PlayStation.Community

2019.11.02. 19:24 Cool-Túra
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Sötét felemelkedés.

Emlékszem, nagyjából úgy tíz évvel ezelőtt a kezembe került egy James Luceno által írt Star Wars regény, amely az egész frencsájz vitathatatlanul legismertebb és legnépszerűbb szereplőjének, azaz Darth Vadernek a kezdeti pályafutását mesélte el. Sőt, ennél sokkal, de sokkal többet is tett: olyan terepre merészkedett, ahol korábban író még nem nagyon járt.
A Sötét Nagyúr című szerzemény kronológiailag nem sokkal az előzménytrilógia befejezése után vette fel a fonalat, és lényegében arról a rögös útról adott némi látleletet, amely során a bukott Jediből, Anakin Skywalkerből teljes egészében a velejéig gonosz és könyörtelen Darth Vader vált. Mi több, Luceno nem csak a felszínt kapargatta, hanem konkrétan minden addiginál mélyebbre ásott annak az egykori Kiválasztottnak a lelkében és gondolataiban, akit még nagyban kísértenek nem olyan rég elkövetett bűnei, és aki még bizonytalan önmagában, talán kicsit vívódik is, ugyanakkor már tudatosult benne, hogy számára immáron nem létezik visszaút.
Mert gondolom azt senkinek sem kell különösebben fejtegetni, hogy Vader nem lett rögtön az a Vader, akit az eredeti trilógiában megismerhettünk, számtalan legendás cselekedet, sorsfordító tett, kíméletlen döntés, rengeteg küzdelem és számtalan gyilkosság vezetett a negyedik epizód rideg, félelmetes, rettegést és tiszteletet sugárzó Vaderéig – és bár Luceno nem kifejezetten erre az útra összpontosított, zseniálisan bemutatta A Sithek bosszúja utáni Sötét Nagyúr elkeserítő és tragikus sorsát.
Ráadásul az író nem csupán Vader szellemi és lelki küzdelmét állította középpontba, de fizikailag is elég részletesen prezentálta, hogy mivel is járt mindaz, amit a sors Anakin Skywalkertől követelt, miután átállt a Sötét Oldalra. Talán a komplett szórakoztató irodalom egyik legszívszorítóbb és legszomorúbb fejezetei azok, amelyekben az emberi roncs Vader, akinek az orvostudomány szabályai szerint már nem lenne szabad élnie, szembesül eltorzult testével, erősen korlátozott fizikai képességeivel és a súlyos sérüléseivel, illetve magával a létfenntartást biztosító páncéljának viselésével járó mérhetetlen kínnal és fájdalommal – kétlem, hogy van olyan Star Wars-rajongó, akinek az említett sorok ne égtek volna bele agyának minden egyes szegletébe.
Bár az évek során rengeteg minőségi Star Wars-könyv született, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Luceno írása messze kiemelkedik közülük, sőt, véleményem szerint (a szinte már felesleges időhúzásnak minősülő jedis szálat leszámítva) minden idők egyik legjobb regénye is egyben.

Persze a mű azóta már kikerült a hivatalos kánonból, a Marvel pedig (akikhez visszakerültek a Star Wars képregényes jogai) nem átallott kihasználni a lehetőséget, és végül indítottak egy 25 részes maxi-sorozatot, amely szintén az előbb említett időszakot meséli el. A Sith Sötét Nagyura címen emlegetett képregény széria létjogosultsága már csak azért is gyenge lábakon áll, merthogy ebben a témában annyi különböző érdemi szerzemény született (Luceno könyvén kívül is), hogy ezek után tényleg nehéz már újat mondani erről a korszakról.
Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy van-e még elég bőr ezen a rókán, és úgy összességében érdemes-e bolygatni ezt a vitathatatlanul kiaknázott témakört. Nos, a Marvel szerint lehet: a széria nagyjából ugyanúgy indít, mint a Luceno-regény, és ezen kívül bizonyos alapmotívumokat is átvesz belőle.
A harmadik epizód után járunk nem sokkal: a Köztársaságnak vége, a Jedi Rendet kiirtották, Palpatine hatalomra jutott, és megalakult a Galaktikus Birodalom. Az egész galaxisra sötét árnyék vetül, azonban nem csupán a bolygók százain éldegélő népek szembesülnek a változással: az újdonsült Császár tanítványa és jobbkeze, Darth Vader is próbálja feldolgozni, ami történt vele. Bizonytalan önmagában, nem tudja, hogy ki is ő valójában, nem tud szabadulni borzalmas és szörnyű tetteinek emlékétől, és a Sötét Oldal béklyóitól.
Hamarosan azonban össze kell szednie magát, mivel vészesen közelednek a számadás és a bizonyítás napjai: mestere veszélyes küldetésre küldi, életben maradt, rejtőzködő Jediket kell levadásznia, felkeléseket kell levernie, tiszteket rendreutasítania, emellett el kell engednie a múltat, és minden mást, ami még Anakin Skywalkerhez köti. Bár a karakterábrázolás már a képregényes formátum miatt sem lehet annyira részletes és melyre szántó, mint egy-egy jól megírt könyvben, ennek ellenére nagyjából hitelesen és érdekesen sikerült átadni, hogy milyen is lehetett a címszereplő lelkiállapota ez időtájt.

