PlayStation.Community

2019.11.28. 10:37 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: DaveUnchained
Értékeld a cikket!
Kissé túlérett, de még mindig finom termés.

Kíváncsian kezdtem neki a PVZ sorozat legújabb darabjának. Nagy rajongója voltam a korábbi részeknek, ám a sorozat számomra a Garden Warfare 2-vel érte el csúcspontját. Felmerült így hát bennem, hogy vajon miben és mennyit tudnak újítani az EA-nél: van-e egyáltalán értelme egy új résznek?
A Garden Warfare alcím jelölte egyébként azt a PC-s / konzolos, magasabb költségvetésű stílusváltást, amely valóban új vért pumpált az eredeti, 2009-es kultjáték jópofa alapkoncepciójába. A középpontban még ekkor is a szerethetően bugyuta zombik és növények közt zajló összecsapás állt, ám ezt a véget nem érő háborút már nem Crazy Dave kis hátsó kertjéért folytatták, hanem egy egész kis (hasonlóan elkeresztelt) szomszédság feletti uralom volt a tét.
Az első GW a klasszikus tower defense játékstílust - a Star Wars Battlefronthoz hasonló - TPS lövöldére, rajzolt világát pedig egy még mindig rajzfilmszerű, de annál kidolgozottabb, 3D-s világra cserélte. Az eredeti játék által ihletett karakterosztályok nem csak sajátos külsővel, animációkkal és alaptámadásokkal, de a korábban említett SW:BF-hez és MOBA-khoz hasonlóan 3 egyedi képességgel is bírnak. A PopCap sikeresen ültette át klasszikus karaktereit ebbe az új környezetbe és nyergelt át egy trendibb játékmenetre anélkül, hogy az stílusidegennek hatott volna.
Az említett mikro-nyitott világ már a második epizód vívmánya volt, amely az első rész 8 karakterosztályát 14-re bővítette. A Garden Warfare 2 valóban egy szerelmeslevél volt a rajongók számára, amelynek értékéből egyedül talán az EA által beleszuszakolt mikrótranzakciók vettek el egy kicsit. A GW2 elsöprő sikerének ellenére aztán egy ideig csend volt a fejlesztő PopCap háza táján, és inkább csak az aktuális játék bővítésével-javítgatásával voltak elfoglalva.
Ezért is lepett meg kissé, amikor rájöttem, hogy a számozatlan, teljesen új alcímet viselő Plants vs. Zombies: Battle for Neigherborville gyakorlatilag az előbb-utóbb törvényszerűen érkező Garden Warfare 3-nak felel meg, és nem valami kis költségvetésű ingyenes mobiljáték. Abban az esetben ugyanis jobban értettem volna az új címet, vagy a GW2-őt is jellemző hype és marketing szinte teljes hiányát. Furcsa ómen volt továbbá szerényebb ára is, amely ezúttal 14 ezer forint körül mozgott a második rész magabiztos, felsőkategóriás árfekvéséhez képest.
Szerencsére az első egy-két óra játék bebizonyította, hogy kezdeti félelmem szinte teljesen alaptalan, mert az első Garden Warfare-ben használt formula továbbra is jól működik. Ennek ellenére végig ott motoszkált bennem az érzés, hogy valami nem egészen stimmel. A Battle for Neighborville egyszerűen nem tudott olyan mélyen és tartósan berántani világába, mint a fejlesztők előző mesterműve. Nem tudnám megmondani, hogy mi hiányzik pontosan, de valahogy mostanra odalett a megszokott varázs.

