PlayStation.Community

2019.10.31. 22:25 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Játékokat megihlető hátborzongató valós helyek és események. - II. rész

3. Ahol a hasfelmetsző szelleme kísért - Whitechapel, London, Anglia

A londoni East Enden található Whitechapel negyed (aminek neve nem összekeverendő az ugyanezen a néven futó amerikai deathcore együttessel) már az előtt is igen kétes hírnévnek örvendett, hogy 1888 borzasztó őszén a sajtó által találóan csak Hasfelmetsző Jacknek elnevezett tébolyodott sorozatgyilkos bele nem kezdett hátborzongató tevékenységébe, ami aztán olyan szinten sokkolta az akkori közvéleményt, hogy a gyilkos kiléte mind a mai napig izgatja az emberek fantáziáját.
Pedig olyan ártatlanul indult minden! A legalább a XIV. század óta létező városrész egy itt található kedves kis kápolnáról kapta nevét (Whitechapel = Fehér kápolna), és a dolgok még egészen jól is mentek pár évszázadon keresztül, mígnem aztán a XVII. századtól jött a lejtmenet. Kezdetben csak a városfalakon belül kevésbé megtűrt munkaágazatok (mészárszékek, kocsmák, olyan bűzős hivatások, mint a cserzés) tették át ide székhelyüket, majd őket követte a tömegesen vidékről ide költöző, korábban leginkább csak mezőgazdasági tevékenységet űző, mély szegénységben tengődő emberek egész sora. Mire eljutunk a XIX. századi viktoriánus korszakába (amire most elsősorban fókuszálni fogunk) a negyed már akkora lebúj, hogy egy 1888-as októberi adat szerint 62 bordélyház üzemel itt, ami hozzávetőlegesen körülbelül 1200 prostituáltat alkalmaz. Mindennaposak a rablások, gyilkosságok, így aztán amikor ebben a fentebb többször említett 1888-as őszi időszakban elkezdődnek a hasfelmetsző gyilkosságok, kezdetben még senki nem kapja fel túlságosan a fejét. A gyilkosságok, amikről azt hiszem fölösleges lenne bővebben itt értekeznem: mivel annyira sokat foglalkoztatott téma mind a mai napig, hogy ha netán valaki nem is hallott ideáig sokat erről, az is bőven talál most már az esetről magyar nyelven is elég részletes leírásokat számtalan helyen.
Csak pár mondatban azért összefoglalva: a Hasfelmetsző Jack néven futó, máig ismeretlen személyazonosságú sorozatgyilkos 1888-ban, a körülbelül augusztus végétől november elejéig tartó időszakban legalább 5 helyi prostituálttal végzett az éj leple alatt. Tettei nem is maga a gyilkosságok mikéntje miatt váltak hírhedtté (legtöbbször "csak" elvágta az áldozatok torkát), hanem amiatt, amit utána művelt a szerencsétlen áldozatok testével. Gyomorforgató mivolta miatt nem mennék bele túlságosan a részletekbe, a lényeg, hogy a holttestekből olyan precíz pontossággal távolított el bizonyos belső szerveket, hogy sokan azt feltételezik, Jack orvosi ismeretekkel rendelkező tanult ember lehetett, de legalábbis egy a szakmáját igen magas szinten művelő hentes. Másképp nincs rá magyarázat, hogyan tett szert ilyen alapos anatómiai ismeretekre. Jacket végül soha nem sikerült elkapni, a gyilkosságok pedig amilyen gyorsan jöttek, olyan hirtelen szakadtak félbe
Mind a mai napig viták folynak az elkövető személyéről, és tulajdonképpen még arról is, hogy pontosan hány áldozat életének kioltása tulajdonítható neki (a témát kutatók nagy többsége ötöt ír minden kétséget kizáróan az ő számlájára). Időről-időre aztán mindig van valaki, aki a nyilvánosság elé áll azzal, hogy ő tudja a tutit és kinyomozta ki volt Jack valójában - ám ne legyenek kétségeink, 100%-os bizonyossággal jó eséllyel soha, semmikor nem fog ez kiderülni. A téma rajongóit valószínűleg ez nem is különösebben aggasztja - hiszen ennek a témának a fő vonzereje elsősorban az azt körülvevő rejtély és titokzatosságban rejlik, a kérdések ezreiben, amikre bár jó eséllyel soha nem lesz válasz, ellenben jókat lehet róla vitázni.
A téma annak népszerűsége okán láthatóan soha nem fog kimenni a divatból, amit a rengeteg ebben a korszakban és ezen a helyen játszódó játék, film és könyv, illetve képregény is bizonyít. Utóbbiakból különösen ajánlom a From Hell (A pokolból) képregényt és annak filmes adaptációját. Bár sok helyen elrugaszkodnak a valós tényektől és mennek inkább át a puszta fikció irányába (kiderül például belőlük Jack személyazonossága is), ám hangulatukkal remek korképet képesek festeni. Ha pedig játékok, akkor lássunk csak egy pár példát:
(Vérfarkasokra vadászunk itt az Order 1886-ban (2015, PS4)
(Vámpírok tanyája a Vampyrban ((2018, PS4)
(A világ leghíresebb nyomozójaként kutatunk Whitechapelben Jack után a Sherlock Holmes Versus Jack the Ripper játékban... (2009, PC)
(....ahogy tesszük azt egy asszaszinként az Assisin's Creed Syndicate-ben is... (1015, PS4)
(....és akkor ebből a buliból Sir Daniel sem maradhatott ki, mikor a viktoriánus Londonban járt (2000, PS1)

