PlayStation.Community

2019.07.08. 20:34 Játékteszt
13 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
DayZ Gone, avagy túlélni a túlélést.

Utóbbi időben reneszánszunkat élik az előhalottak – egy Drew Barrymore által megformált (és azóta sajnos elkaszált) zombit leszámítva különösebb reakciót belőlem kiváltani nem tudnak, így teljesen érdektelenül indítottam el a DayZ-t, ami tudniillik egy ilyen multiplayer TPS/FPS túlélős zombiapokalipszises agyrém.
Már az első indításkor, amikor a menü hátterében szerepeltetett táj és karakter textúrákat ráérősen, egymásután töltötte be a gépem sejtettem, hogy nem mindennapi igényesség lengi körül a játékot.
...ami még 2013-ban indult egy ArmA modként, majd 2018-re nőtte ki magát teljes értékű (khömm-khömm) termékké. Indulásakor kuriózumnak számított és hatalmas rajongóbázist épített ki, de hangsúlyozom: ennek idestova hat éve, a 2019-es változatért pedig kőkeményen fizetni kell.

Mit kapunk a pénzünkért? Egy befejezetlen, félkész, optimalizálatlan, trágyának sem használható rakás szart. A világvége közepén, amikor mindenki megfertőződött valami rejtélyes vírussal egy csapat szerencsés(?) túlélő, aki a betegségre immúnis, a posztszovjet Chernorus cca. 200 négyzetkilométerén magához térve egy nem mindennapi túlélőpróba közepén találja magát. Igazi Bear Gryllsként kellene tehát az ellenséges vadont baráttá tennünk, ricsardínenderzonként kombinálnunk a tárgyakat, miközben egy bizarr tamagoccsisat játszunk a folyamatosan éhes, fázós, vérző, gyomorrontásos karakterünkkel.
Én teljesen értem, a fejlesztők mit akartak elérni: egy hardcore túlélőjátékot. Ennek fényében fel is ébredünk valami véletlenszerű helyszínen – karakterkreálás nincs, teljesen random arc felett vesszük át az irányítást –, kezdődhet a móka. Szóval semmi tipp, küldetés, tanács, iránymutató nem segít minket a primitív, pár oldalas prezentáció „tutorialt” leszámítva. Van zsákunkba minden jó, két szovjet kóla, egy szilva, egy hegyes kavics, kapucnis pulóver, oszt’ jónapot.
Első felvonás

Szóval megszületek egy erdőben, izgatottan nézem, ahogy velem együtt a fák, bokrok és a növényzet textúrái is születnek meg a szemem láttára. Az élet csodája. Az erdő széléhez érve utat látok – ez biztos valami városba vezet, figyelem a cirill betűs útjelzőtáblákat (nagy előny, ha tudod értelmezni ezeket a fura krikszkrakszokat) és futok, futok, futok, futok hosszú perceken át, mire egy kisebb településre érek. A házakat átkutatva a földön heverő ruhákból kötszert tépkedek, meglátok egy csákányt – próbálom felvenni, de nem történik semmi. Biztos nincs elég helyem, vagy mittudomén. Nem baj, menjünk tovább. Futok, futok, futok, futok, futok, futok a büdös semmi közepén, miközben körülöttem nettó semmi nem történik; egy panelházhoz érek – fedezném fel, de hiába rohangászok fel-alá a lépcsőn, csak két szobába mehetek be, ahol a nagy büdös semmi fogad. Balra át, kidzsalok a panelházból, két zombi zombul egy helyben, szerencsére nem vettek észre. Adjunk nekik: az intuitívnak legkevésbé sem nevezhető inventáromat átböngészve nagy nehezen rájövök, hogy a kezembe lévő tárgyat el kell dobjam (majd újra felvennem), hogy kézbe vehessem a kavicsomat, majd vadul hadonászni kezdek a zombi körül, aki nagy ívben tojik rám és csak csusszangat ugyanabban a pózban a föld felett. Semmi visszajelzés találataim sikeréről, a zombik vígan teleportálnak méterekre ide-oda; hirtelen elsötétül a képernyő, halott vagyok. Erős kezdés.

Második felvonás

Ezúttal nagyobb szerencsével közvetlenül egy iparváros mellett születek meg. Haszontalan és használhatatlan looton átverekedve futok, futok, futok (és futok, futok) egészen egy újfent teleportáló zombi kezei közé. Harcoljunk! Csapkodom, semmi. Hirtelen „észrevesz” elkezdi a hűlt helyemet ütni, vetődik oda, vicsorog, roárr, mittudomén', halott vagyok. Cool.

