PlayStation.Community

2019.02.12. 10:54 Kedvcsináló
11 hozzászólás
Értékeld a cikket!
Gondolatok Washingtonról.

(A Tom Clancy’s The Division® 2 bétáját bemutató cikk első részét Dr. Zaius, másodikat pedig Sanada készítette.)

A Tom Calcy's The Division egy igazi hullámvasút számomra. A taktikai lövöldékért sosem voltam oda különösebben, de a 2013-as E3 alatt villantott gameplay előzetes olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy az egyik legjobban várt cím lett részemről. Egy RPG-kre hajazó fejlődési rendszerrel megspékelt akciójátékot láttunk, aminek a történetét akár többedmagunkkal is "kivihettük". A hab a tortán a szemkápráztató és lélegzetelállító vizuális megjelenítés volt. Pár videóval később viszont már sajnos egy jelentősen szerényebb grafikával operáló alkotást láttunk. Annyira lebutították, hogy csalódottságomban dobtam a "day one" gondolatot. Hallva a nyögvenyelős rajtot nem is bántam annyira.
Persze sok-sok patch-csel, toldozás-foldozással később és egy izmosabb "deal" után én is beruháztam rá, és meglepetésemre egy gyönyörű, hangulatos és emlékezetes kalandban lehetett részem. Szó szerint belebolondultam a game-be. Persze ebben nagyban közrejátszott az is, hogy volt állandó társam az akciók során. Kérdés nem volt részemről, hogy kell-e a második része, főleg azok után, hogy a Wildlands-be sajnos annyira beleuntam, hogy nem is értem a sztori végére. A Playstation.Community és a Cenega Hungary jóvoltából részt vehettem a március 14-én megjelenő Division 2 zárt bétájában (amiért ezer köszönet mindenkinek), így veletek is megosztanám tapasztalataimat.

A téli hó borította New York után ezúttal a rekkenő hőségben fürdőző Washington D.C. ad otthont kalandozásaink színterének. Az Egyesült Államok fővárosa nagyon rossz bőrben van. Több frakció is próbál hatalomra törni, akiket a mi feladatunk lesz visszaverni, különben a vírustámadás által megtizedelt társadalom végleg az enyészeté lesz.
A város eszméletlen módon élethű lett. Talán közhely, de tényleg egy élő, lélegző közeget kapunk. Egy kis üröm az örömben, hogy a szituáció nem éppen eredeti, sőt akár unalmasnak is mondható (poszt-apokaliptikus városi környezet, amit a természet kezd visszafoglalni), de úgy tolják az egészet az arcunkba, hogy attól nadrág nem marad szárazon. A táj a lehető legsűrűbb vizuálisan. Most is állandó társammal fedeztük fel a hadszínteret, osontunk házról-házra, utcáról-utcára. Figyeltük a szikrázó napsütésben szálló párát, a rengeteg utcára kiömlött szemetet, és lerobbant gépjárműveket valamint rozoga épületeket, amiket kezd benőni a növényzet. Meglepetésünkre egyszer csak egy szarvas szaladt szembe velünk, előugorva egy felborult kisteher mögül, majd tovaszökkent. Az előző rész sem volt piskóta ebből a szempontból, de itt még rátettek egy nagy lapáttal.

Az atmoszféra harapható. Real-time tükröződés, gyönyörű táncot járó fény-árnyékhatások. Parádés. Az érmének viszont sajnos két oldala van. Dizájnban, mint írtam, maximálisra van pörgetve a cucc, de a dinamikájához már nem nagyon nyúltak hozzá. A rombolhatóság továbbra is a lehető legminimálisabb. Üvegek törnek, palackok és némely rekeszek repkednek, de nem az hogy a gipszkarton falból egy darabaka, de még egy nyamvadt kartondoboz sem száll tova, ha a tervezője odaszögezte. Oké, tudom, hogy ez egy nyílt világú lövölde és erre nem áll készen a PS4, de attól még szembetűnő volt, közeledve a generáció utolsó felvonásához.
De a béta igazi problémája a szuperlátványos pop-up volt. Egyes területeken akár 10-15 másodperc is eltelt(!), míg kirajzolódott a textúra. Szépen lassan épültek egymásra a rétegek és mikor úgy éreztük, hogy minden betöltődött és tova libbentünk, újból végig kellett menni ezen a folyamaton. Majd megfordultam és ahol az előbb már jó volt minden, ott újra kezdődött a dolog. Ez egyébként gyakori volt, de nem állandó. (Ámbátor a szűkebb, belső terekben éppúgy jelen volt.) Azt azonban észrevettem, hogy inkább Pro gépen volt jellemzőbb. Akárhogy' is, ez biztos javítva lesz megjelenésig, mert ez így elfogadhatatlan. Remélem, hogy nem a környezeti elemek csökkentésével érik majd el a kívánt teljesítményt. Ezeken kívül még képtörésbe és egy-két másodperces fagyásokba is bele lehetett futni, de ezt is a béta mivoltára fogom. Persze majd meglátjuk...

