PlayStation.Community

2019.05.14. 11:23 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Ördög és pokol.

Nem tudom ti hogy vagytok vele (vagy ez olyasvalami, ami korral jár?), de jó pár éve azt vettem észre, hogy hardcore-gamer mivoltom ellenére is rá tudok unni még a legjobb AAA játékra is körülbelül úgy a 30-40. óra után. Számomra sokkal ideálisabbak voltak anno a PS2 éra stuffjainak szavatossága, ahol is talán az RPG-ket leszámítva egy átlag akció-kalandjáték hossza ritkán haladta meg a 15-20 órát. Nekem ez egy adott cuccra pont elegendő is volt, persze ha tetszett a cím, vagy volt még valami behozható jutalom akkor szívesen dobtam bele még 1 vagy 2 végigjátszást, de egyébiránt nekem így volt kerek a történet - nem kellett fájjon a fejem a platinázás miatt, és viszonylag rövid idő alatt repülhettem rá a következő ínycsiklandó stuffra.
Na, persze távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak a jelenlegi trendekre - szerintem is úgy van rendjén az ár-érték arány, ha egy adott cím minél több órányi szórakozást és tartalmat kínál, ha már rááldoztuk azt a tízen-huszonezret, csak éppen azt mondom, hogy egyetlen stílussal tovább nyomni számomra már nehézkes az x-edik óra után.
Nem volt mese, idővel változtatnom kellett hát a jól bevált szokásaimon, és most már 2-3 vasat is tartok egyszerre a tűzbe - így ha egy címtől már épp kezdenék besokallni, akkor tudok váltani valami másra, míg az előző történet pihen. Néha azonban ez sem elég: hiába utazom sokféle zsánerben, egy idő után már nem esik ugyanúgy a huszadik nyílt világú kalandjáték, nem olyan szórakoztató a gunplay a százhuszadik FPS-ben, nem úgy bőg a motor a nyolcvanadik versenyzősben.
Na, ilyenkor van az, hogy valami nagyon egyedi stuffra vágyom, valami olyasvalamire, ami szögesen eltér mindattól amik manapság kijönnek AAA címen, egyszóval valami jó kis rétegjátékra. A most tesztelésre kerülő Hell Warders pedig pont ebbe a kategóriába esik, nemhiába szemeltem ki magamnak attól a pillanattól kezdve, hogy konzolra is bejelentették.

Mert hát miről is van szó kérem? A stuff maga egy klasszikus Tower Defense stílusú akciójáték (tudod, amikor az ellen tömegesen özönlik a játéktérben egy adott célpont felé, a játékos feladata pedig különböző egységek és épületek létrehozásával meggátolni ezt - ez most egy jól lebutított definíció, de lényegében erről van szó), amiről aztán tényleg nem lehet mondani, hogy a padlást lehetne rekeszteni PS-en.
A történetre sok szót nem érdemes fecsérelni, olyan egyszerű, mint a faék: egy középkori fantasy világban a pokol teremtményei megpróbálnak utat törni és leigázni a mi világunkat, mi pedig egy kiválasztott őrző szerepében megpróbáljuk ennek elejét venn. Gyakorlatilag a program címe abban a két szóban el is mondott mindent, amit tudnunk kell.
Ennél érdekesebb a cucc művészeti designja: na nem azért, mert olyan egyedi lenne, épp ellenkezőleg, olyan szinten pofátlan lenyúlás ilyen téren egy bizonyos From Software nevezetű fejlesztőcsapat pár bizonyos, nagy népszerűségnek örvendő szériájából, hogy jaj. Nézd csak meg képek és videók alapján a karaktereket, a helyszíneket, vagy akár az ellenfeleket - ha csak 2 percet is játszottál valamelyik Soulsborne stuffal, rögtön deja vu érzésed lesz, azt garantálom! Merthogy például az egyik választható karakter például nem pusztán hasonlít a BloodBorne vadászára, hanem egy az egyben úgy is néz ki - nem mondom, jó helyről lopni nem szégyen, és a legtöbb gamer komázza is ezt a stílust, de amit itt csináltak a fejlesztők, az már inkább esik bele a ’pofátlanság’ kategóriába.
No persze, ez legyen a legnagyobb gond, lássuk inkább a játékmenetet. Ahogy azt fentebb említettem, a Hell Warders a klasszikus Tower Defense formulákat követi. Játék elején választhatunk magunknak három karakter közül egy nekünk szimpatikusat, amik tulajdonképpen három eltérő kasztnak felelnek meg. Van itt közelharcra specializálódott lovag, lőfegyverekben járatos vadász, valamint egy lassú, de erős tank-típusú harci kalapácsos királyféleség. Ezzel megvolnánk, jöhet a pályaválasztás és a tényleges játék.
Az arénaszerű pályákra kerülve első körben el kell döntenünk milyen védelmi egységeket kívánunk elhelyezni a pályán és hova. Mivel ebben a szakaszban az ellenfél még nem támad, így minimális szinten ugyan, de kicsit megbrillírozhatjuk a taktikai érzékünket egy előre jól felépített védelmi stratégiának keresztül. Mondjuk erre is inkább csak a későbbiekben lesz igazán lehetőség: a játék kezdetén, amíg az oktatás zajlik a program részéről, a rendelkezésünkre álló egységek fajtája és mennyisége limitált, ezek a lehetőségek értelemszerűen úgy bővülnek majd, ahogyan haladunk előre a játékban (lesznek itt többek között nyilasok, varázslók, közelharcosok, és minden egyéb kaszt, ami csak egy ilyen stílusba belefér).
Ahogy elrendeztünk mindent és elindul a tényleges buli, onnantól már jóval kisebb kihatásunk van a dolgok menetére. A démonok egy portálon vagy portálokon keresztül elkezdenek áramlani az arénába, célba véve a Nexust, amit minden áron védelmeznünk kell, azt elérve ugyanis vége a dalnak és a pályának is.

