PlayStation.Community

2019.10.12. 12:51 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Tegyél rendet csatabárddal!

Aki olvasta korábbi tesztjeimet, annak számára nem titok, mennyire szeretem a Diablo-klónokat, valamint a klasszikus Warhammer univerzumát, így amikor hírét vettem, hogy készül egy klasszikus hack 'n' slash játék az imádott fantasybe ágyazva, akaratomon kívül is elkapott a lelkesedés. Aztán amilyen gyorsan felültem a hype-vonatra, utólag kissé lehiggadva rögtön próbáltam józan fejjel gondolkozni, mielőtt túlságosan is magas elvárásokat srófolnék fel. Tudniillik, bár az utóbbi években kétségtelenül megnőtt a WH univerzumban játszódó stuffok száma, a legtöbbjük minősége nagy általánosságban igencsak felemás képet mutat, mintha a jogokat birtokló Games Workshopot nem is igazán izgatná, milyen minőséget képviselnek az elkészült produktumok: a cél mintha inkább csak a mennyiségre fókuszálna a minőség rovására. Az sem adott különösebben sok bizalomra okot, amikor kiderült, hogy a játékot egy viszonylag ismeretlen francia fejlesztőcsapat, az Eko Software fogja hegeszteni, akik bár régóta a piacon vannak, ám kiemelkedőt soha nem sikerült igazán alkotniuk (nekik köszönhetjük például a How to Survive szériát is, csak hogy valami PS4 vonatkozásút említsek tőlük - már ha ez valakinek mond valamit).
Mindennek ellenére úgy voltam vele, ha már tud egy elfogadható szintet tud produkálni, mint játék, valamint képes lesz átadni a WH érzést, akkor én már egy elégedett játékos leszek. Most végre kiderült mi is valósult meg végül ebből.
A Warhammer: Chaosbane története egy kis visszaugrás az időben, legalábbis ahhoz képest, ahol manapság a WH játékok többsége elhelyezi a cselekményét. Hosszú idővel a dicsőséges Karl Franz uralkodása előtt járunk, egészen pontosan abban az időszakban amikor az északi törzsek egymással egyesülve megtámadták az emberek birodalmát, és csak Magnus, a jámbor közbejárásának köszönhető, hogy végül sikerült a Káosz szolgálóit megfékezni. Ám a káosz sosem tűnik el nyomtalanul, valahogy mindig visszatér: szolgálói ezúttal egy indirektebb támadást választva próbálnak rajtaütni az emberek birodalmán, és csak négy, szedettvedett hősön múlik az ismert világ sorsa...
A Chaosbane, ahogyan azt már a bevezetőben is említettem, egy izometrikus nézetet használó hack 'n' slash akció RPG, vagy ahogy jobban ismert a zsáner, egy amolyan klasszikus Diablo-klón. Hogy őszinte legyek, nem igazán irigylem a fejlesztőket, elvégre véleményem szerint a Diablo 3 és a Path of Exile már annyira kimaxolták ezt a stílust, hogy az általuk felállított a lécet nagyon nehéz immáron bárkinek is megugrania, vagy akár bármit is érdemben hozzátenni (és ahogy talán az oldalt lévő értékelésből is kiderül: a Chasbane-nek sem sikerült ez a bravúr).

De lássuk is, hogy miből élünk: játék indításakor négy eltérő karakter közül választhatunk, amelyek mindegyike természetesen az eltérő kasztokat jelenti, más-más képességekkel, valamint statisztikákkal. Konrad Vollen egy landsknecht (izé, akarom mondani birodalmi katona, ahogy itt nevezik őket), aki hivatásából értelemszerűen kifolyólag egy amolyan tank, erős közelharci képességekkel és jó védelemmel ellátva. Elontir ezzel szemben egy elf mágus, aki Konrad teljes ellentéte, távolra hatékony ugyan, de meglehetősen rosszul viseli, ha valaki elég közel tud jutni hozzá. Nem maradhat ki egy ilyen típusú játékból természetesen a távolsági lőfegyverekkel operáló osztály sem, őt Elessa, az erdei elf képviseli; valamint utolsóként, de nem utolsósorban itt van még Bragi, a heves vérmérséklettel megáldott törp, akit legegyszerűbben egy berserk típusú harcosként lehet leírni. Mindkét kezében csatabárddal felfegyverkezve osztja az áldást, minimális páncélzatban vág rendet az ellenfél sorai között.
Közülük választva indulhatunk tehát a nagy kalandra, ami végső soron egyetlen dolgot jelent: lemészárolni a lehető leghatékonyabb módon minden szembejövő ellenfelet, aki csak a képernyőn megjelenik.

Ennek kerete a zsánerben már jól bejáratott módokon zajlik: az egyes pályákat egy központi hub választja el, ahol dialógusok útján pörög előrébb a cselekmény. Itt aztán lehetőségünk van felszerelésünket eladni vagy újat vásárolni, készleteinket feltölteni, majd ezekkel végezvén elindulni a különböző, felépítésüket tekintve random generálta dungeonokbe, ahol az átlagban 20 perc hosszúságú szinteken kell faék egyszerűségű objektívákat teljesíteni (valaki vagy valami megtalálása a térképen, x karakter megmentése, egy vagy több kijelölt ellenfél leölése, stb.). A lényeg persze csak és kizárólag a minél hatékonyabb népirtáson van, és azt kell mondjam, hogy ilyen téren hozza az elégséges szintet a Chaosbane. Mert bár a választható karakterek száma nem túl sok, és az unalomig ismert klasszikus kasztokra építkezik, ugyanakkor valóban elég eltérőek egymástól, és a stuff bedob pár olyan ötletet is, amihez hasonlót más hasonszőrű játékban még nem igazán láthattunk.
Vegyük csak például az elf mágust: neki az egyik különleges képessége abból áll, hogy az irányítók segítségével egy időben egyszerre irányíthatjuk egymástól függetlenül mind a karaktert, mind az általa megidézett mágiákat, ami egészen egyedi játékmenetet biztosít a számára. Ugyanilyen átgondolt a fejlődési rendszer és a karakter buildek építésének lehetősége is: az még hagyján, hogy alapképességeink az idő múltával a megszokott módon folyamatosan fejlődnek és bővülnek, de a kapott skill pontokkal is nekünk kell olyanformán gazdálkodni, hogy az minél költséghatékonyabb legyen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amint egy adott képességnek megkapjuk a következő, hatékonyabb szintjét, az még automatikusan nem aktiválódik: először ugyanis erre újabb pontokat kell költeni (akár úgy is, hogy valami más képességet deaktiválunk és attól vesszük el a tapasztalati pontokat), és akkor azt még egy újabb üres skillslotban el is kell helyezni, hogy azt végül a gyakorlatban használni tudjuk (amit szintén lehet úgy is kivitelezni, hogy kiveszünk egy már betett képességet).
Ez így leírva talán kicsit nehézkesnek vagy bonyolultnak hangozhat, az a valóságban egy átgondolt, szórakoztató és sok lehetőséget biztosító rendszer, ami idővel sem válik unalmassá. Ezen felül természetesen megtalálhatóak olyan további, a stílusra jellemző mechanikák, mint a passzív képességek és perkek skillfája (amiket egy stílusos csillagkép szimbolizál), a felszerelésekkel való kísérletezés és játszadozás (azok beolvasztása, összeolvasztása, fejlesztése -idővel még megáldani is lehet őket). Sőt, ahogy haladunk előre a játékban, úgy dob be a játék időről-időre további opciókat, az adagolás tehát ugyancsak nem rossz. A nehézség jól be van lőve (a normal tényleg normal, a hard tényleg hard), de egyébiránt lehetőség van természetesen multizni coopban egy baráttal vagy randomra talált emberkével, ami sokszor elég nagy előny is, lévén a fejezeteket lezáró bossok többsége egyedül két vállra fektetése az esetek többségében elég necces.
Ahogyan talán a fentebbiekből is kitűnik, a játék rendszere nem rossz (jobbnak mondjuk nem mondanám, a Diablo 3-nál vagy a PoE-nél, inkább úgy fogalmaznék, hogy más, egyedi), a játékmenet is rendben van, ám más pontokon a cucc sajnos igencsak vérszegény. Lásd rögtön a tartalmat példának okáért: az a négy karakter bármennyire is eltérő, akkor is csak 4 karakter; ellenféltípusból alig van pár darab; a helyszínek mindegyike tök ugyanúgy néz ki (egymás után hússzor ugyanabba a faluba, csatornába, havas erdőbe belépni nem nagy élmény...), tereptárgyak két lépésenként ismétlődnek, és a lootolás sem olyan izgalmas, ha a legtöbb felszelés leginkább csak színben és statisztikában tér el, kinézetben alig-alig. Ezt tetézi, hogy technikailag nagy jóindulattal is csak egy közepes: ez a grafika egy az egyben így elfutott volna PS3-on is, a zenék jellegtelenek, a szinkron borzalmas.
Ami viszont mégis legfájóbb számomra az az, hogy a stuffnak jóformán nincs semmi WH hangulata! Ha nem szerepelnének benne a jellegzetes helyszín és karakternevek egyáltalán nem is érezném, hogy egy WH játékkal játszok, A történet sajnos amúgy sem túl érdekes (általában kimerül abban, hogy ilyen-olyan ürüggyel újra és újra visszaküldenek egy adott helyszínre - ez egy idő után annyira unalmassá válik, hogy inkább már csak pörgettem a párbeszédeket), de maguk a jellegtelen helyszínek és ellenfelek sem éreztették velem azt, hogy éppen milyen licencű programmal játszok. Nagy kár, mert ha valami, ez nagyon sokat számított volna összkép tekintetében.