A gunplay finomabb lett, egész egyszerű célozni, még a messze lévő ellenfelekre is. A fedezékharc a szokásos, bár itt is csak ott tudunk "átkommandózni" vagy leugrani, felmászni, ahol a játék engedi, de ehhez hozzá lehet szokni. A mesterséges intelligencia felemás egyelőre. Volt, hogy az ellenfelek nem látták, hogy fedezéket váltottam és a vélt búvóhelyemet próbálták bevenni. Azért ez elég élethű volt. Az intelligensebbek szisztematikusan, lépésről lépésre próbálnak a közelünkbe férkőzni, vagy jó pontot keresni a lövéshez. Ellenben néha mintha kikapcsolt volna az MI és illogikus manőverekbe kezdett, vagy addig nem jött elő a fedezékből, míg lesből oda céloztam, mintha tudta volna. De ezek elenyészőek voltak, inkább okos volt, mintsem gépies.

A béta során két főküldetésbe, öt mellékküldetésbe, a Dark Zone-ba, azon belül Skirmish nevű PvP deatmach mókába, valamint az End Game-be nyerhettünk betekintést. A küldetések menedzselése élethűbb és élvezetesebb. Elfelejthetjük a parafatáblákra ragasztgatott post-iteket. Az újonnan bejövő civil menedékházaknak, ha segítséget nyújtunk (küldetések teljesítésével, adományokkal, stb.), akkor fejleszthetjük őket, cserébe kapunk tőlük támogatást, utánpótlást, tervrajzokat. Persze saját magunkat is tudjuk fejleszteni, skillek és perkek (ide kerültek a fegyverfejlesztések például) megnyitásával. A drónok, távirányítós guruló bombák, automata lövegek és társaik moddolhatók is. A körítés tehát barátibb, de attól még végig ugyanazt fogjuk csinálni, mint az első részben (felderítés, fedezékharc). Az egésznek viszont emberibb a tálalása, nem úgy érezzük, hogy egy következő, gép által adott missziót teljesítünk, hanem, hogy az embertársainkért vonulunk hadba, és ez nagy különbség.

Az online szegmens jól működött. Gyors matchmaking és jól szinkronizált, lag mentes küzdelmek voltak leginkább. Néha volt csak gubanc, de ezt is a béta számlájára írom. Az végjátékra rendesen rágyúrnak ezúttal. Ha elérjük a harmincas szintet három kaszt fog megnyílni, új, a Division világában eddig még nem látott fegyverekkel, új képességekkel és teljesen új küldetéstípusokkal.
Itt megjegyezném, hogy amilyen jól hangzik, én akkorát koppantam. A gránátvető még jól használható volt, de a sniper már nagyon lassú ide és nehéz volt jó pozíciót is találni vele, mert annyira túltolták az ellenfelek számát és golyóállóságát. Annyira sok páncélt kaptak egyesek, hogy már nevetségesen sok ólmot benyeltek, a fedezéket meg nem is használták. Úgy éreztem magam mint egy a mexikói fazon a drogüzemben, miközben a futószalag mögül guggolva próbálom leszedni az uzimmal a Robotzsarut. Itt még annyit megjegyeznék, hogy remélem a fegyverek hangjain még dolgoznak, mert a mikróm élethűbb sorozatokat ad, mikor beteszem két percre a pattogatott kukoricát.

A pár negatívum ellenére én azt mondom, hogy élvezetes játéknak ígérkezik a Division 2. Ha nem is feltétlenül lép annyira merészet, mint várnánk, még így is megérdemli a kettes sorszámot. A béta alapján ajánlom majd azoknak, akik szerették az előző részt, mert ugyan azt kapják majd, csak felturbózva, de az újoncoknak is ajánlom majd, mert nem azt a Division egyet kapják majd, csak pepitába, ami 2016-ban megjelent, hanem a mai állapotának megfelelő, csúcsra járatott variánsát. Egyedül csak attól félek, hogy az End Game darálós mivolta miatt unalomba fulladhat majd. Ebből az ízelítőből ugyan erre nem derült fény, de sejtette. Ha nem tudtál a béta közelébe férkőzni, akkor ne csüggedjél, mert lesz nyílt béta is hamarosan. Akkor majd eldöntheted, hogy fejest ugrasz-e majd a társadalom összeomlásának megakadályozásába.

/Dr. Zaius/
A Ubisoftot, mint kiadót lehet szeretni vagy nem szeretni, de úgy gondolom egy érdem elvitathatatlan tőlük: szinte mindig elő tudnak rukkolni olyan egyedi témákkal, amik korábban csak ritkán, vagy egyáltalán nem kerültek feldolgozásra, ám végeredményben mégsem hatnak erőltetettnek. Alakítsunk akár orgyilkost a nagy francia forradalom időszakában; öldököljünk peches seriffel tébolyodott szektásokat a virtuális Montana megyében; esetleg legyünk akár prehisztorikus vadállatokkal suttogó ősember az írott történelmet megelőző időkben játszódó Kárpát-medencében; mind-mind olyan érdekes módon nyúlnak hozzá egyedi témákhoz, hogy pusztán már ezek képesek felkelteni az érdeklődést egy-egy produktumuk iránt.
Számomra ilyen volt valahol a Division első része is, mert habár sem a TPS típusú lövöldözésnek, sem az online mókázásnak nincsen számomra kifejezetten vonzó jellege önmagában (együtt meg aztán pláne nem), az érdekes körítés azonban végül meggyőzött a vásárlásról. Tudniillik két nagy szerelmem egyike a karácsony és New York (habár utóbbi kicsit hibádzik olyan szempontból, hogy még sosem jártam ott), és ha valahol a kettő együtt szerepel az számomra tuti nyerő páros (na, nem mintha ez túl sokszor találkozna a popkultúrában; sebaj, hiánypótlónak még mindig ott van a Reszkessetek Betörők második, valamint a Parasite Eve első részének végtelen újranézése ill. játszása).

No, ezt az egész fentebb olvasható személyes vallomást mindössze azért bátorkodtam írásba önteni, mert ami a Division első része iránti érdeklődés a jópofa körítéssel kezdődött (járványterjesztésben utazó terroristákra való vadászat a karanténba zárt Manhattan jórészt havas, karácsonyban rekedt és elnéptelenedett utcáin), az végül is a játékmenet okán a program iránti őszinte szeretetté nemesült.
Pedig mind emlékszünk milyen kemény fogadtatása volt 2016 tavaszán az első résznek, ugye? Hogy megosztotta a játékosokat a bullett-sponge ellenfelekkel (tudod, amikor fél évig lövöd a parasztot fejbe, és még mindig él) teleszórt üresnek ható open-world térkép, a kusztomizációs lehetőségek látszólagos sekélyessége, a felszínen repetitívnek ható játékmenet, és még sorolhatnám.

Legalábbis sokan így látták. Aztán a másik oldalon voltak azok, mint én is, akik máshogy közelítették meg az egész témát, és - szerintem - helyesen értelmeztek: hogy pedigréjét tekintve ez nem igazán TPS, sokkal inkább egy RPG TPS köntösben; és annak milyen jó! Ahogy mindinkább haladtam előre a játékban, úgy lett ez az érzés egyre erősebb bennem, főleg a jól kimért fejlődési ívnek, az arányos loot-rendszernek, a betyár endgame-nek, vagy a jópofa és egyedi PVP módnak (Dark Zone) köszönhetően.
Sőt mi több, idővel a Ubi sikerrel orvosolta a rendszer korai gyerekbetegségeit is: mert a másik dolog, ami elvitathatatlan a francia óriáskiadótól, hogy a kiemelt címekre nagyon odafigyel. Építik, szépítik, toldozzák-foldozzák a már meglévő alapokat ahol lehet, és időnként még plusz jelentős bónusz tartalommal is megajándékozzák ingyen a kitartó játékosokat. Akik kezdetektől hűségesek voltak vagy később szálltak be a buliba, azok a kezdetekhez képest már egy sokkal kiforrottabb, immáron teljes értékű játékot vehettek kézhez a Division személyében. Sőt, olyannyira igaz volt ez, hogy amióta csak a második részt bejelentették azon kattogott az agyam hogyan lehet majd ezt a szintet megugrani - a zárt béta kipróbálásával pedig végre nagyjából választ is kaphattam erre!
Szokásomtól eltérően most nem térnék ki a történet és a körítés részletezésére (az meghagyom a végleges játékot fogja tesztelő kollégának), és inkább tényleges csak azokra az elemekre fókuszálni amikbe egy zárt béta bő egy hónappal a megjelenés előtt csak betekintést engedhet.

Szóval rögtön a lecsóba csapva azt kell mondjam, hogy az első benyomások minden kétségtelenül pozitívak voltak a kóstoló kezdeti szakaszában. Béta lévén persze csak korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésemre pld. karakteralkotás területén, de ahogy tényleges elkezd az ember játszani, úgy már pár perc játék után jön ez a friss érzés.
Röviden összefoglalva: összhatásában az egész dinamikusabb, lendületesebb. Miben is érhető ez tetten? A teljesség igénye nélkül (aminek béta verzió révén amúgy sem tudnék eleget tenni) csak egy pár példa. Pergősebb az akció, gyorsabb a folyása az egésznek: a gunplay könnyedebb, a fegyverek közti váltás nem érződik lomhának, jobb a damage-scaling (a velünk azonos szinten lévő ellenfelek gyorsabban hullanak) és már nem működik az a fajta biztonságos campelés mint az első részben. A biztonságosnak hitt sarkokat és fedezékeket pillanatok alatt bekerítik ellenlábasaink, arról nem is szólva, hogy ha testünk akármilyen mértékű felülete fedetlenül, szabadon marad, azt bizony kőkeményen eltalálják még ha csak részlegesen is – bizony, a fedezékből-fedezékbe való sasszézás immár nem csak hogy ajánlott, hanem egyenesen kötelező gameplay elem.
Jobb a lootolás is: nem csak, hogy változatosabb (értsd, több fegyvertípus szerezhető meg), de ízlésesebben dobálja ki őket: nem az van, hogy kapsz 3 snipert egymás után meg géppityut orrba-szájba. Pár óra játék után már olyan sok hangszeren játszottam, hogy megfordult a kezem között uzi, magnum, gépkarabély, sniper, shotgun, és még ki tudja mi. Változatosabban, a szerepüknek megfelelőbben viselkednek az egyes típusok, és vannak végre olyan egzotikus játékszerek is, mint például az új szerelmem, a robbanófejes nyíllal ellátott számszeríj. Nyami! Ugyanez a bővítés érhető tetten az aktív képességek, passzív perkek és ellenfelek terén is. Előbbiből kiemelném a terepfelfedezésre kiválóan alkalmas drónokat, utóbbiak közül pedig a önjáró géppuskákat vagy éppen a berserker módjára viselkedő közelharcra kihegyezett női támadókat.
Ahogyan az megszokott és elvárható szépen bővítették az egyéb elérhető lehetőségek számát és minőségét, a most központ bázisnak otthont adó Fehér Házban oldhatjuk ki az újabb és újabb képességeket, vagy hegeszthetünk újabb felszerelést csapatunk különböző tagjaitól akik száma idővel persze jelentősen bővül is majd.

