PlayStation.Community

2019.05.03. 09:24 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Szabotáltad a léghajómat?! Kiszavazlak te rohadék!

(A játék PlayStation VR kompatibilis és a PlayStation Move kontrollerek is használhatók.)

Sokszor elhangzik, hogy nincs új a nap alatt, s hogy ma már nagyon nehéz újat kitalálni. Éppen ezért szoktak ilyenkor fuzionálni két, vagy több dolgot – jelen esetben műfajt –, ami általában még születés előtt elhalálozik, vagy annyira egyedi, és rendhagyó lesz, hogy minden mainstreamen felcseperedett, szűk látókörrel, minimális befogadóképességgel rendelkező ember elkerüli messzire, mint macska a kínai büfé sikátorát. És itt jön képbe a Tribetoy új játéka, ami az emberi találékonyság tökéletes példája, hogy miképpen is lehet két teljesen – még platformszinten is – elütő műfajt kombinálni, ugyanis a PS VR nélkül is játszható Bow to Blood: Last Captain Standing egy valóságshow-ba ültetett, léghajókkal megvívandó aréna harcok sokaságából álló gőzpánk akciójáték, amiben csak egy maradhat. Csupán kár, hogy tévén kevésbé jön át az élmény.
Az Aréna Bajnoka címért nyolc jelentkező indul a vetélkedőn, mi alakítjuk közülük a Freelancer álnévvel induló aspiránst. A játékban nagyobb terepeken kell feladatokat teljesítenünk, amikért pontokat kapunk. A tennivalók két nagy csoportra oszlanak. Vagy minél többet kell bezsákolnunk valamiből, vagy eliminálni kell a megadott célpontokat, de olyan feladat is akad, hogy versenyezni kell egyik ellenfelünk ellen. Két egymást követő pálya után jön a kiszavazó-show, amiben az összesített pontszámok alapján az utolsó két lúzer között szavazzák meg a többiek, hogy ki kerüljön lapátra. Majd ismét lemegy két aréna, aztán megint kiszavazás, és ez így megy egészen addig, amíg már csak hárman maradnak.
Ők a fináléban kényszerülnek arra, hogy megküzdjenek a korábban kiszavazottak által kiküldött osztagokkal, majd végül egymással.

A léghajós részek teszik ki a program aktívabb részét. A parancsnoki székből vezérelhetjük bárkánkat (sajnos csak) FPS nézetből, amiből kitűnő rálátás nyílik a fedélzetre, és a rajta szorgoskodó – összesen két tagot számláló – legénységre, valamint kevésbé jobban láthatunk rá az alattunk elterülő tájra. Nem kell ecsetelnem, hogy ez ereszkedésnél mennyire rosszul jön. Az irányítás nem okoz különösebb gondot, az egyik karral hajónkat fordítjuk el, a másikkal pedig tulajdon fejünket. A sebességet több fokozatban is megadhatjuk, illetve tolathatunk, az életünkre törő agresszorok megsemmisítésére kiküldött különféle lövedékek pedig arra mennek, amerre nézünk, de gombnyomással befoghatjuk a célpontokat. Előfordulhat, hogy ellenséges drónok érkeznek fokozott rendetlenkedésre, őket tiszti lőfegyverünkkel ártalmatlaníthatjuk. A pályákon minden színben és méretben fognak ellenséges hajók az életünkre törni, egyes helyeken képesek még a respawnolni is. Bizonyos szinteken pedig főellenségek várják türelemmel, hogy darabokra szaggassuk őket.
Hajónk öt tulajdonsággal rendelkezik, amikhez kirendelhetjük a legénységet (igen, azt a két főt), hogy aktív közreműködésükkel tuningolják fel kicsit a vasat. Így a pajzs automatikusan visszatöltődik találat után, ha azt a részleget működteti valaki, vagy gyorsabban haladhatunk, ha egyik emberünk ösztökéli a motorokat. Aki anno jó volt matekból, az már levágta, hogy az öt tulajdonságból egyidejűleg csak kettőt tuningolhatunk. Emellett négy speciális, általunk elsüthető képességgel is rendelkezik hajónk, mint például a rövidebb ideig sérthetetlenséget biztosító spéci pajzs, vagy a pár másodpercig tartó extra gyorsulás. Ezen képességek között is eloszthatjuk az erőegyensúlyt, mert például ha fontosabb a nitro, mint a drónok, akkor érdemes a tartalékokat átcsoportosítani.
Hajónk négy fő szerkezeti egységből áll, amiből a legfontosabb a híd, mert ha az megsemmisül, akkor a verseny aktuális szakaszából kiestünk. A hidat a maradék három egység veszi körbe, őket a már emlegetett pajzsok védik a sérülésektől. Ezek mellett még a hajó speciális egységeit is nullázhatják az ellenség által ránk küldött áldás, abban az esetben egyik emberünket oda kell küldeni egy kis szervizelésre.
A játék másik részét a többi valóság-show játékossal folytatott csevejek lebonyolítása teszi ki. Az egyes szintek előtt, után, és között valaki biztos megtalál minket a kínjával, amit valahogy rendeznünk kell. Volt, hogy az egyik kölcsönt kért a drága megszerzett pontszámainkból, volt aki áskálódni akart egy másik szerencsétlen ellen, és volt olyan, hogy konkrétan megfenyegetett a parasztja, hogy ha nem utalok át neki 1000 pontot, akkor berobbantja a hajómon elrejtett pokolgépet. De olyan eset is akadt, hogy a terepen kérik segítségünket.
Ezek a diskurzusok szöveges formában kerülnek elénk tálalásra és a fontosabb részeknél kettő-három opció közül kell választanunk, hogy mit is kívánunk lépni. Az egyes opciókra rálépve láthatjuk majd, hogy melyik karakter miként fog minket megítélni a döntésünk után. Merthogy itt is barátokat, illetve ellenségeket fogunk szerezni, akik rendesen meg tudnak majd szorongatni a fináléban, ha eljutnak odáig, ha nem. Ugyanis a kiesett aspiránsok határozzák majd meg, hogy a finálénál az utolsó nagy csatához vezető út öt pontján mekkora haderő nézzen szembe velünk. Ha barát eset ki és nem szavaztunk rá, az csak pár kisebb hajót küld ránk, de ha kiejtettük egyik ellenlábasunkat, akkor az illető olyan kivégző osztagot ugraszt a nyakunkra, hogy rendesen meg kell majd küzdenünk a túlélésért. Szóval lehet vérre menően taktikázni, mint ahogy a néhai VV-szereplők tették anno.