A játék ezúttal is szép, igényesen kidolgozott, habár immáron elődeinél valamivel gyermetegebb, stilizáltabb karakterdizájnnal operál. A 2x3 új karakterosztály meglepően eredetire és szórakoztatóra sikeredett, többségük egész jól bevethető a hordaszerű Garden/Graveyard Ops illetve PvP módokban, ám a felszínes sztorit alkotó főküldetésekben már kevésbé bizonyultak hatékonynak. A növények oldalán kapunk egy lopakodó gombát, amely nindzsa módjára téveszti meg ellenfeleit; egy fürge, apró, jódlizó makkot, amely az előző részekből már ismerős lángoló tölggyé tud alakulni (gyakorlatilag a növények ‘’mechája’’); illetve egy tűzokádó sárkánynövényt is, amely közelharcban pörköli meg ellenfeleit. A zombik oldalát pedig egy sztereotip, nehéz fegyverzetű, '80-as évekbeli akcióhős; egy elektromos erőkkel felruházott diszkótáncos, illetve egy csészealjban ülő asztronauta erősíti, amely, ha több van belőle, pusztító űrállomássá képes összeállni. Külön érdekesség, hogy az utóbb említett két karakter a PvZ univerzum első női zombijai.
A legfurcsább változtatás számomra mégis az előző rész hubjának, apró, de mégis tartalomban gazdag, kvázi-nyitott világának feltördelése volt. Ezt a félig zombik, félig növények által uralt kertvárost egy Városháza és az ahhoz tartozó főtér választotta ketté, két oldalán pedig a háborúzó felek egymással szemben álló erődítményei foglaltak helyet. Ám ez csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen a bejárható világ egészen a tengerpartig terjedt, számos titkos átjáró, földalatti alagút szőtte át, amelyek rengeteg apró titkot és viszonylag egyszerű küldetéseket rejtettek, amelyek teljesítésével további, addig rejtett területek nyíltak meg a játékos előtt. Saját lobbinkban összesen 4 játékos tartózkodhatott és garázdálkodhatott szabadon, habár a legtöbb minijáték és gyűjtögethető tárgy ezt nem indokolta. A játékosok inkább spontán harcba kezdhettek egymással vagy társaikkal a főtéren, vagy csak azért egyesültek itt, hogy utána valamilyen többjátékos mód lobbija felé vegyék az irányt.

Ezzel szemben a Battle for Neighborville egy trendibb megközelítést választott és világát 32 fős szerverré bővítette, ezzel egy apró MMO(RPG) hangulatát idézve. Csak az a bökkenő, hogy a kellemes kis szomszédságot, egy színes, szórakoztató, de annál kisebb vidámparkra cserélte, amely a növények és élőhalottak főhadiszállásai közti völgyben terül el. A két bázist semmi más nem köti össze, így az alaphelyszín kifejezetten kicsinek, szűkösnek hat a GW2 után. Ám nem csak ebben hajaz a játék olyan klasszikusokra, mint a WoW vagy a Destiny; a játékosokkal benépesített világ emote-ok és gyorsüzenetek egész hadát hozta magával, amely számomra erőltetett és teljesen felesleges adaléknak tűnik, ugyanis a lobbin kívül ezek létezését szinte semmi más nem indokolja. Biztosan van, akinek könnyebbséget jelentenek ezek a Rocket League gyorschatet idéző szóbuborékok, talán csak én nem találtam őket olyan hasznosnak.
Ennek ellenére magukat az erődöket így is sikerült számos funkcióval és látnivalóval megtölteni. A PopCap itt nem változtatott sokat a korábbi koncepción: itt cserélgethetjük, szerkeszthetjük vagy léptethetjük elő karaktereinket, illetve átigazolhatunk a másik oldalra; apró, tutorial jellegű feladatokat teljesíthetünk; vicces, rejtett minijátékokkal üthetjük el az időt; a bejáratnál elhelyezett földgömbnél állíthatjuk be lobbink nyilvánosságát és AI populációját, illetve Rux, a gnóm kereskedő boltja is visszatér, amelyben ritka tárgyakat vásárolhatunk meg. A GW2 automatáit és különböző összeállítású matricacsomagjait egy óriási turmixgép váltotta fel, amely méltányosabb áron, ám ezúttal csupán egyetlen ajándéktárgyat hajít felénk.
Ez a jutalmazási arány elsőre kissé szerénynek tűnhet, ám a nyeremény – alternatíva híján – garantáltan valamilyen személyreszabási tárgy lesz. Ez abból is adódik, hogy most először a sorozatban (nagy bánatomra) a karakterosztályok nem rendelkeznek külön összegyűjthető és fejleszthető elementális módosulatokkal, pusztán ritkább és látványosabb öltözékeik emlékeztetnek ezekre. Leegyszerűsítették továbbá az ültethető védelmi növények és robotzombik elhelyezését is, ezek immáron nem matricacsomagból nyitható fogyóeszközök, csupán meghatározott időnként telepíthetők.
Az alternatív karakterverziók hiányáért némileg kárpótol az új fejlesztési rendszer, amelynek esetében 7 pontnyi, különböző súlyozású képességmódosítót válogathatunk össze. Ezekből egyre erősebbeket oldunk majd fel és különböző összeállításainkat is elmenthetjük.
A legfrissebb játékos trendeknek megfelelően itt sem maradhatott ki a Battle Pass, illetve annak PvZ-s megfelelője. Ennek a különböző, időszakos jutalmakat rejtő útvonalnak szerencsére ebben az esetben nincs prémium szekciója: amit látunk, azt mind a napi és karakterspecifikus kihívásokért járó kreditért vásárolhatjuk meg, így haladva tovább a fődíj felé.

