PlayStation.Community

2019.07.28. 12:20 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Egy félisten megpróbáltatásai.

Nem ritka a videojátékok világában az, amikor egy fejlesztőcsapat több műfajt próbál ötvözni annak érdekében, hogy a produktum minél egyedibbé kalapálásával elnyerje a játékosok figyelmét, viszont ritkaságszámba vannak azok az esetek, amikor ezek a fúziók működnek is. Az ACE Team fejlesztői úgy gondolták, hogy jó ötlet egybegyúrni a klasszikus 2D-s akció-platform, a városépítő és a tower defense játékstílust. Végtére is nem számolták el magukat, mert a SolSeraph-ban jól működne az előbb említett édes hármas, a potyogó vércseppek más sebből folynak.
A történet röviden annyi, hogy két kegyes isten megteremtette a világot és rajta az embereket, majd magára hagyták alkotásukat. Ezután a kisebb, gonoszabb istenek kihasználva, hogy a szülők leléceltek nekiestek az emberiség sanyargatásának. A túlélésre játszó halandók a félisten Helios-t, a Hajnal Lovagját hívták segítségül, aki neki is állt, hogy felszámolja a törzseket fenyegető veszélyeket.

Első dolgunk egy side-scrolling szegmens legyűrése lesz, amiben különféle agresszorok (goblinok, orkok, trollok, BKV-ellenőrök, stb.), valamint a terep adottságai próbálják utunkat állni. Sok extra nincs a dologban, a pályák – egy-két elágazástól eltekintve – teljesen lineárisak, az életünkre törő csúfságokat kardunkkal hányhatjuk élre, vagy spéci, manát fogyasztó íjunkkal eliminálhatjuk. Kitérésre egy Alucard-féle hátracsúszás, védekezésre pedig pajzsunk szolgál, de gyakran jól jön az is, amikor dupla-ugrással egyszerűen átugorjuk az ellenfelet, hogy – nem túl sportszerűen – hátulról aprítsuk fel. Életerőnk vörös ékkövek képében jelenik meg, lenullázódás esetén vagy a pálya elejéről, vagy az érintett checkpointról eshetünk neki újra a kihívásnak végtelenszer.

Miután sikeresen abszolváltuk az első ilyen részt jön a városépítésbe oltott toronyvédő szegmens, amiben Helios-szal madárformában repkedhetünk – kvázi kurzorként funkcionálva – az izometrikus nézetből szemlélt táj felett. Itt a feladatunk az emberek alkotta törzs lélekszámának felduzzasztása és megvédése lesz, ami magában foglalja az alapanyagok (élelem, fa, munkaerő) előállításához szükséges házikók megépítését és a védelmi építmények felhúzását. A terepen található nagyjából féltucat fészek is, ahonnan kikövezett utakon hullámokban rajzanak az ellenfelek a falu felé, hogy a központi magként funkcionáló tábortüzet szétrugdossák. A lények fogadására érdemes az út mentén felhúzni a védelemre szolgáló építményeket (barakk, íjásztorony, mágustorony, stb.) a szomszédságukba pedig az ezek tuningolására (sebzés, hatótáv, stb.) szolgáló objektumokat. Minden felhúzott épület fába kerül, illetve szabad munkaerő is szükséges, mert az építmények maguktól nem fogják meggátolni az ellenfeleinket a masírozásban. Ergo: ha a falut rosszul menedzseljük, például úgy, hogy nem ügyelünk a szabad munkaerő piacra, akkor határvédelemben sem fogunk tudni jeleskedni. Ezért érdemes mindig felderíteni a kivágandó (7-8 fából álló) erdőket, farmot építeni, hogy legyen elég kaja a lakosoknak, akiket CSOK helyett lakóházak hitelmentes felhúzásával buzdíthatunk szaporodásra.
Amint sikerült menedzselni mind a nyersanyagtermelést, mind a védelmet, akkor a válaszcsapást is ki kell viteleznünk, amihez előbb a szörnyek rejtekhelyét körbeölelő sötét fellegeket kell eloszlatnunk egy közelbe telepített imahellyel. A láthatóvá vált fészekbe már csak rá kell repülnünk félistenünkkel és egy oldalnézetes szegmensben megvívott két képernyőnyi arénaharccal kipucolni a helyet, majd valamilyen tuning (plusz HP, mana, stb.) üti a markunkat. Ezek után a terepen uralkodó főellenség rejtekhelyét védelmező kristály veszít egy réteget. A cél innentől adott, minden ellenséges odút fel kell dúlnunk, majd látogatást kell tennünk a boss-nál. Siker esetén a támadó hullámok megszűnnek (nem, egyetlen kis fészek kipucolása nem szünteti meg a támadásokat), és kapunk egy új speciális képességet mint például az öngyógyítás, vagy a villámszórás.
Ezek után – de akár a főellenség leölése előtt is – elhagyhatjuk a vidéket, hogy a világtérképen repkedve új tájakon védjük meg a maréknyi emberiséget. Az utolsó helyre csak azután tehetjük be a lábunkat miután felnyársaltuk az öt boss-t, majd mehet a finálé.

