PlayStation.Community

2019.01.21. 13:35 Játékteszt
14 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Határ a csillagos ég.

A videojátékok és filmek gyakran mutatnak be olyan szakmákat, foglalkozásokat vagy életviteleket, amelyekkel a hétköznapi emberek egyébként nem találkoznak. Míg a filmeknél csak láthatjuk, hogy milyenek ezek a tevékenységek, a játékok, interaktív jellegükből fakadóan, ezeknek gyakran stilizált, leegyszerűsített formáját teszik kipróbálhatóvá. Ez lehetővé teszi, hogy valami teljesen idegenbe vágjunk bele, és kipróbáljuk, hogy az milyen. Sokszor inkább az érzés és a hangulat kerül be – egy idea, hogy mit gondolunk az adott témáról –, a fárasztó, fájdalmas, kényelmetlen vagy általánosságban kellemetlen aspektusok nélkül. A szimulátorok esetében, ahol a lehető legaprólékosabb módon kerülnek kidolgozásra a tényezők, sokszor a monoton, unalmas elemek is bekerülnek, a hitelesség megtestesítése érdekében. Az Ace Combat sorozat pedig valahol a két véglet között tartja büszkén a frontot.

A jövőre negyed évszázadát ünneplő széria legújabb epizódja, az Ace Combat 7: Skies Unkown hosszú szünet után az első fővonalas, számozott folytatás, a csapat pedig igyekezett tanulni a múlt baklövéseiből, és beépíteni mindent, ami jóvá tette a szériát. Bár a fejlesztők biztonsági játékot játszottak, és maradtak a bevált képletnél, ez talán megengedhető egy olyan sorozatnak, amely megőrizte sajátos, fókuszált identitását a modern videojátékos közegben is. Elvégre a repülés önmagában egy bonyolult dolog, a vadászgépek irányítása pedig számos fizikai, fiziológiai, technikai és technológiai tényezőt is magával vonz – ezt pedig sikerült egy szórakoztató, egyszerre leegyszerűsített, de mégis realisztikus élménnyé kovácsolni. Ahol kellett és lehetett, a valósághű megközelítés útját követték a készítők, míg ha a játékmenet és -élmény kárára ment volna a hozzá való ragaszkodás, elengedték – ennek pedig ideológiai alapját képezi az a kitalált univerzum, amelybe visszatér a széria az aktuális epizóddal.
A furcsán ismerős valóság

A történet újra „Strangereal” valóságában játszódik, ahol a Föld egy alternatív változata létezik. Más országok és emberek népesítik be, és teljesen eltérő történelmet tudhat maga mögött. A fiktív kronológia legfrissebb fejezetét élhetjük át, amely 2019 összecsapásait demonstrálja. Hősünk a néma Trigger, aki Osea országának harci pilótája. A nemzet hadban áll Erusea Királyságával, amely drónokkal váratlan csapást mér rá. Ez események sorozatát indítja el, karakterünk pedig legmeghatározóbb katonájává válik a konfliktusnak. A játék határozottan kreatívan szövi a történetmesélést játékmenetébe és tematikájába, ami sokkal izgalmasabbá teszi az élményt, a játékost pedig motiváltabbá.

A küldetések során a rádió beszélgetések tájékoztatnak az eseményekről, míg előttük az eligazításokon tudhatunk meg többet a történésekről. Időnként pedig hangulatos, bár néhol túl hosszú összekötő jelenetek mutatnak be karaktereket. Ez azért is jó, mert a háború mindkét oldalát megismerhetjük, a sztori pedig a drónok témáját vesézi ki: mi történik akkor, ha kivesszük a repülésből az emberi tényezőt? A sorozat hozza a megszokott, drámai színvonalat, miközben meglepően érdekes kérdéseket vet fel, mindezt szórakoztató, jól megrendezett módon, fantasztikus és változatos, hangulatfokozó zenével. Az Ace Combat lelke azonban a szárnyalás, amit feszessé és izgalmassá sikeredett.
Acélcsőrű halálmadarak

