PlayStation.Community

2019.01.22. 08:55 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Értékeld a cikket!
Mese a későn érkezett eljövetelről.

Nagy utat járt be nyugaton a Tales of... sorozat. A 2003-as Symphonia óta sikerült a viszonylagos ismeretlenségből kilépnie, majd az egyre fejlődő lokalizációknak hála felküzdenie magát a megbecsült szériák közé, főként a legutóbbi megjelenésével, a Berseria-val, ami a 16.(!!!) fő cím volt egyre terebélyesedő családfájában. Mivel már ott tartunk, hogy lassan csak mikrohullámú sütőre nem jött még Tales of... cím, azt hihetnénk, hogy nem foglalkoznak a korábbi részekkel, hacsak nem fanservice jellegű mobiljátékról van szó, amiben felvonultatják a szereplőket.
Ezt a tézist megdöntve jött ki PS4-re a Tales of Vesperia: Definitive Edition, amely igazságot kíván tenni a nyugati játékosok számára, hisz az az epizód Japánon kívül csak Xbox 360-ra jelent meg, 11 éve.
A Tales of… 10. fő része 2008-ban jött ki eredetileg Japánban, majd 2009-ben látogatott el hozzánk is. PS2 helyett megcélozták a következő generációs konzolokat, de mivel a PS3 még csak érkezőben volt, amikor a fejlesztők már rég benne voltak a munkában, ezért elhatározták, hogy kivételesen nem Nintendo vagy Sony gépre fókuszálnak, hanem cél az Xbox 360 - és majd, ha igény van rá, később portolják. Szerencsére a game jól is fogyott, ezért megjelenés után egy évvel portolták a már megjelent PS3-ra, beletéve eleve fejlesztésben lévő, de az xboxos verzióból kimaradt tartalmakat és 2 új játszható karaktert, így bővítve a sztorit +20 órával.
Ez a port hozzánk sosem érkezett meg (pletykák szerint a Microsoft miatt, akik nem örültek volna, ha az eleve kevés exkluzív RPG-jük közül még egy elvándorolna), így külön örvendetes számunkra a 10. évfordulós kiadás.
A történet nem változott sokat, csak bővült helyeken, a jelenetek többsége pedig extra szinkront kapott.
Egy nagy fővárosban kezdünk az ex-lovag Yuri Lowellel, aki a szegénynegyedben tengeti napjait kutyaszerű társával, Repede-del. A negyed nemrég vásárolt, vizet biztosító mágikus kútja elromlik, elárasztva mindent sárral. Yuri útnak indul kideríteni, ki felelős a kút tönkretételéért. Az események sorozata a helyi palota börtönébe sodorja rabként, ahonnan segítséggel hamarosan kiszabadul. Menekülés során megment egy szintén a kastélyból szökő lányt, Estellise-t, aki viszont Yuri gyermekkori barátját, a lovag Flynnt keresi, hogy figyelmeztesse valamiről. Útjuk során egyre több üldözőre tesznek szert, viszont szokásos módon egyre több barátra is lelnek, és kiderítik, mi is áll egy mágikus tárgyakra vonatkozó rablássorozat mögött, és hogy mit terveznek az ország nemesei.
A sztoriban minden nagyobb Tales of... sablon visszaköszön: a mindennapi élet részeként jelenlévő mágia, amit valamilyen ősi forrásból nyernek, ami egy leáldozott civilizáció maradványa, s aminek romjait bejárhatod; a pink hajú gyógyító lány, a hóbortos kutató/tudós, a kalóz kislány, a rivalizálás, és még sorolhatnánk.
A történetet egyedivé teszi viszont Yuri és az ő viselkedése. Egy (ritka) érett főszereplőről van szó, aki a saját igazságát követi és nem úgy tűnik, de másokat szolgál, anélkül, hogy ezt kimutatná, vagy csak random hősködne. Nem áll neki morálisan megkérdőjelezni mindent, helyette megy és cselekszik, ha kell. Az ő érettségét ellensúlyozzák a mellékszereplők, de a humor sosem billen igazán debilbe a jelenetek során.
Ha már szereplőknél tartunk? Yuri barátja Flynn és Patty, a kalandor játszható karakterekké lépnek elő, bővítve a csapatunkat a sztori során. Visszatérnek a karakter-interakciós jelenetek, amiket megtalálni igazi kihívás lesz, vándorolva helyszíneken, vagy dolgok megtétele után fog felugrani a bal alsó sarokban egy értesítés, ezt aktiválva a szereplők reagálni fognak az adott helyszínre, eseményre, vagy egymásra egy rövidke esemény párbeszéd formájában. Ezeket nem ajánlott elmulasztani, bővítik a karik mélységét, vagy csak komikummal szórakoztatnak.