Lerakott egységeink lehetőségeikhez képest próbálják ennek elejét venni, ám mivel a viselkedésükre itt már nem vagyunk kihatással, ezért idővel óhatatlanul enyészet lesz az osztályrészük. Ám semmi gond, mert mivel amúgy is inkább fogyóeszközökről van szó, a mi feladatunk legfőképp abból áll, hogy próbáljuk átlátni a csata menetét, és az elhullott egységeket azonnal pótolni valamilyen úton-módon, mert hogy újakat telepíteni harc közben is lehetséges -igaz, ehhez szükségünk lesz telepítőpontokra is, amik csak lassan termelődnek újra, nem lehet tehát csak úgy ész nélkül, végtelen számban respawnolni a különböző harci egységeket.
Ezen túl azonban a csata menetére maximum annyiban lehet befolyásunk, hogy választott karakterünkkel a pályán fel-alá rohangálva személyesen próbáljuk feltartani az ellent. Ehhez kapunk az alapszintű csapkodáson vagy lövöldözésen túl pár nagyobb területeket lefedő, vagy nagyobbat sebző speciális mozdulatot, de lényegében ennyi (és bár a játék kinézetében a Dark Soulst igyekszik majmolni, a harc azonban nem azt veszi alapul -mivel tömegek ellen küzdünk, inkább hajaz az egész a Dynasty Warriors-szerű musou stuffokra).
Harc után teljesítményünknek megfelelő jutalmakban részesülünk, ezekből is legfontosabbak a tapasztalati pontok, amiket különböző skilljeink között magunk oszthatunk szét. Jó pont, hogy ezekkel bármikor szabadon gazdálkodhatunk, nincs szükség teljes skillfa resetre: ha úgy érezzük valamit hibásan osztottunk szét, pályák között szabadon vehetünk el és adhatunk hozzá pontokat bármelyik képességhez.

És nagyjából ez minden, amit a Hell Wardersről tudni érdemes. Technikai szempontból egy nagy közepes, bár nagyobb bugokba nem futottam bele, de audiovizuális szempontból csak egy elégséges szintet mutat fel (a színek pld. kimerülnek a vörös-sárga-fekete különböző árnyalataiban - igaz, egy pokolról szóló cucc hangulatához ez passzol). Emiatt nem is akarom most nagyon megszólni - úgy gondolom, egy ilyen stílusú stuffnak ennél nagyobb szintet nem feltétlenül szükséges megugrania.
Összességében egy korrekt iparosmunkáról van szó, amit önmagában való fogyasztásra nem igazán ajánlanék, hiszen rettenetesen gyorsan képes monotonná válni (igaz, ez alapból jellemző a tower defense zsánerre), de két nagyobb játék végigjátszása között, esetleg azok mellett szórakoztató levezetést tud nyújtani 30-40 perces időintervallumokra. Ha vonz a stílus és helyén tudod kezelni azt, amit nyújtani képes (nem vársz el tőle többet, mint ami a stílus sajátja) egy következő leárazásnál érdemes elgondolkodni a kosárba tételén.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: PQube
Fejlesztő: Antigravity Games
Megjelenés: 2019.02.21.
Ár: 4590 Ft
Játékosok száma: 1, Online: 2-4
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.97GB
Web: https://www.hellwarders.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. evilbull  PlayStation.Community tag
2019.05.16. 08:04:04
LV1
+1
Válasz 1. MolonLave üzenetére:
Az elég olcsó. Gumival vagy gumi nélkül?
1. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.05.14. 12:04:09
LV2
+1
Több helyről is hallottam azt a koncepciót, hogy 1000 Ft 1 óra...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››

MARTIN BELESZÓL
Én is megunom a túlnyújtott, 30 óránál hosszabb játékokat, de én sosem mértem egy game értékét órában. Ez mostanában lett divat, a megélhetési konzolosok megjelenésével.