PlayStation.Community

2019.11.05. 07:49 Komment
7 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
GLOW - Gigantic Losers of Wrestling.

Ugyan ezt a felütést már tavaly eljátszottuk a PSC-n, de mint a legtöbb generációm bélinek, nekem is a péntek esti TNT-s adáshoz köthető az első pankrációs élményem – szerintem ez legalább annyira beleivódott a korosztályom agyába, mint amikor leállították a Kacsameséket. Gyereknek lenni pedig de jó volt: elhittem, hogy az egész pankrátorosdi nem egy marha nagy megrendezett színház, hanem ölre menő csata. Visszagondolva sem von le sokat a dolog szépségéből a forgatókönyv szerint determinált adok-kapok, ahogy egy jó sorozatnál se zavar, hogy instrukciók mentén haladva zakatol a történet.
Mindenesetre a dráma, ami körbelengi a pankráció világát, felér a leghárdkórabb Barátok közt epizóddal (Magdi anyus ne menj le a lépcsőn!); nagybetűs júeszéj életérzés. Azt sem lehet mondani, hogy ne lenne relevanciája a pankrációnak, hiszen ihletett Mickey Rourke-os drámával kezdve az imádnivaló Alison Brie nevével fémjelzett dramedyn át John Oliver epizódig bezárólag mindent (utóbbi különösen tükrözi a júeszéj feelinget, ahogy bemutatja a harmincas-negyvenes éveiben tragikus halállal eltávozott izomembereket, hisz lesérülni, pihenni nem lehet, a show megy tovább).
Egymással (és főleg a nézők uzsonnapénzéért) vetélkedő szervezetek, egyre technikásabb és látványosabb mozdulatok, túltolt szócsaták, éveket átölelő rivalizálások: igazi guilty pleasure. Valami ilyesmit vártam volna a WWE 2K20-tól is (ha nem olvastam volna már akkor, hogy a Sony pénzvisszatérítéssel próbálja csillapítani a játék miatt dühöngő publikumot…). Hisz nem kell ahhoz rajongónak lenni, hogy egy jó játékmenettel, a giccses és a szar, de jó határmezsgyéjén balanszírozó show elemekkel, dagadó izommal, valamint a női versenyzőknek köszönhetően kibuggyanni készülő csöccsel egy mindenki számára élvezhető látványos button masher szolgáltassa a feel good rezgéseket. Akik pedig jobban benne vannak a témában és ezt élik, azoknak ott van a fanservice, az ikonikus mozdulatok, bevonulások, beszólások és csillogó-villogó hacukák. Egy ideálisabb világban biztos így lett volna, főleg a tavalyi szórakoztató újításokkal kokettáló rész fényében. Ami építkezést és fejlődést tavaly a széria elkezdett, idén szembe széllel f@szt lóbálva sikeresen arcon is pissantja magát ugyanazzal a lendülettel.
Az elbaltázott (oppárdon, újragondolt és finomított) játékmenetnek, a teljes amatőrizmusra utaló technikai hibáknak és anomáliáknak köszönhetően egy roppant kínos mellényúlásnak lehettem tanúja és szenvedő áldozata – az egyik töltőképernyőn a háttérben a felirat büszkén hirdette, hogy nem kínzás, ha nem fizetsz érte. Hát, utólag visszagondolva én nem fizettem a játékért, a tesztelés során átélt kín viszont még most is mardossa lelkemet. Kezdjük az elején...