Ha még ezen médiumoknál is közelebb akarjuk érezni a bőrünkön borzongást - vagy mondhatnám úgy is, személyesebbé kívánjuk azt tenni - nosza, nincs is más dolgunk, kerekedjünk fel, és irány Whitechapel, valamint az egykori gyilkosságok helyszíne! Ehhez egyébiránt még segítség is kapunk Londonban, ugyanis a Tower Bridge a Tower melletti hídfőjénél minden egyes nap több időpontban is indul Hasfelmetsző Jackes körtúra! Ha az adott időpontra elég érdeklődő gyűlik össze (olyan minimum 8-10 fő) a helyi kísérőnél, aki a szórólapokon meghirdetett helyen várakozik, akkor kezdetét veheti az ő idegenvezetésével a túra. Ebben a körülbelül 45 perces túra során elkísérnek majd minden fontosabb állomásra Whitechapelben, ami csak a gyilkosságokhoz köthető, miközben a helyi idegenvezető folyamatosan karattyol érdekesebbnél érdekesebb dolgokról (aminek megértéséhez mondjuk jó angol nyelvtudás és a brit akcentus kihallása sem árt). Az út végeztével pedig becsületkassza alapon mindenki adhat neki annyit amennyit jónak gondol.
Talán mondanom sem kell, számomra nem volt kérdés benevezek-e egy ilyesmibe amikor Londonban jártam. Számomra nem is pusztán azoknak a helyeknek volt a megtekintése érdekes, amikről korábban már oly sokat olvastam (bár mondjuk sok ezek közül ma már nem is tekinthető meg eredeti állapotában - ahol valaha sikátor volt, most ott parkoló áll; ahol egykor viskó volt, ott most garázs, stb.), hanem inkább az, hogy Whitechapelbe menni ezt a pár változtatást leszámítva olyan érzés, mint egy időutazás. Itt aztán még bőven szemügyre vehetőek a viktoriánus éra olyan építészeti csodái, mint mondjuk a vörös téglás, vakolatlan házak (remélem átjön a szarkazmus), vagy ott van például a Ten Bells kocsma, ahol a legenda szerint a hasfelmetsző két áldozata is utolsó felesét húzta le pár órával szörnyű haláluk előtt (a külső és belső kialakítása a pubnak szinte mit sem változott 1888 óta, ami persze nem véletlen).
Aztán visszatérve a hasfelmetsző jackes körútra, és annak kísérő szövegére: megtudhattam a séta során többek között, hogy a gyilkosságokat kísérő tömeghisztéria tetőpontján többen már úgy vélték a helyiek közül, hogy ilyen bestiális tettekre ember nem, csupán egy londoni állatkertből szökött majom lehet képes (reális elképzelés, valóban); hogy a helyi lakók közül többen is hallani vélik az egykori áldozatok sikolyait haláluk időpontja tájékán a sikátorok felől (ez ilyen jellegű helyeknél szinte magától értetődő), és hogy a büntettek elkövetésébe anno belekeverték még a szabadkőműveseket is (ennél a pontnál azonban én már ledobtam a láncot, főleg, amikor az idegenvezető pasas hirtelen előrántott egy egydollároson a farzsebéből, majd az azon látható piramis tején található szem illuminati eredetéről kezdett el magyarázni). Utóbbi amúgy lehet nem is hülyeség, abban az időben szép számmal voltak szabadkőműves páholyok a városban, amiket szintén rengeteg rejtély övezett (lásd a fentebb említett From Hell történetét pld.), és aki játszott mondjuk a Tomb Raider harmadik részével, az azt is tudja, hogy ezek a páholyok olyan, a Whitechapelnél nem kevésbé félelmetes helyeken voltak eldugva, mint London lezárt és elhagyatott Aldwych aluljárója. Igen, merthogy a brit fővárosban van ilyen is, egy totál elhagyatott, 92 óta be nem fejezett metrószakasz... a láthatóságáról nem tudok nyilatkozni, de ide talán már én sem mennék le egyedül. Esetleg csak virtuálisan, ahogy Lara mellett tette azt, vagy Michael Leroy, azaz a Shadowman a '99-es klasszikus PS1 játékban, ahol is Hasfelmetsző Jack túlvilágról visszatért formáját üldözte. Brrr. Ízlések és pofonok.
(Lara az Aldwych-i aluljáróban szabadkőművesekre vadászva a Tomb Raider 3-ban (1998, PS1)
(Míg Shadowman ugyanitt Hasfelmetszőt keresi (1999, PS1)