Repülőgépünket kétféleképpen irányíthatjuk. A „standard” móddal „árkádosabb” lesz az élmény, ahol a joystick balra és jobbra fordításával a gépünk is arra veszi az irányt. Ez így sokkal felhasználó barátabbá teszi a játékot, és remek bevezetésként is szolgál az újoncoknak. Az „expert” verziónál ezzel szemben a joystick inkább kormánybotra hajaz, így ha balra vagy jobbra toljuk, akkor tengelye mentén forog a jet. Sokkal precízebbé, de ezzel együtt komplexebbé is válik az irányítás, ami a veteránoknak fekszik. A fegyverek tekintetében kifogyhatatlan lőszerű géppuskával lőhetjük tele az ellenséges repülőket, illetve a bemérést követően nyomkövető rakétákat indíthatunk útjukra. Ezek mellett egy különleges löveggel is felszerelhetjük halálmadarunkat, amely például a szárazföldi, vagy a vízi célpontok ellen hatékonyabb. A lőfegyverek használata határozottan intuitív, és könnyű a célpontok és az eszközök közötti váltás, így a játékosnak van ideje arra figyelni, hogy a célkeresztben maradjon kiszemelt áldozata.

Kifejezetten előnyös, hogy meglepően változatosak a küldetések. Egy ilyen módon strukturált játékban nehéz variációt vinni a „lőj szét mindent” célkitűzésen kívül, de a Bandai Namco minden pályába vitt valami pluszt, amitől – a cselekményen kívül is – izgalmassá válhat a 8-10 órás kampány. Van, ahol egy karszt keskeny kanyonjai között lavírozva kell elkerülni a természettel való ütközést, míg máskor egy vihar kellős közepén keveredünk légi csatába. Bizonyos küldetéseknél adott idő alatt kell atomjaira szaggatni egy ellenséges bázist, és mi dönthetjük el, hogy milyen megközelítéssel, és milyen sorrendben tesszük ezt. Határozottan jó, hogy az eligazításokon, illetve a küldetések közben is, oda kell figyelni a szövegre, hogy felkészültek legyünk: nem mindegy, hogy más repülők lesznek inkább az ellenségeink, vagy egy flottát kell miszlikbe szednünk; ahogy a pályák közben is gyakran módosul az aktuális cél. Az opciókat pedig tovább fokozza az Ace Combat Infinityből átemelt képességfa, ahol új gépeket, fegyvereket és alkatrészeket oldhatunk fel.

Minden vadászgéphez több megvásárolható speciális fegyver tartozik, illetve extrákkal ruházhatjuk fel őket, adott limiteken belül. Hatékonyabbá tehetjük a rakétákat, mobilisabbá az irányítást, vagy strapabíróbbá a kasznit, a történet befejeztével pedig felségjelzéseiket és külsőiket is variálhatjuk. Minden ponttért feloldható elem egy összekapcsolt rendszerben foglal helyet, így csak akkor kaparintható meg, ha a lánc korábbi szemeinek már a birtokában vagyunk. Ez kissé zavaró, főleg, ha még nem igazán tudjuk, hogy mivel is szeretnénk bővíteni masinánkat, vagy ha nem egyértelmű még számunkra, hogy milyen típusú repülőre van szükségünk. Pénzt – vagy ahogy a játék hívja, MRP-t – a küldetések után kapunk, annak függvényében, hogy milyen a teljesítményünk, és mennyi idő alatt abszolváltuk a feladatokat. A képességfa struktúrája pedig emiatt kissé megnehezíti az előre tervezést, ugyanis nem biztos, hogy a megfelelő nyomvonalon vásárolgatunk, elvégre lehet, hogy épp más fegyverekkel felszerelt gép lenne számunkra az ideális. Persze újra lehet játszani a pályákat, javítva az eredményünkön és bezsebelve még több MRP-t, de a szórakozás egyik jól ismert gyilkosa az önismétlés. Összességében a játékmenet vonatkozásában, mind a kezelés, mind a testre szabhatóság tekintetében a valósághűséget a praktikusság és a pozitív élmény előtérbe helyezése váltotta fel, ami egyértelműen jó döntés volt a Bandai Namco részéről.
Ámulni és bámulni

