PlayStation.Community

2019.12.02. 14:09 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Trashminátor.

Őszintén bevallom, nagy bajban lennék, ha méltató kiselőadást kellene tartanom a Terminátor-videojátékokról. Ilyenkor szokás elsütni azt a klisés anekdotát, miszerint „egy kezem megtudnám számolni…”, viszont ebben az esetben még kéz sem kellene ahhoz, hogy megmondjam, hány jó alkotás született a frencsájzon belül, ugyanis igazán jó (azaz zseniális) Terminátor-játék egész egyszerűen nem létezik.
Na, nem mintha a videojátékipar nem próbálkozott volna meg azzal, hogy létjogosultságot szerezzen ennek a sorozatnak eme médiumon belül: a ’90-es évek óta készülnek Terminátor-játékok, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Ezek az alkotások sokszor egybeestek az épp aktuális mozifilmmel (olyanok is lettek…), azonban talán három olyan cím van közöttük, amiről érdemes lehet beszélni. A T2 Arcade (egy fénypisztolyos játéktermi shooter), a T3: Redemption (a harmadik film adaptációja és egyben annak kiegészítése), és végül a negyedik mozi történetének előzménye, a Salvation. Persze egyikből sem lett klasszikus, viszont néhány órára azért el tudták szórakoztatni az embert (szerény véleményem szerint a Redemption a valaha készült legjobb Terminátor-játék, rengeteg időt öltem bele anno gyerekként), és bizonyos szempontból akkor ennyi elég is volt.
Igazság szerint úgy en bloc a Terminátor-játékokból, meg igazából az egész frencsájzból is réges-rég elég volt, mivel a gyenge és gyatra minőségű stuffok mellett már csak az újabb és újabb, egyre kiábrándítóbb filmes folytatások húzták le jobban a vécén James Cameron valaha kultikus és nagy tiszteletnek örvendő agyszüleményét. És mintha csak visszarepültünk volna egy időgéppel a 2000-es évekbe, az új film, a Sötét végzet apropójából (amivel kapcsolatban már alaposan kisírtam magamat) meg is érkezett a kötelező árukapcsolás, egy videojáték formájában.
Bár a Terminator: Resistance semmilyen formában nem kötődik a mostani mozihoz, mégis van bennük valami közös, miszerint ha a két tárgyalt produktumot valóban értő kezek gondozzák, akkor akár valami jó is kisülhetett volna az egészből. De mivel ez a megállapítás kb. azzal egyenértékű, hogy ha öreganyámnak himbilimbije lett volna, akkor ő lenne öregapám, ez önmagában nem sokat számít.
Sőt, a Resistanceről még annyira sem hitték azt, hogy jó lesz, mint a Sötét végzetről: mindössze elég volt annyit tudni, hogy a játékot az a Teyon nevű cég fejleszti, akiknek a nukleáris hulladékkal felérő Rambo: The Video Game-et is köszönhetjük. Épp ezért, nagy meglepetés már nem nagyon érheti a tájékozottabb playereket, hogy voltaképp a Resistance sem egy kifejezetten jó játék, és bár furcsa módon a fejlesztőknek ezúttal sikerült felülmúlniuk önmagukat (komolyan), az, hogy a stuff ilyen nagy figyelmet kapott és ennyire közkedvelt lett néhány játékosnál, az tulajdonképpen az utóbbi négy filmet, no meg a számtalan gyatra videojátékot minősíti. Az mondjuk még a tisztes középszert is alig-alig elérő minőség ellenére is a Resistance számlájára írható, hogy kevés olyan Terminátor-rajongó volt, akinek ne dobbant volna meg a szíve legalább egy kicsit az előzetes képsorait látva, na persze nem véletlenül. Cameron két filmje után (sőt, gyakorlatilag már az első után is, de ott következőleg még működött az alternatíva) nagyjából mindenki úgy gondolta, hogy ha a sorozatnak valaha készül még egy folytatása, akkor annak mindenképpen abban a sötét, mocskos, kékesszürke jövőben kell játszódnia, ahol a nukleáris tűz maréknyi túlélője harcol elkeseredetten a régi világ romjai között, a szénné égettek csonthalmain, a lézerfegyverekkel lövöldöző SkyNet gépei ellen.

