PlayStation.Community

2019.08.20. 12:31 Cool-Túra
46 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Hollywoodi (rém)álom.

Szerintem egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy amikor Quentin Tarantino új filmet csinál, annak premierje mindig pirosbetűs ünnep sok rajongó naptárában, és minimum felér egy díszesen becsomagolt karácsonyi ajándékkal. A szenvedélyes videotékás mozifanatikusból halhatatlan forgatókönyvírónak/rendezőnek felcsapott fenegyerek lassan harminc éves pályafutása alatt nagyjából mindent el is ért, amit csak el lehet érni az Álomgyárban: filmjeit rendre elismerik a nézők és a kritikusok, minden következő műalkotásának bérelt helye van a különböző fesztiválokon, a szakma teljes körű figyelmét kiérdemelte, rajongótábora mára már szinte rocksztári méreteket öltött, fiatal, kiugrásért keményen dolgozó tehetségek egész sorát inspirálja, nem egy klasszikusa pedig betonbiztos helyen csücsül az örökzöld kultusz-filmek megkophatatlan panteonjában – mindemellett az, hogy a legnagyobb filmsztárok is odaadnák fél karjukat azért, hogy vele dolgozhassanak együtt, majdhogynem már apró csekélységnek számít.
Szóval ezek után simán megtehetné azt, hogy az elvárásokat és saját rajongóit elegánsan leszarva csak és kizárólag önmagának készítsen filmet. Teljesen magától értetődő dolog lenne, és voltaképp nem igazán lehetne hibáztatni érte. A legújabb alkotásával kapcsolatban pontosan ezen a téren érte a legtöbb negatív kritika, a gondolatmenet viszont több helyen is hibádzik: Tarantino ugyanis amellett, hogy nyilván részben önmaga szórakoztatására parádézott (mint eddig mindig), ezt a filmet nekünk, igazi filmrajongóknak csinálta.
Tehát új rendezése nem valami üres művészi maszturbálás, bár kétségtelenül megtalálhatóak benne ennek jellemzői, de közben egy lazaságtól, vagányságtól és gyengédségtől fűtött szexi korkép – azaz személyes is, meg nem is. Sőt, megkockáztatom: eddig még egyetlen egy Tarantino-film sem szólt ennyire közvetlenül és egyenesen hozzánk, nézőkhöz, mint ez.

A Volt egyszer egy Hollywoodot már a legelején egy nyílt szerelmeslevélként aposztrofálták, amely a ’60-as évek végi amerikai filmgyártáshoz íródott, és a bemutatása óta kb. minden kritikában meg lett említve, így lassan túlpörgetett klisé lesz, de mégis, ennél jobban és hitelesebben nem nagyon lehet jellemezni Tarantino kilencedik filmjét.
Akik mélyebben benne vannak a mozi világában, azok közül nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy kevés szenvedélyesebb, ambiciózusabb és tájékozottabb rendező létezik manapság Hollywoodban, meg úgy en bloc az egész filmtörténelemben, ugyanakkor az is számtalanszor bebizonyosodott a szakmában, hogy ennyi még nem elég az abszolút üdvösséghez. Nem elég, hogy az embernek elképzelései vannak, amiket meg akar valósítani, nem csupán a koncepció a lényeg, jól is kell tudni megcsinálni azokat, márpedig Tarantino jól csinálja, amit csinál, mostanság ugyanúgy, mint ahogy a múlt évtizedben, vagy mint ahogy karrierje elején.
Csakhogy ezúttal visszavett megszokott védjegyeiből, így a Volt egyszer egy Hollywood kevésbé tarantinósabb Tarantino-film, ennek ellenére mégis esszenciális darabként foglal helyet az életműben, mi több, egy új, eddig ismeretlen oldaláról is megismerhetjük a legendás rendezőt – egyszer enyhe gyengédséggel, máskor sűrű melankóliával mesél, karakter- és történetközpontú dialógusokon keresztül, a korábbiaknál jóval meglepőbb hangsúlyossággal.

