PlayStation.Community

2019.03.18. 17:21 Játékteszt
13 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Türelem kalandot terem.

Hadd kezdjem ezt a tesztet egy őszinte véleménnyel: számomra elkeserítő, hogy a nagy, híres, Japánból származó manga/anime franchise-oknál egyszerűen nem képesek az ázsiai fejlesztők a szériák jelentőségéhez méltó videojátékokat készíteni. Legyen szó Narutóról, Dragon Ballról, vagy a One Piece-ről, az ezen sorozatok alapján születő alkotások általános jellemzője, hogy sajnos képtelenek kitörni a középszerűség posványából, és amikor egyiket-másikat a lagymatag ötösnél esetleg magasabb pontszámmal díjazza egy hurráoptimista (rendszerint rajongó) kolléga, az igazából inkább felfogható egy kissé izzadságszagú dacoskodásnak, mint objektív véleménynek. (Szerintem.I
Oké, azt mondjuk aláírom, hogy az eddig megjelent, kábé' tucatnyi, feszt esetlen Dragon Ball bunyó, szánalmas Narutó kergetőzés, vagy One Piece szerencsétlenkedés között akadt esetleg egy-egy olyan, amelyik jobb volt, mint a többi; na de könyörgöm, hogyan lehetne ezen sorozatok akár még legjobb darabjait is az igazán komoly címekhez hasonlítani? Na ugye, sehogy.
Éppen ezért követtem kiemelt figyelemmel a Bandai Namo Entertainment által jegyzett One Piece: World Seekert, mely beharangozója alapján - köszönhetően elsősorban az open world formulának, mely rendszerint a leggyengébb játékot is simán két oktávval feljebb zongorázza - abszolút esélyesnek tűnt arra, hogy végre felrobbantsa a manga/anime stuffok fáradt, halszagú zsánerét.
Azoknak, akik csak felületesen ismerik a One Piece nagyon egyedi - amúgy Guinness World Record díjas! - világát, következzen egy kis gyorstalpaló.
A több mint ezer epizóddal (mangák, animék, sorozatok, egész estés nagyfilmek) bíró "végtelen" történet stílusát tekintve egyszerre erősen elvont és szélsőségesen infantilis, ezért a "nehezebben befogadható" művek közé tartozik, ugyanakkor a bolondos és dilis felszín alatt szinte mindig komoly mondanivaló és egy csomó szép, tiszta, őszinte érzelem rejtőzik.
Ez a sorozat - mely egy Eiichiro Oda mangaka agyszüleménye - egy olyan kitalált világban játszódik, melyben emberek és emberszerű, kevert fajú hibridek (no meg óriási termetű mutánsok) élik mindennapi életüket. A hatalmas bolygót nagyrészt víz borítja, ezért a legelterjedtebb közlekedési módszer a hajó. Szárazföld szigetek és szigetvilágok formájában van jelen.
Maga az éra egyszerre modern és régimódi: a hajókon például akad vitorla és sugárhajtómű is, teljesen természetesnek és mindennapinak számítanak az emberekbe "szerelt" kibernetikus toldalékok, valamint az ódon falusi települések mellett jól megférnek a csupafém metropoliszok is.
Jelen van emellett a világban a mágia egy speciális formája, mely - legtöbbször, de nem mindig - különféle misztikus gyümölcsök elfogyasztása után változatos szuperképességek, azaz Hakik formájában jelentkezik a nevesített karaktereknél.
Az OP intrikákkal teli világának politikai és társadalmi helyzete meglehetősen instabil. Számos különféle erő feszül egymásnak folyamatosan, melyek között a titokzatos Világkormány, a könyörtelen Haditengerészet, és persze a különböző, minden hájjal megkent kalózkapitányok vívják kisebb-nagyobb harcaikat.
Ennek a világnak az abszolút főhőse egy fiatal srác, Monkey D. Luffy, aki egy titokzatos Ördöggyümölcs elfogyasztása után bivalyerős gumiemberré alakul át. Luffy patinás kalózcsaládból származik, így vágyálma, hogy egyszer minden idők legnagyobb kapitányává váljon. Ezért járja a világ nagy tengereit ikonikus, bájosan cuki hajóján szenzációs csodabogarakból álló legénységével, és keveredik folyamatosan hihetetlen kalandokba - leggyakrabban azért, mert hatalmas jó szíve van és minden rászorulónak segíteni akar.
