PlayStation.Community

2019.09.21. 13:07 PlayStation Network
8 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Én. Az igazság?

„A történelmet a győztesek írják” – mondta egykor Winston Churchill, ami sajátosan cinikus, keserű, de találó megállapítás. Maga a „történés” objektív és nem tartalmaz értékítéletet: a múlt eseményei csupán, amelyek között mi, a szemlélői ok-okozati összefüggéseket találhatunk. Viszont ezek értelmezése koronként változik, és az aktuális politikai narratíva határozza meg, hogy milyen fényben tünteti fel az eseményeket. Idővel változhat a perspektíva, új részletek derülhetnek ki, vagy távlatból tisztábban láthatunk. A történelmet tehát nem a győztesek írják, de annak értelmezését már annál inkább.

Az 1700-as évek végén járunk. A francia forradalom tombol, a nép az arisztokrácia vérének és a szabadság szagának mámorától söpör végig Párizs utcáin: ezer év után a plebsz az úr, és sarkával taposhat a millennium elnyomás fájdalmas emlékén. Amikor a mérleg ennyi éven keresztül billent az egyik irányba, elkerülhetetlen, hogy a váltásnál ne billenjen egy másik szélsőség felé: lopnak, rombolnak, erőszakolnak, ha csak leheletnyit is érzékelnek valamit, ami forradalomellenesnek mondható.
A forradalom egyik kulcsmozzanata a Tuileriák palotájának megrohamozása, amikor a nép és a monarchisták egymásnak feszültek. Robespierre, a jakobinusok vezetője és a forradalom kulcsembere ezt követően hozta létre a a Forradalmi Törvényszéket, egy rendkívüli hatalommal bíró testületet, hogy igazságot szolgáltasson és rendet tartson ezen viharos időkben. Tehát az arisztokrácia vérére szomjazó, mindenhol külföldi összeesküvést látó népképviselet alkotott egy kizárólag neki felelős bíróságot, hogy igazságot szolgáltasson: nos, ennek egy bírája a játékos
„Hősünk”, Fidéle, egy jelentéktelen alak: alkoholista, szerencsejátékfüggő, és ezt mindenki – beleértve családját – tudja róla. Ázsiója minimális, viszont itt a lehetősége: kitörhet innen, ha képes jól navigálni a politikai intrikák útvesztőjét. A We. The Revolution egy kiváló grafikai stílusú műfaji egyveleg, amely irdatlan terhet ró a játékosra, és ami miatt nyomasztó és fárasztó játszani vele.
Minden nap egy ügy kerül elénk, amelyet egy szélesebb felhozatalból választ ki véletlenszerűen a játék. (Tehát ha újból játszunk, vagy betöltjük a mentést, nem biztos, hogy ugyanezt az ügyet kapjuk.) Ilyenkor elolvashatjuk a jelentést, ami után kikérdezhetjük a vádlottat: a cél, hogy a megfelelő témákkal kapcsoljuk össze a megfelelő tényeket, ezáltal feloldva kérdéseket. Ha kifaggattuk, akkor a kérdések alapján az esküdtszék tesz egy javaslatot, mi pedig eldönthetjük: bűnös, vagy ártatlan? A cél, hogy igazságosak legyünk… Vagyis az lenne.
Kezdetben két csoport – a köznép és a forradalmárok –, majd egy harmadik – az arisztokrácia – igényeit is szem előtt kell tartanunk. Ezek a felek mind egy adott ítéletet várnak, és mielőtt meghoznánk, látjuk, hogy milyen mértékben befolyásolja a döntés a kapcsolatunkat velük: ha elég magas, akkor nő a népszerűségünk, ami hozzájárul ahhoz, hogy könnyebb legyen az életünk; ha viszont túl alacsony, akkor megbuktatnak vagy meglincselnek, és karrierünk véget ér. Ha az esküdtszék döntését bíráljuk felül, az is rontja a renoménkat, és következményekkel jár, és szem előtt kell tartani a család igényeit: vannak esetek, amikor személyesen invesztáltak a végkimenetelbe.
Ez borzasztóan kellemetlenné teszi a játékot, és ettől annyira hatékony. Előttünk áll egy híres forradalmár, aki nőket erőszakol meg. Őt követi egy pap, aki egyszerűen csak vallását gyakorolta. Következik egy bába, aki megöli a lánygyerekeket, hogy megóvja őket attól a sorstól, ami a nőket várja abban a korban. Egy fiatal tolvaj a megélhetésért lopott. És így tovább. Borzasztó döntéseket kell meghoznunk, és ritkán tudunk kibékülni magunkkal: emiatt a játék pedig kiválóan demonstrálja, hogy a törvény mellett mekkora befolyásoló erővel bír a külső nyomás, a megfelelés.
