PlayStation.Community

2019.09.30. 09:51 Játékteszt
17 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Egy lépést előre, egyet hátra.

Mióta a FromSoftware elhozta a hardcore akció-RPG játékok reneszánszát több mint tíz és fél évvel ezelőtt a Demon's Souls-szal, azóta a veterán fejlesztőcsapaton kívül más stúdiók is próbálták, illetve próbálják meglovagolni a töretlenül sikeres és népszerű zsánert. Sajnálatos módon azonban szinte senkinek se sikerült kikeverni a Souls/Borne/Sekiro játékok esszenciáját, mert a képletet tartalmazó, izzó érmének csak az egyik fele égett a tenyerükbe. Ha veszünk egy karakterfejlesztési metódust, majd hozzávágunk egy kevésbé gyors – mondhatni lomha –, így taktikázási lehetőséget biztosító harcrendszert, amivel egyszerre szinte sose kell 3-4 ellenfélnél többel megküzdeni, és még hozzáadjuk a szerteágazó térképet, aminek bizonyos pontjain elhelyezett checkpointok érintésével biztonságba helyezhetjük megszerzett pontjainkat, s ezzel ugyanakkor feltámasztjuk az összes megölt ellenséget, akkor a fent említett érmének, csak az egyik oldalát kapjuk meg. A fontosabb oldala az, hogy a FromSoftware játékok szettingjei, illetve azoknak hangulata teljesen szinkronban áll a játékosra váró kihívásokkal, ergo: az atmoszféra és a játékmenet – keménysége – együtt erősítik egymást. Ahhoz a mértékű nehézséghez, amit egy Demon's Souls-nál, vagy Sekiro-nál tapasztal az ember pont olyan sötét, barátságtalan hangulatú környezet dukál, mint amiben játszódnak ezek a játékok. Ez működött a Nioh-ban, a Salt & Sanctuary-ban, vagy a nemrég megjelent Blasphemous-ban. Félig-meddig megvolt a Deck 13 majdnem két és fél éve megjelent játékában, a The Surge-ben is. Sajnálatos módon ebben nem jutott előrébb a folytatás.

A The Surge 2 egy Jericho City nevű városban játszódik valahol a távoli jövőben, ahol az események egy utasszállító nem túl finom lezuhanásával indulnak be. A szerencsétlenséget még tetézi az is, hogy egy Defrag néven emlegetett fertőzés tör ki, ami elkezdi szedni áldozatait. A történtek természetesen nem hatnak jótékonyan a város életére, ugyanis a káosz és az anarchia kézen fogva kezdik el járni pusztító táncukat a belvárosban. A bűnözők exoskeletonokban randalíroznak, a civilek vagy elmenekültek, vagy bent rekedtek és próbálják túlélni a rémálmot, miközben szekták emelkednek fel és próbálnak megtéríteni mindenkit. Természetesen ezek az állapotok nem néhány óra alatt alakulnak ki, mivel a repülőgép szerencsétlenség után két hónappal ébredünk fel egy börtönben.
Az intro megszemlélését követően jön is az egyik újdonság, a karaktergenerálás. Részletekbe menő szerkesztésre ne számítson senki, csupán a nem, a bőrszín, továbbá pár arcrészletet választhatunk meg az előre kínált sablonokból, de finomítani egyiken se lehet. Sok dologra nem hat ki a szerkesztés, ez inkább csak egy amolyan ilyen nem volt az előző részben, tessék dolog.
Az irányítás átvétele után nincs más dolgunk mint kijutni, amiben néhány fegyverhez jutott rabtársunk, illetve pár smasszer próbál majd megállítani. A mini-boss legyűrése, valamint némi mászkálás után már ki is értünk az épületből és kezdhetjük felderíteni Jericho feldúlt utcáit.