Az online ugyanolyan jó, mint volt - bár az egyes fő küldetés közötti szabad bóklászás még mindig kicsit kaotikus, amennyiben nem ismerősökkel, hanem hót' idegenekkel játszunk; ugyanakkor gyorsan és könnyen talál random matchmaking során szintünknek megfelelő párokat a gép. Sőt, nem csak coop játéknál veszi már figyelembe a program a játékosok közti szintkülönbséget, hanem ott is ahol talán ez sokkal fontosabb, azaz a PvP-nél, tehát a játékosok egymás elleni küzdelme során. Bizony, mindenki kedvence, a híres-hírhedt Dark Zone is megújult, most már nem amolyan opcionális mellékfeladatként tekinthető azon játékosok számára, akik más játékosok vérét szomjazzák és/vagy hajlandóak nagy kockázatokat vállalni minőségi felszerelésért cserébe, hanem inkább tekinthető egy teljes értékű játékmódnak a főjáték mellett. Külön szintek, rangok vonatkoznak rá, amik csak ide érvényesek és a conflict mód bevezetésével immár akár 4-4 fős csapatokban is megmérkőzhetnek egymással a "normál" és a "kivált" ügynökök.
A béta továbbá betekintést nyújtott az endgame örömeibe, pár, kifejezetten erre a célra előre létrehozott választható buildek segítségével. Nem véletlenül tették ezt: az első rész kapcsán sokan érezték ezt a részt kiforratlannak, sekélyesnek és nem marasztaltak annyi embert végül, mint azt a kiadó szerette volna, így a Ubisoft már jó előre beharangozta, hogy a végjáték lesz elsősorban az egyik fő lényeg itt immáron. Amellett, hogy az első részhez hasonlóan itt már egy újfajta fejlődési rendszer lép életbe az x. szint elérése után, új feladatok, lehetőségek jönnek be vele, és persze a legbikább fegyók is itt potyognak ki. A kóstoló során leginkább ezek kipróbálására fókuszáltam, a rengeteg nehézségi robbanófegyver (gránátvető, vagy a fentebb említett robbanófejes számszeríj) nemcsak a környezetet, de a szívemet is megmelengette, olyan jó volt irtani velük az ellenség sorait.

Összegezve, az eddig látottak alapján forradalmi változásra ugyan sor nem került, a spanyolviaszt sem ez a game fogja feltalálni, ugyanakkor általában annyival jobb érzés vele játszani, hogy az elsővel most ismét játszani ezek után olyan szinten visszalépés lenne, hogy szabályosan vissza kéne szoktatni magam hozzá (amolyan Ferrariból a Trabantba tipikus esete). Én egy folytatástól többet nem is várok, ilyen téren tehát elégedett vagyok.
...nem úgy mással. Most azt kívánom, bár ne kelljen ezt a bevezető megírnom aminek pötyögésébe most belefogtam, de sajnos muszáj. Ugyanis, amennyire meggyőzött a játékmenet része a dolognak, a technikai része jelen állapotban vérlázító. BOTRÁNYOS, ez a legjobb szó talán ami most eszembe jut, annyira sok sebből vérzik az egész. De hol is kezdjem?
Talán a legszembeötlőbbel, azaz a grafikával: az még hagyján, hogy rengeteg tereptárgy felülete PS2-es szintű textúrákkal lett ellátva, de nézd meg azokat az arcokat: egyszerűen olyan majomfejekkel rendelkeznek az egyes karakterek a játékban, hogy ahhoz képest a vanilla Mass Effect Andromeda arcberendezései a Sixtus-kápolna mennyezetének részletességével rendelkező remekművek. Persze kit érdekel ez, mondhatják sokan, úgysem ezt fogod nézni a játékban, de nekem annyira zavaróan szemet szúrt és bántotta a szépérzékemet, hogy muszáj volt említést tennem róla.
Ennél hibák szintjén egyel komolyabb tétel az, hogy fedezékből kilövöldözve a kamera sokszor a vállunkra fókuszál, kitakarva a teljes képernyőt, és mint ilyen, gyakori bosszúságok előidézője, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor egy ilyen hiba miatt, önhibádon kívül halálozol el a neccesebb szakaszoknál. Különösen már csak azért is kínos ez, mert hasonlóan az gyatra arcokhoz az első részben nem voltak ilyen hibák. Hát, fogjuk rá, ez is egy "újdonság".