És minden rémes és erkölcstelen tette ellenére szomorú sorsa és önnön tragédiája még mindig képes sajnálatot és szánalmat ébreszteni az olvasóban – meg kell hagyni, az érzelmes pillanatokból hiába van kevés, szinte már lemásznak a rajzolt lapokról.
Vader figurájának egyik legnagyszerűbb trükkje, hogy jellemét nem csupán a lelkizős és hétköznapi életbölcsességekkel, nagymonológokkal teli jeleneteken keresztül lehet prezentálni, sőt, az ő esetében ez csak bizonyos mértékig tud működni (példának okáért A jedi visszatérben Lucaséknak prímán sikerült ezt bemutatni), a klasszikus értelemben vett Vader karakterét mindig a harag, a düh, a pusztításvágy és egyéb negatív érzelmek/gondolatok határozták meg igazán. És azokkal nincs probléma, Charles Soule remekül megoldja a feladatot: az Uralkodótól ajándékba kapott Inkvizítorokat (az új Star Wars-kánon egyik legérdekesebb szériatartozékait), akik között legtöbben Jedik voltak még a tisztogatások előtt, Vader kemény kiképzésben részesíti. Egy végzetes, de akár egy apró hiba miatt is szemüket, kezüket vagy egész karjukat veszi a fénykardjával – nem is kifejezetten azért, hogy tapasztalt harcosokat neveljen, inkább mert így lehetősége nyílik rá, hogy dühét kitöltse valakin.
Hiszen a Sötét Nagyúr alapvetően hiú és egoista, teljesen biztos benne, hogy egyedül is megoldaná a rá kiszabott feladatot, azonban mestere máshogy gondolja: Palpatine fokozatosan vezeti be tanítványát a Sötét Oldal filozófiájába és rejtelmeibe, a maga kétszínű módján. Első látásra jóindulatú bölcs öregembernek tűnik, de az álarc mögött ott bujkál a velejéig gonosz manipulátor, aki elsősorban eszközként tekint Vaderre.
Miközben Vaderben szép lassan tudatosul, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy azt eltervezte: a Jediket elárulta, társai nagy részét megölték, Anakin Skywalker talán örökre eltűnt, teste szétroncsolódott, szerelme meghalt, és soha nem jön már vissza. Aztán a szomorú végső felismerés, hogy a Sötét Oldal delejes csábításának elfogadása, az árulás és a Jedi-növendékek megölése, azaz hogy minden tett, minden elkeseredett törekvés, minden egyes áldozathozatal, minden hiába volt.
Soule remekül illeszti bele a történetet a Star Wars legendáriumába, és kapcsolja össze azt az előzménytrilógiával, a Klónok háborúja és a Lázadók című animációs tévésorozatokkal és a Zsivány Egyes mozifilmmel. A jól ismert, sokat látott és népszerű karaktereket - mint Tarkin kormányzó vagy Ackbar admirális - hitelesen integrálták bele az eseményekbe, pont úgy viselkednek, ahogyan azt már megszokhattuk tőlük. Igazából, amiért ténylegesen szó érheti a ház elejét, azok az ingadozó színvonalú rajzok. Giuseppe Camuncoli viszonylag kevésbé ismert művész, talán nem véletlenül: emberalakjai inkább rajzfilmszerűséget és időnként karikatúraszerű feelinget árasztanak magukból.
Különösebb baj nincs velük, sőt, a fő Star Wars-képregénysorozat fotorealisztikus beütésű, enyhén groteszk paneljeivel összehasonlítva mindenképp nyerő helyzetben vannak Camuncoli képei, ugyanakkor Vader ábrázolása nem mindig sikerült kifogástalanra. Nemhiába, a karakter kinézetének és páncéljának annyira jellegzetes vonásai vannak, hogy azokat kifejezetten nehéz arányosan eltalálni, és olyan tökéletesen visszaadni, ahogy azt a filmekben láthattuk.

A Sith Sötét Nagyura egyáltalán nem minden idők legjobb Star Wars-képregénye, még csak nem is az utóbbi idők legjobbja, klasszikus sem lesz belőle soha – viszont egy szórakoztató olvasmány, amely remekül simul bele a népszerű univerzumba. Ugyanakkor voltaképp nem tesz hozzá sokat, és tekintve, hogy néhány korábbi, most már sajnos legendának minősülő alkotás mutatta már be Darth Vader kezdeti éveit, a Galaktikus Birodalom szárnyainak bontogatásával együtt (ráadásul nem egy jobban), ezek után azért ez nem akkora kunszt.
Na persze ezzel a képregénnyel is le lehet lenni, képes kellemes és élvezetes pillanatokat szerezni. De ha igazán zseniális és maradandó művekre szomjazunk, akkor máshol keresgéljünk.
Olvasói vélemények
CALL OF DUTY: MODERN WARFARE (PS4)
2019.11.11. 11:11 Játékteszt
36 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Modern hadviselések koronázatlan királya.
Yooka-Laylee and the Impossible Lair
2019.11.09. 13:29 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Aztán nehogy beletörjön a fullánkod a nagy hancúrozás közepette.
JURASSIC WORLD EVOLUTION (PLAYSTATION 4)
2019.11.07. 12:51 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Őskövület.
Monster Jam: Steel Titans (PS4, PSN)
2019.11.07. 09:36 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: MrZ
Papírszörnyek.
Mozi - Terminátor: Sötét végzet
2019.11.05. 20:55 Cool-Túra
23 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Megrohadt (élő) szövet, elrozsdásodott fémváz.
WWE 2K20 (PS4)
2019.11.05. 07:49 Komment
7 hozzászólás
Szerző: HTB
GLOW - Gigantic Losers of Wrestling.
Erica (PS4, PSN)
2019.11.03. 15:22 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Avagy így játsszunk közösen filmet - magyar felirattal.
Képregény - A Sith Sötét Nagyura
2019.11.02. 19:24 Cool-Túra
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Sötét felemelkedés.
DEATH STRANDING (PLAYSTATION 4)
2019.11.01. 08:01 Játékteszt
151 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Az út a cél.
Az igazi horror #2
2019.10.31. 22:25 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: Sanada
Játékokat megihlető hátborzongató valós helyek és események. - II. rész