PlayStation.Community

2019.04.19. 08:43 Cool-Túra
16 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Legendary trash!

A Hellboy 2019-es (immáron rebootolt) verziója tipikusan az a film, amiről már jóval a megtekintés előtt félig-meddig megfogalmazódott bennem egy, amúgy totálisan lesajnáló kritika, melyben a béka segge alatt vergődő színvonalat, az eredeti alapanyagtól teljesen idegen (és persze már az előzetesekben is kőkeményen meglebegtetett) óvodás szintű prosztó humort, és úgy en bloc az egész alkotás abszolúte felesleges mivoltát középpontba helyezve gyaláztam volna hosszú sorokig a nagy múltra visszatekintő ikonikus képregényhős (vagy talán inkább antihős) eme új, bemutatása óta bőszen megköpködött mozgóképes értelmezését.
Lett is volna rá indok bőven: az egy dolog, hogy a két korábbi filmes adaptációt követően Guillermo del Toro rendező és a bumfordi, de maximálisan szerethető mamlasz címszereplőt alakító Ron Perlman hosszú évekig hiába próbálta összelapátolni a pénzt a folytatásra és meggyőzni a stúdiókat arról, hogy szeretett trilógiájuk befejező részének bizony el kell készülnie (ugyanis, bár mindkét filmet keblükre ölelték a rajongók és a kritikusok, de a kasszák már nem csilingeltek annyira, mint az várható volt, a harmadik pedig túl sokba került volna), a sokáig dédelgetett szerelemprojekt koporsójába pont a két úriember távozása verte bele az utolsó szöget, azt követően, hogy del Toro nem kért csak és kizárólag a produceri feladatokból (ennek hatására végül Perlman is lelépett), így, mivel ez a dolog a legtöbb rajongónak (köztük nekem is) mind a mai napig nagyon-nagyon fáj, már eleve komoly kétségekkel, ha nem egyenesen megvetéssel viseltetik az ember bárminemű új verzió felé, ami nem ezzel a gárdával készül, ráadásul emiatt a két egészen remek előd alapjában véve is kellemetlenül hatalmas árnyékot vethet egy mindent alapjaitól kezdő rebootra.

A másik dolog viszont az (és ez sokkal kényesebb tényező előbbinél, hiszen minden érv ellenére simán benne volt a pakliban, hogy esetleg összehoznak egy del Toro víziójával ugyanazon a szinten mozgó, vagy netalántán egy annál jobb adaptációt), hogy a 2019-es Hellboy egész egyszerűen rossz csillagzat alatt született.
A többször elhalasztott premier, a forgatáson előforduló összekülönbözésekről szóló pletykák (persze mostanra már a rendező, a főszereplő és a stúdió is egymásra mutogat, ahogy ebben az esetben általában lenni szokott), az ilyenkor alapból gyanús kritikai embargó, azaz, hogy mindenki a legeslegutolsó pillanatig mélyen kussolt arról, hogy voltaképp milyen is lett a film, nem adott okot sok bizakodásra.
Végül a papírforma érvényesült is: a Hellboyt mind a kritika, mind pedig a közönség mélyen földbe döngölte, anyagilag is bukott egy szépet, valamint azt sem tette zsebre, amit a fanoktól kapott, mivel a filmnek vajmi kevés köze van az eredeti képregény stílusához, sőt, az előző két produkció (amik egyébként szintén nem voltak teljesen hűek a füzetekhez, különösen a második rész, ami mellesleg egy del Toro által kiötlött sztorit prezentált) öniróniája és önreflexív mivolta is ment a kukába.

Szóval mindezek után szinte már evidens volt, hogy én is „beállok majd a sorba”. Azaz kicsit konkretizálva, a bombák elő voltak készítve, ámde a ledobásuk mégis elmaradt, mivel meglepő módon a Hellboy az idei év egyik, ha nem a legnagyobb és legkellemesebb mozis csalódása lett (tudom, tudom, messze még 2019 vége, na de akkor is), talán a magas ingerküszöböm miatt, vagy talán azért, mert ennyi negatív vélemény okán az utóbbi esztendők leggyatrább képregény-filmjére számítottam, de ez most nem is annyira fontos.