4. A Limbóban szenvedő lelkek gyülekezőhelye - Purgatórium templom, Róma, Olaszország

Amikor egy olyan témáról esik szó, mint jelen esetben is (félelmetes természetfeletti jelenségekről), vagyis olyanról, ami legalább akár csak egy kicsit is érintőlegesen kapcsolódik a túlvilág erőihez és a keresztény kultúrkörhöz/hiedelemvilághoz, nos, ott talán keresve sem találunk jobb helyet ilyen esetek kutatáshoz, mint Róma. Mert hát mire asszociál az egyszerű halandó, túlvilági vonatkozásban legalábbis, ha az örök városról hall? Vatikán, ördögűzések, titkos társaságok, szent ereklyék, menny és pokol szüntelen harca a mindennapi élet hátterében - nagyjából ilyenek jutnak elsőként eszünkbe, ugye?
Na, én most bővítem a sort azzal, hogy beszámolok egy olyan alig ismert (és látogatott) templomról egyenesen az olasz főváros szívéből, ami nem csak, hogy a tisztítótűzben senyvedő lelkek megváltásának céljából lett emelve, de mindemellett még a világ minden tájáról begyűjtött, a purgatórium létezését igazoló tárgyi bizonyítékok kisebb múzeumaként is szolgál (sőt, néha még maguk a limbóban raboskodó lelkek is ide látogatnak, különböző jeleket hagyva maguk után). Előre szólok, mint az az eddig leírtakból is talán kitűnik, a hely igen erősen a keresztény hitvilágra épít, és illetik úgy is kezelni. Ezt csak azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert senkit nem kívánok meggyőzni ennek a helynek a hitelességéről vagy hiteltelenségéről meggyőzni - hogy nekem mi az elképzelésem a túlvilág misztériumairól az most nem is érdekes, én most csupán beszámolok valamiről aminek a témája érdekes, és pont illek ebbe a halloweeni felsorolásba. Mert meglátogatni, na az, igencsak félelmetes élmény volt!
(A templom kívülről)
(...és belülről)

No, de visszatérve magára a templomra (mely teljes elnevezésében a hangzatos a Purgatórium Szent Lelkeinek Temploma címet viseli), tömény túlvilági esszenciája ellenére még csak nem is a Vatikán része, bár attól nincs is különösebben messze. A viszonylag forgalmas helyen található (a Tevere partján, egész pontosan) építmény külső-belső kialakításában már-már annyira gótikus (mondjuk mi más is lehetne, egy ilyen helynél?), hogy elég csak ránézni, hogy az egyszeri játékosnak rögtön a Bloodborne nevezetű örök klasszikusai katedrálisai jussanak eszébe. (Sőt, belül még egy, a főhajó bal oldalsó részén egy "halálszerű csuklyás alak egy hullát fog a kezében" típusú szobor is található.)
De itt nem is a főhajó főként az érdekes, hanem az annak oldalsó részében kialakított kisebb múzeum, ahol a már említett tárgyi bizonyítékok egész sora található, mind a purgatórium létezését igazolandó. Oké, ez talán így elég ködösen hangzik, szóval egy kissé részletesebb magyarázás ezúttal sem árt: a limbo (ami itt nem keverendő össze Fenyő Miki slágerével - attól is lehet szenvedi ugyan, de itt most egy másvilági helyről van szó), vagy más néven purgatórium a keresztény hitvilágban egy olyan köztes állapot/hely a fizikai halál és a mennyország közt, ahol az egyébként hívő, de valamilyen, a földi létben elkövetett bűnt még levezeklő lelkek megtisztulnak (mielőtt tovább léphetnének a paradicsomba). Ezt a folyamatot felgyorsíthatja, ha az elhunyt még élő hozzátartozói imádságokat ajánlanak fel a halott lelki üdvéért. Néha pedig -ahogyan erre ez a templom is igyekszik felhívni a figyelmet - ezek a tisztítótűzben állomásozó lelkek üzennek is a túlvilágról, azaz maradandó, fizikai jelét is hagyják annak a mi földi világunkban, hogy ők most hol vannak, és mit kérnek - ezeknek a tárgyi bizonyítékoknak a gyűjteménye ez a múzeum.

A teljesség igénye nélkül látható itt, többek között:

- egy imakönyv, borítóján egy beleégett tenyérlenyomattal, amit egy purgatóriumban szenvedő halott szelleme hagyott hátra;
- ruhák, bútordarabok, háztartási eszközök, amikbe szintén egy halott ujja által vésett írásjelek vannak beleégve;
- egy párna elején egy elhunyt nővér arca, aki életében tuberkulózisban szenvedett, s egyetlen bűne az volt, hogy szenvedései miatt minél előbb kívánta saját halálát - lelke emiatt a purgatóriumba került, és ezzel adott jelt a főnővérnek, hogy imádkozzanak érette;
- egy halott nő lábnyoma a férje éjjeli sapkáján (azzal az üzenettel, hogy az imádkozzon minél többet érte, hogy mihamarabb a mennybe kerüljön.
...és így tovább. Mindezt a világ különböző országaiból összegyűjtve (Németország, Franciaország, stb.), és különböző időkből (a legtöbb ereklye, ahogy néztem, átlagban olyan 2-300 évvel ezelőtti).
A XX. század elején egyébként egy szenvedő arc is megjelent a főoltár mellett az egyik gerendában - ami egyébként látható is maradt, és most ez a gerendadarab is a kiállítás részét képezi.

