PlayStation.Community

2019.06.27. 22:17 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Állampolgári jogod hülyének lenni.

Mivel a 2015. január 22-én PlayStation 4-re és PlayStation Vitára az Atlus gondozásában megjelent Citizens of Earth teljes mértékben ismeretlen game volt számomra, és még csak létezéséről sem hallottam soha, egy trailer megtekintése vett rá arra, hogy bevállaljam a SEGA Citizens of Space című játékának tesztelést - mely, mint gondolom az a címek hasonlóságából adódóan talán mindenki számára egyértelmű, az említett alkotás egyfajta folytatása. Igazából a poénosnak tűnő hangulat és a kifejezetten látványos grafika mellett az izgatott leginkább, hogy mit tudhat ez kis indie fejlesztés, hogy a SEGA felkarolta a kiadását.
Mindemellett stílusát tekintve - számomra - úgy tűnt, hogy a CoE kifejezetten hajaz a régi idők ikonikus Sierra kalandjátékaira (Leisure Suit Larry, Space Quest), melyeknek elkötelezett rajongója voltam a maguk idejében, ugyanakkor a mászkálós-felfedezős-problémamegoldós mechanikához JRPG-szerű, körönként harcrendszer társul, szóval ez a tesztmeló igazán érdekes bulinak ígérkezett.

A távoli jövőben játszódó, már első percétől kezdve súlyozottan poénos, vicces, sőt egyben kicsit szatirikus game főszereplője a Föld nevű bolygó nagykövete, aki karakterét tekintve valahová Johnny Bravo és Captain Qwark közé tehető, azaz egy nem túl éles eszű, de jóindulatú, ráadásul megbízatását végletesen komolyan vevő alkalmazottról van szó.
Hősünk éppen megérkezik a Galaktikus Föderáció nagygyűlésére, hogy elmondja nagyívű beszédét az univerzumot benépesítő értelmes lények képviselőinek, azonban hamar kiderül, hogy a Föld időközben eltűnt, azaz nincs a helyén az űrtérképen, a Galaxis fajai pedig úgy vannak a problémával, hogy... hát, ha nincs ez a bizonyos bolygó, ez a Füld, vagy Fald, vagy mi a franc is a neve, akkor mégis miről beszéljünk...?
Feladatunk tehát az lesz, hogy egy grandiózus nyomozás során kiderítsük, mi történt a planétával.
A játék mechanikája két fő összetevőből áll. Egyfelől ránk vár több mint 10 egzotikus helyszín - eltérő hangulatú bolygók, aszteroidák, valamint titokzatos mélyűri "képződmények" - bejárása és felfedezése, ami a game kaland szegmense, vagyis a "Föld darabjai megtalálásának" sztorija. Másfelől meg kell vívnunk kismillió random ránk szakadó, vagy előre programozott csatát (pl. bossharcok és küldetésekhez kapcsolódó fix összecsapások), melyeknél egyre bővülő csipet-csapatunk - azaz a magunk mellé toborzott "Állampolgárok" - nyújtanak majd segítséget a Nagykövetnek, aki maga nem harcol, csak koordinálja a szituációkat.
A game működésébe a körülbelül 2 órás(!) prológus ad némi betekintést, mely során megismerjük az alapvető kezelési funkciókat. A CoS ebből a szempontból mondjuk nem egyszerű falat, ugyanis fő- és almenük, kapcsolópanelek, képernyők és mellékképernyők, valamint csúszkák és listák tömkelegének rendeltetését kell kisilabizálnunk. Van persze tárgyhasználat, tárgyvásárlás, gyűjtögetés, és később item craft is.
A helyeztet az bonyolítja leginkább, hogy a "begyűjthető" segítők, tehát az Állampolgárok háromféle kategóriába tartozhatnak: vannak harcosok, támogatók (partner), és speciális megidézhető karakterek. A csapatban egyszerre 3 darab aktív harcos lehet (ők ugyanakkor még harc közben is cserélgethetők, amennyiben van már választékunk), akikhez támogatókat rendelhetünk saját képességekkel, plusz minden megszerzett "emberkénket" stat-módosító felszerelések tömkelegével is teleaggathatjuk.
Értelemszerűen minden egyes mellénk szegődő lény - akiket a játék "foglakozásuk" szerint kezel - legalább háromféle (de inkább 6) dedikált képességgel rendelkezik, így aztán, akinek erre van ingerenciája, az több mint 100-féle támadó, védekező, vagy támogató kunsztot használhat az amúgy igen brutális szavatosságú kaland során. Buffok, debuffok, elementálok, erősségek, gyengeségek - ezen összetevők mindegyike működik a harci szisztémában.
A JRPG-s jellegű körönkénti harcokban minden esetben minijátékok abszolválásával süthetjük el a kívánt speckókat, melyek között a videojátékban valaha (oké, mondjuk az elmúlt 20 évben) alkalmazott gombnyomkodós és ritmusfeladatos megoldások mindegyike feltűnik valamilyen formában. (Nyomd pont akkor, húzd pont addig, találd el, ésatöbbi.) A csaták során az ellenfelek támadásai részben vagy egészében védhetők QTE-vel.
Vannak főbossok, ők mind kifejezetten viccesek és kedvesen jópofák.
A 40 karakter összegyűjtése egyébiránt teljességgel opcionális feladat: a játékot elviekben akár egy darab harcos segítővel is végig lehet vinni. Mi sem bizonyítja egyébként a skálázhatóságot jobban, mint hogy a random harcok mennyiségét is szabályozhatjuk (több / kevesebb jöjjön), ráadásul került egy olyan kényelmi funkció is a programba, amivel kizárható a csaták közbeni elhalálozás, azaz HP-nk lemehet 1-ig, de ott meg is áll! Tehát, ha valaki tényleg csak a történetet akarja élvezni, a harcok során pedig inkább kísérletezni és poénkodni az ellenfelek kárára, annak sem kell aggódnia, idegeskedés kizárva!
A harc mellett rengeteget fogunk barangolni és felfedezni a szinte minden esetben több összekapcsolódó térképből álló helyszíneken. Ennek során számtalan életformával, lénnyel és izével kell / lehet beszélgetni, ami igen faintos móka.
A ránk váró, elolvasandó és feldolgozandó szöveg mennyisége egészen elképesztő, olyannyira, hogy szerintem kevesen lesznek olyanok, akik tényleg minden egyes párbeszédet végigkövetnek. Erre egyébként alapállapotban nincs is talán szükség, maximum azoknak, akik maxolni szeretnék a játékot minden szinten. (Van például egy karakter, akit úgy tudunk beszervezni, ha az általa feltett kérdésekre helyesen tudunk válaszolni. Igen ám, de a kérdésekre a választ csak úgy tudjuk megadni - pl. "Mely cég üzemelteti a galaxisban a kaja-automatákat? -, ha a párbeszédekre is figyelünk.)
A fő- és mellékküldetések mellett maga a toborzás is egy misszióforma. A legtöbb küldi többlépcsős, sokhoz nem is elég egy bolygóra eljutni, emellett pedig egyes karakterek megszerzése után a velük járó képesség birtokában vissza is lehet menni korábban elérhetetlen, "titkos" helyekre.
Olyan nagyon gyilkos logikai feladatok igazából nincsenek a CoS-ben, azonban a térképek rendszerint úgy vannak felépítve, hogy például a megtalálandó key itemek szinte mindig a leghátsó, legutolsó sarokban vannak, a hozzájuk vezető út pedig csak lépésről lépésre, kapcsolók, rejtett utak, vagy szabott feladatok (pl. jégen csúszkálás faltól-falig), labirintusok teljesítése után nyílik meg. Kalandozásban és mászkálólásban, útkeresésben és egy kis kellemes agyalásban tehát nem lesz hiány!
Külső jellemzők tekintetében igen jól áll a Citizens of Space!
A grafika digitális rajzfilmszerű, erősen képregényes beütésű, valami egészen elképesztő módon részletes csoda, mely pengeéles kontúrjaival és briliáns színkavalkádjával szinte szétégeti a tévéképernyőt. Emellett persze maga a stílus is világbajnok, az erősen karikírozott idegenek és maguk a helyszínek is maximálisan élvezetes kalandozást garantálnak. Pazar!
A szinkronhangok mindegyike kiváló, a zene pedig végig kellemes, tényleg nagyon rajzfilmes. Kiváló!
Ami kissé beárnyékolhatja az élvezeteket, az a játék pár technikai problémája. Jártam mondjuk olyan helyszínen, ahol cseppet leesett a képfrissítés, bár ez nem volt vészes. Ami viszont idegesítő lehet, hogy a game sajnos hajlamos mechanikai bugokat produkálni: egyes küldetések beragadhatnak, nem lehet leadni vagy folytatni a küldit, de történt velem olyan is, hogy egy karakterem egy pofon után mindig "kiteleportált" a csapatból... bár ezen egy gyors újraindítás segített. Menteni szerencsére bárhol lehet, és automatikus save-et is csinál a gép időnként.

