PlayStation.Community

2019.10.30. 14:49 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Petunia
Értékeld a cikket!
Idegen dolgok.

Mintegy három év késéssel, de végre én is azon vagyok, hogy a népszerű kultúrám területén tátongó egyik óriási lyukat betöltsem, mely alatt a sokszorosan áldott Netflix egyik saját gyártású, immáron bőven kultikus sorozatát, a Stranger Thingst kell érteni. Igaz, még csak az első évad felénél vagyok, de már függő lettem olyan szinten, hogy az már-már a videojátékok abszolút elsőbbségét is fenyegeti... legalábbis egyes napokon. A The Blackout Club nem is érkezhetett volna jobbkor és jobb kezekbe, mert a témaválasztás gyakorlatilag ugyanaz: a főszereplőket alkotó tinédzserek egyik társa eltűnik, mely furcsa, pontosabban megmagyarázhatatlan, mi több, horrorszerű események láncolatát indítja be, és ifjaink dacolva minden félelmükkel a rejtély kibogozása mellett döntenek. Még a szóban forgó játék eseményeinek teret adó Redacre városa is hasonlít az unalmas amerikai kisvárosok táborát erősítő Hawkinsra, ám a Blackout Club tagjainak a Hellyel Lefelé világánál is borzalmasabb teremtményekkel kell szembenéznie.
Az egyik legfontosabb információ, amit az érdeklődőknek tudniuk kell, hogy ez a game szigorúan többjátékos felütésű. Jó dolog, hogy nem feltétlenül szükséges idegenekhez társulnunk, hanem kreálhatunk saját játékot, amelybe csak a barátok csatlakozhatnak meghívásos alapon, vagy még gyakorlatilag egyedül is bénázhatunk. Nekem az idegenekkel való kooperációba volt lehetőségem beleállni, mielőtt megpróbálkoztam volna a saját szakállamra, egyedül boldogulni, de igen hamar világossá vált, hogy hiába preferálom sokkal inkább a magányos farkasok útját, itt nem véletlenül épül minden a csapatmunkára.
De ne szaladjunk ennyire előre. Mielőtt ugyanis belevetnénk magunkat a dolgok sűrűjébe, lehetőségünk van az alapok elsajátítására egy egészen jól sikerült, egyjátékos prológusban. Itt a Blackout Club egyik prominens tagja, Bells bőrébe bújunk, akinek a szülői házban induló, rövidke kalandjában közelebb kerül a városban már jó ideje folyó, rejtélyes eltűnések megoldásához, mint bárki más, ám még mielőtt elérhetné a banda központi bázisát, sajnálatos módon elkapja az Alak névre hallgató főgonosz, és őt sem látjuk többé. A tulajdonképpeni sztori a bunkerben indul, ahol mi a klub egyik tagját személyesítjük meg, egy egyébként eléggé bénácska karaktergenerálás után. A nézőpont végig egyes szám első személyű, a kamera mozgásának érzékenységét én szinte rögtön át is kalibráltam. A bunker igazából a küldetésekben megvalósuló történet egyes fejezetei közötti átmenetet biztosítja, ahol kiválaszthatjuk az adott misszióban alapértelmezett fegyverünket (nyílpuska, elektromos sokkoló) vagy nélkülözhetetlen eszközünket (a közlekedést segítő kampós horog vagy a talajfogásunkat csodával határos módon megkönnyítő borotvahab.) Itt tudunk különböző képességeket, pontosabban erőket is aktiválni, mint pl. a sérülésekkel szemben bizonyos időre aktiválható ellenállás, vagy hogy minden küldetést egy gyógyító kötéssel kezdünk.
A küldetések egy idő után bizony ismétlődő elemeket tartalmaznak: szinte végig osonva közlekedve gyűjtsünk össze bizonyos tárgyakat, teszem azt plakátokat, majd rakjuk ki őket meghatározott helyeken. Vagy rögzítsük betörések bizonyítékait. Legtöbbször házakba vagy azok kertjeibe kell bejutnunk, illetve a bizarr, föld alatti, szerintem kevésbé izgalmasan megálmodott Labirintusban teljesítünk teljesen hasonló feladatokat. Úgyhogy eddig igazából semmi olyasmit nem írtam le, amit más játékok már kismilliószor nem szállítottak volna.
A The Blackout Club gyakorlatilag egyetlen izgalmas hozománya a csak becsukott szemmel látható, a továbbjutás irányát jelző, pirosan világító lábnyomok, vagy feliratok, illetve a csak így érzékelhető Alak ötlete.