Mit is ,mondhatnék? Függetlenül attól ki miben hisz (én nem vagyok egyetlen vallás elkötelezett híve sem, ennyit elárulhatok), azért ez a hely egy elég ijesztő és nyomasztó képet fest arról, milyen lehet a túlvilág. Hiszen ha már nővérek is olyan kevés bűnnel is a purgatóriumba kerülhetnek, hogy a saját szenvedéseik végét kívánják, akkor milyen nehéz lehet egy átlag halandónak bejutni a mennyek kapuján? Ijesztő gondolat, ilyenkor az emberben felmerül, hogy talán ideje lenne gondoskodnunk a saját megváltásunkról. Persze, talán pont ez is volt a hely célja...
Ja igen: a belépés amúgy díjtalan, de amikor erről kérdeztem az itt található asztal mögött üldögélő sekrestyés formájú fazont, annyit azért hozzátett, hogy az elhunytak lelki üdvéért a jóhiszeműség jegyében azért talán bedobhatnék pár érmét az itt található perselybe (nem kötelező, csak ajánlott). Gondolva a lelki üdvömre, nem mertem erre nemet mondani...

5. Minden kastélyok legelátkozottabbika - Moosham kastély, Salzburg, Ausztria

A végére hagytam személyes kedvencemet, a helyiek által csak "Boszorkány-kastély"-nak is nevezett Mooshamot (ejtsd: mÚÚSZám, nem pedig musám - ezt majdnem mindenütt hibásan ejtik, mert a legtöbben az angol kiejtés fonetikai szabályát követik; a bibi itt csak azzal van, hogy ez nem egy angol eredetű elnevezés). Moosham egy kinézetében tipikusnak mondható középkori várkastély, amely a Salzburghoz közel eső, valóban festői szépségű Langau Unternberg régióban található (ilyen hegyes-völgyes-folyós terepet képzelj most magad elé ha még nem jártál arrafelé, Európában az egyik legszebb ilyen jellegű hely egyébként).
Ami azonban kicsit sem mondható tipikusnak, az a vár sötét múltja, és az, aminek most ennek következtében otthont ad.
A helyszín amúgy egyetlen egy filmben, vagy játékban sem szerepel (tudtommal, legalábbis), ám bizonyos tulajdonságai okán olyan az egész, mintha csak a legtipikusabb horrorfilmből vagy játékból pattant volna ki. Így hirtelenjében belegondolva személy szerint nem is tudnék még egy olyan helyet mondani, ami ennyire egy helyen tudja egyesíteni a legklisésebb horror elemeket. Elvégre van itt egy szinte minden ami a jó rémtörténet receptjéhez kell: erőszakban és vérben tocsogó múlt; százszámra igazságtalanul kioltott emberi életek; kínzások és kivégzések legborzalmasabb fajtáinak egész sora; boszorkányok; kísértetek és... farkasemberek (Castlevania-fanok előnyben érezhetik tehát magukat a helyen). No de haladjunk szépen sorjában, kezdve először is a hely hátborzongató múltjával.
(Moosham kastélya ma)

A legelső feljegyzések a kastélyról még valamikor a XII. század közepéből valóak, de maga az épület ennél valószínűleg sokkalta régebbi, tehát minden bizonnyal akár 1000 éves is megvan már. Azt minden esetre tudjuk, hogy a kastély alapjait egy római kori erődítményre húzták fel, és hogy a terület már az ókorban sem a békességéről volt nevezetes. Az idők folyamán ugyanis a környező térség rengeteg kiontott vért látott. Többek között például a következő fegyveres konfliktusok zajlottak a régióban részben vagy egészben:

- a harmadik kereszteshadjárat,
- az 1197-es kereszteshadjárat,
- az ötödik kereszteshadjárat,
- az osztrák-magyar háborúk (mind a három - és ez nem összekeverendő az 1848-49-es szabadságharccal, ezek 1477-től 1488-ig zajlódtak Mátyás korában),
- a flamand lázadás,
- a német parasztfelkelés,
- és az osztrákok olaszokkal vívott háborúja (mind a három).