Összefoglalva: a Citizens of Space egy meglepően minőségi cucc, amit - immár - nem csodálom, hogy szárnyai alá vett a SEGA. A grafika durvajó, a poénok viccesek (bár egy cseppet talán túl sok van belőlük - de ez legyen a legnagyobb baj), a kezelés komplex (de nem kötelezően frusztráló, hisz van "örökélet" mód), a karakterek és képességeik variálhatóságából adódó lehetőségek tárháza nagyon gazdag, a szavatosság legalább 20+ 30+(!) óra (ami könnyen lehet 30+ 40+(!!!) is, ha belemegyünk az elérhető összes karakter megnyitásába), a könnyed, laza hangulat pedig (a bohókás sztorival együtt) remek - és ne felejtsük el, hogy ez igazából valahol egy indie fejlesztés.
Katartikus, felejthetetlen élménynek persze nem mondanám a játékot, nyilván a négyezredik random dungeon-harc már nem üt akkorát, de ez megint csak általános JRPG sajátosság, tehát senkit sem fog meglepetésként érni. Ami pedig az egyik legerősebb érvem a CoS mellett, az az ára: ennél sokkal-sokkal gyanúsabb sz@rokat adnak sokkal drágábban, ez a cucc ennyiért a legjobb ár/érték arányt prezentálja az indie piacon.
Ha bírod ezeket a régi vágású, poénos, barangolós kalandokat és nem rémiszt el a körönként JRPG-s harctömeg, akkor nevezz be rá. A végén tutifix elégedett leszel!

Kiadó: SEGA
Fejlesztő: Eden Industries
Megjelenés: 2019.06.18.
Ár: 5490 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 4.8GB
Web: http://games.sega.com/citizensofspace/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2019.07.09. 09:25:40
LV1
A teszt meg a videók alapján nekem nagyon a "mario and luigi partners in time" NDS-es játékra hajaz erősen a cucc. Ami egyébként marha jó volt.
psn: HunDesolator
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Citizens of Space
Eden Industries / SEGA
REMEK