PlayStation.Community

2019.07.14. 10:21 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Egy elfeledett zsáner feltámadása, ráadásul magyar nyelven!

Ha egy RPG főbb jellemzőit a taktikai, körökre osztott, és négyzetrácsos jelzőkkel illetem, akkor valószínűleg minden – sokat látott – játékos fejében olyan címek pattannak elő, mint a Final Fantasy Tactics, a Front Mission, vagy az Advance Wars (egyik sem mai cím). Csakhogy a videojátékok iparában ugyanezen jelzők pontosan ráillenek azokra a – klasszikusabb értelembe vett – szerepjátékokra is, amikben nem csapattal hadakozunk TPS nézetből vagy madártávlatból, hanem egy szál hősünkkel járjuk be a kazamatákat, és elhagyatott kastélyokat FPS nézetből, miközben a képzeletbeli négyzetrácsos mezőkön araszolunk.
Ha a tisztelt olvasó fejében nem áll össze a kép, hogy egy ilyen játék hogyan is nézhet ki, akkor a hiba nem az ő készülékében van, mert a műfaj szökőévenként egyszer tette be a lábát a konzolok földjére, és akkor is felejthető alkotások képében. Most a Fatboy Games Vaporum című játéka próbálja zsánere igéit hirdetni a PlayStation 4 platformján, és igencsak jól csinálja.

A történet ott kezdődik, hogy a semmiféle névvel nem illetett főszereplő magához tér egy hullámok ostorozta parton egy részleges amnézia barátságtalan társaságában. Némi kóválygás után hősünk felfedez egy hatalmas, furcsa, toronyszerű építményt, ami valamiért ismerős számára. A bejáratnál valamilyen különös okból bebocsátást nyer, onnantól pedig nincs más hátra, mint kideríteni, hogy mi ez a hely, mi történt itt, és valahogy kiutat kell találni vissza a civilizációba.
Muszáj vagyok az egyik legnagyobb pozitívummal, és egyben a legnagyobb meglepetéssel kezdeni. Hányszor vakargattuk már a nyelvválasztó menüt abban a csekély reményben, hogy kis hazánk anyanyelve hátha ott fog szerepelni a listán? Szerintem sokszor. És még többször vetődtünk árnyékra. A Vaporum esetében is teljesen biztos voltam benne, hogy hiába lépek be a menübe, de meglepetésemre ott virított magyar opció választása. Meglepettségemnél már csak a fordítás minősége volt nagyobb/magasabb, ugyanis simán maga mögé utasítja az utóbbi idők tripla A-s honosításait. Ez vélhetően annak köszönhető, hogy a maroknyi fejlesztőcsapat egyik tagja (szintén vélhetően) magyar származású. Szóval a történet megismerésével, illetve a játék lehetőségeinek, szabályainak megértésével elvileg senkinek se lesz gondja, mert minden gondosan le van írva!

Miután hősünk bejutott az objektumba, majd – ahogy az lenni szokott – rázáródott az ajtó már kezelésbe is vehetjük a kalandunkat. Mint a bevezetésnél is említettem a pályák szerkezete egy képzeletbeli négyzetráccsal van felszeletelve, és ezeken mozoghatunk szakaszosan. Tehát előre mozdítva az analóg-kart a karakterünk előre lép nagyjából két métert a következő négyzetrácsra. Így akár melyik irányba is kívánunk lépni, azt csak és kizárólag egy mezőnyi távolságra tehetjük meg, nem araszolhatunk settenkedve. Ez elsőre furcsának tűnhet, és némileg megtöri a mozgás folyamatosságát, de így talán a motion sickness-ben szenvedők – akik képtelenek bármiféle FPS játékkal játszani – is képesek lesznek ezzel kalandozni. Főleg, hogy a kamera döcögése kikapcsolható, amitől olyan lesz a karakter mozgása, mintha sínen tolnák.
Egy mezőn állva lehetőségünk van fejünk megtekergetésével szétnézni, jól jön az elrejtett, titkos járatokat nyitó szerkezetek felderítésénél. A térképen a bejárt területeken egyébként remekül látható a négyzetrácsos szerkezet.
Kalandunk kezdetén hamarosan rátalálunk egy zárt ajtóra, amin csak védőfelszerelésben haladhatunk át. Egy közeli teremben többféle ilyen védőgúnya is található, mindegyik más-más képességünket erősíti. Igen, ez afféle kasztválasztó szegmens, harcostól kezdve a mérnökig terjed a specializálódás skálája, a választott kaszt pedig befolyással van a játékmenetre.
Az objektumban természetesen nem vagyunk egyedül, az építmény védelmi mechanizmusának részét képező pókrobotok, drónok, vagy mutáns szörnyek és más, nálunk jóval nagyobb böszmeségek fogják utunkat állni. Ellenük közelharci és távolsági fegyverekkel egyaránt felvehetjük a harcot, nagyjából hasonló módon, mint a korábban emlegetett taktikai RPG játékoknál, csak realtime-ban és FPS nézetből.
Hozzánk hasonlóan az ellenfelek mozgása is a négyzetráccsal tagolt mezők által van korlátozva, azaz ők is csak maximum egy mezőt mozoghatnak egy irányba. Szerencsére még mi relatíve fürgén ugorhatunk egyik mezőről a másikra, addig opponenseink amolyan nyugdíjas elánnal meg-megpihennek a mezőkön pár pillanat erejéig. Támadni természetesen csak arra tudunk, amerre nézünk, értelemszerűen közelharci fegyverrel a közvetlenül előttünk lévő mezőn állót tudjuk sebezni, lőfegyverrel pedig akár azt is, aki 4-5 négyzet távolságra van (a fegyver leírásánál minden érték fel van tüntetve). Minden egyes elsütött támadás után kicsit hűlnie kell a dolognak, ergo: nem szórhatjuk ellenfeleink nyakába az ólmot és a csapásokat. Szerencsére ez igaz az ellenfeleinkre is.
Mivel karakterünk fürgén lépked egyik mezőről a másikra, eleinte nehézkes követni a csata menetét, de szerencsére két gombot lenyomva átválthatunk idő megállítási módra, amivel az idő megfagy, amint a karakterünk befejezte a cselekvését, legyen az mozgás, vagy támadás. Szerencsére álló helyzetben úgy nézhetünk szét ebben a módban, hogy közben az idő lefagyva marad. Így eleinte kényelmesen tanulhatunk bele a harcba, illetve akkor is jól jön ez a mód, amikor megszorulunk, és át kell tekintenünk a helyzetünket, vagy megváltoztatni a taktikánkat. A harcok, vagy mászkálások alatt bármikor bevethetünk javítócsomagokat, hogy helyrehozzuk páncélunk integritását (azaz a HP-t), illetve spéci kiegészítőket (értsd: képességeket), amik az energiát fogyasztják (közkedveltebb néven a manát, vagy MP-t).
A fejlesztés a tapasztalat- és képességpontok megszokott gyűjtsd, oszd szét, ismételd metódust követi, továbbá ott van az egyre jobb minőségű felszerelések karakterünkre aggatásának művészete is, amivel szintén növelhetjük hősünk tulajdonságait. A rendszer nem tesz hozzá semmit a műfajhoz, de szerencsére nem is próbálkozik új(nak beállított) dolgokkal, amik kibillentenék a rendszert az egyensúlyból valamelyik irányba.