Ennyi erőszak egyetlen területre koncentrálva már önmagában lenne elég ahhoz, hogy egy helyet "sötét múltúnak" kiáltsunk ki, ám érdekes módon nem ezek a véres konfliktusok határozták meg Moosham kétes hírnevét elsősorban, hanem azoknál valami sokkalta elborzasztóbb esemény: a helyi, több ezer ember életét tönkretevő boszorkányüldözések. Kevéssé ismert szelete ez az európai történelemnek, pedig az itt zajló, 1675 és 1690 közötti boszorkányperek olyan mértékűek és súlyosságúak voltak, ami nem csak Ausztriában, hanem egész Európában egyedülállónak számít nagyságrendjüket és brutalitásukat tekintve.
Csak egy pár adat erre vonatkozólag, bizonyításképpen: ha azt a szót hallod, hogy boszorkányper, akkor talán jó eséllyel a salemi boszorkányperek jutnak elsőként eszedbe, ahol is több mint 200 embert vádoltak meg, és ebből végül 19-et ítéltek halálra, és végeztek ki akasztás által. Na, csak összehasonlításképpen, Moosham kastély esetében a megvádoltak száma 3-4000 körülire tehető, a kivégzetteké pedig 156 személy, akik lefejezés, máglyán való megégetés, kiéheztetés, halálra kínzás, és még ezer másféle, brutalitásuk miatt itt idézhetetlen módon lelték szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb halálukat. És ezek közül mind egytől-egyig itt, a kastély falai között fejezték be nyomorúságos földi pályafutásukat. És ez a 156 kivégzett személy csak a hivatalos, lejegyzett adat, a tényleges áldozatok száma valószínűleg még ennél is magasabb, arról nem is szólva, hogy a megvádoltak közül sokakat, ha nem is végeztek ki, de olyan brutális büntetést kaptak még így is, hogy egy életre testileg-lelkileg megnyomorodtak (levágták a kezüket, kiégették a szemüket, kivágták a nyelvüket, örökre lesántultak a kínpadtól, stb). Moosham kastély falai bizony emberek ezreinek mai szemmel felfoghatatlan mértékű szenvedéseinek voltak tanúi...

Ami külön érdekesség még az esettel kapcsolatban, hogy bár a boszorkányok esetében elsősorban nőkre gondolunk, de az itteni perek során főként férfiakat ítéltek el (beszédes adat: hogy a hivatalosan kivégzettek közül 130 férfi volt, és mindössze csak 26 nő). Az életkor nem számított: a 91 éves embert ugyanúgy kivégezték, mint a 10 éves utcafiúcskát - utóbbinak egyetlen "bűne" annyi volt, hogy senki nem tanúskodott a védelmében. Itt megjegyzendő egyébként, hogy ahogy a világon sok másik helyen, ahol boszorkányüldözés folyt, az okok nem csak az emberek bigott vallásosságában és a természetfölöttitől való félelem hiedelmeiben keresendők, hanem az épp végrehajtó hatalomnak mindig volt ezekkel egy másodlagos célja is. A spanyol inkvizíció esetében ennek segítségével akarták közvetett módon kiűzni a zsidókat az Ibériai-félszigetről, Moosham esetében pedig így akartak leszámolni (megszabadulni) attól a rengeteg Salzburgban tengődő utcagyerektől, akik sokszor rablóbandákba verődve terrorizálták a helyi lakosságot.
A pereket kísérő tömeghisztériára egyébként jellemző, hogy rengeteg legenda is maradt ránk ebből az időszakból. Az egyik ilyen Zauberjack ("Varázs Jancsi") legendája, aki a szóbeszéd szerint az árva gyerekek természetfeletti képességeket is birtokló vezére volt (mert állítólag jó kapcsolatot ápolt az ördöggel - így mondjuk könnyű), és akiről így utólag nehéz eldönteni valóban létezett-e, mindenesetre a helyi hatóságok a végén már annyira rettegtek tőle az őt kísérő pletykák okán, hogy nem csak letartóztatni vonakodtak, de úgy egyáltalán még komolyabban kutatni is utána. Vagy ott van Tony bíró, Moosham kastélyának akkori nagy hatalmú ura, a perek egyik fő bírája, egy kegyetlen és végtelenül gonosz ember, aki állítólag nem csak, hogy ártatlanul ítélt el több száz embert, és lelte örömét személyes is a kínzásokban, de még a saját szüleit is gyanúba fogta.
Aztán, a perek lecsillapodtával Moosham csillagának is kezdett leáldozni, jelentőségéből mindinkább veszíteni, de olyannyira, hogy a XIX. századra már nem lakta életvitelszerűen senki sem, elhagyatott kísértetkastéllyá vált az egész. A rossz híre azonban még ebben az időszakban sem hagyta el: máig megmagyarázhatatlan okokból ugyan, de a vár környékén ekkoriban jelentős számú megcsonkított állattetem tűnt fel, ami miatt a helyi lakosság arra kezdett el gyanakodni, hogy a lakatlan kastélyban ezúttal vérfarkasok ütöttek tanyát (most azt hiszed viccelek, de tényleg volt egy ilyen hiedelem akkoriban). Akárhogy is, mindent összevetve, én csak annyit tudok ehhez így a végén annyit tudok hozzátenni, hogy ha létezik a világon elátkozott hely, akkor Moosham egész biztosan az.