Merthogy a Volt egyszer egy Hollywood maga mögött hagyja a tipikus Tarantino-elemek nagy részét, leginkább a sztoritól totálisan független frappáns és pattogós szövegeléseket, na meg a magvas elmélkedéseket.
Újfent felcserélődtek a funkciók, ezúttal maga a történet kapta ezt a „mellékzöngés” szerepet: hagyományos értelemben vett sztori kvázi nincs, nem arról szól az egész, hogy a szereplők eljussanak A pontból B-be. Nincs konkrét cél, nem egy beépített rendőrt kell megtalálni, nem egy ellopott táskát kell visszaszerezni, és nem egy rabszolgasorba taszított nőt kell megmenteni, vagy ilyesmi, ehelyett rendezőnk rábízza az egészet a nosztalgiára és a karakterekre, hadd sodorják ezek a nézőt a végkifejlet felé. Előbbivel kapcsolatban nagy segítségére van a film operatőre, Robert Richardson, akivel már nem ez az első közös munkájuk, képei pedig zseniálisan megteremtik azt a kort és azt a közeget, amelyről Tarantino mesélni szeretne.
A kamera hosszan elidőzik a ’60-as évek végének utcáin, épületein, benzinfaló járművein, ma már hajmeresztő ruháin és frizuráin, az akkori film- és sorozattermésen, illetve azok forgatásain és díszletein, olyan piszkosul ütős, vonzó és pulzáló atmoszférát vászonra álmodva, amit még a manapság kifulladásig túltolt retro-mánia legtöbb képviselője is megirigyelne. A korszak hátterének megfestése vitán felül zseniális, szinte lemászik a képernyőről a színekben gazdag, rockzenétől hangos, dohányfüstben és whiskey-szagban fürdő környezet, mindez a meseszerűség pedig (hiszen a miliő összességében annyira ’60-as évek, hogy még maga a valós ’60-as évek sem volt ennyire ’60-as évek, de ezzel semmi baj) folyamatosan a szádba rágja, hogy ne törődj a történettel, ne várd, hogy görgessék előre a cselekményt, itt most a nagybetűs Feeling a lényeg.

Nem mintha utóbbival bármi probléma lenne. A Volt egyszer egy Hollywood karakterei hamisítatlan Tarantino-figurák, a filmsztárrá válásért foggal-körömmel küzdő, ámde rendre kudarcot valló western-színész Rick Daltontól kezdve (Leonardo DiCaprio talán még sosem volt ennyire sebezhető, érzékeny és emberi), a coolságot megtestesítő laza, de mégis amolyan régiesen keménycsávó háborús veterán, most kaszkadőrként és lótifutiként dolgozó Cliff Boothon át (Brad Pitt régóta nem volt már ilyen jó, de hogy itt komplett karrierjének legszimpatikusabb szerepét hozza, az kétségtelen), a bájos, egyszerre esendő és tűzről pattant Sharon Tate-ig bezárólag (Margot Robbie briliáns, rövid jelenléte és kevés szövege nemhogy nem baj, de kifejezetten a film és a cselekmény szerves részét szolgálja).
A rengeteg kisebb-nagyobb mellékszereplőről nem is beszélve, akik nem egy esetben valóban létező személyek, és akik összességében két nagy csoportba sorolhatók: vannak a nagy öregek, mint Rick vagy Cliff, a régi Hollywood képviselői, a klasszikus stúdiórendszer arcai, akik bőrükön már egyre jobban érzik, hogy csillagjuk szép lassan leáldoz, és ezért, valamint a gyors változásokkal kéz a kézben járó bizonytalanság miatt nem értik igazán, hogy mi is zajlik körülöttük, hiszen úgy tűnik, a régimódi értékeknek és macsóságnak talán mindörökre vége lesz.
Aztán ott vannak a fiatalok, az úgynevezett „újhullámosok”, mint Roman Polanski vagy Bruce Lee, akik még nem vették be teljesen az Álomgyárat (az majd csak jó pár év múlva jön nekik össze Steven Spielberg, Martin Scorsese, George Lucas, Francis Ford Coppola, és sokan mások közreműködésével), de már a levegőben van a változás szele, hogy egyszer majd a filmesek következő generációja fogja uralma alá hajtani Hollywoodot.
De ezen a trónon senki sem uralkodhat örökké: a film egyaránt megmutatja ennek a helynek a jó és a rossz oldalát is, mert miközben egyeseket felemel, másokat viszont letaszít, és azokat, akik valakivé válnak ebben a nehéz és sok szempontból embert próbáló iparban, épp olyan könnyen meg is rághat, aztán könyörtelenül kiköphet a gépezet.
A Volt egyszer egy Hollywood őszintén, néha vidáman és humorosan, máskor szomorúan és kiábrándító módon regél erről a korszakról, pontosabban 1969-ről, amikor is az Álomgyár eme két berendezkedés között vergődött toporzékolva, miközben a hippi-mozgalmak lassan, de biztosan szerveződtek egyre nagyobb tömegekbe, és miközben Amerika egyre kilátástalanabb és mocskosabb háborút vívott Vietnámban – és a régi kor végét többek között a Szelíd motorosok, a Manson-család és Sharon Tate brutális meggyilkolása hozta el. De Tarantino fiktív világában mindebbe még egy kis „igazságszolgáltatás” is vegyülhet – ami a Becstelen brigantyk teaszűrővé lőtt Hitlerje után egyáltalán nem meglepő.