Összegezzünk: adott egy full közepes Diablo-klón, ami bár rendelkezik ötletes és szórakoztató megoldásokkal játékmechanika terén, de tartalmilag, technikailag legjobb esetben is közepes, és abszolút nem használja ki a címben rejlő potenciált. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy csak az vágjon bele, aki odavan a zsánerért és már az unalomig kimaxolt minden más ütősebb címet, és/vagy lecsapnak hozzám hasonlóan mindenre, aminek a WH logó ott ragyog a címe felett. A stílussal csak most ismerkedőknek pedig még mindig ott a Diablo 3 és a Path of Exile bevezetésnek, olybá tűnik ez egy darabig még így is marad. Kár ezért az elpocsékolt lehetőségért, de titkon bizakodom abban, hogy egy esetleges folytatás minden elvárásnak megfelel majd. A lehetőség ott van.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Nova  vas Normandy
2019.10.12. 23:54:38
LV14
Válasz 2. martin üzenetére:
Na azt a szériát még nem láttam, de jókat hallottam róla.
Majd egyszer pótolom.
" I'm my own worst enemy "
4. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.10.12. 16:49:06
LV17
Sajnos erre számítottam. Bele sem merek gondolni, hogy milyen játékok jöhetnének ebből az univerzumból, ha valamelyik értelmes kiadónál lennének a jogok. Hallod SONY? Pedig vennénk. :)
psn/sen id: pcpmate
3. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.10.12. 15:31:30
LV2
+1
Lásd Age of Reckoning...Micsoda játék volt pedig és ezt a címdalát elég nehéz überelnimai napig...

https://www.youtube.com/watch?v=i_rstI_iym0
ヤレヤレ、ダゼ。
2. martin  Főszerkesztő
2019.10.12. 14:08:06
LV27
+1
Válasz 1. Nova üzenetére:
Megnéztem a Love + Death + Robots szériát, és a 18 filmből 16-re azt mondtam, na így már meg lehetne csinálni egy Warhammer filmet.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. Nova  vas Normandy
2019.10.12. 14:04:00
LV14
Kár érte (is).
Olyan fasza kis játékokat össze lehetne dobni WH témában.
Mondjuk egy Blizzard szintű stúdió foglalkozhatna az univerzummal.
Tudom, hogy őket most utálni kell, csak egy példa volt.
" I'm my own worst enemy "
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WARHAMMER: CHAOSBANE
Bigben Interactive
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Átlagos
6/10
Pozitívum
Egyedi, sok lehetőséget biztosító és időnként szórakoztató ötletek és megoldások a játékmenetben
Negatívum
Sovány tartalom; kialakításában ismétlődő, technikailag gyenge; hiányzik belőle a WH érzés, nem használja ki a címben rejlő lehetőségeket

MARTIN BELESZÓL
Az egyik legjobb franchise a Warhammer, amit a legkitartóbban aláz videojátékok terén a jogtulajdonosa.