A nap végén négytagú családunkkal töltjük az estét, és eldönthetjük, hogy mit csináljunk velük: olyan viszont nincs, ami mindenkinek kedvezne. Apánk a köznép képviselője, idősebb fiúnk forradalmár, feleségünk a renoménkra van hatással, míg legkisebb gyermekünk a másik három családtag véleményét befolyásolhatja. Hasonlóan a csoportokhoz, itt is bónusszal jár, ha jó kapcsolatot ápolunk, és negatív következménnyel, ha rosszat. Családunk is gyakran tud sarokba szorítani minket, ami egy újabb réteg ebben az összetett élményben.
Bíróként elkerülhetetlen a politikai intrika, és az életben maradásért több ellenfelünkkel is meg kell küzdenünk, a színfalak mögül irányítva a történéseket. Ilyenkor egy stratégiai aspektus lép érvénybe, ahol a város különböző kerületeibe küldhetjük ügynökeinket: vannak, akik az ellenséges ügynököket tudják hatékonyan kiiktatni, míg mások a befolyásunkat növelhetik gyorsabban. A nép heves lázongásba kezdhet, és lincselő csoportokat küldhet: az érintett területek ilyenkor megközelíthetetlenek, és ügyesen kell taktikáznunk, hogy embereink ne kerüljenek a villanypóznákra. Az adott városrészek különböző extrákat biztosítanak, ami szintén a hosszú játékban jár sikerrel.
A We. The Revolution a kockázatról szól. Folyamatos döntéseket kell meghoznunk, mérlegelve, hogy taktikailag mi a legjobb lépés: viszont lelkiismeretünkkel is meg kell birkóznunk. Mivel Robespierre elég hamar eltörli a börtönbüntetés lehetőségét, és a szabadlábra bocsátás és a forradalom jelképévé vált guillotine a meglévő két opció, komoly felelősség szakad ránk: gyilkosokat, erőszaktevőket kell elengednünk, és a rendszer áldozatait vagy ártatlanokat kivégeznünk. Ráadásul mi hajtjuk végre a kivégzést.
Előtte szónokolhatunk a bömbölő csőcseléknek, akik hol az igazságszolgáltatás, hol a szórakozás miatt tolonganak a lefejező-masina előtt. Ilyenkor a játék egy újabb aspektusát mutatja meg: ki kell logikáznunk, hogy a nép milyen hangulatban van, és annak megfelelő stílusú szónoklati taktikát választani. Eldönthetjük, hogy gondtalanul, alázatosan, agresszíven vagy manipulatívan tartunk beszédet: a jó eredmény szintén hozzájárul hírnevünkhöz, míg a rossz ellenünk fordíthatja a közönséget. Ezután pedig kioldhatjuk a pengét, amely aláhullva vágja le a vádlott fejét. Elsőre a hideg rázott tőle, idővel viszont ezt is megszoktam: ahogy az álnokságot, a nepotizmust, a korrupciót, a lélekőrlő légkört is.
A We. The Revolution mindezt fantasztikus képi megjelenítéssel illusztrálja. A mostanában népszerű polygon art stílusát alkalmazva a grafika kis, jól megkülönböztethető háromszögekből adódik össze. Mindezt a kor, illetve a francia zászló színei töltik meg élettel – vagy halállal – így a főként statikus, de apró mozgásokat tartalmazó képek leírókat és hatékonyak. Az összekötő jelenetek képregényszerűek, és olyankor a szereplők is szinkronizáltak. A gyönyörű látvány egyszerre kegyetlen is, ahogy látjuk, hogy miként fordul ki magából a „szabadság, egyenlőség, testvériség” lózung.
A hétköznapi ciklus mögött pedig egy izgalmas narratíva húzódik meg. Míg egymást váltja a tárgyalás-család-városi taktikázás trió, Fidéle különféle politikai csatákba bonyolódik, amelyek családjára és Franciaország jövőjére is hatással vannak. Ezeknél az (ahogy a játék hívja) „intrikáknál” a cél, hogy adott számú „összecsapásból” megnyerjünk valahányat. Például a város egyik elismert vallási vezetője ármánykodik ellenünk, mi pedig illegitim fattyával próbáljuk zsarolni: a hátba szúrás, zsarolás és erőszak ugyanannyira az eszköztárunk része, mint a diplomácia vagy a meggyőzés. Történelmi személyekkel találkozhatunk, mint Marat, Danton vagy Madame de Staël miközben befolyásunk hálóját próbáljuk tágabbra szőni. A jó hírnév és a csoportoknak kedvező döntések „befolyáspontokat” szereznek nekünk, amelyeket különböző esetekben válthatunk be.
A We. The Revolution folyamatosan csavar egy kicsit a játékmeneten, amitől folyamatosan friss marad. Az ügyeknél például egy idő után egy ügyész is részt vesz, aki a végén kérdőívet tölt ki arról, hogy mely kérdésekre mit válaszolt a vádlott. Robespierre rendeletben rögtönítélő, tárgyalás nélküli ítéleteket vár bizonyos esetekben, és van, hogy különböző extra kérésekkel találkozhatunk, amelyeknek utána kell járnunk. Ha pedig nem lenne elég a már amúgy is komplex ciklus, a játék harmadik harmadában egy háborús, területhódítós stratégiai elem is megjelenik, ahol katonáinkat kell megfelelően elosztanunk és csatákban részt vennünk.