Mert a film egyébként kifejezetten nyugis, sőt, rendkívül vérszegény, főleg tarantinói mércével mérve, de aztán az utolsó fél órában valósággal elszabadul a pokol, amit legalább annyira lehet a hosszan gyöngyöző, fenyegetően növekvő feszültség gyógyító és jóleső levezetéseként is értelmezni, mint ahogy a valós áldozatok iránt mutatott tisztelgésként aposztrofálni.
Mivel a Volt egyszer egy Hollywood szerelmeslevél, valósággal hemzseg az utalásoktól, az apró kikacsintásoktól és a referenciáktól, csakúgy, mint a rendező korábbi munkái, de ebben az esetben valóban annyi, de annyi jópofa pillanat, sokatmondó kameraállás, gesztus, vagy félmondat van, ami majd csak a sokszori újranézések alkalmával tűnik fel, vagy esik le. Nyilván nem szab gátat az élvezetnek az, ha esetleg nem ismerjük az idézett ’60-as évekbeli színészeket és filmeket, de mégis óriási pluszt tud adni, ha tájékozottabbak vagyunk. Mivelhogy az élmény minden esetben adott, az már más kérdés, hogy hányan lesznek majd képesek azonosulni ezzel a stílussal, és befogadni az old school narratíváját, ami annak idején szinte már elvárás volt, manapság viszont kifejezetten furcsa és idegen a moziba járó közönség nagy részének.
Ezért talán a Volt egyszer egy Hollywood lesz az eddigi legmegosztóbb Tarantino-film, pedig egy rakás A-kategóriás szupersztárral és majdnem 100 milliós költségvetéssel, plusz a nagy Quentin nevével (aki már rég nem az a független filmes fenegyerek, mint egykor) gondolhatnánk, hogy alapból mainstream az egész, de nagyobbat nem is tévedhetnénk: annak néz ki, annak van álcázva, de valóbaján a lehető legmesszebb áll tőle.