Tartalom tehát van bőven. Ahogy korábban említettem, a Definitive Edition a régi japán PS3-as kiadás frissítése, tehát az eredeti, hosszú játékidő eleve kibővül 20+ órával, emellett tartalmazza a korábbi DLC-ket, illetve olyan ruhákat/cuccokat, ami eddig nem volt elérhető. Emellett van japán szinkron is, a szinkront pedig minden egyes indításkor átrakhatod, kiélvezve mind a két verziót. Viszont a hangokkal/zenékkel csak félig vagyok megelégedve: igaz, hogy bővült a paletta, az effektek és a háttérzene nagyon hangulatteremtő, de a csaták közben menő track elképesztően repetitív. Ez főleg akkor észrevehető, mikor hirtelen a semmiből támad rád egymás után 3 lény, és ugyanazt kell hallgatnod folyamatosan. Mivel instrumentális számról van szó, ezért nem is igazán fogod tudni énekelni kínból sem, csak várni, hogy vége legyen.
Ha már a harcoknál és a világnál tartunk: igaz, hogy a Vesperia a 10. fő rész, viszont inkább a régi Tales of... játékok közé sorolnám. Ez azt jelenti, hogy a 3D cel-shaded kinézet ellenére a csaták a régi 2,5D-s módon zajlanak: ha mondjuk Yurival harcolsz, akkor ő csak az előtte lévő ellent fogja támadni, minden támadása egyenesen fog menni 2D-s fighter játékokhoz hasonló módon. Persze valamennyire tudsz - limitáltan - futni a csatatéren, de ez nem fog sokat változtatni azon, hogy csak az előtted lévő kijelölt ellenfelet fogod tudni támadni. Tudsz normál és gyengébb módon ütni, vagy speciális, különféle elementális és egyéb különleges (például Repede lopása) képességeket, avagy Arte-okat használni. Ezek TP-t emésztenek fel, ami, ha lemerül, visszatölthető normális támadásokkal.
A különböző támadási típusok összekapcsolása jutalmat von maga után, ez könnyebb lesz a később megnyíló Overlimittel, amely gyors képesség castolásra hivatott. Egyszerre csak egy szereplőt irányíthatsz, viszont a többieknek meghagyhatod a követendő stratégiát, amit bármikor megváltoztathatsz.

