Vissza a gyermekkorba…

Gyermekként sokszor a nagymamámnál kellett töltenem az estéket; aki, hogy el tudjon minket altatni, tévéműsorok végtelen lejátszása helyett gyakran mesekönyveket olvasott. Ezek lehettek a Legszebb Magyar Népmesék, tündérmesék, történetek varázslókról, vagy egy vándorról, aki minden próbát kiállt és elnyerte a méltó jussát - minden csak a képzeletünkre volt bízva, hogy megelevenedjen.
Évekkel később, hasonló érzés fogott el, amikor a Dragon Quest VIII-cal játszottam: mintha nagymamám meséi elevenedtek volna meg. Ezért, mikor bejelentették, hogy annak fejlesztőitől újabb RPG érkezik PlayStation 3-ra, tűkön ülve vártam. Meg is érkezett 2013-ban, 3 évvel a japán megjelenése után, Ni no Kuni: Wrath of the White Witch néven, és azonnal elvarázsolt. A bűvölethez hozzájárult, hogy a fejlesztők nem egyedül, hanem az egyik legnívósabb japán filmstúdióval közösen dolgoztak a történeten és a zenén, a Studio Ghibli-vel, akiknek filmfelhozatalát szerencsére itthon sem kell bemutatni, majdnem mindegyik elérhető magyar nyelven.

A történet egy kisfiúról szólt, Oliverről, aki egy tragikus balesetben elveszítette édesanyját, és a gyászból csak a könnyeitől megelevenedett tündér mentette ki. Ketten indultak el egy párhuzamos világba, ahol a fiú talán visszakaphatja anyját. Városról városra jártak, szívük felétől megfosztott embereket és lényeket mentettek meg, és szembenéztek a másik világ gonosztevőivel.
Az egész út Oliver gyászfeldolgozásáról szólt, igaz, mesés köntösbe bújtatva. A látvány és hangulat pompás volt, egyik legszebb cel-shaded animáció a generációban. A zene is érzelemdús volt, tökéletesen illett mindig az adott helyhez, hangulathoz, Ghibli filmeket idézve, de nem is véletlenül, hiszen Joe Hisaishi szerezte, aki korábban a Chihiro Szellemországban, a Porco Rosso, és még számos más Ghibli film zenéjéért is felelős volt.A játék fogadtatása szerencsére nagyon is jól sikerült, mindenhonnan repültek a maximum és ahhoz közeli pontszámok, jogosan is, hiszen egyedül talán csak a harcrendszerbe lehetett belekötni. Bár a látvány pompás volt, nagyobb tévéken életlen lehetett, ami fakadhat abból is, hogy egy Nintendo DS portot kaptunk kibővítve és feljavítva.
Időközben megjelent egy második rész is, ami szintén jól sikerült, de nem érte el az első játék szintjét; viszont hat év után, elérkezett az idő az első rész remasterjéhez.

Mit kapunk a Ni no Kuni: Wrath of the White Witch Remasteredben?
A játékmenethez nem nyúltak hozzá, viszont a grafikát felhúzták a jelenlegi konzolokon elérhető maximumra! Választhatjuk a 1080p és 60fps opciót, ahol minden mozdulat folyékonyabbnak tűnik, mintha igazi rajzfilmvilág elevenedne meg a szemünk előtt. Viszont a PlayStation 4 Pro tulajoknak kedveskedtek a 4K-s felbontással is, amiben eszméletlenül szép a látvány, ennek hátránya, hogy 30fps-hez vagyunk kötve. Ezeket az opciókat bármikor átválthatjuk a főmenüben, valamint ugyanitt a japán és angol szinkront is kiválaszthatjuk.
Az eredeti játék jó néhány szörnyes DLC-vel érkezett, amik igazából a szörnyarénás minijátékban váltak hasznunkra. Ezeket a DLC-ket is tartalmazza a program, azonnal elérhetővé válnak, amikor odaérünk az arénához.
Mivel extra történetet és tartalmat nem kapunk, ez a remaster inkább azoknak szól, akik még soha nem játszottak az első résszel, vagy pedig épp ellenkezőleg, igazi rajongókká váltak és újra akarják élni a kalandot nagy felbontásban. Sajnos, most nincs limitált kiadás a játékbeli varázslókönyvvel, szóval akik abban reménykedtek, továbbra is csak várhatnak.
Mit gondolsz, újra élnéd a mesét, és elindulnál egy útra azon a másik világon keresztül?

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve webshopjából meg is rendelhető.)