PlayStation.Community

2019.02.02. 11:14 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Értékeld a cikket!
VRainbow Six.

Most aztán igazán örülhetnek azok a VR-tulajdonosok, akik rajonganak a taktikai lövöldékért, de leginkább a Rainbow Six Siege-ért. Bár a Santa Monica-i székhelyű (és az óceántól csak kétutcányira lévő...), VR veteránokból álló First Contact Entertainment alkotása összetettségben nem tudja felvenni a versenyt az említett játékkal, ugyanakkor végre megtudhatjuk, milyen is átélni egy-egy katonai bevetést. Milyen érzés szobáról szobára haladni, ajtófélfa mögül, vagy ablakon bekémlelve felderíteni a helyszínt és ellenfeleink hollétét. Annyit mondhatok, roppant szórakoztató!
A Firewall: Zero Hour a nyolc játékost támogató PvP meccsekre van kihegyezve, abból is a 4v4 felállásúakra, de természetesen lehetőségünk van egyedül, vagy online csapattal is megindulni a gépek ellen. Az összes játékmódon belül két különböző küldetéstípus van: támadóként egy laptop helyét kell meghatározni tűzfalak kiiktatásának segítségével, majd kinyerni az adatokat, védőként pedig arra kell ügyelnünk, hogy az információk ne kerüljenek ellenlábasaink birtokába.
Ez elsőre nem tűnhet túl soknak, ám a virtuális élmény kárpótol. Először kivesézném a VR hatást, majd rátérek a tartalomra, felépítésre.
A beleélést nagyban segíti a teljesen valósnak ható, részletes, realisztikus grafika. Hiteles minden, nincs semmi sem túlrajzolva, a bevilágítás is fájóan élethű. Egyszerűen ott találod magad a csetepaté kellős közepén. Az irányítás finom és pontos, jól testre szabható, és bár alapból a bizonyos fokonkénti ugrásra van beállítva a fej forgása, ezt senkinek sem ajánlanám egy gyors és pontos akciókat kívánó játéknál. Aim Controller híján kezelhetjük a játékot a sima DualShock 4-ünkkel is, és bár meglepően jól irányítható így is fegyverünk (ebben az esetben is a gyroscope-ra támaszkodva célozhatunk), az igazi plusz löketet mégis az Aim Controller adja meg.
Így már ott is vagy a harctéren, nem vitás. Pontosan és szépen leköveti minden mozzanatunkat. A hotelszoba folyosóján egy masszívabb zsúrkocsi mögött guggolva és a fegyvert kirakva a fejünk fölött tüzelni, miközben fémesen csattannak a kocsin a nekünk szánt lövedékek... nagybetűs ÉLMÉNY!
Egyedüli szívfájdalmam, hogy valamilyen misztikus oknál fogva a kezünkben tartott lőfegyver kb. 10 centivel feljebb rajzolódik ki, mint ahol tartom eredetileg. Először arra gondoltam, hogy nálam van a hiba, de a lobbiban tökéletesen van pozicionálva. Lehet megvan az oka, hogy ilyen, de engem zavart. Amúgy a hanghatások is első osztályúak, a 3D audio pedig kiválóan hozzájárul a... beleélést említettem már?
Ahogy szerezzük az XP-t és szinteket lépünk, úgy lesz lehetőségünk kusztomizációk teljes tárházára költeni. Kiválasztott zsoldosunknak másodlagos képességet vásárolhatunk (12 karaktert lehet megnyitni, plusz a Store-ból is vásárolhatunk), olyanokat, mint például gyorsabb tárazás vagy éppenséggel futás, jobb golyóálló képesség, több gránát, stb. Ruháit és fegyverei mintázatát is megváltoztathatjuk.
Apropó fegyverek. Azok is lépésről lépésre megnyithatóak (összesen tizennyolc lőfegyver van), és fejleszthetők mindenféle kiegészítővel, amik javítják statisztikáikat. Különféle taktikai és támadó robbanószerek is elérhetőek idővel. Mivel igencsak limitált mennyiségű cucchoz férünk csak hozzá eleinte, ez ösztönöz minket a minél több játékra.
Térképből is akad bőven. Tíz teljesen különböző terepen tehetjük próbára tudásunkat. Lőtér, iroda, hotel, raktár, dokk, utcarészlet; csak, hogy egy párat említsek. A pályák szép nagyok, és rendesen ellátni mindig, minden felé, nincs olyan, hogy a szemünk láttára rajzolna ki a program bármit is.
Itt viszont megemlítenék egy fájó pontot. A rombolhatóság kimerül az ajtók berobbantásában. Minden tereptárgy betonstabilan a helyéhez van láncolva. Tudom, hogy nagy energiaforrást igényel a virtuális valóság üzemeltetése, de ez igencsak leredukálja a taktikázási lehetőséget. Marad a jó öreg fedezékharc és az ellen megkerülése, maximum. Olyan a game, mint egy R6 Light ebből a szempontból.
És ha már negatívumok, megemlítenék még pár bosszantó tervezési malőrt. Egyik a gépek borzasztó primitívsége. Bármelyik módban is játszok ellenük, tovaszáll minden illúzió. Ha egyedül vagyok, akkor van, hogy nem is támadnak, megfordulnak, elsétálnak, de néha a terep másik végéből is tüzet nyitnak ránk. Konkrétan többször volt, hogy nem figyeltem a hátam, majd megfordulva a frász jött rám, mert totál az arcomban volt ellenfelem. Aztán anélkül, hogy támadott volna, megfordult és guggolva megpróbált elosonni. Miért nem lőtt hátba? Ha nem leszúrni akart, akkor miért jött ilyen közel? Miért fordít hátat? Tiszta pszichopaták. Ha többen játszunk ellenük, akkor meg már-már röhejes mennyiségben spawn-oltatja ránk őket a játék, és olyan precízek meg masszívak, hogy igencsak leredukálódnak az esélyek. És persze olyan helyekről is özönlenek előszeretettel, ahol négy másodperce még senki sem volt. Véleményem szerint a game PVE része élvezhetetlen. Persze tudom, hogy a lényeg nem itt van, de ha már van, akkor lehetne jobb, bőven.
A matcmaking van, hogy jól működik és velem egy súlycsoportbeliekkel rak össze, de néha, gondolom, ha nem tud hova berakni, bekerülök a darálóba.
Ami megakasztja a játékmenetet, az a meccsenkénti lobbizás. El tudtam volna viselni visszavágót, döntőt, esetleg bajnokság szerűséget, de így nagyon lassú az egész. Az még a kisebbik gáz, ha valaki kilép, és várakozni kell új belépőre. Ha viszont kiszáll a host, akkor ugrik az egész csapat és kezdődik minden procedúra elölről. Játékosok keresése, várakozás a többiekre, host kilépés, megint várakozás... Eltelt tíz perc, majd lemegy egy 3-4 perces ütközet és visszavágó híján megint töltés, megint lobbi, megint kilép valaki, megint várakozás. Van amúgy, hogy ki lehet fogni egy jó csapatot és öt-hat meccs is lemegy zökkenőmentesen, de valamelyik nap csak szívtam. Kínomban bementem PVE-zni, persze azt nem kellett volna.