Ennyi méltatás és dicsérő szó után összegzésként általában a szokásos sallang szokott következni, miszerint „nem ez Tarantino legjobb filmje, de..”, viszont ettől most eltekintenék, mivel nyilván egyáltalán nem ez az, hiszen azt már megcsinálta 1994-ben, a Ponyvaregénnyel, így ilyesmit teljesen felesleges leírni.
Azonban a Volt egyszer egy Hollywood mindettől függetlenül is egy újabb mestermű, nem csupán egyetemes, de tarantinós mércével mérve is – sőt, ezúttal jóval több is, mint egy következő zseniális klasszikus. Kedvenc rendezőnk ezúttal egy új arcáról mutatkozik meg, amit eddig csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem láthattunk – ez pedig mindenképp dicsérendő, főleg, hogy ilyen hosszú karrierrel a háta mögött képes volt előállni valami újjal és valami mással, még ha nem is mutatott teljesen fityiszt megszokott stílusának. De ezzel semmi probléma, pont ezért szeretjük: mert ő az egyik a kevesek közül, aki még képes igazi, klasszikus és tradicionális értelemben vett filmet készíteni, semmivel sem összehasonlítható, kuriózumnak számító moziélménnyel megajándékozni a közönséget. Olyat adni nekünk, amit ilyen elbűvölő, laza és menő, egyáltalán nem erőlködő, mindenféle műmájer izzadságszagú vagánykodást nélkülöző módon csakis ő tud.
És tulajdonképpen totálisan magától értetődő, hogy ezt a ’60-as évek végének megidézésével érte el: elvégre kisgyerekként ennek a korszaknak a filmjeibe szeretett bele, ez az időszak inspirálta a legjobban, és többek között ennek az évtizednek köszönhetjük, hogy itt van velünk.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2019.08.28. 19:28:15
LV1
Iszonyat vontatott, unalmas film...
45. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.26. 11:16:21
LV3
Válasz 44. VictorVance üzenetére:
Igen, pont emiatt a Tiszta románc közelebb áll hozzá, Brad Pitt korai szerepével.
44. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.26. 11:15:30
LV18
Válasz 43. MolonLave üzenetére:
Úgy értettem, hogy a Született gyilkosok inkább Oliver Stone filmje, mert bár Tarantino írta a forgatókönyvet, Stone elég sokat változtatott rajta, ami miatt aztán rendesen össze is vesztek.
De ettől függetlenül persze hatalmas kultfilm.
Örülünk?
43. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.26. 11:09:47
LV3
Válasz 38. VictorVance üzenetére:
"Még"? :D Egyik legkirályabb film a Született gyilkosok.
42. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.26. 11:09:26
LV3
Válasz 34. seeYOUsoon üzenetére:
Én a Tate-re gondoltam csak, bocsi.
41. Richard  PlayStation.Community tag
2019.08.26. 09:13:30
LV5
Válasz 13. martin üzenetére:
Állítólag se ő, se más nem találkozott Polanskival.
40. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.26. 09:12:42
LV5
Válasz 38. VictorVance üzenetére:
Mr. Tarantino a filmvilág Kojima-ja, pont :)
..loading, please wait..
39. Richard  PlayStation.Community tag
2019.08.26. 09:12:30
LV5
Válasz 36. Noob üzenetére:
Szerintem kiba jó volt!
38. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.25. 13:40:56
LV18
+2
Szerintem QT minden filmje kurvajó, még a Született gyilkosok is (ami meg inkább Oliver Stone-é, mint az övé), de a Halálbiztos is, ami egyébként a leggyengébb munkája, de szigorúan csak önmagához mérve. Sok rendező összetenné a két kezét, ha rosszabb napjain ilyen filmet tudna csinálni.
Örülünk?
37. martin  Főszerkesztő
2019.08.25. 13:05:14
LV27
+2
Válasz 36. Noob üzenetére:
Nézhetetlenül rossz volt.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
36. Noob  PlayStation.Community tag
2019.08.25. 12:19:44
LV6
Válasz 33. NEXUS0001 üzenetére:
A brigantik azért elég jó volt.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
35. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.25. 10:52:00
LV25
Válasz 33. NEXUS0001 üzenetére:
A Halálbiztos azért elég jó volt.
LV426
34. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.24. 09:25:24
LV5
Válasz 28. MolonLave üzenetére:
Leon és Rosemary LaBianca gyilkosság.
..loading, please wait..
33. NEXUS0001  PlayStation.Community tag
2019.08.23. 23:05:24
LV7
Mit mondjak? Brad Pitt jól játszott, DiCaprió még mindig nem tud kemény, vagy csak átlagos lenni ahol kéne. Gyak egy gimis színjátszókör mesterkélt, ripacs szintjét hozza, ami egy B kat színész alakításánál nem rossz. De a B kat színészek sem mindíg B kat színészek, pl. a magánéletben.