A vicces idiótának tűnő Luffy-nak egyébként számos barátja, szövetségese, ellenfele és ellenlábasa akad (az "ellenség" szót direkt nem használtam) minden szinten - a Haditengerészet nagyhatalmú admirálisai és a legendás kalózkapitányok között is -, ugyanakkor valahol a szíve mélyén mindenki lopva tiszteli is a karakán srácot, amitől ez a gyagyás kölyök egy végtelenül szerethető, kirobbanó karizmával (vigyázz: szóvicc!) rendelkező karakterré avanzsálódik a néző szemében.
Ami nekem személy szerint legjobban tetszik ebben a világban, hogy nem a pusztításról szól. A halál például egyáltalán nem jellemző a kisebb-nagyobb összecsapásokra: hőseink ugyan rendszeresen cipóvá verik egymást, de a küzdelmek végén a vesztes inkább elmenekül, hogy nyalogassa sebeit. Luffy még a legkisebb gengszterkalózokat is csak addig szokta okítani, míg azok fülüket-farkukat behúzva kérnek bocsánatot elkövetett komiszságaikért.
A World Seeker egyik legokosabb húzása, hogy friss sztorijához egy eddig még nem látott helyszínt is felvezettek két új főhőssel, melynek köszönhetően a kedves rajongók nem tudnak majd például abba belekötni, hogy a kilencszázadik epizód alapján X nem lehetne ott, ahol Y.
Történetünk helyszíne tehát egy egy olyan szigetcsoport, melynek fő profitja a bányászat. A Tengerészet uralkodó frakcióként van jelen a térségben egy ideje, ugyanakkor néhány kisebb kalózcsapat is megvetette már a lábát a partvidéken és bőszen keveri a kártyákat. A lakosok egy része még a túlszabályzás ellenére is üdvözli a katonaságot, mert "így legalább rend van", a másik fele viszont inkább eltűrné a kalózok szemétkedéseit, cserébe a szabadságért. A szigetet egy testvérpár vezeti. A férfi inkább a Haditengerészet érdekeit szolgálja ki, a lány ugyanakkor a függetlenséget preferálja.
Hőseink a szigetre érkezvén természetesen (szokásukhoz híven) azonnal kalamajkába keverednek és elszakadnak egymástól. Feladatunk első körben az lesz, hogy egyesítsük Luffy legénységét.
Rövidesen kiderül viszont, hogy a szigettel valami nincs rendben. Valamiért egyre több prominens "név" tűnik fel a helyszínen, így nagyon úgy fest, hogy itt bizony valami komoly mesterkedés folyik a háttérben, több szinten is...
A sztoriról általánosságban elmondható, hogy a One Piece standalone mozifilmjeihez hasonló, önálló és kerek történetet bont ki nekünk kisebb-nagyobb csavarokkal, szóval ebből a szempontból igazán azt kapjuk, amire számítunk.
A World Seeker open world címként lett beharangozva, de szerintem ez nem egy tipikus nyitott világos játék - sokkal inkább open world jellegű. A történet ugyanis végig egy irányba folyik és van eleje-vége, amit mi sem bizonyít jobban, mint a tény, hogy végigjátszás után a megmaradt mellékküldetéseket és teendőket nem "utólagosan" abszolválhatjuk, mint általában az open world kalandoknál, hanem a sztori végjátékának kezdetéhez kerülünk vissza, mert bizonyos eseményeknek utólag nem lenne értelme.
A game első 6 órája egyébként igen "átb@szós" és lagymatag; olyannyira, hogy amikor pár óra játék után összebeszéltünk Onimushaman kollégámmal, vita nélkül egyetértettünk abban, hogy ez a motyó most nem sikerült igazán jól. Hamar kiderül azonban, hogy gyakorlatilag ez az első 6 óra nem más, mint a betanító "prológus", és az igazi kaland csak akkor veszi kezdetét, amikor Luffy teljes legénysége egymásra talál.
Ekkor az addig nevetséges mértékű kihívás is egyik pillanatról a másikra fordul át egy jóval nehezebb fokozatba, minek eredményeképpen én is gyorsan visszavettem Normalról Easy-re a Difficulty-t.

