PlayStation.Community

2019.04.27. 13:48 Kedvcsináló
3 hozzászólás
Szerző: Sheodon
Értékeld a cikket!
A lootboxos lövöldék királya – újratöltve.

Üdvözlünk Pandorán! Akik sokadjára járnak már itt, azoknak nem is rabolnánk tovább az idejüket. Akik azonban most merészkedtek ide először, kincs, hírnév, vagy bármi más reményében, azokhoz pár szót szólnék. Bár sokaknak vonzó lehet e távoli s kietlen pusztaság, melyben érdekesebbnél érdekesebb alakok fordulnak meg, s maga a táj szépsége is megragadhatja az tekintetét oly sokaknak, ne feledkezzünk meg arról, hogy a veszély mindenütt ott leselkedik, hiszen eme világ még rengeteg titkot rejt magában. Bárhogyan is vágsz neki a kalandnak, egyedül, ismeretlenekkel, vagy barátokkal, csak annyit mondhatok: jó kincsvadászatot!

2009-et írunk és egy új, izgalmas játék jelent meg. Ez volt a címszereplő Borderlands, melyhez foghatót akkoriban nem nagyon láthattunk még: nem csak hangulatában és grafikai megjelenésében tudott újat nyújtani, hanem az akkoriban még teljesen ismeretlennek számító lootolási szisztémát keresztezte a lövöldözős játékokkal. Ma már ez senkinek nem tűnik abszurdnak, de akkoriban igenis újítónak hangzott ez a fajta "hibrid", ami azóta is igen nagy népszerűségnek örvend. De vajon a stílusteremtő cím, némileg feltupírozva, megállja-e a helyét a mai játékok környezetében? Nézzük hát, hogy mit is tud nyújtani nekünk a Borderlands első részének újragondolása.
Mielőtt komolyabban nekiesnék a címnek, fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csak egy, ma oly divatos "feltupírozott" újrakiadás. Bizony jó néhány elemet áthoztak a későbbi folytatásból, illetve hallgatva a rajongókra, pár játékbeli rész vagy elem is át lett variálva, amikre itt azonnal ki is térnék – kedvezve elsősorban ezzel azoknak, akik már játszottak a korábbi epizódokkal és arra kíváncsiak, hogy mitől is tud ez többet.
Nyilván az elsődleges, ami ilyenkor egy ilyen játéknál történni szokott, hogy a grafikát egy kicsit feljavították, ami elsősorban nagyobb felbontást, és élesebb textúrákat szokott jelenteni, viszont legyünk őszinték: a játék dizájnja és stílusa miatt (mely az úgynevezett cel-shaded nevet viseli) abszolút a jól öregedő címek közé tartozik ilyen téren is, így ez a része tényleg csak finomhangolás inkább, mintsem olyasvalami, amit muszáj volt meglépni, mert máskülönben élvezhetetlen lett volna nagyobb monitorokon vagy tévéken az egész.