Nem így lett.

Sajnos bármennyire evidens és magától értetődőnek tűnt, Hollywood mégsem gondolta úgy, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel néhány percnél tovább (ez alól csak egy kivétel volt, de az is minek…), így az, hogy a Resistance végre elkalauzol minket abba a jövőbeli háborúba, amire már nagyon-nagyon régen áhítozunk, kifejezetten jó ajánlólevél volt ennek a cuccnak. Talán a különböző dolgok szerencsés együtt állása szülte ezt is, ugyanis a játékot kiadó Reef Entertainmentnek csak az első két film jogait sikerült megszerezni (valószínűleg több pénz nem volt), így visszaterelhették oda a Terminátor világát, ahol még úgy istenigazából jó volt ez a frencsájz.
Nincs tehát elodázott világvége, nincsenek Transformersből szökött robotok, nincs ezerszer megváltoztatott és szétbarmolt idővonal, nincsen SkyNetet helyettesítő alibi mesterséges intelligencia, és legfőképp, nincs PC John Connor. Ehelyett megkapjuk a Cameron által megálmodott és felvázolt poszt-apokaliptikus víziót, gyakorlatilag az utolsó romhalmazon heverő, lánctalpas gépszörny által kilapított koponyáig, mellé pedig egy tűrhető sztorit: a Resistance hűen követi az első két film cselekményét, így az Ítélet Napja 1997. augusztus 29-én bekövetkezett, hárommilliárd ember élete pecsételődött meg egy pillanat alatt, a túlélőknek pedig csakhamar egy új rémálommal kellett szembesülniük – a gépek elleni háborúval.
2028-ban járunk, a játék főhőse egy Jacob Rivers nevű katona, akit a SkyNet kijelölt megsemmisítésre, és a nyomába küldött egy embernek kinéző beszivárgó Terminátort. Emberünket egy néha fel-felbukkanó titokzatos idegen is segíti azon az úton, amelyen keresztül végül eljut az ellenállás igazi magjába, ahol nemsokára az emberiség utolsó reményének, John Connornak az egyik leghűségesebb katonája válik belőle.

A Terminátor – A halálosztó hátborzongató sötétsége és a Terminátor 2: Az ítélet napja rideg, rémisztő kéksége tehát adott, e mellé megkapjuk még a vérfagyasztó T-800-asokat, a jellegzetes, otromba lánctalpas és repülő HK-egységeket, néhány játékhoz kitalált gyengébb géppel (pókok, drónok, MI taposóaknák) egyetemben. Aztán ott vannak a semmivel sem összetéveszthető hangeffektek, mint a plazma-fegyverek prüttyögése (a megszerzése után garantáltan nem fogsz mással irtani, igaz akkora már nem is igazán lesz szükség másra), Brad Fiedel ikonikus főcímzenéje, amelyre nem mindennapi élmény egy hadsereggel megrohamozni a SkyNet főhadiszállását, és végül, de nem utolsó sorban a rengeteg kisebb-nagyobb utalás, azaz a jó öreg fan service. Az Uzi 9mm-es, a sörétes puska, amitől rövid időre kifekszenek a robotok, a kutya, akit elnevezhetünk (és ha nem Maxnak vagy Wolfie-nak, akkor nem is vagy igazi rajongó), a SkyNet egyik kísérleti laborjának boncasztalán fekvő hulla, aki szakasztott olyan, mint a T-1000-es, konkrét képsorok átvitele és lemásolása a filmekből, és ezen kívül a nagy műgonddal rekonstruált Tech-Com bázis, ahol komolyan mondom, majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet.
Lesétálsz a hosszú lépcsőn, bekopogsz a megviselt vasajtón, beengednek, ott vannak az őrök, a kutyák, még a jelenléti ív is a bal oldalon, mint az első filmben. Aztán végigsétálsz a csövekkel teli folyosón, találkozol a leharcolt, piszkos katonákkal, a köhögő, földön kuporgó civilekkel, felismered a rozoga, kibelezett tévét, amiben tűz lángol – na ez kérem, igazi fan service a javából, csont nélküli atmoszféra teremtés! Mondjuk úgy lett volna az igazi, ha mindig meg kellene simogatni a kutyákat, és aláírni a papírt, de annyi baj legyen.
A temérdek hiba ellenére látszik a programon, hogy a készítői imádják, szeretik és tisztelik a klasszikus filmeket, azonban ehhez nem ártott volna még egy kis szakértelem és némi pénz.