A készítők, ha nem is járatták csúcsra az Unreal 4-es grafikusmotort, a játék látványa nem túl szép, de nem is tragikus. A fémes felületek csillogása, a fények játéka jól néz ki, látványilag a probléma máshol van. Sajnos a dizájn változása annyiban merül ki, hogy a terep felületeire másféle textúrák kerülnek, szerkezetileg viszont semmit se változnak. Röviden: olyan a terep, mint egy labirintus, ahol az egy mezőnyi szélességű folyosógubancokat csupán néha töri meg egy-egy nagyobb terem, a változatosságot pedig csak a másféle textúrák, és a más színű fényforrások jelentik. Bár mivel a játék hivatalosan egy steampunk dungeon crawler, ez inkább csak afféle szőrszálhasogatás, de szívesen harcoltam volna hatalmas termekben, vagy más szerkezetű folyosórendszerben.
A játszhatósággal nincs komolyabb probléma, de a kezelésnél problémát jelenthet viszont a fordulás művelete. Az analóg-kar legkisebb mértékű oldalra mozdítása már 90°-os fordulásra sarkalja hősünket, és ha kicsit is több ideig nyomjuk a kart a kelleténél, akkor könnyen megeshet, hogy egy nem akart hátraarcot csinálunk, ami instant idővesztéssel jár az ellenfeleink javára. Plusz marhára bosszantó. Sajnos a beállítások menüjében nincs lehetőségünk orvosolni a dolgot, az egyetlen megoldás az, hogy óvatosan, szinte csak megérintve kezeljük a karokat.
Szavatosságilag nem ígér a program több tízórás kalandot, főleg hogy az egyik trófea akkor esik ki, ha sikerül a kaland végére érnünk száguldanunk 90 percen belül. Az első próba bőven 10 óra alatt fog véget érni, némi tapasztalattal és pályaismerettel olyan 5-6 óra alatt abszolválható a végigjátszás. A zenék teljes mértékben rendben vannak, már amikor szólnak, mert általában csak az atmoszféra erejét növelő géphangok, zajok, zörejek hallhatóak. A hangok egészében véve átlagosak, de a szinkronok rendben vannak. Hangulatilag magába tudja szippantani az embert annak ellenére, hogy a játék felétől már szinte semmi újdonság (újfajta terep, új típusú ellenfél, fegyver, stb.) nem éri a kalandort. Így a kalandvágy némileg csorbulhat a játék vége felé, és átválthat részlegesen frusztrációvá, de ezt ellensúlyozza a hősünk fejlődése által gerjesztett elégedettség érzése.

A Vaporum sikeresen idéz meg egy olyan műfajt, ami – sajnos – ritkán ad életjelet magáról, pláne a PlayStation platformján. A klasszikus RPG rendszer, és a négyzetrácsos mezők határolta haladás kombinációja olyan ritka ízzel kecsegtet ezekkel az atmoszferikus, leginkább a Bioshockra emlékeztető helyszínek kíséretével, amiben ritkán lehet részünk. Annak ellenére, hogy a kaland felénél némileg belapulhat az élmény, leginkább azoknak ajánlom a játékot, akik valami egyedi, ritka játékélményre vágynak, de igazából belevághat mindenki, aki bírja a kisebb taktikázásokkal átitatott akcióval operáló szerepjátékokat.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
 
Kiadó: Merge Games
Fejlesztő: Fatbot Games
Megjelenés: 2019.04.15.
Ár: 9190 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.87GB
Web: https://www.vaporum-game.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. Asher  PlayStation.Community tag
2019.07.17. 05:08:49
LV2
Wishlist.
PSN ID: Asher0482
2. PDHiv  PlayStation.Community tag
2019.07.14. 13:21:04
LV1
Azért nintendo 3ds-en vannpár dungeoncrawler cím. Egyébként kitály!
1. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.07.14. 12:25:08
LV17
Így magyarul bejönne.
psn/sen id: pcpmate
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››