A játékmenet továbbra is teljes mértékben hű a souls-like játékok által lefektetett hagyományokhoz. Plusz piros pont jár azért, hogy az RPG-rendszeren nem keveset javítottak, amivel egyszerűbb, átláthatóbb lett az egész.
A játék kulcspontjait ismét a Medbay-ek alkotják, ahol egyrészt fejleszthetjük a karakterünkre aggatott exoskeletont, másrészt checkpointként szolgál. Aktiválva őket, vagy a halálból visszatérve hozzájuk természetesen szinte az összes leölt ellenfél újratermelődik a városban. A Medbay-eknél már nem csak a karaktert fejleszthetjük, hanem az újonnan megszerzett páncéldarabokat állíthatjuk elő, illetve erősíthetjük őket a fegyverekkel együtt (erre egy külön állomás szolgált az első részben). A lekaszabolt ellenfelekből kinyert, vagy ládákban talált Tech Scrap játssza a tapasztalatpont, illetve a boltoknál a fizetőeszköz szerepét. Ezzel léptethetjük eggyel magasabb szintre szerelésünket, amivel szintlépésenként két pontot oszthatunk szét az életerő, a kitartás és az aksi hatékonysága között. Az életerő és a kitartás működését feltételezem nem kell előadnom, az aksi viszont igényel némi magyarázatot. Ez a csíkocska harc közben növekszik a bevitt találatok által, a felhalmozódott töltést pedig a különböző beültetett implantátumokkal használhatjuk el. Az első ilyen a gyógyítás lesz, így ha legalább egy csíknyira töltöttük az aksit, akkor egyetlen gombnyomással felgyógyíthatjuk magunkat bizonyos mértékig. Amennyiben maxon van életerőnk, a töltöttséget elraktározhatjuk az implantátummal, így talonban tarthatunk 1-2 gyógyítást, amiket bármikor elsüthetünk. Később egy másik implantátummal pajzsot generálhatunk, vagy a mérgezés ocsmány állapotából hozhatjuk ki magunkat ezzel a metódussal. Ha bizonyos szintig feltornáztuk a töltést egy idő után el kezd csökkenni, amire egy hang fog jóindulattal figyelmeztetni.
Az exoskeletonunkra összesen hat (fej, test, két kar, két láb) páncélt erősíthetünk fel, amiket maximum a tízes szintre húzhatunk (emlékeim szerint az első részben csak négy szint volt). Ezeket a darabokat az ellenfelektől szedhetjük el a megfelelő végtag amputálásával, de boltokban is találhatunk belőlük. Az ellenlábasainktól elszedve nem húzhatjuk fel magunkra őket automatikusan, előtte meg kell építeni a részeket a Medbay-nél, majd fel is fejleszthetjük, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak a puhatestűnknek, valamint más egyéb jótékony hatással bírjanak. Amennyiben ha sikerül egy adott páncélszett minden darabját magunkra aggatni, akkor további extra tulajdonságokkal fogunk bírni.