A kastély manapság egyébként bárki által látogatható - egy minimális összeg leszurkolása ellenében egy nap körülbelül ötször indítanak helyi túrát egy idegenvezető kíséretével a vár falain kívül és belül kisebb csoportoknak. Talán mondanom sem kell, mióta csak él ez a lehetőség, se szeri, se száma a kísértetekről szóló beszámolóknak mind a turistáktól, mind pedig az itt dolgozóktól. Érintések láthatatlan kezektől, alaktalan lihegések a fülbe és a nyakakon, egész testes jelenések, sőt, még olyan extrém esetről is tudunk, amikor is egy látogató a hajdan volt hóhér szállásán járva valamiféle diskurzust alakított ki annak egykor lakójával. (Arról már nem szól a fáma, vajon milyen közös topikot talált egy XIX. századi turista és egy 400 éve halott jó munkásember, aki emberek lefejezéséből kereste a kenyerét - talán hússzeletelési tippekről cseverésztek?)
A helynek amúgy annyira híre ment paranormális jelenségek után kutakodó körökben, hogy még a tengerentúlról is érkeztek szellemvadász csoportok a kastélyba. Ott van például az Amerikában igen népszerű Ghost Hunters csapata, akik saját tévés műsoraikban osztják meg milyen bizonyítékokat sikerült találniuk a szellemek létezésére (ha találtak) különböző kísértet járta helyeken. Moosham nem is okozott nekik ilyen szempontból csalódást, a helyszínen - már amennyiben hiszünk nekik persze - elkárhozott lelkeket ábrázoló képeket és hanganyagokat rögzítettek. Jó nekik, amúgy pedig ha kíváncsi vagy, a legnépszerűbb videómegosztón a teljes adást megtalálod.

Ami engem illet, mint a történelem és a paranormális jelenségek amatőr, ám annál lelkesebb kutatóját, már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy személyesen is felkeressem a kastélyt, aminek a közelmúltban sikerült is eleget tennem. Fogadjátok hát szeretettel most tehát az én beszámolómat. Esküdözni nem fogok a történetem hitelességét illetően, de becsület szavamra mondom, hogy minden amit most leírok majd, úgy történt, ahogyan mesélem, semmit nem egészítettem ki a saját fantáziámmal. Innentől teljes egészében rád van bízva mennyit hiszel el ebből. Na akkor vágjunk is bele!

Azt a részt most kihagynám micsoda kín eltalálni a kastélyhoz még GPS segítségével is, annyira el van dugva a kastély (kapásból az autóútról nem is látszik), így lapozzunk rögtön arra az érdekes részre, hogy megérkeztünk, és a helyi kísérő segítségével kezdetét vette a túra. Már rögtön az első perctől érdekes volt amúgy a szitu, ugyanis ahogy beléptünk a kastély falain belülre, a csoportunk részét képező 3 hozott kutya (3 különböző fajtájú, 3 különböző gazdától) mindegyike hirtelen megállt, majd kissé összegörnyedve, nyakukat behúzva, remegve, elkezdtek hangosan szűkölni (ha van kutyád és voltál vele állatorvosnál, akkor tudod miről beszélek - ott pont ugyanezt produkálják). Látva a gazdik tanácstalanságát, a helyi kísérő gyorsan megnyugtatta őket, hogy ne aggódjanak, itt minden egyes kutya pont ugyanígy viselkedik. Hát oké. Ezen túllépve haladtunk is tovább.
(Részlet a belső részből)

Maga a kastély egyébként önmagában is gyönyörű, hatalmas élmény a bejárása (ha mondhatjuk ezt egy ilyen komor történelmi hátterű épület esetében), telis-tele lovagpáncélokkal, baldachin ágyakkal, velencei tükrökkel, a falakról mogorván ránk tekintő valaha élt emberek portréival - egyszóval sok-sok olyan elemmel, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz az élményhez, ami a fejünkben él, ha egy klasszikus szellemkastélyt képzelünk magunk elé. A hely ismertetésébe ennél részletesebben én nem is mennék bele, a beszámolómnak most nem ez a lényege, hanem ami még amúgy történt. Az mindenesetre az egész túra alatt furcsa volt, hogy mivel én és az volt barátnőm folyamatosan lemaradoztunk a csoporttól - érdeklődő ember révén igyekeztem mindenhol mindent jól szemügyre venni -, ezért sokszor jött hozzánk vissza a kísérő megkérdezni, hogy ugye nincs baj, nem láttunk semmi furcsát? (Mindezt érdekes hangsúllyal.) De nem történt semmi furcsa. Egészen addig a pontig amikor egy nagyobb terembe érve, a szoba egyik látogatóktól elzárt részéből hirtelen nehéz lépések zaja szólalt meg a padló felől, mire az egész csoport egy emberként kapta oda a fejét (merthogy nem volt ott senki). A fura helyzetet ezúttal is ismét a helyi kísérő oldotta fel, aki félviccesen benyögött egy olyat, hogy "Nyugodjanak meg, ezek csak a szellemek, ez nálunk mindennapos, ha-ha".

