai napig értetlenül állok a fejlesztői döntés előtt, szerintem pusztán ez a fajta ötlettelenség (igénytelenség? lustaság?) predesztinálta a játék minőségét. Annyi szóljon a mentségére, hogy a főküldetések között van egy-két jobban sikerült, harcolhatunk olyan ikonikus helyszíneken, mint a Hacienda Nápoles vagy a La Catedral. Cserébe viszont az AI konstans síkhülye és idegesítően ultradefenzív, sokszor idegőrlő patthelyzetben találtam magam és egy-egy feladat jobban elnyúlt a kelleténél.

Na, itt már elengedtem...

Annyi, de annyi befejezetlen, félig megvalósított, gyakorlati haszonnal nem bíró ötlet halt el csírájában a Narcos játékadaptációjában. Lehet pénzt keresni a küldetésekkel (vagy elveszíteni a dellát, ha kilépsz/elbuksz), de mindig van egy ingyenes küldetés, hogy ne akadj el. Felesleges a többféle fejlődési út, a pár haszontalan képességnek köszönhetően összes egységed ugyanabba az irányba lesz felszintezve. Testreszabás nincs, így hiába van mindegyiknek neve, semmi személyes kötődés nem alakul ki a Carlosaidhoz. Pedig egy kis kozmetikai tupír, arcvonások mókolása és máris vérző szívvel töltenéd vissza az állást, ha Manuelt fejbe dobják egy avokádóval. Ehelyett a menükben lépkedve seperc alatt veszel egy echte ugyanolyan Manuelt, mintha mi sem történt volna (megemlíteném itt az X-Com random képességeit, ha egy erőset dobott a gép, jobban vigyáztam arra az emberemre, mint a hímes tojásra). Új fegyvereket sem lehet fejleszteni, úgyhogy a küldetésekért kapott pénz haszna kimerül abban, hogy újabb küldetést indítsunk, illetve kipurcant egységeinket pótoljuk.
Pedig egy jó stratégiai kihívás fényében elnéztem volna az eléggé funkcionális grafikát, a gyenge hangokat, a robbanásokra fittyet hányó környezet. Így azonban egy irtó fura egyvelege a játék a kidolgozatlan ötleteknek, koncepciónélküliségnek és előző generációs megvalósításnak. Tiszta szívvel ajánlani sem tudom senkinek: a sorozat rajongóinak nem tesz hozzá semmit az élményhez (szigorúan az első szezon eseményeit követi, teszi mindezt eléggé szabadosan, remélem ez nem egy folytatás előszele akar lenni), stratégiai játéknak pedig hamar unalmassá válik és kipukkan. Könnyen kiismerhető, minden újabb pálya egy automatikus, csukott szemmel is teljesíthető ujjgyakorlattá válik. A kínált ár harmadánál többet sajnos ez a játék nem ér.

Haragszom a megérzéseimre...

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 8990 Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. gabe82_  PlayStation.Community tag
2019.12.17. 07:23:30
LV16
"Dugattyús..." :D
1. Lackooo  Hackerman
2019.12.13. 17:35:22
LV16
+1
https://coub.com/view/255voy :D
PSN ID: Lacek84 -==#1HUN in Dead Nation==-
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
NARCOS: RISE OF THE CARTELS
Curve Digital
CSAK ÓVATOSAN