Grafikailag, hangzásilag, és kezelhetőség terén nem teljesít rosszul a cucc, de a szavatosság kifullad pár óra alatt, a hangulat pedig szintén nincs a toppon. Ugyanis a játék legnagyobb problémája ott van, hogy iszonyatosan lassú menettel rendelkezik, és ez leginkább járművünk sebességéből adódik. Ezt a VR valamilyen szinten ellensúlyozhatja, hogy ott érezzük magunkat a fedélzeten, de enélkül a program iszonyatosan érdektelen, mondhatni unalmas. Legalább lenne lehetőség külső szemszögre váltani, de sajnos nincs. Végig az járt a fejemben, hogy „basszus, ez VR-ral mekkora élmény lehet”, például amikor lebuktam a mérgező ködbe és ott a homályban ment a csata, vagy amikor az utolsó szál életemmel köröztem az egyik főellenség körül, mint egy GPS-zavaros keselyű, és közben lőttem a gyenge pontjait, hárítottam a rakétáit. Sajnos ehhez a játékhoz kell a VR és a 3D, különben nem jön át.
Az is jól jött volna, ha valami módon hajónkat fejleszteni tudnánk, mert sajnos a finálénál sem leszünk táposabbak, mint a tutorialban. Valamint nem ártott volna, ha a játék kezdeténél mi választhatnánk ki, hogy melyik karakter hajóját kívánjuk vezetni, hogy legalább egy minimális kis újdonság érje az embert ha újrakezdi a szezont. Ja igen, ha kiesünk a vetélkedőből, akkor kezdhetjük elölről az egészet.
Pozitívumként viszont meg kell említenem, hogy a valóságshow eleme remek ötlet volt beépíteni a játékba, mert minden egyes újrakezdésnél képes teljesen más felállást generálni. Ráadásul egy új menetnél megjelenhetnek ismeretlen arcok is. De a műsorvezető rohadt irritálóra sikerült.
Mindent egybevetve a Bow to Blood: Last Captain Standinget nem tudom nyugodt szívvel ajánlani senkinek se, aki nem rendelkezik VR-ral. A virtuális valóságot megnyitó kütyü birtokosai mindenképpen jobban járnak vele, de sajnos úgy sincs túl sok szufla a program soraiban. Mindenesetre a VR tulajok hozzáadhatnak egy csillagot az értékeléshez.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
 
Kiadó: Tribetoy Inc.
Fejlesztő: Tribetoy Inc.
Megjelenés: 2018.08.28., Last Captain Standing: 2019.04.03
Ár: 5990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 1.29GB
Web: http://bowtoblood.com/index.html
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Bow to Blood: Last Captain Standing
Tribetoy
CSAK ÓVATOSAN