A TPS nézetes harc kifejezetten jól kezelhető, bár eléggé fapados mechanikájú. A karakterfejlesztés ezen ága inkább a power-játékra épül, azaz nem kombókról szól, sokkal inkább a darálásról. Küzdeni kétféle eltérő (és villámgyorsan átváltható) harcmodorban tudunk: az egyik egy fürgébb, de sérülékenyebb rendszer, ahol dashelni tudunk az ellenfél támadásai elől, a másik egy komótosabb, de biztonságosabb állás, melyben nagyobbat ütünk és klasszikus formában védhetjük magunkat.
A közelharc mellett lehetőség van távolsági támadásokra és lövöldözésre is, mely kifejezetten jó szolgálatot tesz a puskások, sniperek, valamint a gyönyörűen criticalozható, nagydarab marharépák ellen is, akiknek esetleg nem akarsz a közelébe menni.
A skill-fán ezeken felül speciális Haki-támadásokat is megnyithatunk, valamint Luffy általános képességeit is erősíthetjük.
A fejlesztés-fejlődés mértéke folyamatos, azaz nagyjából a játékkal (azaz a teljesített küldetések mennyiségével) együtt halad. Túlfejlesztő mankó nincs a programban.
A game egyébként legalább 5 nehézségi fokozatban játszható, mely akár kaland közben is bármikor ide-oda állítható. Trófea vagy jutalom a keményebb fokozatokért sajnos nem jár.
Ide tartozik a lopakodás képessége is. Az ellenfeleket általában hátulról / oldalról is be lehet cserkészni és egy ütéssel lecsapni, ha elővigyázatosak és kellően óvatosak vagyunk. Ezzel egy igen szórakoztató, "tenchus" mechanika jön létre, mely főleg a keményebb fokozaton küzdőknek, vagy a magukat ezzel szórakoztató ninjáknak lehet nagy segítség.
Összességében elmondható, hogy a bunyók - legyenek szereplői mezítlábas kalózok, termetes vezérek, egyszerű közkatonák, vagy akár híres bossok - nem túl megerőltetők és nincs belőlük zavaróan sok sem. Ez nem egy musou game!
Az összecsapások mellett kiemelten fontos szerepet kap a játékban a felfedezés, mely egy igen speciális formulával működik. Engem egyébként ez a szegmens teljesen elvarázsolt, olyannyira, hogy majdnem 8 pontot tettem végül az érékelőbe - csak és kizárólag emiatt.
Arról van szó ugyanis, hogy különféle fejlesztések megszerzése és technikák betanulása után Luffy-ból egy igazi kis Pókember válik, akivel gyakorlatilag a terep bármely pontjára fel és be lehet jutni! (Talán még oda is, ahová nem is gondolnád!) A fákat, peremeket, de még akár a szerencsétlen ellenfeleket is kapaszkodóként használhatjuk azáltal, hogy Luffy gumikezeinek adottságait kihasználva odarántjuk magunkat hozzájuk.
Ezt a technikát viszont tovább is fejleszthetjük, mert a megkapaszkodás elhagyásával csúzliszerűen ki is lőhetjük magunkat, majd újabb és újabb kapaszkodók érintésével gyakorlatilag "végighintázhatunk" a tájon, néha egészen extrém helyeket - mélyen és magasan - így elérve. Ráadásként a mozgástechnikákat még kombinálni is lehet, azaz például kilövés után még egyet lendülni, aztán helikopterezve áthidalni szakadékokat, vagy elérni elérhetetlennek tűnő sziklaperemeket.
Mindazoknak, akik alapvetően szeretik az open world játékokban a gyűjtögetéseket, ez a rendszer igazi mennyországot hoz majd el. Hiszen ettől a World Seeker azon kevés játékok közé emelkedik, ahol nem az adott tárgy kvázi megszerzése okozza az örömöt, hanem az odavezető út kiokoskodása és gyakran kifejezetten fifikás kivitelezése!
Komolyan mondom, a programba került 200 láda mindegyikének felfedezése tényleg a legmagasabb platformjátékos élményt prezentálja, főleg annak fényében, hogy ezeket a ládákat gyakran iszonyat komisz módon rejtették el és pozicionálták a rafkós pályadizájnerek.
A felfedezés - és pár küldetés - fontos részét képezi a detektív mód használata is. Ennek aktiválásával bizonyos távolságig a falakon keresztül is látjuk a tárgyakat és ellenfeleket, utóbbiakat meg is jelölhetjük, hogy lássuk mozgásukat.