Ezen túl természetesen más, kicsit praktikusabb változtatások is életbe léptek. Ezek közé tartozik az auto-pickup, mely pontosan azt jelenti, amit a neve sugall: nem kell minden egyes apróságot nekünk összeszedegetni, hanem a rendszer azt felveszi nekünk magától. Ezen túl a folytatásból már oly jól ismert mini-térkép is bekerült, mely egyértelműen segíti a tájékozódást, hiszen nagyobb területeken csupán a kis jelölőre hagyatkozva nem biztos, hogy megtalálnánk küldetésünk célpontját, így viszont könnyedén, a menübe való folyamatos belépkedés nélkül tudunk tájékozódni arról, hogy éppen hova is kellene mennünk, vagy éppen merre járunk. Ezen túl az inventory is kapott egy minimális ráncfelvarrást, valamint az úgynevezett "field of view", vagyis látótávolság is testreszabhatóvá vált – ez utóbbi pontosan a már előbb említett nagy képernyős, nagy felbontású játékélményt teszi még kényelmesebbé anélkül, hogy különösebben bajlódni kelljen vele – az ilyesfajta beállítás úgy érzem, lassan amúgy is kötelezővé válik már konzolokon is.
Ezen túl némileg fel lett turbózva a customization is. A korábbihoz képest, ahol csak a karakter színpalettáján lehetett variálni, jó néhány alternatív fejfedő is bekerült, amik egy kicsit egyedibbé tehetik figuránk ruházatát. Bár meg kell hagyni, hogy ez a része azért kissé fapadosnak hat így jó pár év távlatából, ennek ellenére mégis hasznos ez a funkció, ha többedmagunkkal játszunk, hiszen könnyebben meg tudjuk így különböztetni egyik játékost a másiktól, még akkor is, ha ugyanazzal a szereplővel vannak vagy vagyunk mind a ketten. Ezen kívül van pár apró újítás is, mint például egy teljesen újragondolt final boss harc, jó néhány új fegyver, valamint az úgynevezett SHiFT kód támogatás, melyekkel az aranyládákat lehet kinyitni. Ebből is látszik, hogy ez nem csupán egy ráncfelvarrás, hanem egy sok szempontból újragondolt első rész, ami tényleg igyekezett valami maradandót letenni.
Viszont nyilván balgaság lenne csak az újdonságokról beszélni, hiszen több, mint valószínű, hogy rengeteg játékosnak ez lesz az első igazi vagy komolyabb próbálkozása a sorozattal, így érdemes pár szót ejtenünk arról, hogy mi is ez az egész. Műfajilag, mint említettem, egy háromdimenziós lövöldözős játék, azzal a csavarral, hogy a szerepjátékokból jól ismert lootboxok, vagyis random felvehető tárgyak rendszere került bele a játékba, ami folyamatos kihívásokat és fejlődési rendszert is vont maga után, egyfajta hibridet létrehozva így. Ez a fajta szisztéma ismerős lehet akár más, hasonló játékokból, vagy a most oly divatos Battle Royale címekből, ám ez a szisztéma akkoriban műfajteremtő volt, de még ma is bőven megállja a helyét. A játék kezdeti szakaszain belül is bőven van lehetőség fejlődésre, mind a fegyverek és pontok tekintetében, mind pedig saját képességeinket tekintve, hiszen pontosságunkat és stratégiánkat nem lehet kiváltani ily módon, lényegtelen, hogy milyen spéci fegyverrel rendelkezünk. Ugyanakkor nyilván a folyamatos szintlépés és eszközeink fejlesztései elengedhetetlenek, hiszen, ahogyan a szerepjátékoknál is szokás, óriási különbség van egy idő után a magasabb és alacsonyabb szintű egységek között – merthogy nemcsak nekünk, de ellenfeleinknek is van bizony levelje. Ráadásul a jobb fegyverek és egyéb tárgyak mind magasabb szinthez vannak rendelve, illetve a random faktornak köszönhetően vannak gyakoribb és ritkább eszközök is, így újabb és újabb holmik beszerzésére vagyunk folyamatosan kényszerítve. Szerencsére a játék szisztémája nem erőszakolja rá teljesen ezt az emberre, hiszen a különböző küldetéseknek köszönhetően kellő mennyiségű munícióval leszünk ellátva folyamatosan, így a komolyabb harcok is megoldhatóak lesznek különösebb felkészülés nélkül. Nyilván ez a rendszer elsősorban a sokadik végigjátszás szempontjából lesz jelentőségteljes, hiszen a sokadik újrajátszásaink során egyre nehezebb és nehezebb dolgunk lesz.