Értem én a sok kikacsintást, de ugyan úgy vagyok vele, mint a Ready Player One-nal, hogy a sok utalástól még nem lesz egy film igazi alkotás. Vagy viccesebbre, vagy akciódúsabbra kellett volna venni, vagy csak megvágni, úgy kb 1 órával. Csak azért nem tűnik unalmasnak, mert az utalások miatt folyamatosan kattog az ember agya, hogy az előző jelenet akkor most mi volt. Vagy is hiányzik belőle az, ami egy mozit mozivá tesz, hogy beszippantson.

Ez kb egy Dumb és Dumber film, ahol a lúzerek ügyetlenkedését nézzük az igazi cselekmény helyett.

Szóval mi az ami hiányzik Tarantinóból gyak a Ponyvaregény óta? Hogy annyira izzadtságszagúan nagyfilmes rendező akar lenni, hogy egyszerűen elpuhapöcsösködi a filmjeit. Pont a védjegyét, a Tarantinós, könnyed szabadszájú káromkodós kendőzetlen hétköznapi erőszakot fogja vissza. Hol van ez a végkifejlet a Ponyvaregény seggbebaszós, tökönlövős, szadomazó cuccos jelenetéhez képest?
"Hagyjuk bazmeg!"
Csak tudnám mit jelent ez a szmájli: 3D !?
32. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.23. 11:26:31
LV3
Válasz 31. zola0306 üzenetére:
Én igyekszem mindent feliratosan nézni, másodikra viszont szinkronosra mentem, úgy is király volt!
Szinkronnál nekem furcsa volt, hogy sok címet nem fordítottak le.
Hevér egyébként továbbra is zseniális, de ő mindig király, színházban is fenomenális - viszont a többiek is remekek voltak. Tarantino filmeknek mindig jó a szinkronja :D
31. zola0306  SonsOfSaRock
2019.08.23. 07:39:28
LV16
Válasz 29. MolonLave üzenetére:
Mégjobb! :D

