PlayStation.Community

2019.08.30. 15:30 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Masamune
Értékeld a cikket!
Ajanyoff kiff japány mefe....

A visual noveleknek, vagyis az ún. galgéknek nagy hagyománya van Japánban. Adott egy kedves sztori és egy háremszerű lányhalmaz, akik közül te majd megtalálod a koituszra alkalmas egyedet. Persze addig hosszú az út, drámával meg intrikával teli, no meg rengeteg aranyoskodással.
Három dologra van szüksége annak, aki belekezd egy ilyen VN-be. Az első a türelem. A sztorinak ki kell bontakoznia, a karaktereket meg kell ismerned és rengeteget kell olvasnod. A második az a jó nyelvtudás. A lányok is szeretik, meg a munkáltatók is előnyként jelölik meg. (Mármint azt, ha mondjuk beszélsz valamilyen idegen nyelvet, esetünkben az angolt.) A harmadik pedig természetesen az, hogy legalább egy picit is érdekeljen ez a stílus. Mert hát valljuk be, ez egy eléggé rétegzsáner, és itthon nem a legismertebb, pedig egész könnyen megkedvelhető. A dolgod tulajdonképpen semmi más, mint az, hogy hátradőlsz és bekészítesz valamilyen üdítőt meg rágcsát, aztán kikapcsolva belemerülsz egy japános romantikus-horror sztoriba.

Szingli vagyok és rament akarok!

E történet főszereplője mi vagyunk, és ezt a megfelelő név megadásával meg is pecsételhetjük. Sajnos a nevünket nem mondják ki, pedig a japáni VN-ekben a hiraganák megadásával bizony olyan is van. Mindegy is, ez legyen a legkevesebb. Szóval fiatalemberként kellemetlen múltunk elől lépünk meg egy picit Mihate városba, ahol a legenda szerint 100 évente egy halott visszatér az élők közé és gyilkolászásba kezd. Ijesztő. Az élőhalott helyi monikerje az ún. Yomibito, és szerencsénkre éppen most van szezon.
Persze mi nem foglalkozunk az ilyesféle helyi badarságokkal, mi kikapcsolódni jöttünk. Szálláshelyünk nagybácsikánk háza lesz, ami állítólag lakatlan... de mégsem. Érkezésünkkor úgy tűnik, hogy valaki már van itt, de a fáradtságtól nem állunk neki nyomozni, hanem inkább kiülünk az erkélyre és hallgatjuk az éjszakai rádiót, ahol ismételten elmondja egy kellemes női hang a helyi folklórral kapcsolatos hátborzongató tényeket, de ezt egy picit olyan formában teszi mindezt mintha hozzánk beszélne. Sejtelmes.
Kedves cicafiú keresi cicaleány társát!

Többet nem igazán érdemes írni a sztoriról, mert ha érdekel, akkor úgyis beszerzed, ha viszont nem keltette fel az érdeklődésed a téma, akkor mindegy is. Azt viszont érdemes leírni, hogy 3 órán keresztül semmi érdekes nem fog történni. Mert felvezetés van és egy korai végjáték, ami után ne dobd a tévébe a kontrollert. Mentsd el szépen az állásod és kezdődhet az igazi játék.
A sztori aztán szépen kibontakozik, odamész és azzal akivel akarsz, építgetheted a kapcsolatod a szereplőkkel, vagy ignorálhatod őket teljes mértékben. A lényeg az, hogy a tetteidnek természetesen meg lesz az eredménye és több végkifejlet érhető el annak tükrében, hogy mit, kivel, hogyan, hol és mikor teszel. Egy teljes augusztuson keresztül lehetőséged lesz arra, hogy felderítsd Mihate városát és a rejtélyt, ami a körülöleli.

Ahogy mondtam, több végkifejlet létezik. Úgynevezett "utakat" járhatunk be a barátainkon keresztül, ami aztán persze viszi a cselekményt előre, pozitívan vagy negatívan. A lényeg, hogy emiatt több végigjátszás szükséges. A progressed minden végigjátszás végén mentésre kerül és azt is megteheted, hogy újratöltöd a korábbi mentésedet ugyanabból a playthroughból, de most más irányba mész el. Minden, amit megszereztél egy végigjátszásból, az megmarad, így nem kell többször beszerezned egy sztori-tárgyat, vagy megcsinálni egy küldetést. Ez nagyban megkönnyíti a felderítést és az előrehaladást is. Az egész csak türelem és érdeklődés kérdése.
A játéknak megvan a maga bája, de a zsáner eléggé rétegszerű. Emellett persze meg kell említenem azt is, hogy sok is lehet néha, főleg egy bizonyos karakter révén, akit nagyon a pokolba kívántam már, de mindig akkor jött, amikor leginkább nem kívántam a társaságában lenni. A sztorinak ezt a bizonyos valakit tudnám csak felróni negatívumként, főleg azért, mert szinte semmilyen karakterfejlődésen nem esik át (ellentétben a többiekkel), és egy olyan idegesítő sztereotípiát testesít meg, amit semmilyen kontextusban sem kedvelek és kedveltem. Ennek ellenére a játék folyamatosan az arcunkba tolja, de gondolom pont ezzel a szándékkal, hogy bosszantson.
Ami nekem még problémát jelentett, az az volt, hogy nem érdekeltek kifejezetten a csajok. Van egy korosztály, aki még talán képes arra, hogy romantikus / szexuális érzelmeket tápláljon virtuális karakterek iránt, én viszont ebből már (sajnos) kinőttem. Természetesen mindegyik leány nagyon szépen prezentált. Van itt kemény és titokzatos, csiszolatlan gyémánt, a társaság lelke, és persze a buta nagymellű, aki nagyon kedves. Mindegyik rád vár, de szinte kötelező a sztori kedvéért mindegyikükkel bensőséges kapcsolatba kerülni, és ez nekem annyira nem jött be. Ez viszont nem a játék hibája.

Rosszlányok

Teljesen komolyra fordítva a szót. Figyelj ide rám! Adott egy játék, ami csak képekkel és szöveggel operál. A rajzok szépek, a zene jópofa, és a hangulat, ha belemerülsz, teljesen rendben van. De! A három órás felvezetés szerintem nagyon sok. Ehhez manapság nem mindenkinek van türelme. Neked van? Érdekessé tette a leírás, amit fent olvastál? Akkor szívesen ajánlom, de ha és amennyiben ez nem jön be, azt is megértem. Tényleg nem mindenkinek való. Nagyon japán, nagyon elvont. Kell ez neked? Ez a fő kérdés.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 11990 Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények