PlayStation.Community

2019.02.01. 09:55 Cool-Túra
20 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Az egykor szépreményű rendező hosszú agóniájának utolsó halálhörgése.

M. Night Shyamalan az Álomgyár történelmének vitathatatlanul legnagyobb mélyrepülését hajtotta végre az elmúlt húsz évben, és miután filmjei egyre rosszabbak lettek (Lány a vízben, Az esemény), majd végül már-már a nézhetetlen kategóriát súrolták (Az utolsó léghajlító, Föld után), úgy tűnt, az író/rendező végre lassacskán eljut odáig, hogy levonja a megfelelő következtetéseket a ballépéseiből, és újra elkezdje felépíteni magát az alapoktól.
A látogatás egy halvány, de biztató jel volt, a Széttörve viszont egyértelműen Shyamalan régi formáját hozta vissza nekünk, még ha hagyott is némi kívánnivalót maga után a végeredmény – mert bár egyáltalán nem volt tökéletes film, ennyi szemétre való fércmunka után egyenesen mennyei felüdülést jelentett, az utolsó nagy fordulatról nem is beszélve.
Gondolom, mostanra már mindenki tudja a slusszpoént, szóval egyáltalán nem lövök le nagy spoilert (hiszen aki akarta, már réges-rég megnézte, aki meg nem, az újfent úgyis találkozott vele) azzal, hogy a Széttörve fináléjának végső másodperceiben kiderült, hogy az egész film A sebezhetetlen világában játszódik, és kvázi annak a folytatása, tehát, mint derült égből villámcsapás, úgy tudatosult bennünk, gyanútlan nézőkben, hogy egész idő alatt annak a projektnek a megvalósulását nézhettük végig, amit Shyamalan már akkor nagyban dédelgetett, amikor még 2000-ben bemutatott alkotásának – mely véleményem szerint karrierjének messze legjobb filmje (igen, még a Hatodik érzéket is a kispadra küldi) – forgatókönyvét gépelte.

Egyébként azt nem árt megjegyezni (különösen mai szemmel, a „záró etap” megjelenésének fényében), hogy a Széttörve nagy csavarja inkább volt egy ravasz és frappáns marketing-húzás, mintsem az a hagyományos értelemben vett fordulat, mindennek ellenére nem lehetett csak úgy szemet hunyni felette, és a totál meglepődött, ámde a filmes világban tájékozott néző minimum egy lelkes „hűha” felkiáltással konstatálta a mutatványt – azaz a taktika célba talált.
És amennyire sokkolt minket annak a ténye, hogy végre tényleg formát ölt az A sebezhetetlennel kezdődő, majd a Széttörvével folytatódó trilógia, melyet az évek során epekedve várt az eredeti film egyre csak szaporodó rajongótábora, legalább annyira biztos volt benne a többség, hogy (mivel a rengeteg hányattatás után egy zajos siker miatt egyből mindenki kikiáltotta Shyamalan visszatérését) a három felvonásos mű utolsó darabja, az Üveg majd szépen a padlóra küldi a konkurenciát, és egyszerűen nincs az az isten, hogy rossz film legyen.
Ennek a magját egyébként a remekül megszerkesztett előzetesek is elültették, viszont most, hogy bemutatták a nagyközönség előtt a produkciót, sokan valószínűleg inkább visszamennének az időben oda, amikor még csak látatlanban lelkesedhettünk érte, és kacifántos elméleteket/kocsmai beszélgetéseket szentelhettünk annak a kérdésnek, hogy vajon mit fog ebből a koncepcióból kifőzni ez a jó öreg, szinte már főnixmadár-szerűen feltámadt Shyamalan. Hát ezt: nemhogy egy, az első részhez teljesen méltatlan folytatást (bár azt szerintem senki sem gondolta komolyan, hogy felülmúlja majd az egyszeri és megismételhetetlen eredetit), hanem az utóbbi évek egyik legrosszabb filmjét.
Az a gyönyörű, égbe emelkedő főnixmadár tehát megdöglött – a túlvállalás, illetve a nagy ambíciók nyírták ki.

