PlayStation.Community

2019.08.30. 21:14 Cool-Túra
14 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Gothami gengszter-sztori, Martin Scorsese ajánlásával.

A Bűn Bohóchercege, azaz Joker mindig is a Batman-univerzum, jobban mondva úgy en bloc az egész DC Comics egyik, ha nem a legnépszerűbb figurája volt. Nem is csoda, hogy az évek során rengeteg képregényben feltűnt mellék-, vagy főszerepekben, de sok más gonosztevővel ellentétben neki még az is kijutott, hogy saját sorozatokat indítottak az ő nevével fémjelezve. És akkor még nem beszéltünk a rengeteg merchandising-termékekről, na meg a sikeres filmekről/rajzfilmekről, amelyek többek közt szintén az ő nagyságát dicsőítik – persze ehhez kellettek azok a zseniális színészek is, akik életre keltették.
Az ilyen hatalmas népszerűségnek azonban megvannak a maga hátrányai, amelyek elől sajnos csak nagyon kevesen tudnak „elmenekülni”, miszerint, ha egyszer egy fiktív karakter már ekkora pop-kulturális ikon, és ráadásul még az eredete sincs teljesen tisztázva, akkor miért ne vájkáljunk egy kicsit (értsd: a lehető legaprólékosabban és legpofátlanabbul, minden kis apró zegzugba bevilágítva) a múltjában, vagy miért ne tekintsünk bele a gondolataiba, abból a célból, hogy jobban megérthessük, ki is ez az ember valójában, és miért csinálja, amit csinál.
Ez egy olyan karakter esetében, mint Joker, kifejezetten, sőt, inkább rettenetesen ingoványos talaj – hiszen nemcsak a személyiségének átütő ereje gyengülhet, de az őt övező hihetetlenül erős és markáns misztikum is teljesen odaveszhet. Szerencsére az ilyen és ehhez hasonló mítoszgyalázásokat többé-kevésbé sikerült elkerülni, még Alan Moore Gyilkos tréfája is inkább emelte, mintsem csökkentette a karakter renoméját – viszont a szakma nem átallott folyton-folyvást bizonygatni, hogy lehet még velős dolgokat hozzátenni Joker karakteréhez.

