PlayStation.Community

2019.05.27. 09:00 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Félkész terepasztal.

(A játék kizárólag PlayStation VR headsettel játszható és ajánlott hozzá két Move kontroller.)

A VR és a stratégiai játékok remek párosítás: még jobban adódik, hogy uralkodóként vagy hadvezérként felügyelhetjük bennük birodalmunkat és hadseregünket, fentről irányítva a történéseket, mintha egy megelevenedett terepasztalon mozgatnánk bábúinkat. A Skyworld ennek a fantáziáját kísérli meg megvalósítani, miközben két klasszikus műfajt vegyít: a körökre osztott és a valós idejű stratégiai játékokat. Az eredmény egy kreatív alapokon álló, elsőre összetettnek tűnő, de valójában sekélyes és gyorsan kiismerhető alkotás, amely aránytalanul sokba kerül ahhoz képest, amit igazán nyújt.

Az „Égi világok” örököseként nyolc pályán keresztül kell megfékeznünk a támadó démonhorda ostromát, amelyből az első kettő a kaland oktatómódjaként szolgál. A dizájn szempontjából kreatívan megvalósított terep egy asztalon elhelyezett makett, amely egy központi hegyet ölel körbe. Ennek a karikának két egymástól távol eső pontján helyezkedik el saját kastélyunk, valamint a támadó szörnyek vára, akik elpusztítása végső célunk. Ehhez építkeznünk és harcolnunk kell, amelyhez különböző rendszerek állnak rendelkezésre. A Skyworld így két részre osztható: egy körökre osztott stratégiaira, és egy valós idejű stratégiaira. Ez az elképzelés egy ötletes és szórakoztató ötvözet, de hamar válik monotonná és kiismerhetővé.
A körökre osztott fázisban a hatszögletű mezőkre osztott pályán gyarapíthatjuk seregünket és nyersanyagainkat. A különböző erőforrások beszerzésére szükséges épületeket hozhatunk létre – például fatelepet vagy kőbányát –, amikhez munkásokat rendelhetünk. Minden kör végén termelődnek az erőforrások, amelyekből további létesítményeket hozhatunk létre, vagy fejleszthetjük a meglévőket. A harchoz egy tábornokra lesz szükségünk, akinek a bábúját pakolgatva haladhatunk a világban. Hadvezérünk seregét kártyák kifejlesztésével bővíthetjük, illetve a már meglévő kártyák erősítésével tehetjük strapabíróvá. Előbbit a vegyészlaborban, utóbbit a kovácsműhelyben tehetjük meg további nyersanyagokért – ebből is látszik, hogy a játék gazdasági mozgatórugója a megfelelő termelés és fejlesztés. Szintén ötletes, de lapos lehetőség a trónteremben történő adó és fejadag kiosztás: ha több pénzt akarunk, megemelhetjük az adót, amivel csökken a lakosság boldogsága, és kevesebb munkás válik elérhetővé; ezt pedig ellensúlyozhatjuk a kiosztott ételmennyiség szabályozásával, ami ugyan fogyasztja élelmiszer-készletünket, de több lelkes dolgozót generál. A két mérővel történő babrálással taktikusan készülhetünk a csatákra, annak függvényében, hogy épp milyen nyersanyagra lenne szükségünk – elvégre a fejadagok növelésével érkező munkásokat a többi létesítménybe helyezhetjük, hogy, ha csak az ételkészletek erejéig, felgyorsuljon a termelés.