A térkép is a régi játékok (á lá Final Fantasy VII, Tales of Eternia) mintáját követi: a világot szabadon járod kis karaktereddel, szörnyek bukkannak fel a semmiből és támadhatnak rád, találhatsz tárgyakat, és interakcióba léphetsz különböző helyekkel, hogy belépj hozzájuk. Visszatér a Wonder Chef is, aki receptekkel ajándékozik meg, ha felfedezed a különböző városokban, és ott vannak a titkos, elrejtett tárgyak is mindenfelé, ami miatt folyamatosan nyomogatni fogod az X-et, hátha találsz valamit.
Mivel ez egy régi szabású játék, a nehézsége egyáltalán nem könyörületes. Már normálon is, ha nem harcolsz eleget, képes bedobni egy bosst a semmiből, ami kivégez. Én például egy bolt nélküli helyre szorultam, ahol kénytelen voltam keservesen fejlődni addig, amíg 1-2 óra múltán végre készen álltam a szörny legyőzésére. Ezt ellensúlyozza az, hogy lehet automatizálni az összes karaktert, hogy harcoljanak maguktól, de sajnos ez lassú az idióta mesterséges intelligencia miatt. Így nem érdemes elkerülni a szörnyeket, vagy gyorsan alulfejlettek lehetünk.
Ha már Definitive Edition, beszéljünk a grafikáról. Ez nem sokat változott az eredetihez, maximum felskálázták egy picit, hogy jól mutasson nagy képernyőn. A karaktermodellek néha furán néznek ki és a párbeszédes jeleneteknél is észrevehető, hogy éles minden, viszont a rajzstílus fura a mai játékokhoz, vagy önmagához a programhoz képest. Ahogy utána néztem, teljesen mindegy, hogy PS4 Pro vagy sima PS4 futtatja, nem különbözik a kettő semmiben, viszont a Bandai Namco hivatalos adatai szerint a "60fps huszárok" is elégedettek lehetnek, PS4-en így pörög. Szerencsére, hiába a kevés grafikai fejlődés, az atmoszféra képes instant megfogni már a fő képernyőnél. A helyszínek rendkívül jók, a városok tele vannak NPC-kkel, akiktől megtudhatunk új dolgokat a helyekről, tehát él és lélegzik a játék.
Megérdemli-e a „Definitive” nevet a game? Ha PlayStation tulajként. Xbox exkluzivitása miatt anno kimaradt, akkor mindenképpen tetszeni fog. Ha Xbox tulajként anno játszottad, akkor is rengeteg újdonsággal szolgál számodra a program. Bár a grafikai újításba több energiát is fektethettek volna, tartalmilag kielégítő, és mivel egy korábbi cím újra megjelenése, ezért az ára sokkal barátságosabb az új társaihoz képest.
Mindent egybevetve tehát jogos a Definitive titulus, amivel példát mutathatna sok mai programnak. Ha a Tales of... játékokra általában jó szívvel gondolsz, mindenképpen szerezd be, örömöt fogsz lelni benne!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti üzleteiben, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. Andras_01  PlayStation.Community tag
2019.01.28. 07:50:17
LV1
Szeretem a Tales Of sorozatot, először PSP-n találkoztam vele, számomra letehetetlen volt. Érdekes módon a nagygépesek valahogy kimaradtak nekem, pedig volt amit limitáltban vettem meg P3-ra (még mindig fóliásak). Na majd ez visszahozza a kedvemet a végtelen hosszúságú JRPG-hez. :)
2. Bladewolf  PlayStation.Community tag
2019.01.22. 11:42:26
LV1
+1
Ez magasan a legjobb, legigényesebb és legnagyobb költségvetéssel készült része a sorozatnak. JRPG-hez mérten az egyik legjobb harcrendszerrel és egyéb alrendszerekkel. Az enyhén chibi+cell-shaded stílusának köszönhetően a mai napig jobban néz ki, mint bármelyik rész, amely ez után készült. A történetet és a karaktereket nem kell véresen komolyan venni, mert a játék sem veszi komolyan saját magát. Csak hagyni kell, hogy szórakoztasson a maga szerethető bugyutaságával.
Azoknak ajánlom, akik szerették a Playstation 2 JRPG-it, mert ez a játék azokra az időkre emlékeztet, ugyanakkor elég modern, hogy akár most, 2019-ben is élvezni lehessen. Ha csak egy részt próbáltok ki a sorozatból, ez legyen az.
1. Zsolt  PlayStation.Community tag
2019.01.22. 10:40:21
LV11
Nagy japánfan vagyok, de ezekkel a jellegtelen anime karakterekkel ki lehet kergetni a világból!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TALES OF VESPERIA: DEFINITIVE EDITION
Bandai Namco
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Ha beszív a világa, egy jó darabig nem ereszt
Negatívum
Máshoz is hozzányúlhattak volna a grafikán kívül

MARTIN BELESZÓL
A világ egyik legrondább dobozképe.