Persze ezzel eszemben sincs meg nem értett sértődött sznobba átmenni, és mindenféle eleve elvetélt ideológiát összeeszkábálni ahhoz, hogy eléggé megtudjam magyarázni, a film valójában durvajó, és mindenki, aki mást mond, az egy barom, csak én vagyok a frankó, meg aki ugyanazt gondolja, mint én – nem lenne értelme. Az a helyzet ugyanis, hogy a Hellboy tényleg rossz lett, ezzel igazából nem is érdemes komolyabban vitába szállni. Olyan alkotás, aminél tökéletesen megértem azt az erős negatív hullámot, amit gerjesztett, és szinte már zokszó nélkül egyetértek azokkal, akik mindenféle válogatott szitokszóval pocskondiázzák – legalábbis részben.
Tudniillik a Hellboy szar film, az igaz, de az a jóféle szar: amire eleve a képregények stílusának teljes mellőzésével kell beülni (mondjuk itt az alapanyag beható ismerete legalább annyira előny, mint hátrány), és ha sikerül elengedni az amúgy jogosan elvárt folklóros, ponyvás, egyszerre menő, érzékeny és kemény lovecrafti horror-témát, akkor tulajdonképpen egy igazi szórakoztató trash-filmet kapsz cserébe.
Csak hát nem pont a „trash” jelző jut az eszébe az embernek, ha Mike Mignola kifinomult és gótikus világára gondol. És itt van a kutya elásva kérem szépen: a 2019-es verzió már az első percekben tisztázza, hogy mi is akar lenni, és a továbbiakban milyen irányban szeretne elindulni, és ezen a bizonyos úton nincs helye sem finomkodásnak, sem szép szavaknak, sem pedig stílusos eleganciának.
Helyette viszont van rengeteg vér, a vége felé talán már túl sok is: az utóbbi évek bevállalósabb, R-kategóriás képregény-filmjeihez igazodva, és del Toro előző két értelmezésének alacsonyabb korhatár-besorolását maga mögött hagyva itt már végtagokat nyisszantgatnak, fejeket tépnek le (vagy csak simán leharapják őket), embereket szaggatnak ketté és egyéb nyalánkságok. Horrorfilmekben nem fröcsög olyan intenzitással az éltető vörös nedű, mint itt, a féktelen trancsírt pedig heves, de emellett laza és őszinte, jókor, jó helyen elsütött bazmegelések és kurvaanyázások tarkítják – humorban leginkább (már ha műfajon belül maradunk) a Deadpoollal rokonítható össze, maximum csak kevésbé alpári, mint az volt.
Másrészt, ami a bevállalósságot és a szabadszájúságot illeti, valahogy így kellett volna kinéznie a tavalyi Venomnak is: kompromisszumok nélküli gátlástalan darálás, amely egy pillanatig se töketlenkedik, bedob a mély vízbe, és úgy elkap a sodrása (már ha hagyod, és el tudod magadat engedni), hogy nemigen lehet kijönni belőle. Ha rendelkezel a megfelelő részrehajlással, és némi mazochizmussal, akkor két pofára fogod zabálni, miközben jókat mosolyogsz rajta.

Ebben a Stranger Thingsből ismerős David Harbour nagy segítségére lesz a nézőnek. Alapjában véve egy végtelenül trágár, cinikus, szarkasztikus, esetenként akár seggfejnek is könnyen nevezhető, meg még rengeteg hasonszőrű jelzővel megáldható, lelke legmélyén igencsak frusztrált figurát hoz, de minden logikátlanság ellenére (érted, miután legyilkolt pár tucat szörnyet, hirtelen kifakad, hogy nem-e lehetne őket inkább békén hagyni, aztán ennek ellenére mégis a film végéig az ellenkezőjét teszi) kifejezetten jól áll neki ez a bunkóság, el is viszi a hátán a mozit.