A múlt évtizedben például Brian Azzarello gondolta azt, hogy van még mit elmesélni a Bűn Bohóchercegéről. Ennek eredményeként született meg a szimplán csak Joker címre keresztelt, eredetileg minisorozatként készülő, majd végül önálló, saját maga lábán tökéletesen megálló graphic novelként testet öltött képregény, Lee Bermejo rajzoló hathatós közreműködésével.
Az eredeti, mindenféle kontinuitástól független történet 2008 végén jelent meg, néhány hónappal A sötét lovag premierje után, ami mint az köztudott, hatalmasat tarolt a mozikban, így már csak emiatt is felmerült a gyanú, hogy a Joker csupán egy jól időzített, amit gyorsan hipp-hopp dobtak össze, hogy meglovagolják a film keltette óriási hisztériahullámot. Bár ez voltaképp félig-meddig igaz (a DC szántszándékkal, direkt adta ki a képregényt a mozi után nem sokkal), ugyanakkor állítólag a mű már jóval készen volt – sőt, eredetileg Joker: The Dark Knight lett volna a teljes címe, de ezt a film miatt végül megváltoztatták.
A párhuzam már azért is érdekes, mert a képregénybeli Joker kísértetiesen hasonlít a Heath Ledger-féle Jokerre – és még könnyen el is lehetne hinni ezt az egészet, ha az alkotásért nem az Azzarello/Bermejo páros felelne, akinek a hasonló tematikájú Lex Luthor: Az acélembert köszönhetjük. A vitathatatlanul zseniális mesterműben kiválóan modernizálták Superman ősellenségét, miközben belefurakodtak éjfekete szívébe és intelligens, de furmányosan veszélyes elméjébe – a kísérlet remekül sikerült, és ugyanezt tervezték Batman fő ellenlábasával is.
A sztori elején Jokert hosszú idő után kiengedik az Arkham Elmegyógyintézetből, mivel az orvosok megállapították róla, hogy végleg kigyógyult az őrületből, és teljesen épelméjű lett – hogy erre mégis hogyan és miként kerülhetett sor, még csak halvány célozgatások és utalások szintjén sem kapunk választ. A szakemberek diagnózisától függetlenül azonban neki esze ágában sincs visszailleszkedni a társadalomba, és normális életet élni, helyette fegyvert fog, hogy visszaszerezze egykori birodalmát, amelyet rabsága alatt szétszaggattak a konkurencia dögkeselyűi.
Ebben pedig újdonsült jobbkeze, a piti bűnözőként tevékenykedő Jonny Frost lesz a segítségére. A duó elindul a gothami éjszakába, útjukat pedig kilyuggatott maffiózók, lemészárolt nehézfiúk és olyan fokú vérfürdő övezi, amelyet rég nem látott már a város. Azzarello szerencsére tisztában volt vele, hogy semmi értelme nem lenne a címszereplő gondolataiban vájkálni, ezért a képregényt Jonny Frost narrálja, és az ő szemszögéből követhetjük nyomon a történéseket.
A két „úriember” kapcsolata kifejezetten érdekes: kölcsönösen szükségük van egymásra, mert amíg Jokert Frost látja el információkkal, és gondolkodás nélkül elé ugrik a golyózáporban, addig a világéletében kisstílű gengszter épp Jokerben látja meg a lehetőséget arra, hogy végre felemelkedjen a prominensek közé, és hogy nagy ember lehessen.