...illetve kezdtem volna, de a büdös életért nem találtam egy használható tutorialt. Ami kezdőknek azért jó, mert a több tucat kontextuális mozdulatkombinációt begyakorolni csak élesbe tudják, a sorozat veteránjainak pedig azért lesz mókás, mert a tavalyi részhez képest átszabták az irányítást. Szóval lehet – halál bonyolult és körülményes – menükön átverekedve statikus (na jó, van hozzá egy pár másodperces animáció) mozdulatlistából fotomemorizálni, hogy melyik szögből mit kell nyomni, hogy a leglátványosabban verjük pofán a többi forrónacis hegyomlást. Semmi gond, nem gondolkozni jöttem, legalább látványos lesz ez az agyatlanság.
Egy PS3-as éra elején talán. Ennyire igénytelen grafikához rég volt szerencsém: kellemestlen időutazás tizenévekkel ezelőttre. A látványvilág nosztalgia hullámvasútra invitál, de arra a fajtára, amire nem akarsz felülni. Amikor megtetted, az utat végigokádod, hogy leszállva tovább folytassad a sugárban hányást. Gagyi karaktermodellek és fázisokat kihagyó, robotokat idéző természetellenes mozdulatsorok, melyeket rátesz egy lapáttal a fura kollíziós modell, ami a 6-7 évvel ezelőtti FIFA-k túldramatizált ütközéseit idézte fel bennem. A biztos találatnak hitt ütések, vetődések gyakran mennek mellé, míg méteres lepkézéseket kőkemény kontaktként regisztrál a program. Jól hangzik? Hát még ha tudnád, mennyi bogár rágcsálja szét az amúgy sem túl acélos felhasználói élményt.
Vannak „megszokott” bugok, gondolok itt a tárgyakba belogó testrészekre (vagy testrészekbe belelógó tárgyakba?), a karaktermodellek arcán áthatoló, a gravitáció szabályait elutasító. Az AI sem teljesít jobban, hajlamos a kötélbe vagy más akadályokba beakadva hosszú másodpercekig egy helyben holdjárni, illetve a különböző gyepálást elősegítő környezeti okosságok is képesek furcsa anomáliokat produkálni a ringbe becipelve. Többszereplős mérkőzéseken a targetelés is pocsék, mire átváltasz az egyik ellenfélről a másikra, már ötször pofánkentek tenyérrel. Az ajakszinkronizálás is csúszik, mintha valami amatőr hasbeszélő rángatná a bábu száját az elhangzott szövegtől független vehemenciával. Tovább színesítik a répa darabkás-hányásos palettát az összeomlások és random kilépések (főleg avatarunk öltöztetésénél jelentkeznek), melyekre a megjelenés utáni bő egy héttel sem érkezett patch (állítólag készül a javítás, ami az idegesítő ízeltlábúakat hivatott potrohon permetezni, de a WWE 2K20-t ez sem fogja megmenteni).

Játékmódok terén a tavalyi karriermód idei megfelelője ezúttal 18 fejezeten keresztül mutatja be Red és Tre visszaemlékezését, ahogyan idealista kis csírákból a pankráció hírességeinek csarnokába lépve foglalják el olajozott testükkel a tesztoszteron-pantheonban őket megillető helyüket. A történet próbál a pankrációra jellemző túlzott poénokkal és elcsépelt közhelyekkel szórakoztatni, pár tényleg nem várt viccet leszámítva azonban fájdalmasan fárasztó és érdektelen a két jó barát drámája.
Mivel a karrierben magunk által létrehozott bunyósokkal haladunk, egy rettenetesen furcsa fejlődési fán fejleszthetünk, ahol a speciális képességeket leszámítva gyakorlatilag nem tudjuk, milyen lehetőségeket nyitunk meg. Valamelyik ág irányába elindulva kell szerencsésnek lennünk, hogy pl. egy alapvetően a légi harcban és gyorsaságban jeleskedő luchador típusú bunyósnak ne az izomagyakra jellemző tulajdonságait erősítsük. A képességek mellett munkaruhánkat, bevonulásainkat, mozdulatainkat, győzelmi mámorunkat, tényleg, minden fisz-faszt személyre szabhatunk. Már amennyiben az idióta játékbeli valutával szerencsésen húzunk bele az RNG által sújtotta kártyapaklikba (hála a jó égnek mikrotranzakciók nincsenek, a pénznemet – amivel fukarul bánik a játék – in-game nyitjuk meg). A story-meccsek között lehetőségünk van podcasteket hallgatni (sajnos azt nem tehetjük meg, hogy ezeket mondjuk a menükben kotorászás közben hallgatjuk), a történetet színesítő üzeneteket olvasni telefonunkon, viszont gyakorlatilag bármit csinálsz, töltési képernyő lesz a jutalmad. Fejlesztenél? Ok, ha végeztél tizenmásodperces töltőképernyő vár rád. Módosítanád aktív képességeid? Király, de készülj fel egy kis tücsökciripelésre. Igazi kártyafüggőként vennél egy rakat paklit, hogy kedved szerint változtassad avatarod kinézetét? Persze, ha időd engedi…