Ami (és ez lényegében öröm az ürömben) végül is majdhogynem azt a történetet regéli el, amit del Toro is szeretett volna megvalósítani a Hellboy III-ban. Azaz fény derül a főhős származására, kísértésbe esik annak a sötét erőnek a jóvoltából, aki saját, világpusztító céljaira akarja felhasználni az emberiség végzeteként aposztrofált démont, legvégül pedig válaszút elé érkezik: vagy azokhoz lesz hű, akik befogadták maguk közé, vagy eleget tesz eredeti sorsának, és káoszba taszítja a Földet.
Ahogy előbb is említettem, a képregényt ismerők egyszerre érezhetik magukat megrontva és megtisztelve: a filmben felsorakoztatnak néhány, a sztori szerint „visszatérő”, ámde mozivásznon még sosem látott karaktert, akik bőszen utalgatnak is bizonyos korábban történt eseményekre, mintha csak egy tévésorozat egyik évadjának közepét néznénk – a szakértők tehát jól járnak (félig-meddig), a laikusok már kevésbé.

A Hellboy tehát összességében nem kicsit ellentmondásos produkció. Olyan, mint egy zúzós félamatőr trash-metal koncert: lehet, hogy a fellépő nem egy csúcskategóriás banda, lehet, hogy az énekesnek egy kicsit hamis az orgánuma, előfordulhat, hogy a gitáros rosszul tartja a kezét és az ujjait a hangszerén, meglehet, hogy a dobos néha-néha elüti a hangot, viszont maga a zene sodró lendülete, a féktelen dallamok varázsa és a tömeg pulzáló üdvrivalgásának egy emberként élő, lélegző és kiabáló csapata minden probléma ellenére magával ragad, és a végén te is eggyé válsz ezzel az élménnyel.
Folytatva a példázatot: amíg del Toro Hellboy-a volt a The Rolling Stones, a maga odamondogatós, vadulós, klasszikusan vagány stílusával, addig Neil Marshall 2019-es Hellboy-a olyan, mint a Mötley Crüe fénykorában – szemtelen, pofátlan, élvhajhász, zabolátlan, időnként ellenszenves, és néha kifejezetten (sőt, nagyon) tapló, de mégis bájos és szerethető. És micsoda ambivalencia ez, hölgyeim és uraim: hiszen a Hellboy pokolian rossz, és tulajdonképpen pont ettől lett pokolian jó és szórakoztató bűnös élvezet. Persze bizonyos szemszögből nézve...
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
16. Onimushaman  Szerkesztő
2019.04.24. 15:39:29
LV24
Válasz 15. LaXiKa_hun üzenetére:
Ertem ertem, csak szomoru.
señor
15. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2019.04.24. 10:25:54
LV9
Válasz 14. Onimushaman üzenetére:
de azok meg hozzák a pénzt attól függetlenül, hogy két forintot nem érnek (talán a bumblebee-t kivéve). ugyanez a fast and furious széria. százmilliókat hoz minden rész haszonban, persze hogy jön folyamatosan.
PSN ID: LaXiKa_hun
14. Onimushaman  Szerkesztő
2019.04.22. 01:39:13
LV24
Válasz 12. VictorVance üzenetére:
Ez szomoru. Amit a Transzmorfersz filmekbe pumpalnak milyen szepen szet lehetne dobni.
señor
13. Greg  PlayStation.Community tag
2019.04.21. 12:13:32
LV25
Az első résszel egész jól elvoltam tetszett.... már ahhoz képest hogy eleve óvatosan közelítek (vagy nehezen is mozgatnak meg) ezekhez a "szuperhősös" filmek.
LV426
12. VictorVance  Szerkesztő
2019.04.21. 01:15:28
LV18
Válasz 11. Onimushaman üzenetére:
Finoman szólva is hatalmasat bukott anyagilag.
