PlayStation.Community

2019.05.31. 10:45 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Retro szörnyszeletelés.

A Hidden Trap által készített Ghoulboy: Dark Sword of Goblin noha metroidvaniának nevezi magát, de valójában távol áll attól a műfajtól. A nagy ghoul-vadász fiának kalandját feldolgozó játék valójában csak egy sima akció-platformjáték, amit a 8-16bites éra retro köntösében csomagoltak.
Kezdéskor megismerhetjük a háttértörténetet, ami Gunzabar vidékén játszódik. Ott a goblin-király, Gamunbal a saját halálával kecsegtető jóslatot próbálja meg kicselezni azzal, hogy a nagy ghoul-vadász, Galdar képében testet öltött végzetét elfogatja, és kastélyába záratja. Hogy miért nem nyírja ki egyből, az rejtély, de a nagy ghoul-vadásznak van egy fia, Thulgar, aki útnak indul, hogy kiszabadítsa a fatert.
A side-scroll pályákon történő átevickélésünket egy szegényes mozgásrepertoár segíti. Alapvetően tudunk (duplát) ugrani, fegyverünkkel suhintani, illetve a bekészített, elhajítható eszközeinket (lándzsa, tör, stb.) útjukra engedni. A nagyobb magaslatokat a falba fúródott lándzsákról érhetjük el, mivel egy vertikális akadályba állva platformként szolgál (pont mint a Volgarr the Vikingben). Amúgy mind a suhintós, mind az elhajítható fegyvereinket egyetlen gombnyomással válthatjuk, ha több is lenne az adott fajtából.
A szintek pár kósza elágazástól eltekintve teljesen lineárisak, nagyjából fele-fele arányban oszlik szét rajtuk a terepakadályok leküzdésének, valamint a különböző fenevadak ellen folytatott hadakozások mennyisége. Útközben vándorboltosokat találhatunk, ahol a szörnyekből, ládákból kinyert fizetőeszközöket válthatjuk be életerő visszatöltésre, vagy elhajított fegyvereink pótlására. Nagyjából a pályák felénél találkozhatunk a checkpointtal, ahonnan majd folytathatjuk a küzdelmeket, ha lefőne a kávé. Amúgy az életeink száma limitált, ergo ha elfogynak, akkor vége a játéknak. Szerencsére ez esetben nem kell teljesen elölről kezdeni a kalandot, az utoljára meglátogatott pálya elején fogunk indulni. Ebből is látszik, hogy a cucc nem híve a roguelike hagyományoknak, és nemhogy nem kell elölről kezdeni az egészet, minden begyűjtött pénzünk, és a főmenüben vásárolt fejlesztések is megmaradnak. Viszont lenullázza az elhajítható fegyverek számát, ami felettébb kellemetlen, ha egy olyan checkpointra dob vissza, ahonnan kötelező jelleggel kell lándzsát dobni a falba, hogy tovább jussunk. És ha a probléma helyszínéig vezető úton állomásozó lények hullái nem dobják a megfelelő lootot (ez esetben a lándzsát), akkor jó ideig megreked a kaland. Ha már a hibáknál tartunk, akkor meg kell említenem azokat a jelenségeket is, amikor a lándzsa teljesen eltűnt a falban, így nem lehetett miről tovább szökellni, újat kellett dobni, és imádkozni, hogy az már jó legyen. Természetesen ha ez az utolsó darabbal történik meg az némileg kínos, de inkább a jó édes anyjukat!
Egyébként az ehhez hasonló pályaszerkesztési hibák nyomai rendre felbukkantak a terepen. Kezdetben rengetegszer találkoztam olyan akadályokkal, amiken sehogy se tudtam átjutni sérülés nélkül. A későbbi szakaszokon viszont egyre ritkábban találkoztam ilyennel, mintha a készítők közben megtanultak volna pályát készíteni.

A megjelenítés a klasszikus ‘80-as, ‘90-es éveket idézi, ráadásképpen a beállításoknál különféle effektekkel bolondíthatjuk meg, amiktől olyan lesz, mintha egy régi VGA monitoron, vagy egy képcsöves tévén szemlélnénk a dolgokat. Magával az irányítással nincs különösebb gond, de a drága készítők úgymond kőbe vésték a gombkiosztást, így nem áll módunkban állítani rajta. Ez azért gond, mert az ugrást a Kör gombra rögzítették, ami több mint kényelmetlen egy ilyen klasszikus stílusra épült platformjátéknál. Megoldásra nem marad más, mint a megszoksz, vagy átállítod a gombokat a PS4 menüjében (nem tudom Vitán ez lehetséges-e) elmélet gyakorlatba ültetése. A hangok és zenék tovább mélyítik a retro-érzést, de egyszer-kétszer előfordult, hogy a játékban egyszerre szólt a főmenü zenéje, valamint a pálya muzsikája. Hangulatra teljes mértékben kiszolgálja a nosztalgiázni vágyókat, míg végig küzdik a pár órás kalandot.
A Ghoulboy kifejezetten a ‘80-as, ‘90-es éra szerelmeseinek tud kellemes órákat szerezni, de hosszú távon hamar kifárad mind a program, mind a játékos. Leginkább a retro-érzésre vágyó PlayStation Vita tulajoknak tudom ajánlani. Ha hasonló stílust szeretnél, de minden téren jobb kidolgozás mellett, akkor arra ott van például Volgaar kalandja.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
 
Kiadó: Hidden Trap
Fejlesztő: Serkan Bakar
Megjelenés: 2019.03.05.
Ár: $7.99
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 601.11MB
Web: http://www.eastasiasoft.com/index.php/games/playstat...
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.06.01. 09:09:09
LV17
Válasz 1. PDHiv üzenetére:
Annyiért jöhetne. ;)
psn/sen id: pcpmate
1. PDHiv  PlayStation.Community tag
2019.05.31. 19:40:05
LV1
Pc toltam 500 ftot megér
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Ghoulboy
EastAsiaSoft
CSAK ÓVATOSAN