A grafika esetében azonban már dominált a realizmus. Apró műgonddal került kidolgozásra minden a környezettel és a gépekkel kapcsolatos elem. Hegyvidékek, alföldek, karsztok, sivatagok, óceánok, szigetek, városok, falvak fölött vívhatunk ádáz csatákat. Van, hogy az izzó napot tükrözi vissza fémesen gépangyalunk teste, van, hogy az éj leple alatt tűzijátékként hat a lövegek száguldása és robbanása. Lélegzetelállító a lemenő nap felé repülni egy kemény megmérettetés után, és félelmetes berepülni egy elektromos viharba menekülő ellenség után. Jeges törmelék úszkál a végtelen kék tengereken, míg mi a pár árnyalattal eltérő égen üldözzük a maradék drónokat; máskor pedig a messziről fércműnek ható mezők, tanyák és falvak összessége adja hátterét a lángoknak és roncsoknak.

Nézetet váltva belülről is megszemlélhetjük járművünket, kitekinthetünk szárnyaink mentén, és mindegyik repülő sajátos pilótafülkét kapott. A leglélegzetelállítóbb élmény, amelyet számos óra után sem tudtam megunni, a felhők adták. A sorozatban újnak számító fellegek nem csak esztétikai, de játékmechanikai funkciót is szolgálnak. Fehér – vagy vihar esetén sötét – gomolyukba menekülve észrevétlenné válhatunk, lerázva a kitartóan nyomunkban koslató rosszfiúkat és rakétáikat; vagy elkerülve azon katonák figyelmét, akik még nincsenek tudatában jelenlétünknek. Belső nézetben fantasztikus, amikor egy pamacsba behatolva megfagy a fülke üvegén az előtte pillanatokkal létrejött kondenzáció, majd másodpercekkel később újra cseppfolyóssá válik, és a sebességnek köszönhetően hosszú csíkokat húzva végigkúszik a felületen mielőtt végleg elpárologna. (A játékmenet szempontjából célszerű ilyenkor a külső nézetre váltani, mert alig lehet kilátni, viszont olyan fenomenális élmény, amit kár lenne kihagyni.) A felhők taktikai aspektusaira gyakran és frappánsan épít a játék, így gyakran játszadozhatunk ezzel a kiváló újítással.
Vasmadár raj

A történet befejeztével jobb értékelések, komolyabb felszerelések és egyéb, csupán névleges jutalmak megszerzésének ígéretével újra teljesíthetjük a küldetéseket, akár más nehézségi fokozatokon – ha viszont hús-vér ellenfelekkel szállnánk a légi ringbe, akkor két módban is a roncstelepre küldhetjük online társainkat. Vagy nyolcan eshetünk egymás torkának a „Battle Royal” módban, ahol mindenki repülhet, amerre lát; vagy a két négy fős csapat egyik tagjaként, szárnyat öltve változtathatjuk fémhulladékká a konkurenciát.

Különböző pályák és feltételek mellett ragadhatjuk meg a botkormányt: például az egyik szabályrendszer szerint nincsenek különleges fegyverek, és csak alapkészletünket vethetjük be. A kampány során feloldott elemek jelentős része a többjátékos módban is igénybe vehető, de vannak konkrétan csak itt használható alkatrészek és bővítmények is. (Ez fordítva is igaz, és a multiplayer során bezsebelt MRP-ből is vásárolhatunk a kampányhoz dolgokat.) A fair play szellemében azonban minden repülőgép, alkatrész és fegyver valamennyi ponttal jár, és vannak olyan csoportok, ahol egy adott pontszám fölött nem lehet csatlakozni: ergo vissza kell venni az arzenálból, hogy inkább a minőségi használat, és ne a mennyiségi rakétazápor döntse el, ki a legjobb.

A rendes, számítógépes ellenfelek is roppant szórakoztatóak tudnak lenni, de emberek ellen még izgalmasabbak az összecsapások, és még nagyobb a sikerélmény, ha sikerül kilőni valakit az égből. Sajnos a fél tucat pálya elég kevés, és a fejlődésre sincs túl sok lehetőség azon kívül, hogy feloldunk mindent, és új titulusokat szerzünk: a program nem igazán motivál, így saját készségeink fejlesztése, illetve önállóan kitűzött céljaink függvényében dől el, hogy mennyi ideig nyüstöljük a programot.
VR

A VR mód egy eszméletlen új szintre emeli az élményt, bár sajnos csak korlátozott formában. A PlayStation VR tulajok három küldetést élhetnek át így, amelyek a fő történettől függetlenek. Moebius 1 pilóta bőrébe bújva légi és szárazföldi ellenségeket kell kiiktatni, ebben a módban viszont kizárólag a tapasztaltabb játékosoknak szánt „expert” irányítás érhető csak el. A trió teljesítésével elérhető válik egy légi show, ahol nézőként tekinthetjük meg különböző szögekből, hogy miként gyakorlatoznak.

A játékmenet valami elképesztően fantasztikus és rövid időtartama ellenére is a VR egyik legplasztikusabb élménye. Fergeteges felemelni a gépet, fejünk forgatásával körbenézni a fülkében, megszemlélni a szárnyakat, majd a fehér foltokkal teli kékség felé venni az irányt. A felhőkbe hatolva még lehengerlőbb élmény látni a lecsapódó párát, majd a végigmasírozó vízcseppeket. Szavakkal szinte leírhatatlan élmény az, amikor belehajtunk egy szétlőtt gép által hagyott koromfekete füstgomolyba, vagy oldalra kitekintve nézzük végig, ahogy rakétáink süvítve érnek célt egy a talajról irányunkba golyózáport zúdító légvédelmi járműnek. A virtuális valóságban szó szerint megelevenedik az egész élmény, és fájó hiány, hogy ilyen kevés tartalom érhető el így. (Az utolsó 30 kép a galériában a VR módban készült.)
Összefoglaló

Az Ace Combat 7: Skies Unknown méltó, tartalmas folytatása a szériának, amely fantasztikus grafikával, és kellően leegyszerűsített, szórakoztató játékmenettel várja az újoncokat és rajongókat egyaránt. Értelmes, a korábbi részekre utalásokat tevő története hozza a széria sajátosságait, anélkül, hogy a túlzottan és elvontan sci-fi birodalmába szivárogna át. A többjátékos mód ugyan kissé hiányos, ahogy a fejlődésérzet is, de ez nem tartja vissza attól, hogy egy fenomenális multiplayer légi csatákba vághassunk bele. Egy komplex, feszes és kiváló élmény lett, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a harci repülés. Remek teljesítmény, amelyen csak – bár sajnos picike – hab a frenetikus VR mód.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti üzleteiben, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
14. NEXUS0001  PlayStation.Community tag
2019.02.07. 21:03:15
LV7
Paxák meg, hogy csak ennyi VR tartalmat raktak bele, ez már a sokadik nagy lehetőség, ami kimaradt. Az SW:BFII előtt kiadtak egy X-wing demót, én nagyon reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy VR kompatibilis lesz, hát nem. Ja meg a GT sem kényeztet el VR-ral. Szinte az egyetlen fullos VR játék az a REVII.

Szégyen!
Csak tudnám mit jelent ez a szmájli: 3D !?
13. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.01.29. 01:50:20
LV7
Válasz 10. HUN_hatrix üzenetére:
A Sivatagi vihar hadműveletben,szinte caak ezt használták az amcsik a páncélozott járművek ellen.
Forza Bianconero!
12. Re-tech  PlayStation.Community tag
2019.01.29. 01:49:07
LV7
Válasz 10. HUN_hatrix üzenetére:
Szétkapja az A10 gépágyúja a tankokat,mint a taknyot!
Forza Bianconero!
11. PDHiv  PlayStation.Community tag
2019.01.27. 08:11:34
LV1
A teszt megerősített abban, hogy ezt nem szabad kihagyni!
10. HUN_hatrix  The Saboteur
2019.01.23. 11:28:03
LV29
+2
Válasz 8. martin üzenetére:
Ugy kaptam szét a gépágyúval a repülőket, hogy nem kellett rakétát használnom. XD
Meg a második küldetésben minden földi egységet lebombáztam vele.
Nagyon tetszett.