Örülünk?
11. Onimushaman  Szerkesztő
2019.04.20. 08:16:26
LV24
Bevétel meglett? Elkészülhet a folytatás vagy Abe spin-off?
señor
10. Onimushaman  Szerkesztő
2019.04.20. 08:15:28
LV24
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Végül én is így érzem.
señor
9. VictorVance  Szerkesztő
2019.04.20. 00:11:45
LV18
Válasz 8. Onimushaman üzenetére:
Ez volt az egyetlen film a három közül, amit néztünk, amire simán azt mondom, hogy biztosan meg fogom még tekinteni egy párszor, annyira tetszett.
Örülök, hogy végül nem mondtuk le a rengeteg negatív kritika miatt :D
Örülünk?
8. Onimushaman  Szerkesztő
2019.04.19. 22:56:39
LV24
Tetszett, szorakoztato es szokimondo.
señor
7. martin  Főszerkesztő
2019.04.19. 18:15:12
LV27
Van benne viszont egy csomó dolog, ami hangulatosabb, mint az eredeti kettőben.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. martin  Főszerkesztő
2019.04.19. 18:07:59
LV27
Soundtrack brutál.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. martin  Főszerkesztő
2019.04.19. 18:06:44
LV27
Megnéztem. Semmi köze a Mignola-féle hangulathoz, de ha ezt nem számoljuk, szórakoztató film. Jó lenne ez így játékban.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. ColdHand  Szerkesztő
2019.04.19. 16:30:52
LV22
Az Utolsó Jedi annyira leégette a "sz*rfilm relémet", hogy azóta jókat tudok szórakozni az ilyen filmeken is.
...a többit képzeld hozzá.
3. Burzum  PlayStation.Community tag
2019.04.19. 15:22:10
LV2
Hm, nem vagyok egy Hellboy guru, az első film nácis-okkult eleje tesztett, onnantól szerintem tök uncsi volt. A második rész kb. teljes egészében tök unalmas volt.
Neil Marshall korai horrorfilmjei (Dog Soldiers, The Descent, Végítélet) miatt ez majd kap egy esélyt valamikor...
2. martin  Főszerkesztő
2019.04.19. 11:34:42
LV27
Válasz 1. zoli12i üzenetére:
De, hogy jó szar. Itt van a cikkben.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. zoli12i  PlayStation.Community tag
2019.04.19. 11:10:40
LV11
Na erről a filmről semmi jót nem hallottam.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
We. The Revolution (PS4, PSN)
2019.09.21. 13:07 PlayStation Network
7 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Én. Az igazság?
Solo: Islands of the Heart (PS4, PSN)
2019.09.21. 13:00 PSC egyperces
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Pár kapcsolat, párkapcsolat.
BORDERLANDS 3 (PS4)
2019.09.19. 10:07 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: HTB
Martin Looter King.
Képregény - Thor: A mennydörgés istene
2019.09.19. 09:49 Cool-Túra
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Az összes istennek pusztulnia kell!
Effie (PS4, PSN)
2019.09.18. 14:21 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Chester013
Szegény ember Zeldája.
NBA 2K20 (PLAYSTATION 4)
2019.09.17. 13:18 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Egy kosaras naplója.
RAD (PS4, PSN)
2019.09.16. 12:55 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Mondd, te milyen mutációt választa… hagyd a francba, kapsz valamit a kosárból!
Super Blood Hockey (PS4, PSN)
2019.09.16. 12:43 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Kocahokizóknak?
Catherine: Full Body (PlayStation 4)
2019.09.15. 12:50 Kedvcsináló
27 hozzászólás
Szerző: eszg_
A vonzás szabályai.
PlayStation - itt a Tokyo Game Show 2019 menetrendje
2019.09.15. 10:00 [TGS] 2019
20 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Időpontok és a teljes ismert játéklista.