Haverommal mentem meg a csajával, így szinkronosan néztük megint. Így egy feliratos is befigyel majd még :D
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
30. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.22. 22:32:08
LV3
Válasz 3. martin üzenetére:
Kis Jodie Foster zseni.
29. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.22. 22:31:38
LV3
Válasz 10. zola0306 üzenetére:
Milyen volt másodjára? :D Én ma néztem!
28. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.22. 22:31:11
LV3
Válasz 17. seeYOUsoon üzenetére:
Nem volt ott.
27. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.22. 22:30:12
LV3
Válasz 22. VictorVance üzenetére:
A seggfejtől azért nagyon messze van: tök racionális és jogos, amit mondott.
26. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.22. 22:29:30
LV3
Válasz 24. VictorVance üzenetére:
A probléma itt az volt, hogy Tarantino full benézett egy életrajzi könyvet, és ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy "ez egy fiktív verzió", beleállt valamibe, amihez kiderült, hogy hülye. Pláne, hogy imádja Bruce Lee-t. Benézte a mester, van ilyen.
25. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.22. 09:38:28
LV5
Válasz 21. Greg üzenetére:
Remélem Lana nem fogja túltolni az LGBTI propagandát mint ahogy a Sense 8-ben tette, semmi bajom a mozgalommal, csak minek..
..loading, please wait..
24. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.22. 09:27:41
LV18
+2
Válasz 23. Greg üzenetére:
Egyrészt Bruce Lee lánya csak négy éves volt, amikor meghalt a fater, így ő sem ismerhette sokkal jobban, mint pl. Tarantino, maximum csak a rokonok, az ismerősök meg, az életrajzi könyvek alapján tájékozódhatott, hogy valójában milyen is volt az apja.
Másrészt a beszámolók alapján legalább annyira feltételezhető Bruce Lee-ről, hogy arrogáns volt, mint amennyire az, hogy nem.
Harmadrészt ez az egész hiszti teljesen felesleges, ugyanis, ahogyan a címe sejteti, ez a film egy "mese" (a Becstelen brigantyk elején sem véletlenül virított ott a "Volt egyszer egy..." felirat, bár nyilván Hitler és Goebbels eltúlozása kapcsán kevesebben verték a tamtamot), tehát ez a Bruce Lee arrogáns volt-e, vagy nem téma olyan, mint egy eredeti kontextusából kiragadott félmondat. Semmi köze a lényeghez.
Meg kell nézni a filmet, és értelmezni azt, mivel saját kontextusában értelmezve tökéletesen beleillik többe közt ez a Bruce Lee-ábrázolás is - amivel kapcsolatban egyébként eléggé túl van tolva ez a cirkusz.
Örülünk?
23. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.22. 09:03:38
LV25
Válasz 22. VictorVance üzenetére:
Miért mert vèdi az apja emlékét ?! Ugyan már. Ráadásul honnan veszi ezt Tarantino ?! 10 éves volt amikor Bruce Lee meghalt... kb a piros lábast húzta és nem azzal volt elfoglalva hogy ki arogáns és ki nem. Bár nyilván èg és föld a két ember de Tarantino csak szeretne akkora nyomokat hagyni mint Bruce Lee...
LV426
22. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.22. 06:58:11
LV18
Válasz 20. Greg üzenetére:
És Bruce Lee lánya most épp akkora seggfej, mint amekkorának szerinte ábrázolják az apját a filmben...
Örülünk?
21. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.22. 04:20:40
LV25
+1
-1
Válasz 18. seeYOUsoon üzenetére:
Kellett már a 4. rész mint egy falat kenyér. Gyakorlatilag az első rész után már mélyrepülésben volt a Mátrix. ;)
LV426
20. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.22. 04:15:41
LV25
Azért Tarantino nem bírt magával elkezdte pocskondiázni Bruce Lee-t. Kareem Abdul Jabbar és Bruce lánya pedig szóltak hogy leállíthatná magát.Milyen "elegáns" ez a Tarantino...
LV426
19. Greg  PlayStation.Community tag
2019.08.22. 04:10:14
LV25
Válasz 16. probi üzenetére:
Én úgy tudom nem volt ott Manson.
LV426
18. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.21. 11:37:19
LV5
Btw az ismertető nagyon jó olvasmány lett, respekt ! Remélem a pont hivatalosan bejelentett Matrix 4-et is Te fogod tesztelni :D
..loading, please wait..
17. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.21. 10:43:08
LV5
Válasz 16. probi üzenetére:
Manson saját bevallása szerint már ott volt a többiek előtt és előkészítette a terepet, megkötözte az áldozatokat pl. De ki hinne el bármit a világ leggyávább gyilkosának aki még ölni sem volt képes :)
..loading, please wait..
16. probi  PlayStation.Community tag
2019.08.21. 10:37:41
LV8
Válasz 14. seeYOUsoon üzenetére:
De a Polanski házban is ott volt aznap este ahol Tate-et leszúrták?
15. Sakamoto_14  A bölcs
2019.08.21. 10:33:26
LV20
Már mióta vártam a filmet, de nagyon szarul jöttek össze a dátumok. Ha egy héttel hamarabb behozza a magyar forgalmazó, megnézhettem volna rendesen. Lehet, hogy ebből csak otthoni filmezés lesz valamikor.
14. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.08.21. 10:31:51
LV5
Válasz 12. probi üzenetére:
Manson jelen volt az egyik gyilkosság helyszínén de ember életét nem oltotta ki, utasította a "család" tagjait kit-hogyan-hol, ettől volt félelmetes a figura.
..loading, please wait..
13. martin  Főszerkesztő
2019.08.21. 10:23:50
LV27
Volt egy olyan érzésem, hogy Tarantino találkozott Polanskival, és annyira lenyűgözte, hogy csinált neki egy rekviem filmet.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
12. probi  PlayStation.Community tag
2019.08.21. 10:13:08
LV8
+2
Válasz 8. zola0306 üzenetére:
Lehet félreértem amit írsz de Manson úgy tudom nem volt ott a gyilkosság helyszínén csak a hippiket küldte.

