PlayStation.Community

2019.06.04. 09:13 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Szativolution
Értékeld a cikket!
Egy apró hős nagy meséje.

Lionel Gallat 2012-ben mert nagyot álmodni és előző munkahelyét, a talán valakinek ismerős DreamWorks Pictures-t hátrahagyva összeverbuvált egy kisebb csapatot, hogy a létrehozzanak egy játékot, ami fityiszt mutat a gigastúdiók dollármilliárdos büdzséjének és megmutatja, hogy még mindig a kreativitás a legfontosabb kincs. Persze ez azért kicsit kevés lett volna, úgyhogy a közösségi finanszírozás felé fordultak, így végül egy sikeres Indiegogo kampány és 7 hosszú, dolgos év elteltével, idén márciusban végre a Sony gépére is megjelent a Ghost of a Tale.
Viszont pontosan a fentebb említett háttér nehezíti meg az objektív megítélést, hiszen valóban fantasztikus teljesítmény, hogy szinte egyetlen ember keze alatt született meg a produktum, ellenben nem érezném fairnek, ha nem hívnám fel a figyelmet azokra a hiányosságokra, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a csodás történet mégse érződjön egy felhőtlen kalandnak.

Ahogy a képek és videók alapján leszűrhető volt, ezúttal egy kisegér, Tilo bőrébe bújunk, aki a patkányok által őrzött erődben, Dwindling Heights-ben valamint annak környékén tesz meg mindent azért, hogy megtalálja feleségét, Merra-t. A föld alatti tömlöcből kiszabadulva fogjuk feltérképezni a helyszínt, mely szerencsére nem nagyobb a szükségesnél és külön jópofa, hogy nem hagyják figyelmen kívül a méretünkből fakadó szintkülönbségeket. Utunk során nem elég egy asztal közelébe settenkednünk, ahhoz, hogy összeszedjünk róla mindent, bizony fel is kell mászni rá. Ebből kifolyólag tudunk alattuk elbújni, épp úgy, mint kisebb kosarakban, szekrényekben.
Ez a rejtőzködés épp olyan fontos lesz a történet során, mint a lopakodás, ugyanis a harc a patkányőrökkel szóba sem jöhet, ha megtámadnak, pillanatok alatt végünk van. Így aztán marad az óvatos előrehaladás, végső esetben pedig az egérnyúlcipő. Szerencsére a többi rágcsáló nem túl eszes, amint kikerülünk látómezőjükből és beugrunk egy hordóba, már nyomunkat is vesztik. Kis idő múlva szert teszünk majd egy páncélra, amiben ugyan már sikeresen elvegyülhetünk köztük, cserébe viszont rettentő lassan tudunk benne mozogni, ezért arra mindenképp készüljetek fel, hogy akár a folyamatos somfordálás, akár az álruha miatt, de helyváltoztatásunk rendkívül vontatott lesz.

A cucc amúgy sem arról híres, hogy bármiben is segítségünkre lenne, hagyja, hogy mindent magunk fedezzünk fel. Így aztán a menüben kotorászva fogunk rájönni, hogy a fentebb említett bádoggatyón kívül is megannyi, különböző extrákat adó gúnyát ölthetünk magunkra, valamint rengeteg tárgy és hasznos eszköz áll majd rendelkezésünkre. Van, hogy fadarabbal kell megdobnunk egy messzi fogantyút, hogy az leeresszen egy hidat. Elterelhetjük az ellenség figyelmét, de ragadós masszát is vághatunk hozzájuk.
A végigjátszás során nagy százalékban a gyűjtögetés lesz a dolgunk. Megannyi figurával futunk majd össze ezen út alatt, akik a továbbjutást segítő eszközért cserébe szintén kérnek valamit. Ez néha tud igazán jópofa is lenni, egérkénk ugyanis bárdként keresi kenyerét, így történt, hogy az egyik szereplő megadott soraira kellett a megfelelő rímpárokat kiválasztanunk. Remek ötlet volt, de aztán következő elrejtett tárgyért visszaküldtek a csatornába, amitől azonnal tovaszállt mosolyom.
Aki kicsit is jártas a szerepjátékokban, annak a bájos körítés alatt hamar felsejlik majd az egy kaptafára készült, legfőképp gyűjtögetésre koncentráló feladatok hada. Szerencsére a történet és a párbeszédek, akárcsak a mellékszereplők jól vannak megírva, a lore alaposan ki van dolgozva, csak pont emiatt olyan fájó, hogy például a beszélgetések nincsenek szinkronizálva, néma állóképek alatt folyik a diskurzus.
A game egy lightos RPG rendszerrel is el van látva. Ahogy szépen lassan abszolváljuk a megbízásokat, úgy lépjük a szinteket és növeljük életerőnket, ami egyben állóképességként is funkcionál. Ez annyiból nehezíti dolgunkat, hogy egy bekapott maflás után feleződhet a jelző csík, így utána még kevesebb ideig tudunk futni. Pedig arra nagy szükségünk lesz, harcolni csak elvétve fogunk, akkor is csak pókokkal és egyéb csúszómászókkal, illetve a végső főellenséggel. Hogy hozzá eljussunk, közel 20 órával kell számolnunk, ami egy indie programtól teljesen korrekt teljesítmény, hát még a körítés.