Mint már írtam, maga a játékmenet teljesen hű a zsánerhez, így ha az ellenfelekkel kocsmabunyó stílussal vesszük fel a harcot amolyan adok-kapok módon, akkor nagy eséllyel ott fogjuk hagyni a fogunkat az addig felhalmozott Tech Scrap pontjainkkal együtt. Ebben az esetben miután magunkhoz térünk a Medbay-nél jótékonyan kapunk két és fél percet, hogy visszaszerezzük a cuccot, különben elpárolog. A harcok némileg pörgősebbek, mint korábban, ugyanakkor továbbra is taktikázhatunk, hogy az életünkre törőket miképpen szereljük le. Ha már a leszerelést említettem, akkor némileg ki kell térnem az amputálás nemes művészetére, amit megint csak feljavítottak az előző részhez képest. Ugye az ellenfeleket úgymond befoghatjuk és ráfókuszálhatunk valamelyik testrészükre. Ha az kék aurával villog, akkor védtelen, ergo nagyobb sebzéseket vihetünk be azon a részen, viszont ha sárgán dereng, akkor azt valami védi. Hogy a páncélt einstandoljuk, a befogott testrészt addig kell ütlegelnünk, amíg a kis sárga pajzsikont le nem nullázzuk. Ezután már csak a felugró gombot kell nyomva tartanunk, amivel kvázi kivégezzük a szerencsétlent, s az így leszerelt testrészt bezsákolhatjuk. Fel vetődhet a kérdés, hogy a hulláról miért is nem tudjuk leszerelni a többi páncéldarabot. A válasz az, hogy elhalálozásnál az ellenfelek azonnal öngyulladásnak indulnak és atomjaikra égnek a cuccal együtt. Így csak azt a páncéldarabot tulajdoníthatjuk el, amit levágtunk. Egy páncélszett megszerzéséhez négy olyan ellenfelet kell feldarabolnunk, akik rendelkeznek a szett egy-egy darabjával. Szerencsére a rendszer nem tesz különbséget jobb és bal között, így ha megvan az egyik kar, vagy láb, akkor megvan a másik is. A szisztéma annyiban fejlődött az előző részhez képest, hogy egyrészt a pajzsikon szélein látható a sérülés mértéke, így az is, hogy mikor érkezik a lehetőség az amputációra, amivel garantáltan megszerezzük a levágott cuccot, ha az még nem lenne a birtokunkban. Az előző részben ez majdnemhogy véletlenszerű volt. Amennyiben már tulajdonunkban van az ellenfél páncéljának bármelyik darabja akkor is érdemes rámenni a szeletelésre, mivel olyan komponenseket szerzünk így, amik a páncélok fejlesztéséhez kellenek.
A harcokat egyébként megvívhatjuk a három nagy FormSoftware játék stílusában is, mivel megvannak azok az eszközeink, amikkel ezt kivitelezhetjük. Nyomhatjuk agresszor-módban, azaz támadunk, hátrálunk, újra támadunk szisztémával, mint a BloodBorne-ban. Csaphatunk védekezésből kibújva, mint egy Dark Souls-ban, illetve ha a parry hívei vagyunk, akkor háríthatjuk is a csapásokat, mint a Sekiro-ban – csak győzzük elsajátítani a technikáját.
Egy másik újdonság a harcidrón használata. Még a börtönből történő menekülésnél szert teszünk egy kis drónra, amire számtalan fegyvert, eszközt telepíthetünk. Alapból egy gépfegyver pihen a drágaságon, amivel bármikor megszórhatjuk a befogott célpontot, de később tehetünk rá gránátvetőt, vagy egy EMP-aknavetőt. Eredetileg a hátukon pihen a kis jószág, gombot nyomva felreppen, lebeg, követ minket, a következő gombnyomásra pedig szórja az áldást, ahova kívánjuk. Persze ha a befogott cél és a drón között van valami objektum, akkor azon meg fognak akadni a lövedékek. Leginkább a taktikai lehetőségeinket bővíti a kis szerkezet, nem egyszer tudtam egy-egy ellenfelet kihúzni a területéről, vagy lenullázni a védelmi-rendszert a segítségével. Szerencsére vigyázni se kell rá, ha sokáig nem adunk neki tűzparancsot, akkor békésen visszaszáll a hátunkra. Egyes fegyverei lőszert fogyasztanak, így azokból be kell raktároznunk a boltoknál, mások meg végtelenszer elsüthetőek, csak le kell hűlniük. A falakra felfesthető jelzéseket is vele szórhatjuk majd fel.
