PlayStation.Community

2019.10.18. 08:11 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
Jégvarázs.

Mivel legendásan utálom a hideget és a telet, gondoltam naivan, kikönyörgök magamnak egy banánköztársaság-szimulátort tesztelésre, hogy picit visszautazzak az időben és felidézzem az elmúlt évek kontinenseken átívelő trópusi létezését így október környékén. Rum, tenger, pálmafák, na meg lófütty a hátsómba. Ehelyett úgy csattant a Tropico helyett a pofámba a Frostpunk: Console Edition letöltő kódja, mint az izomból felém hajított, jegessé gyúrt hógolyó. Az örökös nyár iránti illúzióim pedig már akkor szertefoszlottak, amikor a fő küldetést elindítva a szemem láttára fagyott halálra egy katicabogár. Bájos. Remélem harlekinkatica volt a rohadék.
Szóval mi történik, amikor a Sim City-ben a megunt városodra ráereszted valamelyik természeti katasztrófát, és közvetlenül ezután veszed át az irányítást a település felett?

1886-ra a vulkánkitörések, valamint a napfény gyengülése miatt a Földet felemésztette az egyszerűen csak Fagynak nevezett… fagy. A túlélők északnak indulnak megtalálni az utolsó, még működő generátort, hogy annak melegében letelepedve megalapítsák a túlélés zálogát jelentő önellátó várost.
Ha nagyon röviden le szeretném tudni a játék bemutatását, akkor egy steampunk hangulatú nyersanyag menedzselős városépítő programként írnám le, de aki ismeri a 11 Bit Studios korábbi munkáját, az anno a PS+ havi kínálatában is szereplő 2014-es This War of Mine-t sejtheti, hogy itt is morális dilemmák és a túlélést biztosító pragmatizmus között balanszírozva kell teljesítenünk célkitűzéseinket. Ez nyilván megkövetel egyfajta érettséget, vagy inkább azonosulást a Frostpunk világával, lakóinak küzdelmével és reménytelenségükkel. Ennek fényében mutat igazán túl a játék a szén-vas-fa-kaja-remény-elégedettség csúszkákkal való zsonglőrködésen.
Ezt tovább cizellálja a törvénykezésünk: dönthetsz úgy, hogy fűrészporral ütöd fel a kajaadagokat némi elégedetlenségért cserébe, vagy egyszerűen csak leves diétára foghatod a népedet. A súlyosan sérültek elfagyott végtagjait amputálhatod a kórházakban, vagy feltöltheted a betegekkel a kórtermeket vállalva az ellátásukkal járó extra fejadagokat. A gyerekeket befoghatod munkára, vagy megőrzőkben képezheted őket tovább, hogy segítsenek a mérnököknek vagy orvosoknak. Mit csinálsz a halottakkal? Eltemeted őket vállalva, hogy hozzátartozóik munkaidőben kijárnak sírjaikhoz, esetleg lakóházaktól távol a hóba temeted a hullákat, netán az üvegházaidban használod fel a tetemeket trágyaként? Sokszor váratlan események is megzavarják a mindennapokat: befogadod az összes vihar üldözte menekültet, vagy csak az egészséges, dolgozni tudókat, esetleg elzavarsz mindenkit a biztos fagyhalálba? A főküldetés során félidőtájt arra is lehetőség nyílik, hogy vallási fanatizmussal, vagy renddel és fegyelemmel tartsad kordában a hőzöngő lakosságot. Jómagam is az első végigjátszás után fogtam fel ezeknek a döntéseknek a következményeit, amikor a „sikeres” túlélés után a játék egy felülnézetes timelapse-ben kommentálta végig tevékenységemet; Gandhiként indultam neki a túlélésnek, sztálinista diktátorként fejeztem azt be – ellenállásnak nem volt helye városomban, erről gondoskodott a propaganda központom, börtönöm és fegyveres milicistáim, valamint vígan küldtem a biztos fagyhalálba mindenkit az áhított nyersanyagokért. Megérte? - kérdezte a játék cinikusan…