F22-vel letoltam az első küldetést valami atomdurván gyorsan. Mondom ez az "A" értékelésnél is jobbnak kell lenni. :D
Erre küldetés teljesítése után olyan köd lett, hogy az orromig nem láttam és nem tudtam hirtelen merre az arra, időm nem volt a műszert nézni már földbe is csaptam a gépet. :D
A vége előtti támadás cheakpoint-tól kellet újra tolnom. F*CK! :D
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
9. lesliebuz1977  PlayStation.Community tag
2019.01.22. 17:40:44
LV4
Beszerzős lesz!
I love games!
8. martin  Főszerkesztő
2019.01.21. 20:14:37
LV27
Válasz 6. HUN_hatrix üzenetére:
Az A10 brutál lehet.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
7. Binder  Drift & Photo
2019.01.21. 19:55:42
LV22
+1
Válasz 4. mentoloshypo üzenetére:
Neked...én versenyautóban érzem otthon magam...GT meg DirtRally..:)
6. HUN_hatrix  The Saboteur
2019.01.21. 19:14:57
LV29
4db VR gép megnyitva:
- F/A 18F
- A-10C
- F-22A
- Su-30M2
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
5. HUN_hatrix  The Saboteur
2019.01.21. 16:49:26
LV29
+2
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Hááát tény elképesztő hangulata van VR-ban, de sajnos olyan rövid az élmény, hogy csak ezért megvenni nem lenne érdemes... max olcsón.

Annyit még ugyanis nem árt tudni, hogy a játék teljes gépparkjából VR módra CSAK 4db GÉP VAN KIDOLGOZVA.
Ezt akkor vehetjük észre, ha bemegyünk a VR statisztikához.
Gépek statisztikájánál csak 4 sor van.
- Kezdő gép at F/A 18F
- Normál végigjátszás után megnyílt a Su-30M2
- ... és a kettő között van 2 üres sor.
Egyik gondolom az F16 mert az ott áll a hangárban... a másik passz.
- Free Flight-nál is csak a 3 VR küldetés alatt lévő mappokon lehet repkedni. Itt nincs semmi beállítási lehetőség, se ellenfél, semmi... csak a szabadság. Kicsit unalmasan.
Egy híd sincs ami alatt átrepülhetne az ember....borzalmas. ;) :)

A VR az ilyen játékokra született.
A szimulátorok mint olyanok ütnek VR-ban.
Ezért nem is értem, hogy ezt a lehetőséget miért nem fogták meg jobban.
Ha full VR játék lenne akkor belépett volna azon játékok táborába ami etalonnak számít PSVR-on.
Így csak brutálisan jó, de drága élménynél nem több.
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
4. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.21. 16:39:09
LV28
Válasz 3. Binder üzenetére:
Az valóban nem valami sok játékidő, de vadászpilótának lenni akkor is a legkirályabb dolog amivé válhatsz a virtuális térben. Sajnos a környéken senkinek sincs PS VR-a, pedig szívesen kipróbálnám. Gyerek korom óta rajongok a repülőkért.
3. Binder  Drift & Photo
2019.01.21. 16:11:21
LV22
+1
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Hát...elég karcsucska az a mindösszesen egy órányi VR tartalom...XD
Toltam a Demo-t, tényleg állat, de azután meg kb anélkül nem tudom elképzelni a játékot...xD
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.21. 15:14:11
LV28
Ha lenne PS VR-om akkor ez lenne az első játék amit megveszek hozzá. Nem tudok elképzelni ennél tökösebb játékot VR-ra.
1. Binder  Drift & Photo
2019.01.21. 14:48:53
LV22
A VR részhez annyit tennék hozzá, hogy van ott egy Free Flight opcio is!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
ACE COMBAT 7: SKIES UNKNOWN
Bandai Namco
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Jól bevált játékmenet; fantasztikus grafika és megvalósítás; izgalmas multiplayer; lélegzetelállító VR
Negatívum
Kevés újítás; lehetne többféle multiplayer mód