Harmadik felvonás

Picit tudatosabban egy kevésbé népes szervert választok, hátha itt nem fog ennyire élvezhetetlenül lagolni a játék. Megszületek az éjszaka közepén. Semmit, hangsúlyozom SEMMIT nem látok. Jabocs', ha feltekintek, vannak csillagok az égen. Kurva anyád – mormolom egyre frusztráltabban. Semmi gond, éljünk túl: kibogarászom a tárgyaim közül a fáklyámat. Szóval elindulok, futok, futok, futok, futok és futok hosszú perceken át, találok ásót, fel is tudom venni, diadalittasan két zombit le is csapok vele (a hadműveletet megelőzte, hogy a fáklyámat a földre dobtam és akörül jártam halálos ásós táncomat, mivel ruhára akasztani nem lehet, szóval vagy ezzel, vagy a lapátommal csapkodom a zombikat) – de jó vagyok. Futok, futok, futok (…), kialszik a nyamvadt fáklyám. Semmi gáz, találtunk zseblámpát. Ja, hogy ebbe elem kell. Szóval megbújok egy ház mellékhelyiségében átvészelni az estét – vígan megteázok, fogat mosok, visszatérek a TV elé, még mindig sötét van, ráadásul a túlélőm éhezik. Nem baj, megeszem a második kedvenc szilvámat (az első a punci, puszilva), hajnalodik, kiugrom a(z) ágy retyóból, futok tovább. Egy városhoz érek, távolban egy ortodox templom. Mondom magamnak bekukkantok a pópához, úgyis inni akar ez a nyamvadt túlélőm, majd ad szenteltvizet, nehogy szomjan dögöljek. Egy zombi keresztezi az utamat, sebaj, annyit megfingattam már, ez tuti nem fog rajtam kifogni. A semmiből rámspawnol még kettő torokhangú kicsi a rakásozni – game over. Baszod.
Tolok még pár próbálkozást, egyre messzebb jutok, egyre több tárgykombinációra jövök rá, de valahogy nem köt le ez az egész. Minden nagyon üres, más emberi játékossal is egyszer találkozom, melankolikusan ellagolunk egymás mellett, talán észre se vett. Értem, hogy a játékban a cél, a jutalom a túlélés, a magunknak szabott kis feladatok (találj kaját, hátizsákot, fegyvert – akármi) sikeres teljesítése. Azt is, hogy ahogy egyre rutinosabbá válunk a kezdeti szopatós szakaszon (ami olyan, mint egy végtelenségig túlnyújtott battle royal földre érkezése utáni pár perc, azzal a különbséggel, hogy itt nem a más játékosok által ránk nehezedő nyomás, hanem az éhség és a szomjúság szolgáltatni az izgalmakat). De… valahogy nagyon nem.
Látszik, hogy ez a sok(?) toldozgatás és foltozgatás után is egy ingyenesnek indult 2013-as játék igénytelenül összebaszott PS4-es portolása, a klasszikus lehúzás tipikus esete. Ha free to play jelenik meg, talán azt mondom oké, és még azt is elismerem, hogy van potenciál és ráció az ötlet mögött, a kopottas, folyamatosan akadozó grafikát, a béna kezelést és az idétlen, hadónászós harcot, furcsán természetellenes lövöldözést is elnéztem volna, de mindezt pénzért cserébe?
Pedig elvileg lehetne bandázni másokkal, bázist építeni, cukkínit ültetni, kocsikázni, vadászni, tüzet rakni, útonállóskodni, vagy jó szamaritánushoz méltóan a friss csirkéket segíteni, de a népesebb szervereken is maximum 60 ember rohangál 200 négyzetkilométeren. Alig láttam mást, jobb esetben más játékosokról a nyitott ajtók és a szokásosnál is üresebb szobák mesélték dögunalmas történeteket.
Mint említettem, az inventory menedzsment irritálóan túl van bonyolítva, ugyanúgy a túlélés is. Valami patakból piálva sikerült benyalnom egy betegséget, de mire rájöhettem volna, hogyan hátráltatja ez túlélésemet, már rég halott voltam, mert három települést átkutatva se találtam ételt.
Értem, miért van agyonmenedzselve minden, a lehetséges tárgykombinációk – még azt is megkockáztatom, hogy - érdekesek, de ahhoz, hogy ez egy működő játék lehessen, szilárd alapokat kellett volna lefektetni.
Mondom még egyszer: semmi bajom nem lenne ezzel, ha nem egy folyamatosan szaggató, csúnya és buta játékról lenne szó (bármilyen ajtót próbáltam kinyitni, mindig a karakterem felé nyílt, sokszor így akadtam be a fal és az ajtó közé harcok közepén - zseniális).