Pedig én tényleg jót akartam, ezért sem tartom szerencsésnek, hogy kezdetekben csak a legnehezebb küldetés elérhető, annak a feléig el kell vergődni, hogy a három másik, könnyebb és rövidebb történetszál játszható legyen. Így is vagy ötször indultam neki a pályának, mire megtanultam melyik épület mire jó, a játék mely szakaszaiban melyik technológiák kifejlesztésére, mely nyersanyagokra kell a hangsúlyt helyezni, illetve hogyan lehet sikeresen megbirkózni a mikromenedzsmenttel.
Mivel egy munkanap véges (törvényekkel lehetséges a munkaidőt kitolni és 24 órás munkarendet megkövetelni bizonyos időközönként, de ilyenkor megnövekszik a munkahelyi balesetek és halálozások száma), egy rosszul meghozott döntéssel kártyavárként dől össze városunk.
A legfontosabb nyersanyag a szén mely a meleget biztosítja, ha generátorunk kialszik, akkor gyakorlatilag kalap kabát. Közben az sem árt, ha van mit ennünk, ha biztonságosabb épületekkel védjük ki a hőmérséklet esését, ellátjuk a betegeinket és folyamatosan fejlesztjük városunkat az egyre durvuló kihívások áthidalása végett. Ezzel párhuzamosan felderítőinket egyre távolabbi küldetésekre száműzhetjük, hogy túlélők, nyersanyagok, előőrsök után kutassanak, miközben településünkön folyamatosan növeljük hatékonyságunkat és technológiánkat – van bőven mélység a rendszerben, elsőre talán ijesztő is lehet, de két-három óra után már használható tudással és egyre magabiztosabban lehet megindulni a hófödte mezőknek.
Nem meglepő mód látvány terén is a ridegség dominál értelemszerűen a fehérrel az élen, az egyetlen melegséget generátorunk pislákoló lángja és az esti fények szolgáltatják. Kifejezetten tetszettek az olyan apróságok, mint amikor munkásaim a nyakig érő hóban törtek utat maguknak a fagyon keresztül. Hasonlóan elismerően tudok beszélni a zenéről, melankolikus dallam zümmög a háttérben mely szintén ráerősít esélytelenségünkre.
Mindig sarkalatos pont egy stratégiai játéknál a konzolos kezelés: bár az első órákban a sok almenü és lehetőség között nehezen igazodtam el, ahogy fogtam fel, hogy melyik menüpont mire is szolgál, úgy vált egyre intuitívebbé az irányítás, egyedül talán a ki-bezoomolás lett egy picit túl érzékeny és találtam magam a kelleténél többször a felderítős mellékszál világtérképén egy kellemes madártávlat helyett.
Ugyan ezt a virtuális jégkrémet nem kínálják olcsón, de a négy küldetés két nehézséggel, valamint a végtelenített endless mode ügyességünktől függően egy 20-30 órás elfoglaltságot bőven képes produkálni. Ha egyszer rákaptál a Frostpunkra, valamint emeled magaddal szemben az elvárásokat és túlélés helyett ember is akarsz maradni a világvége közepén, akkor nem egy pár nap után félretevős címről van szó.
A Frostpunk pusztán stratégiai játéknak is nagyon jó, azonban az érzelmi töltet miatt lesz kiváló. Nem mellesleg játszva lehet tanulni, hiszen itt az elrettentő példa, hogy milyen következményekkel járhat egy a bolygónkat sújtó természeti katasztrófa: lehet a nem is olyan távoli jövőben egy magamfajta despota fogja a kedvenc szomszédod papagájának (vagy a kedvenc szomszédod) hamvaival felszórni a kukoricamezőt a jobb termés reményében, szóval tessék odafigyelni!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük![)]

Kiadó: 11 Bit Studios
Fejlesztő: 11 Bit Studios
Megjelenés: 2010.10.11.
Ár: 8990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 3.6 GB
Web: www.frostpunkgame.com
PSN Feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. MazaHUN  PlayStation.Community tag
2019.10.27. 13:56:05
LV7
Kemény! Jó jàték lehet;)
Beszervàlom majd én is.
independent
1. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.10.19. 08:38:32
LV17
Jól hangzik nagyon. (Mondjuk nagyjából erre számítottam.) Köszi! :) Listámra került!
psn/sen id: pcpmate
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Frostpunk: Console Edition
11 bit studios
SZÍNARANY