Merthogy legyen bármekkora a rajongók kiszolgálása, legyen bármennyi ismerős elem a játékban, a Resistance mindezeken felül is sajnos csupán egy legjobb esetben is középszerű stuff. A grafika, bár itt-ott hangulatos, összességében a PS3-as korszak színvonalának legalját karcolgatja, gyakorlatilag az első Uncharted jobban nézett ki (pedig annak már több mint tíz éve), a karakterek arcáról lehetetlen bármiféle érzelmet leolvasni.
A pályákon elvileg szabadon barangolhatunk ide-oda, és vállalhatunk mellékküldetéseket a fő missziók mellett (igaz, ezek nem mutatnak túl az egyszerű menj ide, vagy oda, szerezd meg ezt, vagy azt formulán), gyakorlatban viszont a térkép borzasztóan behatárolt és sematikus, tele SkyNet őrjáratokkal, amik amúgy nem jelentenek valami komoly veszélyt, akár egymás után levadászhatjuk őket, akkor sem riasztja egyik csapat a másikat, pedig csak néhány méterre vannak egymástól. Lopakodni tehát (merthogy ilyen lehetőség is van) nincs sok értelme, kivéve, ha a program kötelezően megköveteli, ekkor a stuff kissé az Alien: Isolationra hajaz, csak kevesebb aggyal. Ilyen pusztulat hülye mesterséges intelligenciával, amivel a robotok rendelkeznek, nem is csoda, hogy az első filmben Kyle Reese arról mesél, hogy a jövőben már majdnem győztek az emberek.
A csendben osonás mellett ugyanúgy nincs értelme a gyűjtögetésnek és a craftolásnak sem, utóbbi egyébként is rémesen logikátlan, mivel úgyis találhatunk elég hasznos cuccot a pályákon – egyetlen értelmes elem a szintlépés, bár az is túlontúl egyszerű.
A történet még nem is lenne annyira rossz, de rettenetesen rövid (igen, a side missionökkel együtt is), amint igazán beindulna, és elkapná az embert a Terminátor-feeling, rögtön véget is ér, ennek következtében az amúgy érdekesnek induló karakter-kapcsolatok is összecsapottak, egyik pillanatról a másikra nyerhetjük el a mellékszereplők bizalmát (vagy épp a közös beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot – nem vicc), ami a különböző döntéseinkkel együtt a játék végén lesz majd fontos, mivel a sztorinak többféle befejezése van.
Szóval senkinek se legyenek illúziói, a Resistance vonzó és hangulatosnak tűnő külseje alatt gyenge megvalósítás, középszerű játékmenet, ezerszer látott elemek sokasága és Tiszavirág-életű szavatosság lapul. A cucc persze egyértelműen Cameron két filmjének rajongóit akarná megcélozni elsősorban, ironikus, hogy valószínűleg ők fognak a legnagyobbat csalódni. Illetve nem is a csalódás a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen csak a vak nem látta már előre, hogy ez a játék maximum a középszerűség mintapéldánya lesz, de talán még az sem biztos – a jó szó erre inkább a hiányérzet, vagy a lehangoltság.
Hiányérzet, mert az eseményeket pont akkor vágják el, amikor kezdene igazán érdekes és izgalmas lenni, lehangoltság, mert megint nem kaptuk meg azt, amire már évek óta várunk. Ezért, bár eredetileg valami olyasmit akartam írni, hogy ha vérbeli Terminátor-fanatikus vagy, aki ki van már éhezve a jövőbeli háborúra, akkor egy próbát megér a játék, de az az igazság, hogy nem merem nyugodt szívvel ajánlani ezt a stuffot senkinek sem. Sokszor taglaltam már, hogy a második rész utáni folytatások mennyire sírba tették ezt a sorozatot, ebből a szempontból a Sötét végzet volt a legeslegutolsó koporsószög. Videojáték-fronton annyiból más a helyzet, hogy már eleve selejtesen érkezett ez a teremtmény a világra.
Így a Resistance nagyjából csak annyit ért el, hogy a Terminátor-filmek után a Terminátor-játékoknak is azt mondjuk Hasta la vista, baby!

