PlayStation.Community

2019.07.12. 13:34 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Értékeld a cikket!
Klasszikus képlet, komoly vérfrissítés.

Amióta a független játékok és fejlesztőcsapatok egyre nagyobb helyet töltenek meg a videojátékok palettáján, nem szokatlan, hogy korábbi ismert nevek és címek tűnnek fel újra valamilyen formában. A közösségi finanszírozásnak hála rengetegen kapnak esélyt az újrakezdéshez, és ugyan vannak csúfos lebőgések (khm, Mighty No. 9), az esetek többségében azért általában azt kapjuk, amit ezen programok során a készítők ígérnek. Ez a formula már csak azért is izgalmas, mert a nagy alkotók meghúzhatják a váratlant és olyan projekteket villanthatnak, amelyekről álmodni sem mertünk.
Nem volt ez másképp a Bloodstained: Ritual of The Night című, 2015-ben Kickstarterre vitt játékkal sem. A Bloodstained szinte azonnal felkavarta az állóvizet, hiszen a Konamitól 2014-ben elszakadt Koji Igarashi (rajongói körökben IGA) álmodta meg, aki 2001-től 2010-ig a legendás Castlevania-sorozat írója és producere volt az említett japán vállalat égisze alatt. Stílusa annyira rányomta bélyegét a szériára, hogy a rajongók a távozását követően is követelték a folytatást, bármilyen formában. A Mighty No. 9-et fentebb nem csak a rossz példa kedvéért említettem: ez volt az a játék, amelyet szintén egy kickstarteres kampány segítségével keltett életre a Mega Man játéksorozat egyik fő koponyája, Keiji Inafune (ex-Capcom). Ez inspirálóan hatott Igarashira, aki szintén ezt a platformot választotta, ám szerintem akkor ő sem gondolta, hogy ez egy ennyire hosszú és viszontagságos út lesz. Végül a pénz összejött, a gárda is összeállt, ám a huzavonát követően kevesen gondolták, hogy ebből bármi épkézláb összejöhet. Nos, tévedni emberi dolog.

Mindezeket után, talán senki nem fog meglepni, hogy a Bloodstained egy metroidvania stílusú akció-kalandjáték (vagy, ahogy a készítő specifikusan kategorizálja: Igavania). A történet során egy Miriam nevű hölgyeményt irányíthatunk, akinek különleges képessége, hogy képes a démonvilág mágiájával ellátott "szilánkokat" (shard) magába olvasztani és használni. A sztoriba és annak hátterébe túlságosan mélyen nem mennék bele, aki életében játszott legalább egy Castlevania-játékkal, az azonban figyelmes lehet néhány visszacsengésre: egy hatalmas, ellenlábasokkal teli kastély, egy titokzatos ősi rend, brutális főellenfelek, valamint változatos képességek és felszerelések. Feladatunk adott: megállítani a démonok terjedését a világon, lehetőleg végérvényesen.
A játék bevezető szegmense után gyakorlatilag szabad kezet kapunk: a kastély bebarangolása - bizonyos megkötésekkel ugyan - ránk van bízva, már az elején találunk mellékutakat, további termeket, szobákat, nyílásokat. A terület tényleg hatalmas, rengeteg időt el lehet tölteni a bóklászással, meg úgy en bloc annak megtanulásával és memorizálásával, hogy honnan hova jutunk, melyik nagy helyszínt milyen irányból érdemes megközelíteni, és így tovább.
Ne szaladjunk azonban ennyire előre: a kalandot ugyanis egy faluból indítjuk meg, amely egyfajta központként funkcionál. Itt baráti NPC-k várnak bennünket, akikkel interakcióba léphetünk, általuk pedig rengeteg lehetőség tárul elénk. Kereskedhetünk, vehetünk (és készíthetünk) különböző élet- és energiatöltőket, páncélokat, felszerelést, fegyvereket, hozzávalót az ételekhez, amelyeket szintén itt tudunk elkészíteni (erről bővebben kicsit lejjebb).
Ez utóbbi mechanizmusok felelnek meg a játék crafting-rendszerének, amely egy érdekes újítás. Mindezek mellett, a faluban erősíthetjük a megszerzett shardokat, menthetünk és mellékküldetéseket vehetünk fel három kategóriában (vicces Castlevania utalásokat rejtettek el a készítők a "démongyilkolós" küldetés szálban, érdemes az áldozatok neveit nézni). Minden teljesített szívességért jutalom üti a markunkat, így érdemes ezekre odafigyelni.