Ami Jokert illeti, Azzarello eszközölt rajta némi változtatást (ha úgy tetszik modernizálta), így végeredményben, ha gyökeresen nem is tér el az ő értelmezése a karakter korábbi verzióitól, mindenképp egy másfajta Jokert kapunk, mint azt eddig megszokhattuk. A legjobban úgy lehetne jellemezni, mint egy laza átmenetet a Ledger-fél kegyetlenül irracionális karakter és a Jared Leto-féle higgadt, nyugodt, de mégis kíméletlen gyilkos gengszterfőnök között. Sőt, főleg utóbbira hajaz, és ez sajnos nem feltétlenül jelent jót: Azzarello Jokere ugyanis mentes mindenféle színpadiasságtól, markáns stílustól, groteszk és fanyar humortól, és szinte már akármilyen karizmatikus stílustól, tehát nagyjából majdhogynem mindentől, ami alapjában véve meghatározza a megjelenését és személyiségét.
Az eredmény: eme képregény Jokere őrültebb, mint a Nagymenők Tommy DeVitója és a Casino Nicky Santorója együttvéve. Kb. mint a lesittelt Tony Montana, akit hosszú évek után végre szabadon engednek, majd első dolga az, hogy belefejel egy hatalmas kokainhegybe, aztán adrenalintól, dühtől és őrülettől fűtve nekiáll, hogy brutális módon (vagy épp kimért rafkósággal) félresöpörje azokat, akik a hatalma visszaszerzése közben az útjába állnak.
Az erős pszichopata hajlam még nem is lenne gond, hiszen Joker és az elmebaj kéz a kézbe járnak együtt, csakhogy az átlátható, racionális okokból elkövetett gyilkosságok és szögegyenes motivációk oda vezetnek, hogy Azzarello Jokere nem lesz több egy átlagos pszichopata gengszternél.
A Lex Luthor: Az acélember bravúrját pont a karaktert övező rejtélyes kultusz miatt nem sikerült megismételni. Az a történet azért is volt jobb, mert ott nem is nagyon kellett modernizálni semmit, majdhogynem ugyanazt a Luthort kaptuk, akit megszoktunk a ’80-as évekbeli reboot óta, a figurához hozzátoldozott témák miatt pedig a gondolataiba és a lelkébe is sokkal izgalmasabb volt betekinteni – úgy lett zseniális és átütő, hogy új, addig nem látott dolgokat nem nagyon tudtunk meg róla.
Joker viszont más tészta: ha túl sokat árulnak el róla, akkor oda a misztikum, ha túl keveset, akkor felesleges lesz az egész, és persze az sem túl jó, ha a figura hirtelen más irányt vesz, és a végén már annyira két szék közé esnek, hogy a karakter nemhogy elszakad a gyökereitől, de totálisan felismerhetetlenné válik. A Jokerben kis híján ez történik: bár a köd szerencsére nem oszlik el, de a modernizálási kényszer nem tett túl jó benyomást az összképre. És a realisztikus, XXI. századi szellemiséget a képi világ is megsínylette: nyoma sincs annak megszokott gótikus stílusú, óriási szobrokkal, szűk utcákkal, egész várost átszövő autópályákkal teli, expresszionista, art deco benyomást keltő Gothamnek, de még égbe nyúló, hatalmas felhőkarcolóknak sem.
Helyette, mint valamelyik amerikai település átlagos külvárosa, minden le van robbanva, tele dokkokkal, gyártelepekkel és mocskos, szürke sikátorokkal. Ha ez még nem lenne elég, Bermejo ezúttal Mick Grayjel karöltve felelt a rajzok kihúzásáért, amelynek egészen érdekes, néhol fejezetten furcsa és zavaró eredményei lettek.