Mivel kíváncsi voltam, mégis hogy a fenébe tudott ez a játék több mint 5 millió dolláros(!!!) eladásokat produkálni már alfa állapotában, picit utánagugliztam ennek-annak. Szembesültem is azzal, hogy kik ennek a játéknak a célközönsége: hát, toxikus egy brigádnak tűnt (tisztelet a kivételnek, bár el nem tudom képzelni, hogy épelméjű ember ránéz akárcsak egy screenshotra a DayZ-ből és úgy dönt, ezt most megveszi) és talán jobb is, hogy nem nagyon találkoztam más elő játékossal, a tizenéves grieferekhez már öreg vagyok.
Én azt mondom, spórold meg magadnak ezt az egészet, és inkább csinálj bármi mást a DayZ helyett; én is inkább felállok a TV elől, megfordulok és futok, futok, futok, futok… futok ettől a mocsok elől el, minél messzebbre, ne is lássam többet!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 14990 Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
13. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.07.14. 04:41:42
LV7
Válasz 11. HTB üzenetére:
Egyébként,mindent félretéve:tényleg élvezet volt végigolvasni a tesztet.
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
12. vkrisz  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 13:15:37
LV12
"más emberi játékossal is egyszer találkozom, melankolikusan ellagolunk egymás mellett" - ezen jót röhögtem, köszönöm a tesztet!
We have a city to burn.
11. HTB  Szerkesztő
2019.07.13. 11:51:02
LV6
Válasz 10. Re-tech üzenetére:
hát azért ha választhatnék, melyikkel játsszak, vszeg a DayZ nyerne

Renato: a közelharc nem műkődik benne (szerintem a gunplay is csak korlátozottan), az éjszakai szakaszok élvezhetetlenek, a szerverek pocsékok, egyedül vagy sem, van ennél bőven jobb játék
az 5, de inkább a 6 pontos program nekem alapvetően egy nem rossz játék, ahol mondjuk egy-egy játékelem gyengébb, vagy bugos (tökjó példa erre a sinking city), de a DayZ egy alapvetően rossz játék, imho
Just another freak in the freak kingdom
10. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.07.13. 09:05:54
LV7
Különbet fostam éppen.
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
9. martin  Főszerkesztő
2019.07.09. 17:56:05
LV27
+1
Válasz 8. B_Renato97 üzenetére:
Mert kooperatív multiban a legszarabb játék is jó. Nem a játék miatt, a csapat miatt.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. B_Renato97  Szerkesztő
2019.07.09. 15:51:43
LV4
Kár, hogy ennyire negatív élményként maradt meg benned a játék. Őszintén megvallom, még sosem próbáltam egyedül játszani és a teszt alapján nem most fogom elkezdeni, viszont haverokkal nyomva nagyon élvezetes tud lenni a game. Egymással megosztjuk a tárgyakat, nincs éhinzés vagy szomj halál, mert valakinél mindig van pár hasznos cucc. Utána összepakolunk egy kocsit alkatrészenként, vezetés, vezetés, vezetés, majd a katonaságon szarrá lootoljuk magunkat fegyverekkel. Bázist építünk, és felfedezünk ez pedig legalább 20-30 órányi szórakozás minimum. Nem mondom, hogy tökéletes és a világ legjobb játéka, de nálam 5-6 pontot simán megér.
7. seeYOUsoon  PlayStation.Community tag
2019.07.09. 14:20:52
LV5
Egyetlen pozitívuma ennek a hulladéknak a címe, azt eltalálták a többi mellé ment.
..loading, please wait..
6. TnT  PlayStation.Community tag
2019.07.09. 10:47:31
LV6
Válasz 5. jankibaszott üzenetére:
Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem a Magnolia-ból ismered :P
Na de legyen itt a vége, mielőtt felakasztanak offolásért :D
5. jankibaszott  PlayStation.Community tag
2019.07.09. 02:47:55
LV3
Válasz 4. TnT üzenetére:
Há' ez az!

"One is the loneliest number that you'll ever do
Two can be as bad as one, its the loneliest number since the number one"
PSN ID: jankibaszott
4. TnT  PlayStation.Community tag
2019.07.09. 01:48:22
LV6
Válasz 3. jankibaszott üzenetére:
Az végülis kétszer annyi :D
3. jankibaszott  PlayStation.Community tag
2019.07.09. 01:08:08
LV3
Válasz 2. tsz üzenetére:
Mert a duplán egy pont gondolod jobb mint a csak egy pont.. ? :D
PSN ID: jankibaszott
2. tsz  PlayStation.Community tag
2019.07.08. 21:49:04
LV1
Miért?
Az értéjelése elég jó... :)
1. TnT  PlayStation.Community tag
2019.07.08. 21:10:27
LV6
Akkor ezt most kihagyom... :D
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
DAYZ
Bohemia Interactive
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Gyenge
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Gyenge
Hangulat:
Gyenge
2/10
Pozitívum
Nagyon néha elkapott a posztszovjet, zombis világvége hangulat a kietlenségben, maximum három másodpercre; szuszog benne a karakterünk
Negatívum
Befejezetlen játék erősen 2013-as alapokkal; pénzt kérnek érte; gyenge szerverek; nem jutalmaz a játék; sok unalmas üresjárat és még több futás a semmiből a semmibe

MARTIN BELESZÓL
Nagyon-nagyon régen élveztem és éltem át videojáték tesztet annyira, mint ezt. Érdekes, hogy ehhez az élményhez egy ilyen játék kellett. Nekem megérte. (Még egy pici fogadást is kötöttem magammal...)