A hangulat, mind a látvány, mind a történet szempontjából még a mai napig megállja a helyét. A sztori javarészt nem veszi magát komolyan, és ez még mindig jól áll neki, hiszen emiatt a karakterekkel való interakció természetesnek hat, és minden egyes párbeszédet örömmel hallgat végig az ember. Ugyanez igaz a minket körülvevő világra, amelynek a technikai részéről más beszéltem ugyan, de maga a környezet még inkább említésre méltó. Mivel nincsen üresjárat, így ez az aspektus kiemelkedően fontos, de szerencsére ezen a fronton is jelesre vizsgázik. Ez különösen akkor élvezetes, ha a világot nem egyedül, hanem többedmagunkkal fedezzük fel, legyen szó barátokról, vagy éppen teljesen idegenekről. A cím értékéből nemhogy nem von le a multiplayer, hanem egyenesen azzal az igazi élvezet barangolni Pandorán.
De nem mehetünk el a fekete leves mellett, és ez pedig a játék hátrányai, amiből azért sajnos akadt itt is. A legnagyobb gond, hogy még mindig fölöslegesen sok az ide-oda mászkálás, ami alapjáraton hasznos is lehet, de az esetek túlnyomó többségében nem az, főleg akkor, amikor éppen egy fontos küldetésen vagyunk – hiszen ez nem más, mint egyszerű mesterséges időhúzás. A missziók elfogadásán túl azok befejezéséhez is szükségünk van arra, hogy konzultáljunk azzal az illetővel, akitől a feladatot kaptuk, és gyakran a távolság a megbízó személy és a célállomás között óriási, és sok esetben ugyanaz a személy ráadásul ugyanarra a területre küld vissza minket, ahonnan jöttünk, és ez főleg akkor lehet zavaró, ha nagyobb távolságokat kell megtenni. Pár ehhez hasonló dolgon még érződik, hogy nem mai darabról van szó, ilyen például, hogy a választható skillek és buildek még korántsem olyan kiforrottak, mint a későbbi epizódokban (vagy akár ehhez hasonló címek esetében), illetve a különböző fejlesztések jócskán limitáltak még, ahogyan a karakterünk kinézetének testreszabhatósága is. Emellett kisebb technikai gondok is adódtak részemről a tesztelés során, amikbe többször is belefutottam, például "végtelen töltési idő", amiből csak a kilépés segített, illetve, különösen a tesztelés első szakaszában, amikor idegenekkel akartam kipróbálni a többjátékos módot, egyszerűen nem jártam sikerrel.
Mindezek ellenére a Borderlands nemhogy olyan, mint régen volt, hanem határozottan jobb: egyrészt az eltelt idő bebizonyította, hogy mennyire megelőzte a korát a cím, de ugyanakkor még mindig mennyire aktuális, másrészt a sok kis apró módosításnak és tuningnak köszönhetően olyan élményt nyújt, mintha csak egy új, ma kihozott játékról lenne szó.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 9190 Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. Dzson  Szerkesztő
2019.04.29. 22:26:50
LV6
PS3-mon volt ingyenes pluszosba a kettő. Nekikezdtem vagy 4x, mire elkapott, de utána toltam mint állat, a DLC-kkel együtt. Kár, hogy a szeráfoknak vagy miknek egyedül esélytelen volt nekimenni.
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
2. B_Renato97  Szerkesztő
2019.04.29. 20:03:00
LV4
Az első platináim között volt a játék annyira magával ragadott. Elképzelhető, hogy befizetek erre a felújításra.
1. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2019.04.27. 16:22:52
LV3
Számomra minden idők egyik legjobb fps játéka. Egy kicsit rozsdás már, de még mindig nagyon szórakoztató! Egy hosszú munkával eltöltött nap után kimondottan relaxáló tud lenni! :)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Door Kickers: Action Squad (PS4, PSN)
2019.12.06. 12:18 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Szolgálunk és rád rúgjuk az ajtót!
Paper Dolls Original (PS4, PSN)
2019.12.04. 18:36 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Petunia
Rettegés a Csing-dinasztia korából.
Woodle Tree Adventures Deluxe (PS4, PSN)
2019.12.04. 18:26 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Melyik a legkisebb favicc? A fűrészpor...
TERMINATOR: RESISTANCE (PLAYSTATION 4)
2019.12.02. 14:09 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Trashminátor.
Indivisible (PS4, PSN)
2019.12.01. 14:11 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Kezdünk egy kicsit túl sokan lenni.
Ling: A Road Alone (PS4, PSN)
2019.12.01. 11:29 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: MrZ
Magányos délutáni séta.
Rebel Cops (PS4, PSN)
2019.11.30. 12:37 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A szükség törvényt bont.
Aggelos (PS4, PSN)
2019.11.28. 19:56 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Pixelhős a poligonkorban.
PLANTS VS. ZOMBIES: BATTLE FOR NEIGHBORVILLE (PS4)
2019.11.28. 10:37 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: DaveUnchained
Kissé túlérett, de még mindig finom termés.
The Game Awards 2019 - íme az idei jelölések
2019.11.27. 10:52 Komment
12 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Te mely játékokra szavazol?