A többjátékos opcióban bevált stratégia, ha mindenki egy bizonyos feladat típuson ügyködik, melynek során szóban tartjuk a kapcsolatot. Részemről örömteljes volt annak tapasztalása, hogy ahány játékba csatlakoztam, szinte csak csajok tolták ezerrel... valójában sokkal jobban, mint én. :) Ami az ellenfeleket illeti, a legközönségesebb típust az Alvajárók, azaz a transzban járó felnőttek jelentik, akik nem látnak, de a hangosabb zajokra (lépések, ajtó betörése, riasztócsengő) reagálnak, és ha elkapnak minket, sérülés nélkül nem tudunk szabadulni. Ez utóbbi alatt esetemben általában a sokkoló használatot kellett érteni. Viszont ha nem vagyunk képesek elmenekülni tőlük, elkezdenek vonszolni a lábunknál fogva. Ilyenkor sincs még minden veszve, mert ha meg tudunk ragadni egy tárgyat a földön, azzal is rájuk húzhatunk. Összességében ajánlott elkerülni az Alvajárókat, de ha feltétlenül szükséges a velük való konfrontáció, akkor hátulról tudjuk őket elkapni, és sérülés nélkül bizonyos időre ártalmatlanná tenni. Figyelnünk kell a környezetünket, mert biztonsági kamerák, sőt drónok is figyelmeztethetik a jelenlétünkre ellenfeleinket. Az Alvajáróknál fejlettebb Értelmes lények már látnak is minket, és sokkal könnyebben elkapnak... őket inkább csak a sötét részeken szinte zajtalan lopakodással kerülhetjük el. Vonulásunk zajszintjét egyébként a képernyő alsó részén helyet foglaló ábra jelzi. Van egy áruló típusú ellenfél is, a Cserkésző, akiket a felnőttekkel „lepaktált” tinik alkotnak. Ők figyelik a játékstílusunkat, pontosabban az elkövetett hibáinkat, és azt továbbítják a legyőzhetetlen, főgonosz Alaknak, aki ezek alapján vadász le minket. Ha az Alak elkap minket, önkívületi állapotba kerülünk, melyből csak társaink szabadíthatnak ki. Viszont ha háromszor kap el, akkor sajnos elhalálozunk és eltávolítanak a játékból. Az adott küldetés akkor számít teljesítettnek, ha az előírt feladatokat elvégeztük és minden player távozott a kijárati ponton.
Mint a képeken is látjátok, a The Blackout Club külleme alapján nem fog bevonulni a videojáték-történelem klasszikusai közé, ám ezt a megtisztelő pozíciót más jellemzői sem garantálják. A fentebb leírt, egy idő után meglehetősen unalmassá váló szisztémán kívül a viszonylag rövid időn belül jelentkező programhibák (karakterek tárgyakba történő akadása, ricegés) sem javítanak sokat a helyzeten. Szigorúan csak azoknak a gamereknek ajánlom, akik egyrészt szeretik a horrort, másrészt rendelkeznek két-három, azonos érdeklődési körrel és a játék kópiájával bíró baráttal, továbbá összességében nem ellenségei a multiplayernek. Mindenki más erősen fontolja meg a vásárlást, mert ennél szerintem mondjuk az Until Dawn nemcsak sokkal jobb, de borzongatóbb is. További, jól sikerült alternatívának pedig még mindig ott a Stranger Things.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Question
Fejlesztő: Comedy Partners
Megjelenés: 2019.07.30.
Ár: 7690 Ft
Játékosok száma: 1, Online: 2-5
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 9.04GB
Web: https://www.blackoutclubgame.com/
PSN feltöltőkártya: PlatinumShop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. martin  Főszerkesztő
2019.10.30. 17:49:40
LV27
Válasz 1. the_rock üzenetére:
Köszike!
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2019.10.30. 17:18:25
LV1
Ez a MGS 4 trailer a cikk kozepen is kicsit Stranger Thing. :)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
The Blackout Club
Question
ÁTLAGOS

MARTIN BELESZÓL
Egy pillanatra azt hittem, Stranger Things.