A Move kontrollerek igazán látványossá és fizikálissá teszik a játékot, és tényleg azt érezhetjük, hogy egy terepasztal mellett álló stratéga vagyunk. Az épületeket és munkásokat egy menüablakból megragadva helyezhetjük a valóságba (sőt, magát a menüablakot is megfoghatjuk és áthelyezhetjük), a laborba, a műhelybe vagy a trónterembe pedig úgy látogathatunk el, ha adott pozícióba állítunk egy kart. Egyfelől az első pár mérkőzés során ez nagyon szórakoztató– főleg, mivel helyszínváltáskor az egész terepasztal megfordul, és egy kidolgozott, bár statikus kép fogad minket –, ráadásul könnyen kezelhető; másfelől viszont macerássá és elnyújtottá válik, bármit is szeretnénk csinálni. Ha már a helyszíneken vagyunk, a katonai egységeket jelentő kártyákat egy gépbe rakva hozhatjuk létre vagy fejleszthetjük fel, ami szintén egy kar meghúzását követeli ha elég erőforrásunk áll rendelkezésre, és a trónteremben is kallantyúkat állítgatva határozhatjuk meg az értékeket. Ha pedig mindennel készen állunk – vagy épp egy ellenséges tábornok merészkedett a területünkre –, akkor csatába indulhatunk.
A játék itt egy valós idejű, enyhén stratégiai élménnyé vált át, miután a terepasztal újból fordul egy látványosat, és a konkrét csatateret tárja elénk. Két végében erődjeink állnak, a cél pedig katonáinkkal és képességeinkkel elpusztítani az ellenséget. Ehhez egyik kezünkben megnyithatjuk rendelkezésre álló, korábban kifejlesztett és tábornokunk repertoárjába felvett kártyáinkat, másikkal pedig az asztalra helyezve azokat útnak indíthatjuk katonáinkat. Minden kártya egy varázsértékkel bír, varázserőnk pedig folyamatosan töltődik vissza: ez azt jelenti, hogy a nagyobb értékű egységeket ritkábban, a kisebbeket pedig gyakrabban pakolhatjuk a valóságba. Annak függvényében indulnak útnak osztagaink, hogy épp hol és melyik irányba helyezzük el őket: innentől kezdve már nem igazán tudunk hatással lenni rájuk. Menetelnek előre és összecsapnak bármivel, ami az útjukba kerül. Néhol borzasztóan idegesítő a mesterséges intelligencia, és hosszú másodperceken keresztül vesz üldözőbe nála gyorsabb ellenséges csapatokat, ahelyett, hogy a végcél felé tartana.
Ahogy az egész Skyworlds, a csaták is kezdetben izgalmasak, majd gyorsan lapossá válnak. Hiába fejleszthetünk ki újabb egységeket – mint például a strapabíró és erős lovagot, vagy az épületek lezúzására alkalmas katapultot –, monotonná válnak az ütközetek. Várjuk az varázsenergia töltődését, majd igyekszünk lepakolni a hektikusan viselkedő katonákat. Ha minden jól alakul, elérik az erődöt, lezúzzák, és egy lépéssel közelebb vagyunk a győzelemhez. Varázslatokat is kifejleszthetünk, majd bevethetünk, amelyek például felgyorsítják csapatainkat vagy lelassítják az ellenségét, de ez sem elég ahhoz, hogy ne váljon hamar kiismerhetővé és kiszámíthatóvá az élmény.

Hiába jók a Skyworld ötletei, kivitelezésük túl kezdetleges és egysíkú. Nagyon látványos és hangulatos a világ, kiváló a VR-ban történő interakció, viszont a játékélmény – még a külön játszható mérkőzésekkel és a többjátékos mód lehetőségével sem – több a középszerűnél. Ez pedig a megfelelő árszabás mellett nem lenne probléma, de a közel tízezer forintos árcédula még azok számára is megnehezíti ajánlását, akik pont, hogy egy fél-egy óra erejéig vágynak egyszerű szórakozásra. Idővel talán csiszolhat az élményen a Vertigo Games, de célszerűbb lett volna visszamenni a tervezőszobába és összességében mélyebbé tenni a kalandot.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Vertigo Games
Fejlesztő: Vertigo Games / Wolfdog Interactive
Megjelenés: 2019.03.26.
Ár: 9190 Ft
Játékosok száma: 1, Online: 2
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 4.43GB
Web: http://skyworld-game.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Skyworld
Vertigo Games
CSAK ÓVATOSAN