De ez még mind hagyján. Nem ezekkel van itt a fő gond. Hanem azzal a töménytelen mennyiségű buggal, glitchel, hibával, technikai malőrrel, nevezd akárhogy, amit a program szinte folyamatosan produkál! Mert van itt minden, ami csak szem-szájnak ingere: totális beszaggatás, későn betöltődő, okádék, elmosott textúrák, félig betöltődő, clippingelő pályaszakaszok/városrészek, hibás helyen (pld. levegőben) megjelenő, és a semmibe eltűnő NPC-k, rossz irányba (zárt falba) vezető GPS, magát befejezni nem tudó küldetések, és még sorolhatnám. De fölösleges, szerintem a lényeg átjött (a képek közt a galériában magatok is találhattok erről képeket, mert tetten érni a játékot sajnos nem nehéz). Nagyon örülök neki, hogy ez "csak" egy béta, és még nem a teljes program, mert jelen állapotban olyan szinten van prezentáció tekintetében a program, ami kiadásra és teljes áron való fogyasztásra alkalmatlan. Mert Itt most nem arról beszélünk, hogy van néhány hiba benne ami megkeseríti az életed, de a program iránt érzett szereteted okán túllendülsz rajta, elfogadod és megszokod, hanem ez már az a szint, amikor esetenként a stuff játszhatatlan. A Ubi becsületére legyen mondva, már a zárt béta alatt elkezdték a tűzoltást, itt a pár napban többször elérhetetlenek voltak a szerverek javításra hivatkozva (de örülhettek azok akik csak a zárt béta miatt rendelték elő a gyűjtőit...), de véleményem szerint ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy ezt így ebben a formában még nem lett volna szabad a nagyközönség elé tárni, és most már vannak némi kétségeim a megjelenést illetően is, mármint, hogy simán és problémamentesen lemegy-e.

Zárszóként így csak annyit mondanék, hogy arra a két kérdésre, ami a Division 2 béta-tesztje előtt foglalkoztatott választ kaptam, ám előkerült egy új, eddig még megválaszolatlan is.
Az első kérdésem az volt, hogy változott-e olyan mértékben a folytatás, hogy új vásárlókat is meg tudjon szólítani? A válasz erre érzésem szerint NEM, mert ugyan összességében sokkal felhasználóbarátibb, de azok az okok amik miatt sokan az elsőt sokan nem vették be (legyen szó akár a golyófogó ellenfelekről, akár a Ubisoft-féle nyílt világ megközelítésről), nem tűntek el, csak mérséklődtek.
A második kérdésem az volt, hogy én személy szerint élvezem-e majd, nyújt-e annyit, amennyit én egy folytatástól elvárok? A válasz erre egyértelműen viszont IGEN; mert ha a csak a játékmenetet nézzük, kellően fejlődött, a cucc számomra legmeghatározóbb pillanatai (lootolás, erős ellenfelek taktikus kifektetése csapatban, egyéni build építgetése) még mindig igen élvezetes.
Ezekhez jött harmadik kérdésként be, hogy az igen közeli premierre (márc. 15.) ennyi hibával mennyire hozzák épkézláb állapotba a startra a cuccot. A Ubisoftnak sajnos hosszú történelme van az elbaltázott launch-ok területén, de bízom benne, hogy legalább a nagyját a fennálló problémáknak orvosolják majd. Szeretném szeretni ezt a játékot, csak szépeket mondani róla később, hogy megjelenés napja ne csak nemzeti okokból legyen ünnep. Ujjak keresztben.

/Sanada/

(A próbaverziót a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. kluft  PlayStation.Community tag
2019.02.15. 22:30:19
LV8
+1
Az első néhány óra játék után kicsit húztam a szám, kevésnek éreztem az első rész után... Összesen belement a bétába vagy 8 órám. Most meg már játszanám a teljes verziót, kabbe' Ubi.

Ami nagyon tetszett; a város sokkal jobban "él", a civilek is harcolnak / járőröznek / gyűjtögetnek, van néhány új tevékenység / képesség is. Ami kevésbé tetszett; kétszer sikerült komoly bugba futni, csak a gyorsutazás segített - de ugye ez még csak a béta volt, hátha javítva lesz.