A játék kezelése tehát igencsak rendben van. A harc és a felfedezés is flottul működik. Az egyedüli kritika a néha túl agilis lövészeket illetheti, akik esetenként egy idegesítő loopba taszítják szerencsétlen Luffyt, aki egy talált miatt elesik, majd amikor felállna, benyal egy sorozatot, majd amikor ismét magához tér, egy robbanást. Ez a "móka" egyébként Beginner vagy Normal fokozaton még csak bosszantó, de Hardon vagy afelett kifejezetten dühítő lehet. Ennek oka az, hogy a támadások "beleérhetnek" a már elkezdett mozdulatokba - bár ez oda-vissza igaz.
Ja, és még egy: néha elég idegesítő az is, hogy Luffy érthetetlenül nagy ívben fordul, ami futáskor - vagy pl. egy kincses ládára ráforduláskor - bénázásokat eredményezhet.

A World Seeker missziórendszere fő- és mellékküldetésekből áll. Az igazán kiválóan és okosan felépített szisztéma egyszerre monitorozza minden listában levő feladatunkat, tehát ha esetleg véletlenül találjuk meg egy éppen nem aktív misszió következő "állomását", azt is beszámolja. Sőt, akár át is váltja a küldetést. Így aztán egy nagyon szép és folyamatos rendszerben kalandozunk. A feladatoknál a célállomást - vagy célterületet - mindig láthatjuk a kiváló térképen.
A menet közben összegyűjthető kismillió cucc általában küldetésekhez szükséges "leadandó" motyó, szóval, ha nem akarsz újra és újra visszamenni dolgokért, érdemes mindent felszedegetni, így gyakran azonnal teljesítheted is a küldit, miután felvetted.
A missziók között vannak speciális feladatok is. Ezek lehetnek nyomozások vagy kémkedések, sőt, akad pár rejtett küldetés is, melyeket csak a legfigyelmesebb kalandorok fognak megtalálni. Ide tartozik például a kincskeresés, ami szintén hatalmas móka... persze csak akkor, ha valaki saját kútfőből oldja meg a fejtörőket, és nem a YouTube-ról. (Onimushával nagyot mentünk, mire koprodukcióban mindent kiokoskodtunk.)
A játék során a legtöbb misszió többlépcsős, de akadnak olyan feladatok is, ahol szinte semmit sem kell tenni, csak valakivel dumálni egy témáról.
Mintegy mellékesként lehetőség van bizonyos dolgok legyártására is, plusz a legénység tagjait is elzavarhatod keresgélni. Ezek a kunsztok kizárólag csak a platinázókat érintik. Egyes felszereléseket és kosztümöket rá is pakolhatsz Luffy-ra.
A program első harmada után megnyílik a Fast Travel opciója, melyet, ha éppen unod a banánt, vagy az adott területen már mindent felszedtél, érdemes használni.
Tettek a szoftverbe emellett egy karma-szisztémát is, mely szoros kapcsolatban van a küldetésrendszerrel. Ennek elemei úgy gyarapodnak, ahogy egyre több szívességet teszel a különféle személyeknek vagy csoportosulásoknak.
A World Seeker szigetvilága egyébiránt közepes méretű. A távolságok a Fast Travel opciója és a "majomlengés" miatt elég gyorsan leküzdhetők. Épületek, hegységek, erdők, mezők, kertek, tengerpartok, kikötők, folyók és tavak tekintetében kifejezetten gazdag és meglepően változatos a táj, viszont járműforgalom mondjuk nincs. A lakosok is kevesebben vannak, mint általában a nyitott világos játéknál, azonban ez a küldetésrendszer miatt van: elég gyakran kell ugyanis egy bizonyos személlyel (vagy személyekkel) dumálni ahhoz, hogy a feladat tovább görögjön, szóval tulajdonképpen nem is baj, hogy egy faluban például csak 20 figura sziesztázik az utcán, fix helyekre lepakolva, és csak őket kell végigkérdezni arról, ki látott aznap egy... mozgó hordót.