Látványilag lazán balerinázik a cucc az egész jó és a mi ez a moslék terminus technikusok által határolt pengevékony vonalon. Ez egyébként leginkább a side-scrolling részekre igaz, mert míg a faluvédő szegmensek tűrhetően (értsd: hármas alá) festenek, addig a mászkálós etapok minősége ingadozik. Egyszer közepes, majd egész kellemes, egy másik pálya borzalmas, a következő viszont gyönyörű. A vízalatti pályaszakaszok voltak azok, amik kivétel nélkül simogatták a látóidegeimet. Viszont muszáj megjegyeznem, hogy a legfestőibb tájat is képesek elszennyezni a kritikán aluli animációk.
Kezelhetőségre a platformrészek a legrosszabbak, mert kényelmetlen az ugrás mechanikája, illetve az, hogy haladás közben nem tud hősünk suhintani, csak és kifejezetten állóhelyzetből képes hadakozni. Ráadásképpen ezt még a nem túl pontos és csak a kárunkra játszó hitbox-rendszer is megnehezíti. A hátrálást pedig nem tudjuk megtörni, csak és kizárólag az animáció lefutása után kapjuk vissza az irányítást. A faluépítés ehhez képest teljesen baráti, de gyakran hiányoltam a kamera elforgatásának a lehetőségét.
Tartalmilag nagyjából 10 órás kalandra kell számítani, ha az ember ráérez a faluvédő részekre, akkor már csak a platform részek szívathatják meg, ami idővel be fog következni. Míg eleinte csak az ellenfelek próbálnak lenullázni, addig később a pályaszerkezetek is bedurvulnak, ahogy egyre élesebb platformképességeket követelnek meg, instant sebző tövisbokrok hevernek szinte mindenhol, és a legszemetebb helyekről ugranak a nyakunkba.
Hangzásilag a zenék kellemesre sikerültek, a hanghatások csak közepesre, hangulatilag pedig hozná a program amit kell, de a kényelmetlen kezelés, és a bedurvuló oldalnézetes szegmensek képesek hazavágni a félisteni lény bőrén keresztül megtapasztalt epikus küzdelmek heroikus élményét. Gyakran támadt az az érzésem, hogy a platformrészeket hagyni kellett volna a fenébe, és rá kellett volna gyúrni a menedzselésre és a toronyvédésre, akkor egy kiemelkedőbb játék születhetett volna, mert minden, ami rossz a programban, az a side-scrolling részekben találhatóak.

A SolSeraph tower defense játéknak közepes, városmenedzselősnek túl egyszerű, platform-akciónak pedig, ha nem is borzalmas, de mindenképpen gyenge. Kár, mert némi elmélyítéssel és odafigyeléssel egy igen egyedi és szórakoztató játék válhatott volna belőle. Ez a fúzió most nem jött össze.

(A félisteni kalandot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Sega
Fejlesztő: ACE Team
Megjelenés: 2019.07.10.
Ár: 4590 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 1.81 GB
Web: https://www.sol-seraph.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. panelproli  PlayStation.Community tag
2019.07.28. 17:17:26
LV1
+1
Az ötlet nem új, snes kult játék ActRaiser egy az egybe.
1. PDHiv  PlayStation.Community tag
2019.07.28. 16:02:29
LV1
Nagyon tetszik a teszt, a tagolás, a témák, a hasonlatok.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››