A Division legnagyobb erőssége számomra továbbra is a felfedezés / barangolás, gunplay, loot, az a.i. meglepően jó dolgokat is tud művelni, ha pedig haverral játszom még jobb az egésznek a hangulata.
Semper Fidelis
10. DrZaius  Szerkesztő
2019.02.15. 19:40:29
LV3
+1
Válasz 9. birk üzenetére:
Jah, én is várom már, h újra játszhassak vele.
9. birk  PlayStation.Community tag
2019.02.15. 15:50:05
LV3
+1
Én végigtoltam az első részt nagyon tetszett.
De a betaval sincs semmi gond részemről.
Elő is rendeltem a 2-ik részt :-)
8. Joel1970  PlayStation.Community tag
2019.02.14. 01:38:00
LV1
+1
Az első rész fényévekkel jobbnak tűnik.
RESIDENT EVIL 2
7. VictorVance  Szerkesztő
2019.02.13. 16:45:26
LV18
Az elsővel se játszottam még, valahogy nem tudott kellőképpen megfogni.
Plusz az utóbbi időben megpróbálom kerülni az Ubis címeket.
Örülünk?
6. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.02.13. 13:09:53
LV12
Válasz 5. martin üzenetére:
Nagyon lelkes voltam, mert az első tetszett, sokat játszottam vele, de ez valahogy nem kapott el - legalábbis a béta. Haverom viszont odaáig volt érte, elő is rendelte...
"Si vis pacem, para bellum."
5. martin  Főszerkesztő
2019.02.13. 11:29:34
LV27
Nos, túl nagy őrület egyelőre nincs a játék körül.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. AizawaKouta  PlayStation.Community tag
2019.02.12. 21:22:08
LV2
A szabadabb terek, bejárható épületek miatt is jobb a pálya felépítése. Viszont ugyanolyan lassú a textúrák betöltése mint az első részben. Kóborolni jobb lesz az tuti. 30as szint megint kevés lesz, ezt nem is értem, miért nem tolták ki jobban. Loot viszont jobb, hogy szintnek megfelelő fegyvert kapni.
3. Ruzsi  PlayStation.Community tag
2019.02.12. 16:04:25
LV10
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Kipróbáltam a betat, de ha full élethű lenne a grafika, akkor sem vinne rá a lélek, hogy játsszak vele, mert valami eszméletlenül unalmas.
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.02.12. 13:06:44
LV28
Válasz 1. martin üzenetére:
Az a komoly, hogy a 2013-as E3-n bemutatott első rész játékmenete jobban néz ki mint most a 2-nek. Pedig most 2019 van, erősebb konzolokkal.
https://www.youtube.com/watch?v=njfj6KwEAfg
1. martin  Főszerkesztő
2019.02.12. 12:23:28
LV27
Szerintem felesleges aggódni, 10-15 patch, 3-4 downgrade, és kezd majd eltűnni a pop-up.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Mozi - Volt egyszer egy... Hollywood
2019.08.20. 12:31 Cool-Túra
18 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Hollywoodi (rém)álom.
Everybody's Golf VR (PS4, PSVR, PSN)
2019.08.20. 12:19 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Akkor sem megyek ki a szabadba golfozni!
Blast Zone! Tournament (PS4, PSN)
2019.08.16. 09:15 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: GrayFox
A lemásolt házifeladat esete.
Songbird Symphony (PS4, PSN)
2019.08.15. 12:01 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
"Hajnalonta engemet / gerle-galamb költöget"
Mozi - Halálos iramban: Hobbs & Shaw
2019.08.15. 11:48 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Attack of the Earthlings (PS4, PSN)
2019.08.14. 11:30 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: HTB
A vadkapitalizmus túlkapásai.
Wolfenstein: Cyberpilot (PS4, PSVR, PSN)
2019.08.12. 20:19 PlayStation Network
14 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Cyber-langweilig.
Etherborn (PS4, PSN)
2019.08.11. 23:41 PSC egyperces
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Délutáni fejtörő.
Toki (PS4, PSN)
2019.08.10. 20:07 PlayStation Network
6 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Retro majomkodás.
Képregény - Megtorló: Végszó
2019.08.09. 19:00 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egy utolsó megtorlás.