A Joker alapvetően olvasmányos és többé-kevésbé igényesen kivitelezett, ugyanakkor teljesen elhibázott, túlmodernizált képregény. Ennek a túlmodernizálásnak az lett a vége, hogy Azzarello egy olyan Joker-értelmezést alkotott, amely elég messze áll a figura korábbi inkarnációitól, hovatovább, szinte teljesen felismerhetetlen – ellenben a szerzőpáros előző munkájával, a Lex Luthorral, ami minden tekintetben klasszikus, és sajnos a Joker még a cipőfűzőjét sem kötheti be.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
14. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.09.02. 09:13:15
LV5
88%-on a Rotten-en, lehet bizakodni :))
..loading, please wait..
13. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.09.01. 07:31:45
LV12
Na, a cikk viszont baromi jó! Annyira közhelyszerű azt mondani, hogy Joker a kedvenc képregényes karakterem, minthogy szeretem a túró rudit - ennek ellenére így van. A képregényt el fogom olvasni, mert kíváncsivá tettél.

A filmmel kapcsolatban: teljesen mindegy, hogy ki játssza, az előző teljesítmények - legyen az negatív, vagy pozitív megítélésű - mindig összehasonlítási alapot adnak. Én inkább attól tartok, hogyha a kasszáknál jól teljesít, nem fognak tudni megállni az első rész után, ami még csúnya dolgokat is eredményezhet. (Zárójelben: számomra is Ledger alakítása tetszett eleddig a legjobban, de nem tudom, hogy egy következő alkalommal meg tudta volna ismételni ezt...)
"Si vis pacem, para bellum."
12. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.08.31. 22:56:06
LV12
Válasz 10. Lucsy üzenetére:
És mindenhol így használják. Nekem sem tetszik.
"Si vis pacem, para bellum."
11. ColdHand  Szerkesztő
2019.08.31. 20:15:48
LV22
Válasz 8. martin üzenetére:
Igaz, egy elvárásom lesz. Szórakoztasson és ne bánjam meg a jegybe ölt pénzt.
...a többit képzeld hozzá.
10. Lucsy  PlayStation.Community tag
2019.08.31. 19:08:05
LV12
"A Bűn Bohóchercege". Ezt szerintem hanyagold. A jatekos angol kifejezes, a "Clown Prince", a "Crown Prince" eredeti es letezo kifejezesbol jott. "Crown Prince of Crime" helyett jatekosan es intelligensen "Clown Prince of Crime"-kent utalnak Joker-re. Pechunkre nincs jo magyar alternativa. "A Bűn Bohóchercege" nem mas, mint egy buta tukorforditas, bocsi.
nagy volt a pofam, elnezest kerek
9. Lucsy  PlayStation.Community tag
2019.08.31. 19:01:11
LV12
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Phoenix a karrierjenek ezen pontjan nem vallalta volna el ezt a filmet, ha olyan kibaszott szar lenne mint amennyire itt nehanyan elorevetitik. Foleg ugy nem, hogy a film egy kepregeny karakteren alapszik, a kepregenyfilmeket pedig tudtommal ruhelli Phoenix (de lehet keverem valakivel). Ezekbol kifolyolag valoszinusitheto, hogy a film nem lesz egy tipik kepregenyfilm (ha a trailerekbol indulunk ki akkor mar lathatjuk, hogy ez igy is van), ugyanis ahhoz Phoenix nem nyult volna. Emellett olyan nagyon szar a forgatokonyv sem lehet, mert akkor ujfent nem nyult volna hozza.

