PlayStation.Community

2019.04.08. 09:50 Játékteszt
0 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Értékeld a cikket!
Virtuális Jumanji.

(A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült. A játék nem Cross-Buy.)

Valószínűleg mindenki hallott már történelemórákon az állítólagosan őrült római császár, Caligula ténykedéseiről. A tettei viszont nem iskolabarát témák voltak, úgyhogy maradjunk a tabuk mellett annál, hogy aki a lovát kormányzóvá és pappá akarja tenni, arra nem a birodalom irányítását kéne bízni, hanem egy emberektől elzárt kis „üdülőben” kellene gondozni. A rossz hírnéven kívül sikerült elérnie azt is, hogy az utókor az "őrült császár" címen emlékezzen rá.
Innen ered a The Caligula Effect: Overdose címe is, a Caligula-effektus ugyanis egy pszichológiai kényszer, ami arra készteti az egyént, hogy tabunak számító dolgokat cselekedjen.

(Mi is a tabu? A normál szociális és társadalmi értékeinkkel összeegyezhetetlen cselekedet vagy téma, amit inkább elkerülsz egy átlag beszélgetés közben, hogy ne nézzenek sültbolondnak. Nem muszáj durvának vagy obszcénnak lennie, néhány éve még a felnőttkori videojátékok iránti szeretet is annak számított az átlagember szemében. Tehát a pszichológiát konyítók körében próbál elsősorban érdeklődést kelteni a program, de lássuk, mennyire jut vele.)
A játék fő témája tehát a tabuk és azok döntögetése, elfogadása, és az egyén társadalmi elnyomása ezek következtében. Viszont itt jön be a sajnos mostanában túlhasznált toposz, a "virtuális világban ragadás" témaköre is. Bár ez a 2000-es évek eleje óta jelen van a videojátékiparban, főleg az ázsiai fronton, a jelenlegi évtizedben érte el tetőfokát a Sword Art Online című regényfolyam anime-feldolgozása miatt az őrület. Azóta tucatjával jönnek a hasonló címek, de kevés tudott bármilyen értéket felmutatni, vagy újítani a témán (még az őrület tárgya sem).
Mi történik viszont akkor, ha a Persona 2 játékok történetírója és a Megami Tensei (a Persona anyaszériája) játékok zeneszerzője összeáll, hogy új színt próbáljon vinni a témába? Sajnos csak a középszerűségnél valamivel jobb eredmény jön létre.

A The Caligula Effect (2016 PS VITA) tehát egy virtuális világban, a Mobiusban játszódik, amit egy Virtuadoll, Mu hozott létre. A virtuadollok a játékbeli megfelelői a Vocaloidoknak, avagy hangszintetizátor programoknak, amikkel dalt lehet írni. Mivel a rendes világban rengetegen szenvedésüket és érzelmeiket írták ki dalokba, Mu úgy érezte, hogy a felhasználók folyamatos szenvedésen mennek keresztül, ezért létrehozta a Mobiust, ahová bevonzza azokat, akik rászorulnak, hisz itt tökéletes életüket élhetik. Mu viszont nem adott lehetőséget a távozásra, így csapdába ejtve a tömegeket a virtuális világban (úgy kell elképzelni, mintha Hatsune Miku egyik nap öntudatra ébredne és az emberiség ellen fordulna).
Főszereplőnk is így járt, de egy nap ráébred a valóságra és csatlakozik a Go-Home Club-hoz (Menj-haza klub), hogy kitörjenek a virtuális csapdából és visszatérjenek a valódi életükbe. Így jön képbe a Caligula effektus, ugyanis minden szereplő (és a világot benépesítő diák) valamilyen elnyomott traumával rendelkezik, ami miatt bekerültek a Mobiusba. Csak rajtunk múlik, hogy kiderítsük, ki milyen gondokkal küzd, hogy segíthessünk neki szembenézni velük. Ellenfeleink az Ostinato Musicians csoportosulás, akik Mu személyes zeneszerzőiként szolgálnak és feladatuk, hogy megakadályozzák hazatérésünket.
Az eredetileg PS VITA-ra megjelent játék elég vegyes fogadtatással bírt, többnyire a nagyon gyenge, PSP jellegű vizualítása miatt, de problémás mechanikai és tartalmi gondjai sem járultak hozzá, hogy nyugaton sikeres legyen. Japánban viszont eléggé jól ment a sora, emiatt esett meg, hogy tavaly egy hónap eltéréssel jött ki a TV-anime feldolgozása, valamint a portolt, felújított és kitoldott verziója, az Overdose. Az Overdose tehát egy kétéves játék remake-je - nézzük meg, miben változott, és hogyan teljesített e fronton.

A történetet kibővítették. Kaptunk egy női főszereplőt, akinek a dialógusai módosultak a másik nemhez képest, két új tagot a klubunkba, és két új zenészt az ellenfél csapatába. Újdonság még, hogy csatlakozhatunk az ellenséges zeneszerzőkhöz, így átélhetjük a történet eseményeit az ő oldalukról is, új befejezéseket megnyitva. Mondhatjuk tehát, hogy a sztori tartalmi téren nagy mennyiségben bővült, ezenkívül a diákok száma, akikkel beszélgethetünk, 500 fölé kúszott. Apropó diákok: minden osztály különböző kapcsolati témával rendelkezik, és minden egyes személlyel beszélgetni kell, majd így elérni egy baráti szintet (ha egyből háromszor megállítasz valakit, az a legegyszerűbb), ami megnyit másokat is. Később a szinteket kimaxolva küldetésekkel és egyebekkel bónuszokat érhetünk el, ami a harci képességeinket és státuszpontjainkat erősíti. Minden egyes szereplőnek írhatsz üzenetet, és úgy vettem észre, mindenki saját traumában részesült, még érdekesebbé téve így a keresést. Sajnos azonban a karaktermodellek nem tükrözik a személyiségüket, eléggé klóngyár jelleggel bír minden egyes figura.