Ami még jópofa lehetne, az a női pankráció ikonikus, Bayley, Becky Lynch, Charlotte Flair és Sasha Banks nevével fémjelzett időszakára, illetve a négy hölgy legemlékezetesebb meccseire fókuszál. Mivel azonban itt meghatározott forgatókönyv szerint haladsz a meccsek folyamán, nem kapsz szabad kezet a gyepálásban, folyamatosan valamilyen specifikus mozdulatot vagy mozdulatsort vár el tőled a program. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy-egy cél teljesítése előtt játék megállít csekkolandó, melyik gombkombinációval hívható elő az az egy mozdulat a több százból. Ráadásul ha menet közben sikertelenségbe fulladna kapálózásod, lehet kezdeni elölről a gyakran 20-30 perces meccseket és annak se értettem a logikáját, hogy bizonyos átvezetőket át lehet ugrani, míg másoknál muszáj volt negyedjére is végignéznem a túltolt meccs előtti haknizást. Hogy mennyire töredezett így az élmény, azt gondolom nem kell tovább fejtegetnem, de legalább igényes, a filmkalózkodás hőskorát felidéző kb. 640x480-as felbontású videóbetétek pusztítják tovább az illúziót, mintha VHS kazikról digitalizálták volna a korhű felvételeket bármilyen utómunka nélkül – jó látni az ilyet egy 50” feletti TV-n 2019-ben. Ámokfutásunkat hol viccesnek szánt enervált stílusban, hol ugyanazokat, vagy a képernyőn látottakkal nem egyező frázisokat ropogtató kommentátorok tesznek még konfúzabbá.
Egyedül az OST volt az, ami picit hangulatba hozott, Glenn Danziget pl. nem lehet nem szeretni. Egy-két furcsa választást leszámítva a soundtrack jó lett, ennek kapcsán eszembe is jutott, hogy Celebrity Deathmatch style megnéztem volna egy Matt Bellamy vs. szétherkázott Nikki Sixx, vagy Post Malone Danzig elleni gyepáldát, de ez már csak az én agymenésem.
Mivel Martin megesketett, hogy szenvedéseim nem érhetnek véget az alapjáték lehordásával és sajnos az első DLC már megérkezett a WWE2K20-hoz, eleget teszek ígéretemnek: a Bump in the Night a halloweeni tökös-zombis tematikát követi. Újabb izgalmas feladatok, az egyikben pl. Daniel Bryannal kell megelőzni egyre nehezebb bunyókkal, hogy a lápiszörny megszállja lelkét (ugh). Két új helyszínt is tartalmaz - a szerintem túlárazott - kiegészítő, illetve egy rakás új cuccot és mozdulatot, szóval még többet ugyanabból az élvezhetetlen játékból, amitől mindenkit óvva intek.

A WWE 2K20 méltatlanul nyúl a nemes alapanyához, hiszen (Jack Whitehall apjához intézett szavainak szabad fordításában) semmi homoerotikus nincs abban, amikor két beolajozott férfi kis gatyóban hajigálja egymást fetrengve, majd testével földhöz szorítva egymást. Viszont a készítők vuzik mind, hogy ezzel a ronda, buta és félkész termékkel képesek voltak kijönni 2019 évvel Krisztus után – komolyan mondom, Krisztus korában jobb pankrációs videojátékokat csináltak, mint ez.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.11.08. 11:53:04
LV17
Válasz 6. HTB üzenetére:
:))
psn/sen id: pcpmate
6. HTB  Szerkesztő
2019.11.05. 18:30:55
LV6
Válasz 5. martin üzenetére:
új need for speedből van
Just another freak in the freak kingdom
5. martin  Főszerkesztő
2019.11.05. 10:56:09
LV27
Az utolsó autós kép meglepően epic.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.11.05. 10:46:47
LV17
Nem tesztelték le kiadás előtt?! Tesztereket ki is picsáztam volna mindegyszálig...
psn/sen id: pcpmate
3. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.11.05. 10:45:20
LV17
Láttam róla faxa gémpléjt, hulladék lett. :) És az itteni teszt is ezt igazolja.
psn/sen id: pcpmate
2. MrZ  La Peste Noire
2019.11.05. 10:16:23
LV12
A pankráció nem igazi. Csak cirkusz. Lololololololol.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1. HTB  Szerkesztő
2019.11.05. 09:12:40
LV6
annyi kiegészítés, hogy menetközben megérkezett a patch ami javít pár (de nem az összes..) technikai hibát, azzal együtt simán van már egy halovány 3,5 - 4 pont is.
Just another freak in the freak kingdom
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WWE 2K20
2K Sports
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Gyenge
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Gyenge
3/10
Pozitívum
A sok mozdulat és a zene (ha már muszáj ide valamit írni)...
Negatívum
Van bőven...

MARTIN BELESZÓL
Meglepő a játék alacsony technikai minősége annak tükrében, hogy milyen, már-már zavaróan aktív és tolakodó PR-kampánnyal támogatta a kiadó a megjelenést. Az jutott eszembe, hogy ez a game kb. olyan "magas" szinten áll, mint azok, akik ezt a fajta pankrációt szeretik - akiket felizgat egy nagy lyukú neccharisnyára húzott rojtos picsashort.