Szóval Jericho utcáin mászkálgatunk, harcolunk, beszerezzük a motyókat, meghalunk, visszamegyünk a harácsolt cuccért, továbbhaladunk, átjárókat, rövidítőket nyitunk meg, s közben teljesítjük a feladatokat, amikkel megbíztak. Az egyes helyszíneken – amik általában non-combat, azaz harcmentes övezetek – rengeteg civil karaktert szólíthatunk meg, akik nagy eséllyel elmesélik pillanatnyi kínjukat, aminek a megoldását ránk bízzák. Szerencsére nem kell a küldetéseket menedzselni (nem is lehet), ha bejárunk mindent, belesünk minden sarok, beugró mögé és felszedünk mindent, akkor szinte az összes feladatot teljesíthetjük. Némely misszió abszolválásához vissza kell térnünk olyan területekre, amiket már régebben bebarangoltunk. Mászkálás közben rengeteg hangfelvételt találhatunk, amik tovább mélyítik a várost övező kálváriát.

Ha pozitívumot kell megemlítenem, akkor az maga a város szerkezete. Jericho belvárosa olyan zegzugos labirintus, hogy ezt még a FromSoftware stúdiója is megtapsolná. Rengeteg útvonal, elágazás képzi a pályaszerkezetet, amiben ugyan könnyű eltévedni, de nem nehéz visszatalálni arra az ösvényre, amin már jártunk. Általában széttörhető ládák, konténerek rejtik az egyes útvonalakat. Nem egyszer volt olyan, hogy elágazáshoz érkeztem, választottam egy irányt, majd egy újabb kereszteződéshez értem. Miközben morfondíroztam, hogy merre, addig nyomasztott a nálam heverő Tech Scrap súlya is, amit már nagyon szerettem volna leadni egy Medbay-nél. Megemlítendő még, hogy vannak olyan átjárók, amiknek a megnyitásához egy bizonyos eszköz szükséges, s így kap a terep egy enyhe metroidvania jelleget. Egyszóval izgalmas volt bejárni a várost, s a feszültséget nem feltétlenül csak az ellenlábasokkal folytatott harc gerjesztette, hanem az ellenség által telepített lövegtornyok és pókrobotok jelenléte, amik rendesen meg tudják nehezíteni a dolgunkat.
Mindemellett pozitívum még az is, hogy a város szerkezete bizonyos események után megváltozik. Átjárók zárulnak le, akadályok emelkednek és közben fokozatosan változnak a fényviszonyok (mint például a BloodBorne-ban).

Komoly negatívumként egyetlen egy dolgot tudok említeni, s az a grafika. Nos, aki jó ideje ismer itt a PSC-n az tudja, hogy nagyjából én vagyok az utolsó ember, akit a külcsín érdekel egy játéknál. De ami itt a The Surge 2-nél fogadott az botrányos! Nagyanyám malacai szebben dizájnólt moslékot kaptak, mint amiket idepakoltak az egyes felületekre textúraként. A visszatükröződések úgy kamuk, ahogy vannak, egyes objektumok átmennek egymáson, a v-sync abszolút nincs jelen és maga az összkép a legtöbb helyen nem is az előző, hanem inkább – némi túlzással – a PS2-es generációt idézi. Nagyjából 10 órányi játék után betettem az előző részt, hogy az miképpen fest – 16 patch után – és meglepve tapasztaltam, hogy egy-két öblösebb árnyalattal jobban néz ki. Sajnálatos módon ismételten az igénytelen portolás következtében vesztek el a dolgok. Nem hiszem el, hogy egy Uncharted 4, egy God of War, vagy egy Horizon után a (sima) PS4 nem képes teljes pompájában megjeleníteni a játékot. A Control még a butítások ellenére is remekül nézett ki, csak ott a képfrissesség csappant meg az akciódús pillanatokban. Na ez legalább itt nincs, relatíve stabilan tartja a 30fps-t akárhányan is jönnek a nyakunkra.
Szintén negatívumként kell még megemlítenem a kamerahibákat, amik akkor jelentkeznek, amikor falat érint az operatőrt, s így beláthatatlan nézetből közvetíti az eseményeket. A másik dolog a mélyebb vizekbe való zakózás, mivel szinte teljesen véletlenszerű, hogy csobbanás után a rendszer visszadob a partra némi energiaveszteséggel, vagy hogy lefőzi nekünk a kávét és kezdhetünk az utoljára meglátogatott Medbay-ről.