Teljesen megertem, hogy sokan totalisan elveszitettek a bizalmukat a DC-vel kapcsolatban, de ez az elozetes elegedetlenkedes csakis eloiteletekbol fakad, hogy a "DC mar nem tud jot csinalni", mert szereny velemenyem szerint a trailerek kurvara nem adnak okot az aggodalomra. Sot. En ugy erzem, hogy hatalmasat fog durranni a film es akik mar elore temettek, azok nagyon csendben lesznek majd. Kb. mint anno Heath Ledger eseteben.
nagy volt a pofam, elnezest kerek
8. martin  Főszerkesztő
2019.08.31. 12:49:08
LV27
Válasz 6. ColdHand üzenetére:
Biztos nem fogsz nulla elvárással beülni, mivel ismered a karaktert és valami elképzelésed már van róla.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
7. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.31. 12:48:22
LV25
Válasz 6. ColdHand üzenetére:
Most hogy mondod tényleg. :) Ő a magyar Joker. :D
LV426
6. ColdHand  Szerkesztő
2019.08.31. 11:50:50
LV22
Csak én látom bele a fenti képbe Laár Andrást kimaszkírozva? :D

A képregény megvan, de még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam (még mindig a "szuperül megrajzolt" Sötét Lovagnál tartok. A filmre kíváncsi leszek, ha eljutok a moziba nulla elvárással fogok beülni.
...a többit képzeld hozzá.
5. martin  Főszerkesztő
2019.08.31. 10:56:53
LV27
Válasz 4. VictorVance üzenetére:
Nem tudom, meglátjuk. Remélem nem buziskodják el.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.30. 21:44:04
LV18
Válasz 3. martin üzenetére:
Alapból az nem tetszik, hogy a trailer alapján a főhőst megpróbálják majd egyfajta meg nem értett, elnyomott szerencsétlennek beállítani, akinek szar gyerekkora volt, szar melója, sosem kapott elismerést, sosem volt igazán boldog, sosem érte el amit akart, és aki ezért a film során végül valamiféle antihős lesz, akivel a nézők együtt érezhetnek és szurkolhatnak neki, hogy "jaj szegénykém, de rossz volt neki, de majd most bosszút áll azon a piszok rendszeren, ami kitaszította magából", de láthatóan nem elég nekik ennyi, hanem kifejezetten szimpatikussá akarják tenni Jokert. Érted, aki a képregények talán legbetegebb, legelborultabb, legőrültebb bűnözőjét, akinek a számtalan brutális, erkölcstelen, pszichopata tettét nem lehet csupán annyival felmenteni, hogy egy sor rossz dolog történt vele.
A Gyilkos tréfa egyébként zseniálisan tudta hozni ezt a témát, egy tragikus, szomorú eredettörténetet adott a karakternek, miközben nem felejtette el, hogy amúgy kiről is van szó.
Nem hinném, hogy a film ennyire mélyre szántóan megy majd bele ebbe a témába. Egyelőre úgy tűnik, hogy csináltak egy tök önálló, Martin Scorsese inspirálta filmet (szerencsétlen Todd Phillips annyira Scorsese akar lenni, hogy láthatóan majd beledöglik), amit megpróbálnak egy népszerű karakter nevével eladni.
Örülünk?
3. martin  Főszerkesztő
2019.08.30. 21:32:21
LV27
+3
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Szerintem Joaquin Phoenix annyira átütő erejű lesz, annyira esendő és aztán annyira ijesztően dühös, hogy tökéletesen elfeledtet majd mindent, amit egy önálló Joker filmtől elkerülhetetlen prekoncepcióként vártunk. A film végén úgy fogunk felállni, hogy elkezdjük elhinni, Joker ilyen volt (kis képzavar) az életben, és nem olyan, mint a képregényekben, vagy a videojátékokban. Ebben reménykedem.
Nyilván a nép fiai az első mondatban felállítják majd a Heath Ledger párhuzamot, én viszont Logan párhuzamot vizionálok.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.30. 21:23:46
LV18
Válasz 1. martin üzenetére:
Nem akarom látatlanban fikázni, de Phoenix alakítását leszámítva (aki nyilván megint zseniális teljesítményt fog hozni) szerintem rettenetes film lesz.
Örülünk?
1. martin  Főszerkesztő
2019.08.30. 21:18:23
LV27
"Az ilyen hatalmas népszerűségnek azonban megvannak a maga hátrányai, amelyek elől sajnos csak nagyon kevesen tudnak „elmenekülni”, miszerint, ha egyszer egy fiktív karakter már ekkora pop-kulturális ikon, és ráadásul még az eredete sincs teljesen tisztázva, akkor miért ne vájkáljunk egy kicsit (értsd: a lehető legaprólékosabban és legpofátlanabbul, minden kis apró zegzugba bevilágítva) a múltjában, vagy miért ne tekintsünk bele a gondolataiba, abból a célból, hogy jobban megérthessük, ki is ez az ember valójában, és miért csinálja, amit csinál. "

Egyfelől remek mondat, másfelől ezt meséli majd el a Joker film.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TOM CLANCY'S GHOST RECON: BREAKPOINT (PS4)
2019.10.13. 21:43 Játékteszt
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Eltörött a mécses.
WARHAMMER: CHAOSBANE (PS4)
2019.10.12. 12:51 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: Sanada
Tegyél rendet csatabárddal!
The Legend of Heroes: Trails of Cold Steel (PS4, PSN)
2019.10.12. 12:39 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Legenda újratöltve.
Caravan Stories (PlayStation 4, F2P, PSN)
2019.10.09. 18:41 Kedvcsináló
8 hozzászólás
Szerző: martin
A vándorcirkusz az égbe megy.
Concrete Genie (PS4, PSN)
2019.10.08. 11:43 PlayStation Network
8 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Színes tintákkal álmodni.
Ni no Kuni: Wrath of the White Witch Remastered (PS4, PSN)
2019.10.07. 12:21 Kedvcsináló
4 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Vissza a gyermekkorba…
Mozi - Joker
2019.10.07. 10:22 Cool-Túra
22 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egy megbomlott elméjű kisember vallomásai.
GREEDFALL (PLAYSTATION 4)
2019.10.05. 17:56 Játékteszt
11 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Diplomatikusan fogalmazva: nem rossz, de lehetne jobb is.
The Sojourn (PS4, PSN)
2019.10.03. 15:50 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Meditatív életpálya.
FIFA 20 (PLAYSTATION 4)
2019.10.02. 15:20 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Hozza a kötelezőt.