Maga a film zseniális volt. Érdekes volt hallani a mellettem ülőket és a reakciókat a végén, sokan nem erre számítottak vagy nem értették az egészet, néztek, hogy "Ez meg mi a fasz volt?" Gondolom ott megállt a tudomány, hogy Brad Pitt és Dicaprio egy filmben. Valamilyen formában mindenkinél elérte a hatását.Tarantino 4 President.
11. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.08.21. 10:08:20
LV3
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
SPOILER

Szerintem egyértelmű, hogy erről szól a vége: az egész egy tündérmese egy hanyatló korról. A valóságban egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, de itt akár minden jóra fordulhat.
10. zola0306  SonsOfSaRock
2019.08.21. 09:43:22
LV16
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Holnap megyek megint, haveromékkel este.
Nekem nagyon adta, na :D
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
9. VictorVance  Szerkesztő
2019.08.21. 09:39:04
LV18
+2
Válasz 8. zola0306 üzenetére:
SPOILER

Szerintem ez egyértelműen erkölcsi igazságszolgáltatás volt Tarantinotól, ugyanúgy, ahogy Hitlernél.

Szóval lényegében a gyilkosok, akik a való életben megölték Sharon Tate-et és az ott lévőket, itt, ebben a Tarantino-univerzumban megkapták a magukét. Zseniális amúgy az utolsó fél óra felépítése, hiszen a néző tudja, hogy kik ezek, mit tettek, mi történt a valóságban, itt viszont teljesen máshogy alakulnak a dolgok, és direkt úgy van bemutatva az egész, hogy szétröhögd magadat, miközben folyik a vér, üvöltenek és szenvednek, amit, ha végiggondolod a megtörtént eseményeket, akkor lényegében még meg is érdemelnek.

Ebből a szempontból az teszi fel a koronát az egészre, amikor DiCaprio berohan a lángszóróért, kijön és szénné égeti a medencében vergődő csajt. Egyszerűen teljesen el van túlozva az is, ha belegondolsz, nem illik bele a karakter profiljába, viszont ha ezt igazságszolgáltatásként értelmezed (bár kissé fölényeskedő, de ezt megszokhattunk QT-től), akkor az egész inkább egy frappáns kiszólás Tarantinotól a közönség felé, hogy egy jobb világban ezt kellett volna kapniuk a gyilkosoknak.
Örülünk?
8. zola0306  SonsOfSaRock
2019.08.21. 08:53:23
LV16
Válasz 3. martin üzenetére:
Az a legjobb benne szerintem, hogy

!!SPOILER!!

azért mert oda bementek és nem Manson volt ott. Zseniális.
Ebből következtethetsz úgy is, hogy ez előtte történt és később mondjuk bementek hozzájuk is és történt ami történt.
Vagy egy teljesen fiktív megközelítés mint a Brigantikban Hitler.