A grafika, bár javult a vitás verzióhoz képest, még így is gyenge PS4-en; én a PS2-PS3 korszak közé lőném be. Minden szereplőn és felületen sikerült túltolni a fényeffektet, ami ilyen vizes, gagyi hatást kelt. Emellett a területek is nagyon ismétlődnek, néha borzalmasan unalmasak, mint például az iskola. Elgondolkodtató, hogy ez zseniális húzásnak számít-e, ha figyelembe vesszük, hogy mindent egy mesterséges intelligencia teremtett a történet szerint, emiatt az teljesen véletlenszerűen generálja a folyosók leosztását (amit a szereplők is megemlítenek), de a rendszer által generálható területek és tárgyak száma is limitált. Ezt mindenki maga dönti el, viszont az átvezető animációk minőségére nincs mentség: az anime jelenetek, bár újra lettek dolgozva, továbbra is gyengék, ami elég vicces, hiszen a korábban említett TV-sorozat is sokkal jobb animációval bír - elszalasztott lehetőség, hogy ezeket nem használták fel patchekben.
A layout és a menürendszer lecserélése viszont nagyon üdítő, letisztult, stílusos és hatásos, a karakterportrék is gyönyörűek... kár, hogy a játékbeli grafika nem ér fel hozzájuk.
A harcok kivitelezése szórakoztató. Különböző támadó, támogató, és semleges technikai képességekkel operál, külön kategóriákra osztva. A harcot úgy kell elképzelni, hogy ha megtámadunk valakit, vagy valaki minket, egy kör alakú területen folyik a csata, és a csapásainkat, illetve csapattársunk támadásait kell összekapcsolni. Mindegyik különböző időtartammal és hatással bír, ezeket a jobb felső sarokban lévő, Vocaloid kottára nagyon emlékeztető menüben lehet állítgatni, hogy mindenki egymást követve, vagy egyszerre használja saját támadásait.
Minden csapattársunk különböző fegyverekkel érkezik, mellettük bármelyik diákot is ideiglenesen berakhatjuk a partiba. Ha kiválasztunk egy képességet, a program megmutatja, hogy hogyan fog kinézni, lesz-e támadás az ellen felől közben, emellett, hogy mennyi az esély a találatra. Egy szereplő egy menetben háromszor támadhat, a csapat bővülésével arányosan fog nőni az használt képességek száma. Mindenki rendelkezik egy végső képességgel is, ezeket összekapcsolva komoly hatást lehet elérni.
Emiatt fontos megemlítenem, hogy normal fokozaton a játék nagyon könnyű, egyedül akkor fogsz problémába ütközni, ha a saját szintednél sokkal magasabb szintű ellent támadsz. Game Over esetén visszakerülsz a kezdőképernyőre, ajánlott tehát gyakran menteni.

Zenei oldalról egészen különlegeset produkál a program. Bár a fő zeneszerzőt már említettem, fontos megjegyezni, hogy az egész progi Vocaloid producerek és az ő munkásságuk köré épült. A Vocaloid producerek azok az egyének, akik a hangszintetizátor segítségével egyedi, minőségi dalokat alkottak, majd ezeket internetre feltöltve népszerűséget és elismerést nyertek zenei téren. A játékbeli Ostinato Musicians csoport által szerzett szülemények a valóságban valódi producerek kreálmányai - majdnem mindegyikük neve ismerős lehet azoknak, akik játszottak bármelyik Project Diva játékkal. Az ellenséges csoport zenei stílusai a valódi zeneszerzők dalait vagy stílusát tükrözik. Bár a dalok kellemesek és néhányuk maradandó, de sajnos rendkívül önismétlődőek a sokáig nyúló fejezetekben. A szereplők szinkronja csak japánul elérhető, de kiváló.
Mindezek ellenére kellemes a program, bár a történet sablonos és a grafikára sok mentség nincs, de legalább jó kikapcsolódásnak számít, a harcrendszer pedig tetszetős. Ajánlott fejezetenként játszani, a később megnyíló küldetések és titkok miatt pedig érdemes lesz visszalátogatni a korábbi helyszínekre is. Emellett van egyfajta "bakiparádé" érzete is, emiatt nem tudom ajánlani mindenkinek, csak azoknak, akik képesek humorral kezelni a játék gyengeségeit.
Ha szereted a Personát és a Vocaloid zenéket és nem rettent el a külcsín, jó szívvel ajánlom a játékot. Azok ellenben, akik érdeklődnek a téma iránt, de nem tartják racionálisnak az árát, várják meg a digitális leárazást.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból: PlayStation 4-en az ára 14990 Ft, míg PlayStation Vitán 9190 Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
THE CALIGULA EFFECT: OVERDOSE
NIS America
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Érdekes harc; a pisztoly-kombók királyak
Negatívum
Némely értékes részeit elnyomja a hanyag pálya/grafikai design