(Ezt a játékot támogatónk, a PlatinumShop budapesti üzleteiben vásárolhatod meg, vagy webshopjából meg is rendelheted.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. TCr64EU  Choose life
2019.12.04. 17:39:40
LV22
+1
Válasz 11. VictorVance üzenetére:
Nem a léc van magasan, hálivúd van túl alacsonyan.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
11. VictorVance  Szerkesztő
2019.12.04. 17:22:44
LV18
+1
Válasz 10. seeYOUsoon üzenetére:
Anno a T3 kudarca után mondogattuk, nem létezik, hogy James Cameron ennyire magasra tette a lécet. Aztán kiderült, hogy mégis.
Örülünk?
10. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.12.04. 17:21:11
LV5
Megátkozták a T univerzumot a T2 után, hihetetlen és szomorú hogy egy ilyen tökéletes film-játék téma ekkorákat hasaljon minden egyes próbálkozás után..
..loading, please wait..
9. VictorVance  Szerkesztő
2019.12.04. 16:45:07
LV18
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
A főhadiszállásnál egy fél órára abba kellett hagynom a játékot. A pityergős nosztalgia után hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire fasza lehetne ez a játék, ha tényleg profi csapat készítette volna, és rettenetesen elszomorodtam.
Örülünk?
8. CountofHell  PlayStation.Community tag
2019.12.04. 14:23:53
LV15
A Shadow Warrior újragondolása sem egy "nagy szám" de én remekül elszórakoztam vele és már PS4-en is újrakezdtem, hogy kiszedjem belőle a platinum trófeát lehet ezzel a Terminator Resistance-el is teszek egy próbát. És remélem az Ion Fury valamint a Wrath Aeon of Ruin konzolos portjai is valamikor éledezni fognak ha máskor nem akkor 2020 vége felé, csak legyen. :-)
PSN - CountofHell_HUN
7. TCr64EU  Choose life
2019.12.04. 12:46:15
LV22
Válasz 6. soliduss üzenetére:
Gondolod, hogy ha PS4-re ennyit tudtak összehozni, PS3-on megcsinálnák ugyanígy? Kizártnak tartom.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
6. soliduss  A Krónikás
2019.12.04. 11:42:11
LV25
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
... egyeznünk ki egy közép mezőnyben.
5. Onimushaman  Szerkesztő
2019.12.03. 12:20:09
LV24
+1
Válasz 3. soliduss üzenetére:
Kibaszott jó PS3 játékok voltak, ez valahol a tier lista alján lenne.

Voltak benne Terminator pillanatok, amit Vic is leírt a főhadiszállásról, de ez kevés.
señor
4. Janinja82  Mérges Sárkány
2019.12.02. 18:47:29
LV3
+1
Engem arra is rávett a Terminator név, hogy elovassak egy FPS játékról tesztet. Jó teszt az tetszett :)
3. soliduss  A Krónikás
2019.12.02. 17:13:08
LV25
Srácok... ez egy kibaszott jó ps3 játék lett volna.... csak csúszott 5 évet :(

Egy próbát szerintem teszek majd vele... mert jókat ír róla mindenki csak hát az a közepes megvalósítás ne lenne .

Mondjuk egy közepes megvalósítást jobban elnézek ha csak max 5000 Ft kell érte adnom :D
2. Greg  PlayStation.Community tag
2019.12.02. 16:15:44
LV25
Kár érte... bíztam benne de most valahogy a képekről is lejön hogy gáz a látvány. :( Mennyivel jobb lett volna egy Terminátor 2 játék ami végigköveti a filmet... talán majd egyszer egy messzi-messzi galaxisban.
LV426
1. TCr64EU  Choose life
2019.12.02. 14:39:54
LV22
Köszi Vic.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TERMINATOR: RESISTANCE
Reef Entertainment
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Gyenge
Zene / Hang:
Hangulat:
Átlagos
5/10
Pozitívum
Látszik a rajongás és a lelkesedés a fejlesztőkön…
Negatívum
…de a szakértelem már kevésbé.

MARTIN BELESZÓL
A borítókép egész jó.