A We. The Revolution egy fantasztikus játék. Sokat lehetne rajta javítani, és a PlayStation port technikai hibái sokszor fárasztóak tudtak lenni. Néha megakadt a játékmenet, és lehetetlen helyzetbe tett, ahol csak egy mentés visszatöltésével tudtam tovább haladni. Viszont fantasztikus, mert mer ilyen témával foglalkozni: mer beszélni a rasszizmusról, a szexizmusról, a politikáról, a korrupcióról. Mindezt úgy, hogy nem magas lóról prédikál, hanem szemléltet. Rossz vele játszani, folyamatos bűntudatom volt, és állandóan kételyek között vergődtem. Hatékony videojáték, remek művészeti alkotás, és elgondolkodtató produktum. Több ilyen vagány, kíméletlen projekt kellene, amely megmutatja, hogy a sablonon kívül is van élet, és hogy lehet, és kell is ilyenekről beszélni. Hiába távlatokban dolgozza fel a témát, mondanivalója és hatása kristálytisztán ragyog át.

„A történelmet a győztesek írják.” Valószínűleg egyébként nem is Churchill mondta.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Klabater
Fejlesztő: Polysash
Megjelenés: 2019.07.25.
Ár: 7390 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.12GB
Web: http://www.paranoidproductions.com/church/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. HTB  Szerkesztő
2019.09.27. 19:30:39
LV6
ezt már az első leárazáskor meg akartam venni pár hónapja, de inkább a Divinity 2-re böktem rá.

most pótoltam, picit Papers please!-re emlékeztet, eddig tetszik
Just another freak in the freak kingdom
7. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.09.22. 12:44:51
LV2
Válasz 6. Greg üzenetére:
Igen, nem egy n+1 edik openworld, barofsza grafiájú, játéknak csúfolt kutyulmány...
ヤレヤレ、ダゼ。
6. Greg  PlayStation.Community tag
2019.09.22. 09:40:52
LV25
+1
Na ha valami akkor ez egyedi. ;) Hahó fejlesztők tárjátok ki jobban a kapukat.
LV426
5. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.09.21. 16:06:39
LV17
Kelleni fog. Köszi :)
psn/sen id: pcpmate
4. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.09.21. 15:53:20
LV2
Ez valami atomdurva cucc. Lesz akkora forradalom mint anno a Darkest Dungeon volt...
ヤレヤレ、ダゼ。
3. Janinja82  Mérges Sárkány
2019.09.21. 14:19:18
LV3
Atyaég, minden napszak, minden helyszín és etnikai csoport más taktikát követel meg
Brutál lehet
2. ALF22  Son of Liberty
2019.09.21. 14:15:22
LV26
Vaoo
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.09.21. 13:23:34
LV12
KELL!
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
We. The Revolution
Klabater
SZÍNARANY

MARTIN BELESZÓL
Brutál a látványvilág, eldobom az agyam!