Pedig A sebezhetetlen többek közt pont azért vált maradandóvá és emlékezetessé, mert ismerte saját korlátait, meg tudott maradni a valóság talaján, valamint egyáltalán nem öltött nagyívű, epikus méreteket, de mégis a határtalan nagyszerűsége jellemezte.
Kifinomult volt, intelligens, sőt, drámai, egy szürke, kétségbe esett főszereplővel a középpontban, aki önmagát először teljesen hétköznapinak gondolja, majd aztán tragikus, felkavaró események láncolatának köszönhetően ráébred az igazi rendeltetésére, rájön, hol van a helye és mi a dolga a világban. Minden apró monumentum jelentett valamit, minden egyes szónak, mozzanatnak volt értelme – képregény- és szuperhősfilm, de úgy, ahogy addig és azután sem láthattad soha. És még a Széttörve sem tudott beleköpni a hajmeresztő megoldásai ellenére, és attól függetlenül, hogy műfajilag inkább a thriller és a horror felé kacsintgatott, abban mindenképpen közös a két film, hogy mindkettő középpontjában az önfelfedezés áll, és alapjában véve mindkettő egy nagyon személyes, közvetlen történetet mesél el.
Mindezek után, ha bottal ütnének sem tudtam volna megmondani, hogyan lehetne ezt úgy folytatni, hogy megmaradjon az eredeti mű realisztikus hangvétele, és ezen kívül még új árnyalatokat is kapjanak a visszatérő karakterek.

Az Üveg tehát az első két epizód meghatározó figuráit hozza össze egy közös show erejéig.
Az első 20-30 perc még egészen tűrhet: David Dunn (Bruce Willis) továbbra is Philadelphia utcáit járja és „Oltalmazó” álnéven harcol a bűnözök ellen, plusz védi meg az ártatlanokat. Hetek óta a többszörös személyiségzavarral és emberfeletti erővel rendelkező sorozatgyilkos, Kevin Wendell Crumb (James McAvoy) nyomában lohol, és miután rátalál a lakhelyére, ahová újabb áldozatait vitte, megküzdenek, az összecsapást viszont a rendőrség zavarja meg, a két férfit pedig egy elmegyógyintézetbe szállítják, ahol nem mellékesen a több száz halálos áldozattal járó merényleteket elkövető Elijah Price (Samuel L. Jackson) is vendégeskedik.
Ott összecsődítik a triót, és egy speciális megalománia-fajtával foglalkozó doktornő (Sarah Paulson rettenetesen irritáló ebben a szerepben) megpróbálja meggyőzni a három férfit arról, hogy különleges adottságaik csupán tévképzetek.
És innentől kezdődik egy végtelennek tűnő tortúra, minden idők leghanyagabbul őrzött elmegyógyintézetében, ami először csak simán unalmas, aztán banális, legvégül pedig inkább már szánalmas.
És erre vártunk 19 kemény évet. Egyrészt ott vannak a főszereplők: mind David és Elijah, mind pedig Kevin abban a helyzetben van, hogy filmjeikben már elérték azt, amit eme keretek között el lehet, így karaktereik nem tudnak hova fejlődni. A sztori persze itt-ott próbálja árnyalni őket, ez egyes esetekben egészen katasztrofális és nevetségesen hiteltelen következményekkel jár, máskor meg egy rakás olyan dolgot eredményez, amikkel már eddig is tisztában voltunk. Shyamalan egyszerűen nem tud mit kezdeni a figurákkal (legyen szó akár főkolomposokról, akár mellékszereplőkről), csak ide-oda tologatja őket, és semmitmondó szavakat ad a szájukba (hol vannak már A sebezhetetlen precízen megszerkesztett, intelligens dialógusai…), a színészek pedig ennek megfelelően személyesítik meg őket.
Jackson egészen jól hozza a szintet, amíg nem kezd el magából totál idiótát csinálni, McAvoy is túltolja már a vége felé, Willis meg ugyanolyan, mint már sok éve. Annyira szívesen leírtam volna, hogy évek óta nem volt már ennyire jó, mint ebben a filmben, de az az igazság, hogy a megszokott „arccal a gázsi felé” stílust míveli, és ez részben a forgatókönyv hibája is. Ami képtelen őket közelebb hozni a nézőkhöz, túlságosan személytelen, lelketlen az egész az érzelmi csúcspontok működésképtelensége, vagy hiánya miatt, így minden emocionális és a cselekmény szempontjából érzékeny, katartikus pillanatot elintézünk egy laza vállrándítással.

Másrészt Shyamalan mintha megrekedt volna a múlt évtized elején, a nagy szuperhős-mánia előtt és az évi maximum kettő képregény-adaptáció világában, mivel amíg A sebezhetetlen idejében a rajzolt füzetek még egy szűkebb, sokszor méltatlanul lenézett szubkultúrát képviseltek, addig az Üveg már egy olyan közegben készült, melyben Hollywood valósággal ontja magától a szuperhősöket, így a képregények szabályaival és hatásmechanizmusával a legtöbben már tökéletesen tisztában vannak – csak erről Shyamalannak úgy látszik elfelejtettek szólni.
Mert ugye A sebezhetetlennél (tudom-tudom, túl sokszor hozom fel, de hát mi máshoz lehetne mérni a folytatást, ha nem ehhez) még közel sem voltak ezek a dolgok ennyire köztudottak, de még emellett is elegánsan mosták össze a képregények fiktív fantáziavilágát az életszagú földhözragadt koncepcióval – nem kellett túlmagyarázni semmit, a párbeszédek és a karakterépítés maradéktalanul átadta a lényeget. Az Üveg viszont teljesen hülyének nézi saját közönségét.
Ez odáig fajul, hogy mikor a fináléban (szerintem nem mondok ezzel újat, de azért SPOILER!) egymásnak eresztik a főszereplőket, hogy fél percig ütögessék, meg taszigálják egymást ide-oda, aztán kóvályogjanak egy kicsit, majd megtalálják egymást, megint fél percig fojtogassák a másikat, aztán újra battyogjanak (mindezt ugyanazon a helyszínen), akkor az ezt szemlélő figurák néha hangosan benyögik, hogy „ilyenkor a képregényekben az szokott történni, hogy…”, és közben majdhogynem már a kamerába bámulnak, hogy lehetőleg értse a birka néző, mi miért történik.

Még az ínségesebb időkben született eredeti film sem volt ennyire idióta, csak az a gáz, hogy közben a képregényfilm rohadt nagy divat lett (az Üveg is nyilván ezt a trendet akarja meglovagolni), és ezzel együtt a fanatikusok mellett megjelentek a mindenféle amatőr-szakértők, ennek köszönhetően már a legeslegutolsó, isten háta mögött élő, televízió, internet és civilizáció nélküli ugandai kisgyerek is keni-vágja a témát - a mai közönségnek ezt már nem kell tovább magyarázni.
Apropó finálé: a végső összecsapás olyan pancser módon megrendezett és dinamikátlan, mintha a szereplők nem is ugyanazon a helyen, vagy legalábbis nem ugyanabban az időben lennének. Összességében a filmben amúgy is rettenetes akciójelenetek vannak (és nem, egyáltalán nem valami látványos CGI-parádét vártam), de az egész az utolsó 30 percben éri el a mélypontot. Egy borzalmasan monoton, erőltetett, bicskanyitogató nyűglődés, amit minden filmiskolában azonnali kirúgással jutalmaznának. Mint ahogy előbb is írtam, nagyjából annyiban kimerül a képlet, hogy a karakterek néha megütik egymást, szorongatják a másikat, és közben indokolatlanul hosszú ideig kell bámulnunk nagytotálban az arcukat.
Az egész tisztára olyan, mint egy élőszereplős South Park epizód. Mondanám, hogy Trey Parker és Matt Stone majd csinálnak ebből egy zseniális paródiát, de igazából ez a paródia már elkészült – csak az Üveget eredetileg nem annak szánták. A végén Shyamalan még bedob úgy félezer fordulatot, ezeknek körülbelül a fele tökéletesen jelentéktelen, és csakis addig van bármiféle szerepe, amíg nem jön a következő ugyanolyan szintű csavar, a másik fele meg az ember addigra már egyébként is magas vérnyomását emeli meg még jobban.