Összességében minden negatívumán felülkerekedik az ilyen játékokban eddig még nem tapasztalt virtuális közeg. Ugyanis, mint említettem, perfekt a képi világa a Firewall: Zero Hournak. A gunplay is szinte tökéletes, az irányítás egyszerű és cseppet sem fárasztó, valamint megterhelő a szervezetre nézve. Valamelyik este négy órán át volt rajtam a VR és nyoma sem volt semmi rosszullétnek. Ha az AI-mizéria és a folyamatos visszadobálás a lobbiba nem lenne, akkor a játszhatóság és hangulat is kiváló lenne.
Ha van VR-od, akkor nagy eséllyel szereted ezt a stílust, így bátran szerezd be, mert talán az eddigi legjobb PSVR multiplayer cucc a piacon!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti üzleteiben, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.08.18. 20:05:11
LV7
Már nyomatjuk öcsémmel,nagyon hangulatos cucc és precíz az aim kezelés is.Még csak kóstolgatjuk,de jó lesz.
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
3. DrZaius  Szerkesztő
2019.02.03. 15:35:56
LV3
Válasz 2. Re-tech üzenetére:
Köszi! :)
2. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.03. 10:47:50
LV7
A teszt is jó lett!
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
1. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.02.03. 10:47:35
LV7
Kiváló,kötelező vr-os cucc!
Nem üthetlek meg mer' megbüntethetnek.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
FIREWALL: ZERO HOUR
Sony Interactive Entertainment
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Fluid gunplay; maximumra polírozott virtuális környezet; rengeteg megnyitható fejlesztés
Negatívum
Nemlétező AI; sok várakozás két meccs között; kevés lehetőség a taktikázásra