A játék legnagyobb erényei között a grafika említhető, ami tényleg pazar. A szoftver egy modern cel-shaded megjelenítési technikát használ, amitől a látvány a One Piece filmek legmodernebb generációjára hajaz. A kép színpompás és kristálytiszta, pengeéles körvonalakkal. Egyes pontokon a game már-már indokolatlanul aprólékosan ki van dolgozva. Akadnak pl. fémfelületek, melyeken Luffy modellje valós időben tükröződik vissza; ez egy olyan truváj, amit még a legnagyobb fejlesztőstúdiók sem gyakran képesek produkálni. Szintén brutál az árnyékolás is: ha mondjuk éppen 20 méter magasan helikopterezel hősöddel, lenézve a földre azt láthatod, hogy nem csak szimplán árnyékod van, de gyakorlatilag az árnyék is úgy animál, ahogy éppen pörögsz! (És akkor egyes felületek elképesztő minőségű textúrázottságáról nem is emlékeztem meg...)
A HDR ugyanakkor nem igazán működik itt sem, mint oly sok más játéknál: bekapcsolt módban lúgozott a kép, kikapcsoltban viszont szinte kimásznak a színek a tévéből. (Prémium MU-n és Q7-es QLED Samun is próbáltam, seckojedno, szóval Samukkal valószínűleg nem kompatibilis.)
A hangok a rajzfilmekből vannak kölcsönözve, viszont a legtöbb engine-es párbeszédben (ami nem filmszerű) csak hümmögés és motyogás van a feliratok mellé. A zenékkel annyi a gondom, hogy pl. a kaland első 8 órájában alig hallani őket, de később is csak akkor erősödik be a muzsika, ha valami komoly vészhelyzet akad. Ez nekem nem igazán volt elég, szerintem fényévekkel markánsabb aláfestő zene kellett volna a világjáráshoz.
A World Seeker szavatossága, amennyiben valaki csak a fő vonalra koncentrál és mindössze pár mellékküldit abszolvál, 20 óra körül van. (A fejlődés miatt mondjuk szinte kötelező mellékeseket is bevállalni.) Igen ám, de a game - ha már rákattantál - annyira eteti magát, hogy ez a húsz órácska iszonyat hamar elszalad. A platina az első végigjátszás után kb. 10 órára van, azaz nagyjából 30 óra alatt a játék nem csak kiplatinázható, de egyben 100%-ra is hozható, ami után az ég világon semmi sem marad benne - se egy küldetés, se egy titok, se egy fejlesztés, se egy rejtett boss, se egy challenge, se multiplayer, se versus, vagy esetleg online leaderboard. (Jelenleg 3 darab készülő (fizetős) DLC-ről beszél a kiadó, de azt még nem lehet tudni, hogy ezekben lesz-e saját trófea / szintlépés, coop, multi, vagy sem. E nélkül pedig el nem tudom képzelni, hogy kizárólag egy sztoribővítés miatt megérné megvenni őket.)
Ami szintén telitalálat-közeli élmény, az a hangulat. Nyilván az eddig leírtak után ragoznom sem érdemes, hogy a World Seeker élvezetéhez nem csak a One Piece világát kell szeretni, de az open world gyűjtögetős szisztémát és a bunyózgatást is, de ha ez a 3 megvan, szerintem minden adott a felhőtlen szórakozáshoz!

Summázva az eddigieket: a One Piece: Word Seeker egy olyan játék, melynek az első harmada nagyjából 5 pontos minőséget mutat, mely élmény a második harmadban (meglepetésre) egy igen izmos 8-ig kúszik fel. A nullára lemerülő tartalom miatt ugyanakkor - a platina elérése után - "csak" egy erős 7-es marad. A grafika nagyon pöpec, a játszhatóság baba, a sztori remek, szóval minden One Piece rajongónak bátran ajánlom, aki szereti a nyitott világos gyűjtögetést. A többiek ne erőltessék, nekik ott a Just Cause, vagy valamelyik kommersz Ubisoft termék ebből a zsánerből.

(Ezt a játékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából e linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
13. martin  Főszerkesztő
2019.03.24. 12:43:04
LV27
+1
Válasz 12. Itachi üzenetére:
Ne vedd meg, ez egy 4 pontos játék, megmondta az IGN. Inkább a Sekirót vedd meg, az tök könnyű 10/10.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
12. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.03.24. 12:34:16
LV2
Válasz 11. martin üzenetére:
Ez mondjuk tényleg érdekes.:) Még a végén megvszem, bár ha jön a Sekiro...Kb a Tenchu 3 óta várok valami hasonlót.