Ám a főhadiszállás tartogatott még egy kellemes meglepetést, főleg az első benyomásomat figyelembe véve. Mind a zombik, mind a növények bázisán meglátogathatunk 2-2 a kampányt beindító NPC-t, akikkel alternatív helyszínekre utazhatunk, amelyek egyike éppen az általam hiányolt kertvárosi környezet. Ezek viszonylag nagy, szabadon bejárható pályarészek, amelyekben szabadon randalírozhatunk, gyűjtögethetünk vagy kötetlen sorrendben vállalhatunk a sztori-küldetéseket, mindezt egyedül vagy barátainkkal karöltve. Habár a fő történetszálnak szánt bevetések nem váltják meg a világot faék egyszerűségű történetükkel vagy technikai újszerűségükkel (minibossok, összetevők gyűjtögetése), mégis élettel töltik meg ezeket az apró nyitott világokat és co-opban lejáttszva meglepően szórakoztatóak.
A már említett legnagyobb helyszín ad otthont a legtöbb vállalható küldetésnek, és a város alatt húzódó csatornák, katakombák újabb titkot rejtenek, amely a GW2 játékosainak már ismerős lehet… annyit mondhatok, hogy a pályán szétszórt arany gnómszobrokat továbbra is érdemes lesz gyűjtögetnünk…
A többjátékos módokat magába foglaló portál nagyrészt ezúttal is ugyanazokat a módokat rejti: Team Vanquish (csapatalapú összecsapás), Turf Takeover (feladatalapú csapatos foglalás) illetve a Garden illetve Graveyard Opsnak keresztelt horda mód. Az olyan kevésbé népszerű, ám abszolút élvezhető módok pedig mint a Gnome Bomb (a lá Search and Destroy) ezúttal egy ‘’Mixed modes’’ kategóriában kaptak helyet.
A legújabb rész azért bővült egy többjátékos adalékkal, ez pedig a Battle Arena, amelyben 2 négyfős csapat méri össze erejét több körben, ahol az előző menetben választott karakterek mindig kiesnek az választékból így kényszerítve a játékost taktikája megvariálására. Kellemes csavar a megszokott recepthez képest és itt jobban megmutatkozik majd, hogy ki melyik karakterosztállyal bánik a legügyesebben.
Mindent összevetve pofás kis csomag ez, amely még így is megéri az árát, de legrosszabb esetben is az első leértékelést. A PvZ világa még mindig könnyed szórakozást nyújt, karakterei szerethetőek és kellő tartalmat találunk itt ahhoz, hogy ne érezzük átverve magunkat.
A Plants vs. Zombies remek drab, még akkor is, ha a Garden Warfare 2 hangulatát nem mindig hozza.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a PlatinumShop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Janinja82  Mérges Sárkány
2019.11.29. 08:17:44
LV3
Válasz 3. Onimushaman üzenetére:
Ha látod, hogy fent vagyunk szolsz és hívunk is be.
4. neoptolemos  Apu ökölbe szorult keze
2019.11.29. 06:07:34
LV8
Aznap megvettem kisfiamnak amint feltették a store-ba. Instant kedvence lett. Tökéletes kis lövölde a kis korosztálynak, az anyáknak meg meg lehet magyarázni hogy ez nem olyan mint a Call of Duty mondjuk, mert nem igazi a vérengzés. :D
Köszi a tesztet.
3. Onimushaman  Szerkesztő
2019.11.29. 05:41:13
LV24
Válasz 1. Janinja82 üzenetére:
Majd kéne nyomni együtt valamikor.
señor
2. martin  Főszerkesztő
2019.11.28. 15:33:37
LV27
Kicsit ez olyan fura izé.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. Janinja82  Mérges Sárkány
2019.11.28. 14:15:49
LV3
Első napos vétel volt. Fiammal rengeteget megyünk és pont a Battle Arena a kedvenc
Az új kasztok nagyon eltaláltak a variácokat nekünk nem hiányoznak. Ott meg volt a kedvenced és a többit úgymond számunkra felesleges volt
Az Ops-ok leegyszerűsítése viszont nagy érvágás, remélem fejlesztik
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
PLANTS VS. ZOMBIES: BATTLE FOR NEIGHBORVILLE
Electronic Arts
Látványosság:
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Rengeteg karakter; látogatható helyszínek; a co-op partner bármikor csatlakozhat
Negatívum
Töltelék küldetések; kisebb hub; elementális karaktervariációk hiánya