Amikor Di Caprio leül a kocsma elé olvasni és rágyújt a másnaposság első cigije jutott eszembe. Mikor éjjel elrántottál 4 dobozzal és reggel rágyújtasz. hogy lesz ami lesz... annyira látszik rajta, hogy mocskos szarul esik neki :D
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
7. martin  Főszerkesztő
2019.08.20. 22:58:40
LV27
Mondjuk befejezni ezt sem tudta, ahogy több filmjét sem.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.08.20. 22:41:17
LV12
Zseniális. Ahogy felépíti az egészet, és szinte ott érzed magad a jelentekben - na, ezt nagyon kevesen tudják megcsinálni. DiCaprio és Pitt játéka annyira passzol, hogy ilyet kitalálni sem lehetne. Hatalmas.

Nekem személy szerint az Aljas nyolcas a kedvencem tőle.
"Si vis pacem, para bellum."
5. HUN_GERGO  PlayStation.Community tag
2019.08.20. 21:49:23
LV15
Mi csalódottan jöttünk ki a moziból... nagyon nem tetszett. :(
4. Noob  PlayStation.Community tag
2019.08.20. 21:33:13
LV6
Nagyon jó lett. Tudom, hogy sokaknak a Ponyvaregény a legjobb filmje, de nekem a Kill Bill. Most ez az új is ott van.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
3. martin  Főszerkesztő
2019.08.20. 21:03:18
LV27
+1
Tetszett. Ötletes, ügyes, rengeteg a kiváló részlet.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. Pliskin  PlayStation.Community tag
2019.08.20. 20:54:37
LV1
Válasz 1. zola0306 üzenetére:
Most hétvégén nézem meg én is újra. Nekem nagyon telitalálat, egy-két dolgot leszámítva.
This is not ‘Nam. This is bowling. There are rules
1. zola0306  SonsOfSaRock
2019.08.20. 15:21:23
LV16
Holnap elolvasom melóba a cikket.

Tegnap voltam rajta moziban! Nekem hatalmas volt! Én ma is röhögőgörcsöt kaptam ha csak visszagondoltam 1-2 jelenetre.
Brad Pitt tündököl, annyira felszabadultan eltoja a szerepet, hogy arra szavak nincsenek. Di Caprio meg azzal a bamba fapofával amit hoz az is hatalmas!
Sokaknál olvasom, hogy semmiről nem szól és nagy szar a film.
Igen, valóban az ha Te is tranyókon meg bosszúállóra hajtod a jancsit.

Én megváltom a második jegyemet is a héten!
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
CALL OF DUTY: MODERN WARFARE (PS4)
2019.11.11. 11:11 Játékteszt
32 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Modern hadviselések koronázatlan királya.
Yooka-Laylee and the Impossible Lair
2019.11.09. 13:29 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Aztán nehogy beletörjön a fullánkod a nagy hancúrozás közepette.
JURASSIC WORLD EVOLUTION (PLAYSTATION 4)
2019.11.07. 12:51 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Őskövület.
Monster Jam: Steel Titans (PS4, PSN)
2019.11.07. 09:36 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MrZ
Papírszörnyek.
Mozi - Terminátor: Sötét végzet
2019.11.05. 20:55 Cool-Túra
23 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Megrohadt (élő) szövet, elrozsdásodott fémváz.
WWE 2K20 (PS4)
2019.11.05. 07:49 Komment
7 hozzászólás
Szerző: HTB
GLOW - Gigantic Losers of Wrestling.
Erica (PS4, PSN)
2019.11.03. 15:22 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Avagy így játsszunk közösen filmet - magyar felirattal.
Képregény - A Sith Sötét Nagyura
2019.11.02. 19:24 Cool-Túra
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Sötét felemelkedés.
DEATH STRANDING (PLAYSTATION 4)
2019.11.01. 08:01 Játékteszt
151 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Az út a cél.
Az igazi horror #2
2019.10.31. 22:25 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: Sanada
Játékokat megihlető hátborzongató valós helyek és események. - II. rész