Durva, hogy még alig kezdődött el az év, de máris megvan az idei esztendő talán legnagyobb csalódása, és egyben egyik legrosszabb filmje (legalábbis nagyon-nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy lesz még olyan, ami ennyire kivágja a biztosítékot), és komolyan, ennél még az is jobb lett volna, ha Shyamalan csinál egy simán szar, de önálló filmet. Így viszont egy zseniális, profin felépített klasszikus emlékére köp rá (ezentúl baromi nehéz lesz úgy nézni A sebezhetetlent, hogy ne legyen előttem ennek a kritikán aluli folytatásnak a képe). Egyébként ezek után nyugodtan elmehetne nyugdíjba – ennél jobban már úgysem tudja szétkúrni a karrierjét.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
20. Onimushaman  Szerkesztő
2019.02.08. 08:35:57
LV24
-1
Nagy csalódás volt számomra ez a film.
señor
19. Dark-Fu  PlayStation.Community tag
2019.02.03. 22:17:11
LV4
A lány a vízben nekem az egyik kedvencem a rendezőtől. A többi említett film tényleg egy fos.
Gőg és Magőg fia vagyok én!
18. Dark-Fu  PlayStation.Community tag
2019.02.03. 22:16:26
LV4
+1
Sok midnen nem passzolt a filmben/filmhez, de a mondanivalója nekem bejött. Egy sor fordulat volt a végén, mindet láttuk már valahol, csak még így együtt nem.
Nekem az akciók nagyon tetszettek. Ennyire minimálisan látványtalanra nem véletlenül csinálták. Fojtogatás meg dulakodás volt az egész. A mai szuperhősös csihi-puhik szándékolt szatírája volt, nekem legalább is ez jött le.
Gőg és Magőg fia vagyok én!
17. VictorVance  Szerkesztő
2019.02.02. 21:14:09
LV18
Válasz 15. martin üzenetére:
Ja, ez meg a másik, hogy egy több ezer éve működő titkos szervezet hogyan lehet ennyire balfasz...
Örülünk?
16. martin  Főszerkesztő
2019.02.02. 19:41:07
LV27
Válasz 14. VictorVance üzenetére:
Szerintem a "szuperhős" itt csak szinoníma.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
15. martin  Főszerkesztő
2019.02.02. 19:39:15
LV27
Válasz 14. VictorVance üzenetére:
Lehet hogy nem vettük észre? És a 10 ezer év?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
14. VictorVance  Szerkesztő
2019.02.02. 19:03:04
LV18
Válasz 12. martin üzenetére:
Az egésznek nem volt semmi értelme. Felesleges időhúzás.

SPOILER

Egyébként az is érdekes (bár ez lehet, hogy a magyar szinkron hibája), hogy a dokinő folyamatosan "szuperhősként" hivatkozik a három főszereplőre, közben meg maximum David az, a maradék kettőből az egyik gyakorlatilag egy elmebeteg terrorista, a másik meg egy skizofrén sorozatgyilkos.

Amúgy Elijah szuper-intelligenciája az egyetlen jó dolog, mert legalább megmagyarázza, hogyan tudta végrehajtani azokat a merényleteket az első részben. Mondjuk a forgatókönyv és Jackson is totál idiótát csinált ebből a karakterből, a végén, amikor ripacskodik, aztán nyögve kiesik a székéből, már röhögtem kínomban. Utána meg a 70 éves öreglány elkezd magyarázni a limitált szériás képregényekről, te jó isten...

Inkább nem is fejtegetem tovább, mert már rágondolni is fáj.
Örülünk?
13. evilbull  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 18:40:06
LV1
Válasz 6. martin üzenetére:
Valamit mókerált a lézernél a lencsékkel a lézerezés előtt ezért nem volt sikeres a beavatkozás. Volt egy bevillanó jelenet. Ott lehetett látni.
12. martin  Főszerkesztő
2019.02.02. 15:26:12
LV27
Igazából egyáltalán nem értettem magát a zárt osztályt sem. Elkapják a három "szupergonoszt" és a dokinőnek "3 napja van...".