Kedves olvasóm, itt álljunk meg egy pillanatra, feltételezem ugyanis ez az a pont, ahol az jut eszedbe - mint majdnem mindenki másnak, akinek személyesen meséltem ezt a történetet az azóta eltelt időben -, hogy az egész hely biztos egy totál kamu, valószínűleg különböző effekteket produkáló szerkezeteket rejtettek el a falakon belül, így ráerősítve jobban a kísértetkastély imázsra. Nos, ha engem kérdezel, én ezt nem hiszem. Először is, a kastély nem egy a vidámpark elvarázsolt kastélya jellegű bazári mutatványosság, hanem egy műemlék jellegű épület, amiket nem szoktak ilyen olcsó, megtévesztésre alkalmas eszközökkel teleaggatni, különösen nem az elég száraz habitusú osztrákok. Másfelől, Moosham kastélya egyáltalán nem gyúr rá erre a szellemkastély imidzsre: a fentebb említett esetet leszámítva, soha, egyetlen szóval sem említést a kísérő hölgy kísértetekről; az idegenvezetéshez kapott prospektus sem tett szólt sehol sem holmi elkárhozott lelkekről; de még a helyi szuvenírbolt sem tartalmazott egy deka megvehető szellemes nyalókát vagy sötétben foszforeszkáló csontvázat sem. Ha már mindenféleképpen természetes okot akarunk keresni arra, hogy miért jött látszólag a semmiből léptek dobogása abban a teremben; akkor már inkább azt mondanám, hogy mivel kint szeles volt az idő, ezért biztos az ropogtatta meg a több száz éves, korhadt deszkalapokat (bár mondjuk a kettő hang nem igazán hasonlít egymásra, de mindegy)

Visszatérve magára az idegenvezetésre, a túra fennmaradó idejében már tényleg nem történt semmi furcsaság (leszámítva pár húzat nélkül becsapódó ajtót, amin egy páran néztünk nagyokat, na de ne lássunk mindenbe bele természetfelettit), az egykori ítélőszék és kínzókamra meglátogatása viszont egészen nyomasztó élménynek bizonyult. Tudniillik utóbbi egy igazi kínzókamra volt, nem holmi London Dungeon-féle hatásvadász replika, hanem egy olyan hely, ahol hús-vér emberek talán ezrei agonizáltak iszonyatos kínok között, és mint ilyen, eléggé le is húzta a hangulatomat (innen kilépni a napfényre kész felüdülés volt).
(Az ítélőszék)
(Részlet a kínzókamrából)

A túra végeztével aztán, mikor már elment mindenki a saját útjára, én összeszedtem minden bátorságomat, és hozzáláttam ahhoz, amit már az út eleje óta tervezgettem. Megkerestem külön a kísérőnket (aki amúgy egy ötvensok/hatvankevés éves, elég száraz osztrák nő volt - ránézésre inkább az a szkeptikus fajta, semmint hívő a természetfeletti dolgait illetően), aki akkor éppen a jól megérdemelt cigiszünetét tartotta a helyi szuvenírbolt előtt. Majd feltettem amennyire csak tudtam, udvariasan neki a 10.000 dolláros kérdést: "Az addig rendben, hogy tudjuk milyen véres történelme van ennek a helynek, és hogy emiatt az emberek előszeretettel hajlamosak abban hinni, hogy ez a hely szellem járta, de mondja meg nekem most őszintén: vannak itt kísértetek?"
A válasz egy azonnali, meggyőződéses, és oly heves bólogatás volt, hogy azt hittem ott helyben legurul a feje a nyakáról.
Pár másodpercnyi csönd következett, majd hosszan kifújta a cigifüstöt és hozzátette: "Tudod, ezzel a hellyel nem csak az a probléma, hogy mennyien haltak meg, hanem ahogyan. Egyedül, rettenetes kínok közt, igazságtalanul, nem állt ki mellettük senki. Nem tudnak békében nyugodni. Mielőtt itt elkezdtem volna itt dolgozni nem hittem az ilyesmiben, nem is érdekelt a téma. De ezek a dolgok léteznek. Szinte minden egyes nap éreztetik valamilyen formában a jelenlétüket."
Azért is jegyeztem meg ilyen jól a szavait, mert a hideg kirázott, miközben ezt mesélte. A szavai hitelességét természetesen igazolni nem lehet, de ugyanakkor azt is tisztán láttam, hogy nem akart átverni. Maximálisan hitt abban, amit mondott.

Hogy is mondta a The Sorrow Snake-nek a Metal Gear Solid 3-ban, amikor az élet és halál közt lebegett?

"Death brings sorrow. The living may not hear them. Their voices may fall upon deaf ears. But make no mistake... the dead are not silent."

Azaz:

"A halál bánatot hoz. Az élők lehet nem hallják őket. A hangjuk talán csak süket fülekre talál. De tévedés ne essék... a holtak nincsenek csendben."