Játszhatóságilag szerencsére nincs sok gond, kicsit tanulni, gyakorolni kell a dolgokat, főleg az egyes fegyverek használatát. Az ugrásokkal ajánlatos egyedül kimondottan óvatosan bánni, főleg ha egy beláthatatlanul mély víztömeg van alattunk. A nehézség simán vállalható, nem az a vérpössentő rohadék, de nem is bánik velünk kesztyűs kézzel. Ha csak a karaktert fejlesztjük, míg mi nem memorizálunk, tanulunk, gyakorlunk, akkor igen csak nehéz dolgunk lesz.
Hangulatilag sajnos a program nem adja azt, amit egy souls-like játéktól elvárnánk, mivel a helyszínek túl világosak eleinte. Később, ahogy haladunk a történetben némileg elkezd kicsit sötétedni a környék, miközben maga az útvonalak is átalakulnak a belvárosban. Ettől, illetve a béna grafikától függetlenül hangulatos a cucc, élvezetesek az összetűzések, a boss-fightok, meg úgy az egész. Ezt a hangok, zenék sem tudják fokozni, mert ugyan probléma nincs velük, jól működnek, de semmi extra.
Tartalmilag hozza azt, amit elvár az ember egy ilyen játéktól. A bejárható terület hatalmas, a megszerezhető páncélok, fegyverek mennyisége elképesztő, s ráadásképpen két fajta befejezéssel kecsegtet a végjáték. Bár érdemi különbség nincs köztük.

A The Surge 2 az RPG-rendszer fejlesztésével, javításával és a harc felpörgetésével ugyan előre lépett egyet az előző részhez képes, viszont a megjelenítés hiányosságaival, valamint az egyéb bajaival ugyanannyit hátrált is. Noha élvezetes souls-like játék kerekedett ki a kódsoraiból, de még mindig hiányzik valami, hogy kiemelkedjen. Akik egy bizonyos szintnél nem adják lejjebb látványt illetően, azoknak nem biztos, hogy jó választás. Az előző rész kedvelőinek mindenképpen ajánlom, ők szinte biztosan megtalálják benne azt, amit az előző részben is szerettek. Talán még annál is többet.

(A játékot a Magyarországon forgalmazaó SAD Games biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
17. ColdHand  Szerkesztő
2019.10.01. 14:05:29
LV22
+1
Válasz 16. seeYOUsoon üzenetére:
Vannak lőfegyverek, de azokat az ellenfelek forgatják és nem vehetőek el saját használatra. Te csak a drónnal lövöldözhetsz.
...a többit képzeld hozzá.
16. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.10.01. 11:35:50
LV5
Válasz 15. ColdHand üzenetére:
Hát igen, "normális" fegyver nincs, főleg éles lőszerekre gondoltam, ugyanis ahhoz képest hogy milyen modern környzetben játszódik a TS, mégis csak melee fegyverekkel lehet aprítani.
..loading, please wait..
15. ColdHand  Szerkesztő
2019.10.01. 10:56:48
LV22
Válasz 14. seeYOUsoon üzenetére:
Mit értesz normális alatt?
...a többit képzeld hozzá.
14. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.10.01. 09:07:14
LV5
Nagyon jó teszt, mindenképp kap egy esélyt a játék :) Amúgy megmagyarázzák hogy miért nem léteznek normális fegyverek a TS világában ? :D
..loading, please wait..
13. jime  non-alcoholic
2019.09.30. 17:54:45
LV29
Válasz 12. ColdHand üzenetére:
reméljük hamarabb is, PC-re már összelapátoltak valami patch-et, azt mondják utána jön a konzolokra is.
ez valóban néha még nekem is szúrja a szemem, bár mondom, nekem pár másodperc után betölti.