- Ki határozta meg a 3 napot?
- Ha letelik, mi lesz?
- Ha még nem telt el, miért kapja a néger a lézert?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
11. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:21:07
LV7
Válasz 3. Masamune üzenetére:
A zene nekem kimondottan a Jeleket juttatta az eszembe.
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
10. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:19:38
LV7
Szerintem ennyire nem lett rossz a film,de tény,hogy nagyobb katarzist vártam.Pedig néha már kimondottan utálom a katarzist, a játékok befejezésénél is.
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
9. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:18:00
LV7
Válasz 6. martin üzenetére:
Na ez jó kérdés.Igazából szerintem semmi.Csak az agyának a pszichopata részét akarták kiiktatni vele nem?
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
8. KURO  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:16:38
LV1
Még nem láttam a filmet, de ez egy nagyon szép cikk lett.

Sajnos sejtettem, hogy csalódás lesz az utolsó darab. Valahogy olyan valószerűtlenül gyorsan lettek készen vele, mintha semmiféle művészi ambíció, sokkal inkább a szuperhős-hype pénzereje mozgatta volna a munkát.

Ennek ellenére meg fogom nézni, mert tetszik ez a világ, jók a karakterek és a színészek is. Plusz a zenék is nagyon el voltak találva az első két felvonásban.
7. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:13:20
LV7
Azért ne temessük el még a mestert!Nem zárult még le.
De ha el is temetjük előre,nálam a Jelekkel maradandót alkotott,hogy a Hatodik érzékről ne is beszéljünk!
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
6. martin  Főszerkesztő
2019.02.01. 18:49:50
LV27
Annak végül mi volt a jelentősége a cselekmény szempontjából, hogy a négert meglézerezték?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. VictorVance  Szerkesztő
2019.02.01. 15:51:58
LV18
Válasz 4. jime üzenetére:
Te döntöttél a legjobban.
Örülünk?
4. jime  non-alcoholic
2019.02.01. 15:22:25
LV29
olyan jó kritikákat kapott a film, hogy végül nem mentem el megnézni :D
"wake up, you're dead!"
3. Masamune  PlayStation.Community tag
2019.02.01. 11:57:02
LV14
Ezt a filmet szamomra a zeneje menti csak fel es McAvoy. A Splitben levo Kevin Wendell Crumb temat itt most a Kevin & Casey cimu darabban dolgozzak fel. Komolyan fantasztikus.
"Na de Gyurma Gyuszi!"
2. GrayFox  Szerkesztő
2019.02.01. 11:13:10
LV9
Válasz 1. martin üzenetére:
Pont ezt akartam írni, vártam a nagy "na most" pillanatot.
メタルギアソリッド [METAL GEAR SOLID]
1. martin  Főszerkesztő
2019.02.01. 10:53:34
LV27
+2
Megnéztem. Mókás, ahogy a végén elmarad a nagyon gondosan előkészített giga-katarzis.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Observation (PS4, PSN)
2019.08.23. 10:46 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Szellem a gépben.
DOOM trilógia (PS4, PSN)
2019.08.22. 17:16 Kedvcsináló
18 hozzászólás
Szerző: martin
Pokoli nosztalgia.
Mozi - Volt egyszer egy... Hollywood
2019.08.20. 12:31 Cool-Túra
34 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Hollywoodi (rém)álom.
Everybody's Golf VR (PS4, PSVR, PSN)
2019.08.20. 12:19 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Akkor sem megyek ki a szabadba golfozni!
Blast Zone! Tournament (PS4, PSN)
2019.08.16. 09:15 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: GrayFox
A lemásolt házifeladat esete.
Songbird Symphony (PS4, PSN)
2019.08.15. 12:01 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
"Hajnalonta engemet / gerle-galamb költöget"
Mozi - Halálos iramban: Hobbs & Shaw
2019.08.15. 11:48 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Attack of the Earthlings (PS4, PSN)
2019.08.14. 11:30 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: HTB
A vadkapitalizmus túlkapásai.
Wolfenstein: Cyberpilot (PS4, PSVR, PSN)
2019.08.12. 20:19 PlayStation Network
14 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Cyber-langweilig.
Etherborn (PS4, PSN)
2019.08.11. 23:41 PSC egyperces
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Délutáni fejtörő.