Ezekkel a gondolatokkal zárom most cool-túrámat.

További kellemes Haloweent mindenkinek!
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. Matichku  PlayStation.Community tag
2019.11.09. 01:09:02
LV14
Jó kis informatív írás volt ez is. Például nem tudtam, hogy van egy Whitechapel nevű deathcore banda... :)
Kellemesen éreztem magam az Order 1886 kulisszái között és a From Hellnek is olyan atmoszférája, hangulata volt ami kiemelte a filmet a középszerből. Hasfelmetsző "hálás" téma, beletelne egy kis időbe felsorolni hány film, sorozat foglalkozott vele. Lehet ez a hátránya is: mindent tudunk, máshogy tudjuk, aztán lehet mégse tudunk semmi biztosat.
Moosham kastély egyszerűen pazar. Leginkább Dracula filmek környezetének tudnám elképzelni. Vagy Agatha Christie Tíz kicsi négere játszódhatna itt. A kastélynak nem semmi történelme van. Nem biztos, hogy lennék elég tökös eltölteni itt egy éjszakát. A kutyák okosak voltak kint maradni biztonságosabb. :)
Nil Satis Nisi Optimum
5. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.11.03. 13:40:32
LV2
Válasz 4. Sanada üzenetére:
Igen. Imádom a hangulatát, könyvben, videójátékban, de ezzel ugyanígy vagyok. Még viszonylagosan jómodú emberként sem feltétlen vágynék rá, szegnyként meg kb. maga lenne a pokol.
ヤレヤレ、ダゼ。
4. Sanada  Szerkesztő
2019.11.03. 12:56:48
LV4
Válasz 2. Itachi üzenetére:
Köszi, csekkolom majd.

Na ja,a viktoriánus London tipikusan az a hely (és idő), ahova szívesen visszamennék, mint láthatatlan szemlélő, mert kedvelem azt az atmoszférát amit az itt játszódó filmek és játékok sugároznak, de amúgy nem szívesen élném át ténylegesen.
3. Sanada  Szerkesztő
2019.11.03. 12:50:37
LV4
Válasz 1. NEXUS0001 üzenetére:
Rendben, meglátom mit tehetek az ügy érdekében... :) Addig is, ha a Winchester házhoz hasonló sztoriról szeretnél olvasni, ajánlom az Ellen Rimbauer naplója című könyvet, ami közel hasonló történetet ír le. Olvastam, nem rossz.
2. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.11.02. 12:15:10
LV2
A kastély kemény. nem mennék oda, ha nem tudom mit is fizetnének. Nekem így is vannak olykor "látogatóim", pedig egy újépítésű házban lakom és előtte nem vesztőhely állt itt, de mégis. Engem szeretnek a két világ között lévők nagyon, belegondolni sem merek mi lenne, ha ilyen Moosham szintű helyen kéne tartozkodjak akár csak egy éjjelt.
Whitechapel és úgy ált. London szegény negyedi a földi pokol megtestesítői. Itt egy kis cikk arról, hogy milyen volt ott élni, mennyire kilátástalan szenny egy hely volt.
https://historycollection.co/these-grim-reali[...]
ヤレヤレ、ダゼ。
1. NEXUS0001  PlayStation.Community tag
2019.11.01. 17:08:18
LV7
Jó kis cikk. Jövőre ajánlom a Winchester ház történetének feldolgozását. Amikor láttam a filmet, azt hittem kitaláció az egész, aztán utána olvasva megdöbbentem. :D
Csak tudnám mit jelent ez a szmájli: 3D !?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
ReadySet Heroes (PS4, PSN)
2019.11.13. 10:25 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Nem mind arany, ami Sony.
CALL OF DUTY: MODERN WARFARE (PS4)
2019.11.11. 11:11 Játékteszt
36 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Modern hadviselések koronázatlan királya.
Yooka-Laylee and the Impossible Lair
2019.11.09. 13:29 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Aztán nehogy beletörjön a fullánkod a nagy hancúrozás közepette.
JURASSIC WORLD EVOLUTION (PLAYSTATION 4)
2019.11.07. 12:51 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Őskövület.
Monster Jam: Steel Titans (PS4, PSN)
2019.11.07. 09:36 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: MrZ
Papírszörnyek.
Mozi - Terminátor: Sötét végzet
2019.11.05. 20:55 Cool-Túra
23 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Megrohadt (élő) szövet, elrozsdásodott fémváz.
WWE 2K20 (PS4)
2019.11.05. 07:49 Komment
7 hozzászólás
Szerző: HTB
GLOW - Gigantic Losers of Wrestling.
Erica (PS4, PSN)
2019.11.03. 15:22 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Avagy így játsszunk közösen filmet - magyar felirattal.
Képregény - A Sith Sötét Nagyura
2019.11.02. 19:24 Cool-Túra
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Sötét felemelkedés.
DEATH STRANDING (PLAYSTATION 4)
2019.11.01. 08:01 Játékteszt
151 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Az út a cél.