ヤレヤレ、ダゼ。
11. martin  Főszerkesztő
2019.03.23. 19:30:40
LV27
Válasz 10. Itachi üzenetére:
Nem volt nehéz szépen írni róla, jó cucc. Amikor feszített tempóban teszteltem, még álmodtam is a játékról, ahogy hegyet mászok benne. Megvette a barátom is pár nappal később, erre felhív, hogy azt álmodja, ahogy barangol a hegyek között. Mondom úgysem hinnéd el, de én is ebben voltam.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
10. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.03.22. 22:25:04
LV2
+1
Válasz 7. martin üzenetére:
Kellemesen meglepett. :) Nem rossz sorozat, ha valaki képes megszokni az art style-t. Sokakakt a "randasága" riaszt el. Egyik legérzelemgazdagabb shonen amit ismerek. Sikerült ezt a lelki oldalt a tesztbe jól belevinni. Szinte szerettel írsz a játékról. (nem úgy mint más oldalon, ahol olyan szintű fikázás megy és zéró hozzáértés, hogy rossz olvasni)
ヤレヤレ、ダゼ。
9. martin  Főszerkesztő
2019.03.20. 22:00:48
LV27
Válasz 5. Tidus-Famous üzenetére:
Figyelj, ha már pofázok, hogy szar az IGN tesztje, legalább az enyém legyen összeszedett.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. martin  Főszerkesztő
2019.03.20. 21:59:33
LV27
Válasz 6. Onimushaman üzenetére:
Játszottunk!
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
7. martin  Főszerkesztő
2019.03.20. 21:59:24
LV27
Válasz 2. Itachi üzenetére:
Köszönöm, igyekeztem használható tesztet írni. Elég sokat tudok egyébként a sorozatról, de nem vagyok rajongó.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. Onimushaman  Szerkesztő
2019.03.19. 08:38:22
LV24
Válasz 5. Tidus-Famous üzenetére:
Lehet azert, mert Martin jatszott is vele. :D
señor
5. Tidus-Famous  PlayStation.Community tag
2019.03.18. 20:25:38
LV1
Valahogy számomra ez összeszedettebb teszt volt mint egy pár elismert külföldi oldal lehúzos bemutatója...
4. Sakamoto_14  A bölcs
2019.03.18. 19:33:50
LV20
Egy részt nem láttam az animéből, de ezek a képek tényleg elég hangulatosak.
3. Onimushaman  Szerkesztő
2019.03.18. 18:26:37
LV24
Ezekről az elefánt tunafishekről lemaradtam. :D
señor
2. Itachi  PlayStation.Community tag
2019.03.18. 17:55:53
LV2
Haki az nem a csümölcsök ereje. Hakija lehet olyannak is, aki nem evett semmilyen gyümölcsöt. (Sanji, Zoro stb)
Amúgy jó teszt, ahhoz képest, hogy nem éjjel-nappal ezt falod, jól utánanéztél a dolgoknak.:) Nem biztos, hogy értőként bevállaltam volna. Sajnos minden anim alapján készülő játék(kivéve a FighterZ) egy trágya. Tök mindegy, hogy DB, Nrauto, Bleach(3DS khm, khm) OP vagy akár GITS, ha megnézzük a ps1-ps2 és ps3 érát. Elég rossz a mérleg. Cashgrab akar lenni mindegyik, semmi több.
ヤレヤレ、ダゼ。
1. GrayFox  Szerkesztő
2019.03.18. 17:33:28
LV9
Még a végén összeszedik magukat az anime játékok. Nem vagyok annyira oda a One Piece-ért, de ezt biztos, hogy végig fogom csapni, nagyon jól néz ki és már trailerek alapján is nagyon hangulatosnak tűnik. Az kifejezetten szimpatikus, hogy nem kell teljesen up to date-nek lenni a sztorival. Nagyon le vagyok maradva vele és fogalmam sincs már, hogy jelenleg ki kinek a kije.
30 YEARS OF METAL GEAR - メタルギア30周年
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
ONE PIECE: WORLD SEEKER
Bandai Namco Entertainment
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Vadonatúj sziget, önálló történet, friss szereplők; hangulatos kalandozás, felfedezés, gyűjtögetés; remek platformer mechanika; kellemes látvány
Negatívum
Nagyon bénán indul; sokat és sokszor tölt; Luffy úgy fordul, mint egy pótos IFA; lapos hang; relatíve hamar elfogy a tartalom