Természetesen a játék gerincét nem a falusi rászorulók segítése fogja adni: a kastély bebarangolása és a démonhorda megállítása közben rengetegféle pályarészre eljuthatunk, mind egyedi szörnyekkel és - a már említett - főellenségekkel. Nem számoltam meg, hogy összesen hány bossharcot kell megvívni a játék végéig, annyi azonban biztos: akadnak szép számmal. Annak érdekében, hogy ezeket az embert próbáló akadályokat legyőzzük, rengeteg eszközt bocsátottak a fejlesztők a rendelkezésünkre. A "hagyományos" fegyverek közül is válogathatunk szép számmal: kardok, pisztolyok, rúgást elősegítő lábbelik, sőt, Castlevania hagyományokhoz hű ostorok közül válogathatunk.
A harc szépségét (véleményem szerint) azonban nem ezek adják, hanem a gyűjtögethető shardok. Ezeket a legyőzött ellenfelektől szerezhetjük meg, amint megfelelő mennyiségűt leverünk belőlük. Többségük valamiféle támadást vagy varázslatot tesz lehetővé (ebből is van két kategória), ám vannak, amelyek által segítőkre teszünk szert, a ritkábbak pedig passzívan a statjainkra lesznek jótékony hatással. Ez már csak azért is fontos, mert a folyamatos harcok által szintet léphetünk, így növelve értékeinket, amelyekhez a szóban forgó shardok, valamint a különböző felszerelések és fegyverek szintén hozzájárulnak - a fellelhető élet- és varázserő növelőkről nem beszélve.

Ami elég hamar szembetűnő lesz, az az, hogy Igarashi és csapata igyekeztek a mai szájíznek megfelelő újításokkal és megoldásokkal frissíteni a megszokott receptet, ami azonban talán még fontosabb, hogy a tempót is kicsit feljebb vették. Vannak ugyan cammogósabb, kevésbé pezsgő szakaszok, ám sosem éreztem azt, hogy unatkoznék, esetleg azt, hogy a játék csak át szeretne lendíteni egy egyébként száraz szegmensen. A különböző területek mind-mind szolgáltak meglepetéssel és változatossággal, az ellenféltípusokat, gyengeségeiket, erősségeiket nem győztem tanulni, illetve a shardok, felszerelések és fegyverek kombinálása is végig szórakoztatóvá teszi a programot.
A hangulat egyszerűen szuper: a Bloodstained játszi könnyedséggel emel át a végletekig lerágott, mégis minden, a zsáner kedvelője számára imádott gótikus kastély környezetéből vízalatti járatokba, steampunk könyvtárba, titkos laborokba, vagy akár egy rejtett sivatagba. Mire egy helyszín monotonitásba fulladna, átérünk egy másikba, gyakorlatilag a játék felétől kb. már érezni fogjuk, mikor jön el a "váltás" ideje, ami nem feltétlen baj, azt ugyanis soha nem tudjuk, mi vár ránk az átvezető folyosón túl.
A remek hangulathoz továbbá az is hozzátartozik, hogy a szintén Castlevania-veterán Michiru Yamane szerezte a játék zenei anyagának oroszlánrészét, amely ennek köszönhetően igen csak bitang.
Sajnos a game a felsorolt pozitívumok tükrében sem tökéletes: az alapjául szolgáló Unreal Engine-t nem sikerült elég jól optimalizálni, amelyhez valószínűleg hozzájárult, hogy a rajongói visszhang hatására újraalkották a hátterek, a textúrák és a karaktermodellek nagy részét (megjegyezném, ez szinte hihetetlen, dicséretes erőfeszítés). A PS4 változat szerencsére nem hemzseg a hibáktól, ám kisebb bugok, beakadások tapasztalhatóak, ahogyan apró framerate zuhanások is. Egyetlen egy valóban elfogadhatatlanul ormótlan droppal találkoztam, az egyik utolsó főellenfél közben, amelynek hatására szinte élvezhetetlenné lassult a játék, ám az érdekes, hogy második nekifutásra nem tapasztaltam ezt a jelenséget. Mindenesetre - a rajongói visszajelzések alapján - mi még szerencsések vagyunk, a Nintendo Switch verzió ugyanis állítólag helyenként játszhatatlan.