"wake up, you're dead!"
12. ColdHand  Szerkesztő
2019.09.30. 17:46:29
LV22
+1
Válasz 11. jime üzenetére:
Az a kép kb. 5-10 percnyi kolbászolás után készült, amikor véletlenül beállt így a kamera. Vártam kicsit, de nem jöttek az élesebb textúrák. Vicc, hogy a tapipaddal a menübe be- és kilépve is elfelejti némelyik felület képét és újratölti. Utolsó nagy leképedésem a második karakter generálásánál volt, ahol ha csak megforgattam a modellt már akkor elhomályosodtak a textúrák. Csöppet elkurták a portolást. Mire kimegy PS+-ba kijavítják. :D
...a többit képzeld hozzá.
11. jime  non-alcoholic
2019.09.30. 17:35:15
LV29
Válasz 10. ColdHand üzenetére:
baszki, az elég szar.
tény, hogy a medbay-ből kilépve, meg loading után késik a textúrabetöltés, de nekem 2 másodperc után mindig betölti.
"wake up, you're dead!"
10. ColdHand  Szerkesztő
2019.09.30. 17:33:39
LV22
Válasz 9. jime üzenetére:
Sajnos de.
...a többit képzeld hozzá.
9. jime  non-alcoholic
2019.09.30. 17:32:30
LV29
Válasz 7. ColdHand üzenetére:
hallod, mondd, hogy neked nem igy néz ki folyamatosan a karakter :D
"wake up, you're dead!"
8. ColdHand  Szerkesztő
2019.09.30. 17:24:12
LV22
Válasz 6. jime üzenetére:
Hát az inkább egy lebegő turret volt, mint drón. :)
...a többit képzeld hozzá.
7. ColdHand  Szerkesztő
2019.09.30. 17:21:35
LV22
Válasz 5. Greg üzenetére:
Mozgásban és tévén adja ki a "szépségét". Amúgy példának okádék ott a 9. sor középső képe.
...a többit képzeld hozzá.
6. jime  non-alcoholic
2019.09.30. 17:20:13
LV29
az elsőben is volt drón, teee!! :D
"wake up, you're dead!"
5. Greg  PlayStation.Community tag
2019.09.30. 17:15:50
LV25
Érdekes így a képek alapján nekem nincs bajom a látvánnyal de hát gondolom mozgásban már más a szitu.
LV426
4. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.09.30. 16:42:40
LV17
Válasz 3. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
8K... hagyjuk... Majd PS6-on.
psn/sen id: pcpmate
3. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.09.30. 12:11:08
LV7
+1
Nagyon jó a game, én kikapcsoltam a HDR-t és viszatettem 1080p-re, sokkal szebb úgy elég érdekes, de már meg sem lepödöm ezen...
Ps5 meg 8K mi na persze, előbb tanuljanak meg normálisan optimalizálni egy k@rva játékot legalább 4K-ban, de még az sem megy!
"Örökké nem eshet"
2. JackBauerHUN  PlayStation.Community tag
2019.09.30. 12:01:45
LV2
Nagyon jó game lett, de a graf az tényleg botrányos. 1 szebb volt .
1. Burzum  PlayStation.Community tag
2019.09.30. 10:16:21
LV2
Az első rész komoly meglepetés volt számomra, főleg a Lords Of The Fallen után, hogy mennyit fejlődött a D13! Nem volt tökéletes a TS1, de egy jó úton indultak el vele. Biztosan beszerzem ezt is, de megvárom itt is a jópár patch utáni állapotokat.:)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
The Surge 2
Focus Home Interactive
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Szerteágazó pályaszerkezet; pörgősebb harc, mint az elsőben; szinte mindenen javítottak az előző részhez képest...
Negatívum
...kivéve a grafikán, az botrányosan gyenge lett; a zene és hang nem túl átütő