Grafikailag elsőosztályú a progi, gyönyörűek a magas felbontású textúrák és a bevilágítás. Az első szenvedős órák után kitörünk a klausztrofób börtönből és eljutunk a várfalon túli erdőbe, egy kikötőbe és egy tópartra is. Szemet gyönyörködtető a látvány és meghökkentően jók az animációk is, bármivel is lépünk interakcióba, na meg persze übercuki apró hősünk is.
Sajnos a képfrissítés ezzel ellentétben botrányos. A barlangrendszerben folyamatosan szaggat a kép, a szabadba kiérve ez kissé normalizálódik, de szabályszerűen zavaró volt ez a mértékű fps-ingadozás, pedig engem aztán hidegen hagy a bűvös 60-as. Meglátásom szerint a kőfalakon lévő effekt és a fáklyák fénye lehet a ludas, de ezen nem a játékosoknak kellene gondolkodni.
Ha pedig elkezdtük pedzegetni a negatívumokat, akkor ki kell emelni, hogy a progi technikailag meglehetősen ingoványos. A lopakodás rendszere olykor teljesen kiszámíthatatlan. Elvileg a hangra is figyelnek az őrök, még ha háttal vannak is, épp emiatt még lopakodó módban is lépésben kell kúszni, ám ha egy oszlop mögé érünk, tehát kiérünk a látóterükből, máris biztonságban vagyunk. Az AI amúgy is necces, ha egy szűk folyosón észrevesznek a patkányok, még simán van esélyünk bebújni valahová. De volt, hogy járőrözés közben beakadt az útvonaluk és nem fordultak vissza az ajtóból, muszáj voltam visszatölteni egy korábbi mentést. A quicksave csak akkor működik, ha lapítunk valamely erre alkalmas helyen, de visszatöltésnél simán van, hogy kidob az addig biztonságot nyújtó láda elé. Szűk kiszögelléseken, szakadékok mellett tanácsos nagyon óvatosan mozogni, leérve egy hosszú létráról hősünk simán úgy fordul, hogy a következő lépés már a mélység felé vezet.

Ezért vagyok bajban a game értékelésével, mert ha azt nézem, hogy egy pár fős csapat, mennyi ideig küzdött vele, akkor bravó és jár a taps, a hibák meg elnézhetők. De ha háttértsztori nélkül ülök neki, akkor csak egy optimalizálatlan, igencsak egysíkú játékmenetet kapok, persze csodás tálalásban. Ráadásul még kisebbeknek is nehezen ajánlanám, mert rendszer nem túl segítőkész, a questek és szövegelések megértéséhez pedig elengedhetetlen az angol nyelv. Ha el tud varázsolni a mesebeli hangulat és az aranyos szereplők, akkor simán ajánlott, de objektíven nézve ez akkor is egy közepes játék.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Plug In Digital
Fejlesztő: Ghost of a Tale
Megjelenés: 2019.03.12.
Ár: 7690 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 5.05GB
Web: https://www.ghostofatale.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. pityesz555  PlayStation.Community tag
2019.06.05. 04:46:24
LV1
Nem is tudtam,hogy megjelent ps4-re is.Köszi a tesztet.
Már jön is lefele. :)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Ghost of a Tale
Plug In Digital
KÖZÉPSZERŰ