Mindenesetre, én azt mondom, ez senkinek ne szegje a kedvét: a Bloodstained egy nagyon kellemes, stílusos és borzasztó komoly tartalommal ellátott játék lett, amelynek a története és párbeszédei világmegváltó mélységeket nem fognak súrolni (a kiváló szinkrongárda ellenére), ám annak kiváló, aminek megalkották. A metrodivaniák kedvelői számára abszolút kihagyhatatlan és megkerülhetetlen darab, gyakorlatilag tökéletesen hozza mind hangulatban, mind játékmenetben azt, amit egy Castlevania-játéktól elvárna az ember, sőt kellőképp friss koncepciókkal látta el a bejáratott receptet. A technikai hibák és a kissé idejétmúlt látvány ellenére is lebilincselő a program, ennek a ténynek köszönhetően pedig nyugtával zárhatjuk a napot: Igarashi-mester nem jutott Inafune sorsára - szerencsére. Az már csak hab a tortán, hogy a játékhoz 13 DLC-csomag van bejelentve, amelyek mind egy szálig ingyenesek lesznek és olyan lehetőségekkel érkeznek, mint a co-op mód vagy az alternatív főhősök. Csak győzzük kivárni!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 22:59:12
LV3
Erre én is előbb utóbb beruházok. Szépségesen néz ki.
11. martin  Főszerkesztő
2019.07.13. 20:11:05
LV27
Kicsit szerintem alulpontoztad tes.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
10. Ayame90  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 18:33:24
LV13
Imádom ezt a játékot! A zenék gyönyörűek, a boss harcok ötletesek, némelyik azért idegesítő, de mindegyiket ki lehet könnyen ismerni. Nálam 9 pontos játék, de csak azért mert vannak benne apró hibák x)
Praise the Sun
9. Bladewolf  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 16:52:51
LV1
Nagyon jó cucc, eddig 40 óra és még mindig nincs meg a 100%.
8. Horvi  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 15:11:05
LV2
Nálam az év játéka. Eddig van benne 20 órám és még nem vagyok a végén. Store-ból vettem, de beszerzem dobozosan is a gyűjteménybe. Az biztos hogy van benne munka rendesen, megérte rá ennyit várni.
7. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.07.13. 14:57:01
LV7
Amúgy szeretem az ilyen stílusú játékokat, ha kap majd egy akciós árat meg is veszem szerintem!
"Örökké nem eshet"
6. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.07.13. 14:53:56
LV7
Válasz 5. GrayFox üzenetére:
Én azt hittem ez ugyan az a stílus, akkor tévedtem bocsánat!
Ez neked is szól martin!
Teljesen olyannak tűnt a képek és videó alapján...
"Örökké nem eshet"
5. GrayFox  Szerkesztő
2019.07.12. 23:16:02
LV9
Válasz 1. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
Miert vagy-vagy kerdes? Szamtalan pontban elter a ket jatek, nem is ertem az osszehasonlitast.
メタルギアソリッド [METAL GEAR SOLID]
2019.07.12. 21:48:17
LV1
Nagyon baba a játék. Hatalmas űrt töltött be a régi jó sidescroller castlevania játékok után.
Tagadhatatlan, hogy a gém a SOTN-re hajaz, emiatt az ember tényleg tudta, hogy melyek azok a secretek, amiket keresni kell, de így is az idei év egyik bestofja.
3. martin  Főszerkesztő
2019.07.12. 19:01:47
LV27
Válasz 1. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
Szerintem az Odin más stílusú game.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.07.12. 18:15:20
LV7
Válasz 1. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
*kár=már
"Örökké nem eshet"
1. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.07.12. 18:14:45
LV7
Akkor kár inkább az Odin Sphere, ráadásul most 4000ft a storeban...
"Örökké nem eshet"
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
BLOODSTAINED: RITUAL OF THE NIGHT
505 Games
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
7/10
Pozitívum
Szuper hangulat; hatalmas, változatos bejárható terület; sokrétű harc
Negatívum
Helyenként elavult látvány; idegesítő bugok; kissé sekélyes történetvezetés